2019. augusztus 22. csütörtök

Verses kedvű fradisták a múltból

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2014. november 11.

Volt idő, amikor a Fradi játéka megihlette a verses kedvű rajongókat. Könnyen kitalálható, ez bizony nem mostanában történt. A napokban két, több mint 50 éve született verses “műremeket” kaptunk, mi sem természetesebb, hogy közzétesszük.

Az első mű egy átirat, szerzője, aki Fradista Kázmérnak nevezi magát, nem kisebb dologra vállalkozott, mint hogy a Toldi balladát “modernizálja”. Az ihletet a Fradi Dózsa elleni győzelme adta 1961.04.02-án.

Diadal

I.
Fel van lobogózva Újpest ősi vára,
Lila drapériát húztak minden házra.
Bajvívó csatára így készül a város,
Ellenfél a szomszéd, híres Ferencváros.
Igaz, dicsősége megkopott már régen,
Tíz éve is múlt, hogy ott végzett az élen.
Bár fiai sokszor vitézül harcoltak,
Bajnoki reménynek ismét búcsút mondtak.

II.
A “Megyeri réten” gyűlt össze a népség,
Bajvívó leventék, sokezres kökönség.
S mielőtt a játék kezdetét vette,
Mint krónikásunk azt híven feljegyezte,
Az újpesti táborban vidáman nevetve,
Göröcs vezér szólt a nyeszlett mellét verve:
“Minden Albert gólra kettőt rúgok máma,
Mert én is pályázom a gólkirályságra!”

III.
S hogy az ellenfelet jobban elrémítsék,
Borsányi stopliját éles szegre verték,
Ám Albert Flórián csak a fejét rázta,
Ez nem ijeszté meg, sem Szini vadsága.
A durva erőszaknak kontrája az erény,
Dalnoki levente szava higgadt, kemény:
“Esküszöm az égre, egek nagy Urára,
A Nagy-Göröcs jobbszárny nem rúg ma labdába!”

IV.
Szócsatáztak volna biz tán még sokáig,
De a közönség nem ily csatára vágyik.
S hogy türelme ne legyen végsőkig csigázva,
Harsonák jelére kifut a két gárda.
Zöld remény színében az ARANYLÁBÚ SRÁCOK,
Míg püspöki lilában a büszke Dózsások.
Ki-ki helyére megy, kezdődik a játszma,
Felzúg a közönség, van nagy zsivaj, lárma.

V.
De nézzük, mi történt? A háló máris zörög,
Kapuból a labdát már szedi is ki Török.
Mert ALbert testcselét Várhidi “megette”,
És Flórikánk a lasztit a léc alá tette.
Alig számolhattunk közben kettőt-hármat,
Tapsolhattunk újra Kocsis dugójának.
Újpestiek szíve dermed hideg jégbe,
Bánatos képpel merednek az égre.

VI.
Szám szegény leírni mind a történteket,
Tény, győz a Ferencváros, mint a fergeteg.
Nem teljesedett hát az újpesti álom,
Őszi vereségért, hogy ma visszavágjon.
Dalnoki levente tartja ígéretét,
Mátrai lefutja kukac lendületét.
Miután játszanak még vagy egy óráig,
Az eredmény marad zárókürtszóig.

VII.
A harcosok aztán elvonulnak rendbe,
Zöld-fehérek győzve, a lilák verve.
A közönség oszlik, kiürül a pálya,
Minden, mint már mondám, zárókürt szavára.
És ég nagy örömben Pest-Buda, a város,
A Fradi feltámadt, nyert a Ferencváros!
Fel van lobogózva Újpest bevett vára,
Mert fekete lepelt húztak a lilára.

a-galatasaray-fradiHa valaki azt hinné, a rímes kedvű versfaragó csak győztes meccsek után fogott tollat, az téved! Mert biz volt vereség is, nem is kicsi, amely után vers született. 1963. szeptember 11-én történt, hogy a Fradi Isztambulban, BEK meccsen kapott egy sima négyest, az akkor még nem is oly veretes Galatasaray csapatától.

