2024. március 29. péntek

Október 11. 120 esztendeje született Schlosser Imre

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2009. október 10.

Fradi_1011Úgy tűnik, fradista nézőpontból egyáltalán nem nevezhető érdektelennek az októberi naptár eleje. Harmadik napja van miről írni, van miről megemlékezni.

Október 11-e olyan embert juttat az eszünkbe, akiről az elmúlt egy évben többször is megemlékeztünk, Schlosser Imrét, a legendás Slózit.

Nézzük, mit írtunk korábban. Egy esztendővel ezelőtt Balaginho emlékezett rá születésének 119-ik évfordulóján.

Aztán, már az idén, július 19-én arról emlékeztünk meg, hogy Schlosser Imre 50 esztendeje távozott az élők sorából.

Az utóbbi időben azzal szeretnénk hagyományt teremteni, hogy minden olyan egykori játékosunkról írunk, akik emlékezetesen letették névjegyüket, a nevük dicsőségek közepette található az FTC történelemkönyvében és olyan évfordulójuk van, amely 0-ra vagy 5-re végződik. Így szeretnénk elkerülni az évenkénti szóismétléseket. Talán ez is igazolja, hogy hosszú távra tervezünk.

Schlosser_ImreSchlosser Imre vitathatatlanul megfelel az összes előbb felvázolt kritériumnak. Így akkor is írnunk kell róla, ha a közelmúltban ezt már (még a magunknak megfogalmazott szabályok nélkül) többször is megtettük. Ezért is idéztük kattinthatóan a megemlékezés eddigi részében az eddig megjelenteket, bízva abban, hogy mindig vannak olyanok, akik először olvassák, sőt olyanok is akik sokadszor is szívesen olvassák.

Mit lehet még ehhez hozzátenni? Talán csak szemelvényeket. Pédául az 1911 telén lebonyolított diadalmas európai túráról, ahol

“A magyar csapat, mint a vihar tört be, és zúgott, száguldott Európán keresztül, és nyomában dicső magyar győzelmekről zengett a német és az európai sajtó.”

Ahonnan, amikor a csapat 1912. január 10-én hazaérkezett, a Keleti Pályaudvar előtt 15 ezren várták őket. Slózi konflisából kifogták a lovakat és a kocsit a fiatal szurkolók húzták ki az Üllői úti pályára.

Amely túra költőket ihletett versre, ezek egyike, Somló Ferenc műve Fradi-himnusszá vált. Íme ennek egy jellemző részlete:

Magyar hazánk pezsgő szívében
Üdv néked, ó dicső csapat!
Üdv néked egy nemzet nevében,
Amely a harci út alatt
Szorongva leste minden lépted
A messze Nyugat színterén
Egy nemzet szíve dobbant érted
Egy nép vetett beléd reményt.

Aztán az 1911/12-es bajnokság utolsó mérkőzésén, amikor 11:3-ra verte a Fradi a III.kerületet és Schlosser Imre 8, azaz nyolc gólt rúgott bajnoki mérkőzésen, ami máig megismételhetlen teljesítmény.

Csoda-e ezek után, hogy Schlosser Imre konflisából időnként nem csak a lovakat fogták ki, hanem volt eset, hogy a szurkolók vállán “közlekedett”:
Slózi

Azt hiszem, mai szemmel nézve tényleg elképzelhetetlen, mekkora vihart váltott ki akkoriban, hogy egy ilyen bálvány, aki a zöld-fehér színeket megtestesítette, a nemzet dicső csapatának oszlopa volt, átigazol a legnagyobb ellenfélhez, az MTK-hoz, amely csapat éppen Slózi tevékeny közreműködésével átvette a hazai hegemóniát a Ferencvárosiaktól.

Olyan horderejű esemény volt ez, hogy az akkori újságok a háborús hírek mellett főcímben hozták “Schlosser Imre az MTK-ban!“. Az FTC vezetői profizmussal vádolták az MTK-t és Schlossert. Ez abban az időben a legsúlyosabb sportbeli vád volt, mert az MLSZ a lehető legszigorúbban őrködött a tiszta amatőrizmuson. Pénz? Vagy csak a Schlosser által emlegetett személyes sérelmek és “tiszteletjegy-probléma” volt-e az igazi ok? Utólag már egész biztos, hogy nem lehet kideríteni.

Mindez “Slózi-ügyként” híresült el, amely sok idősebb szurkolóban még ma is indulatokat gerjeszt, nem is a közvetlen érintettség miatt, sokkal inkább, mert ennek az ügynek a fradista megítélése is apáról-fiúra szállt.

Mindenesetre Schlosser Imre hét évig volt az MTK klasszisa, majd légióskodott Svédországban, Lengyelországban és végül Ausztriában. A professzionalizmus hazai bevezetése után innen jött haza. És mondhatjuk, kétszeresen haza, nem csak Magyarországra, hanem igazi klubjába a Ferencvároshoz. Számára jutalomjáték lehetett az az egy esztendő, amelyet – szinte természetesen – bajnokként ünnepelt meg.
Ő így nyilatkozott minderről:

Titokban sok könnyet hullattam az elhagyott zöld-fehér színekért, melynek még ma is változatlanul híve vagyok és az is maradok. Könnyen meg lehet ezt érteni, hiszen az igazi klubszellemet ott szívtam magamba és az FTC-ből lendült futballkarrierem a magasba. Mindig igazi örömet éreztem, amikor a zöld-fehér sávos trikót magamon feszülni éreztem.

A magyar válogatott mezét 68 alkalommal húzhatta magára, amely mérkőzéseken 59 gólt szerzett (első ferencvárosi korszakából 47/48, MTK-ás idejéből 18/11, bécsi WAC-ból 1/0, majd a második Fradi korszakból 2/0 a pontos mérleg).

Bár nem csak a Fradiért alkotott, de az elvitathatatlan amit a Fradiért tett, amivé általa is vált a Fradi. És az is megkérdőjelezhetetlen, hogy életének 70 esztendejében mindvégig Magyar volt. Nem véletlenül szerepel a sírkövén is: “Slózi 70 év a Hazáért”
schlosser-siremlek

Schlosser Imre, Slózi! Nem felejtünk!

(Simon Sándor)

Hozzászólhat, vagy visszanézhet a saját oldaláról.

1 Hozzászólás

  1. Pilu írta:

    Vajon lesznek még hozzá hasonló,nemzetközileg is elismert sztár játékosaink?Szomorú,hogy hova jutott a magyar futball.Hajdanán világsztárok játszottak itthon,ma pedig még az europai középmezöny alját sem érik el a focistáink.
    A mai fiataloknak talán többet kellene mesélni Slóziról és a arról,hogy régen ezek a nagyszerű játékosok mekkora alázattal,odadással voltak a Fradi és a labdarúgás iránt.
    Úja kellenének olyan emberek ,mint Dalnoki Jenő aki mindig talált időt arra,hogy elmondja az akkori fiataloknak,hogy elöttük kik is viselték a Fradi mezt.Talán akkor a maiak is tisztába lennének vele,hogy mit is jelent ezt a gyönyörű mezt viselni.

    Hozzászólás ideje: 2009. október 11. 08:55

HOZZÁSZÓLÁS