Törökvész

Albert Flóri röhögött,
Nem látott még törököt.
Miközben Ő röhögött,
Készültek a törökök.

Ment törökkel játszani,
Aczél, Novák, Dalnoki,
Albert, Páncsics, Rátkai,
Hiányzott csak, Mátrai.

Isztambulba érkezve,
Egy mecsetbe betérve,
Imádkoztak Allah-hoz,
“Adj erőt a játékhoz!”

Allah így szólt, adhatok,
Többi múljon rajtatok.
Észt remélem, hoztatok,
Otthon bölcsek voltatok.

Pályán már a törökök,
Jöttek, csak úgy dörögött.
Ahmed, Tarik, Musztafa,
Így esett az első fa.

Aczél már csak röhögött,
Így lőnek a törökök?
Elrúgták a Flóri lábát,
Ahmed ezért nem vár hálát.

Gólya, gólya, gilice,
Albert Flóri kibiceg.
Török gyerek felvágta,
Az MLSZ gyógyítja:
Borral, rummal, fekete Opellel.

Aczél meg csak kesereg,
Támadjatok gyerekek!
Miközben így kesereg,
Háló újból megremeg.

Édes Novák barátom,
Rajtad a sor, hadd látom!
Mennék én is pajtások,
De úgy fáj az oltásom.

Nem segít már imádság,
Töröké a vidámság.
Kiugrik a kis Tarik,
Aczél majdnem be….
Mert benn van a harmadik.

Remény rózsák hervadnak,
Fradi könnyek potyognak,
Nincs erő, mi ellenáll,
Negyedik is betalál.

Óh, drukker, ha arra mész,
Isztambulba hogy ha térsz,
Álljon meg a józan ész,
Itt volt egyszer oly nehéz
A második törökvész.

Ennyi volt a móka mára, bezár a kör rímtára.

Hozzászólhat, vagy visszanézhet a saját oldaláról.

5 hozzászólás

  1. Sárosi István írta:

    Gratulálok mindkét verséhez, sok ilyet olvasnék.Az elsőről annyit, akkor voltam katona
    mikor ilyesmivel cukkoltuk (persze átköltve a Dózsa nevet Honvédre.) Nagyon jól szó-
    rakoztunk . Köszönöm mégegyszer a hatvan éve hallott szöveget!

    Hozzászólás ideje: 2014. november 12. 17:46

  2. helios írta:

    Köszönet annak a szurkolónak, aki előbányászta a ládafiából ezt a valöban remek verset.Arany János is megirigyelné ezt a szép balladát, de valószínüleg el kellene magyarázni neki a körülményeket.Utána biztosan fradi drukker lenne.
    Milyen szép is volna,ha manapság ilyen humorosan fognák fel bármely csapat drukkerei a győzelmet vagy vereséget.

    Hozzászólás ideje: 2014. november 13. 18:31

  3. lacimadár írta:

    Tényleg, fantasztikus mindkettő … persze, nekem az első sokkal jobban tetszik!!! Ilyen szurkolók voltak, és ilyen volt a légkör … már el sem hiszem … félreértések elkerülése végett, akkor is zuhogtak pofonok és volt, hogy sok-sok rendőr oszlatta a népet egy egy Dózsa vagy Vasas meccsünk után, de azt a játék, a mérközés hozta ki, vagy 1-1 konkrét durva sértés … de nem AZÉRT mentek ki, hogy xarrá verjék egymást … a MOTIVÁCIÓ volt más … a nép (A NÉP!!!) lélekben HETEKIG készült egy-egy nagy rangadóra (bányában, hivatalban, iskolában, műhelyben más téma sem volt), Utána hetekig ment a füzge, mert valaki nyert … Ne felejtsük, rajtunk kívül a “Dózsának” (Újpestnek), a Mötökának, a Vasasnak, a Honvédnak is ORSZÁGSZERTE több százezer szurkolója volt … Sajnos, ez már SOSEM fog visszatérni … lehet a horvátoknak 1/2 tucat világklasszisa (jó nekik), de a Dinamo – Hajdukot leszámítva ott is 300 – 1200 néző van 1-1 bajnokin … a VILÁG változott akkorát, hogy egy Barca – Real, Bayern – Dortmund, Arsenal – MU stb. meccsel egyidőben egyetlen hazai rangadó nem tudja felvenni a versenyt .. Emlékeztek? A ’60-as években a magyar rangadók közvetítése úgy kezdődött, hogy: “Közvetítésünket átveszi az Intervízió és az Eurovízió” … 1/2 Európa nézett szombat esténként magyar bajnokit, pedig Nyugaton sem volt kábeltv, csak 1 v. 2 állami adó …

    Hozzászólás ideje: 2014. december 8. 17:09

  4. Takács Gábor írta:

    GRATULÁLOK az “ARANYTOLLÚNAK”

    HOLNAP PEDIG ELÉG, ha csak úgy “prózaian” kiütjük a lilákat a LIGA KUPÁBÓL:

    Hozzászólás ideje: 2014. december 9. 19:46

  5. Gaál László írta:

    Én az elsőt “Az Újpesti Dózsa balladája” címmel ismerem.

    Hozzászólás ideje: 2019. február 7. 22:26

HOZZÁSZÓLÁS






Legutóbbi hozzászólások

Az FTC Baráti Kör honlapja

  • Felelős szerkesztő: Simon Sándor
  • A honlapon megjelent tartalomban való közreműködésért és munkáért külön köszönetet mondunk
  • Szántay Balázsnak (tudósítások megemlékezésekről, összejövetelekről, fotók)
  • Simon Józsefnek (statisztikák)
  • Dluhopolszky Lászlónak (karikatúra, humor)
  • Harsányi Györgynek (fotók)
  • Email: ftc.barati.kor@gmail.com
  • Köszönjük, hogy megtisztelt a figyelmével! Várjuk észrevételeit, javaslatait!

  • Legutóbbi hozzászólások

    Kopeczky Lajos “majdnem” elfeledett emlékei 3. rész

    Bejegyzés ideje: 2019. július 28.
    Szerző: Simon Sándor

    Kopeczky Lajos “majdnem” elfeledett emlékei 2. rész

    Bejegyzés ideje: 2019. július 20.
    Szerző: Simon Sándor

    Kopeczky Lajos “majdnem” elfeledett emlékei 1. rész

    Bejegyzés ideje: 2019. július 17.
    Szerző: Simon Sándor

    Arcok a régmúltból: Tolnay Lajos

    Bejegyzés ideje: 2019. április 22.
    Szerző: Simon Sándor

    Arcok a régmúltból: Gráf József

    Bejegyzés ideje: 2019. február 17.
    Szerző: Simon Sándor

    Arcok a régmúltból: Gabrovitz Kornél

    Bejegyzés ideje: 2019. január 2.
    Szerző: Simon Sándor

    Arcok a régmúltból: Dr. Keönch (Köncs) Boldizsár

    Bejegyzés ideje: 2018. december 29.
    Szerző: Simon Sándor

    Arcok a régmúltból: Weisz István

    Bejegyzés ideje: 2018. december 27.
    Szerző: Simon Sándor

    A Ferencvárosi Torna Club elnökei és ügyvezető elnökei

    Bejegyzés ideje: 2018. december 16.
    Szerző: Simon Sándor

    Rögös úton a csúcs felé

    Bejegyzés ideje: 2010. május 12.
    Szerző: tibu1

    Megújult az FTC Baráti Kör elnöksége

    Bejegyzés ideje: 2017. október 8.
    Szerző: SzB

    Nyereményjáték, 3.forduló

    Bejegyzés ideje: 2009. február 25.
    Szerző: Simon Sándor

    Fradi-naptár: 03.18. – 03.21.

    Bejegyzés ideje: 2010. március 18.
    Szerző: Simon Sándor

    Az Én és a Fradi

    Bejegyzés ideje: 2010. február 3.
    Szerző: moncsi1