2024. március 28. csütörtök

Miért vézna a magyar klubfutball?

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2016. július 31.

A következő sorokban engedtessék meg nekem egy kis eszmefutattás a címben feltett kérdésről, amit vitaindítónak szánok. Vitatkozzunk egy kicsit, keressük a megoldást, mert ugye nálunk ehhez a témához mindenki ért.

veznasagÉvtizedekkel ezelőtt Végh Antal boncolgatta egy könyvében, „Miért beteg a magyar futball?”. Aztán később többen is vitáztak erről a kérdésről, volt, aki állította, nem is beteg az, már meghalt. Már hogy halt volna meg? Vagy ha igen feltámadt, lásd az idei franciaországi EB küzdelmeit. Hosszú évtizedek után a mai magyar válogatott bizonyította, van magyar futball, sőt az életképes is. Reméljük, az életképes mellé a fejlődőképes jelző is csatlakoztatható lesz, így a közeljövőben még sok örömünk lehet benne.

No, de mi van a magyar klubfutballal? Betegnek nem lehet nevezni, hisz néhány csapaton nagyon is látható, anyagi javaknak nincs híján, aztán szinte mindegyiknek ugrásszerűen javul az infrastruktúrája, azaz épülnek modern stadionjai, tehát van élet a házuk táján. Ha nem is beteg, azért még nem normális, nevezzük hát véznának. Az eufórikus EB szereplés után mindenki abban bízott, ha ez túlzás is, az azonban tény, sokan bíztak benne, a csoda klubszinten is folytatódik, azaz a magyar klubcsapatok nagyobb sikerrel vesznek részt a kupasorozatokban, mint a megelőző években. Ma már tudjuk, ez hiú ábránd volt, négyből három csapat már kiesett, a negyedik pedig nagyon közel áll ehhez, noha még dühöng a nyár, a következő futballszezon még el sem kezdődött.

Igen, a nemzetközi futballszezon az nem júliusban kezdődik. Annak kezdetét a nemzetközi klubfutball élenjáróihoz igazítják, úgy augusztus végére, szeptember elejére. Ilyenkor az élcsapatok még csak felkészülnek az előttük álló feladatokra, edzőmeccsek sorát játsszák. Olyan edzőmeccseket, ahol van idejük és lehetőségük beépíteni az új igazolásaikat. Jó ideig így volt ez idehaza is, azonban a nemzetközi kudarcok sorozata odavezetett, hogy ma már egy magyar csapatnak selejtezők sorozatán keresztül kell kvalifikálnia a nemzetközi kupákba. Olyan sorozatokon keresztül, amelyek már június végén elkezdődnek. Június végén, értik? Amikor az előző szezon május végén vagy június első hetében ért véget. Mint minden valaminek a végekor, idehaza is elkezdődik a számvetés, az átalakulás, a tervezés az új szezonra. Mindez teljesen normális lenne, ha ez csak hazai feladatokra vonatkozna. De, mint tudjuk, az előző szezon legjobbjainak van az a fránya nemzetközi kötelességük. Ha ezek a csapatok ilyenkor átalakulnak, elmegy tőlük egy, két urambocsá’ több ember és a helyükre jönnek mások, azok beépítésére a selejtezők kezdetéig egyszerűen nincs idő. Nem beszélve arról a tényről, hogy nyár van, a klubvezetők még nyári szabadságot is adnak, így a régiek is elvesztették az üzemi fordulatszámot, fel kellene pörögniük. Ez kérem körülbelül ugyanakkora eséllyel oldható meg, mint a fából vaskarikát csinálás rejtélyes feladványa. Mégis évről évre látjuk, próbálkoznak ezzel a sziszifuszi feladattal kupacsapataink, némelyik még nehezíti is, hiszen új edzőt is bevet. Az eredményét is látjuk, szerintem törvényszerűen. Nem, a Partizani Tirana nem jobb csapat a Fradinál, ahogy a Zseljeznicsar sem. Csupán a Fradi sem képes kilépni ebből az időszűkéből, amelyet az idén, tegyük hozzá, szerencsére, nehezített a válogatott szereplése is, merthogy nem kevés játékost sikerült a sikeres válogatottnak adni. A kérdés az, mi lehet a megoldás, hogy kitörjünk ebből az évek kupakudarcai által hizlalt ördögi körből?

Nekem van válaszom, nem is egy. Az első szövetségi hatáskör, ott kéne elgondolkodni arról, mi lenne, ha újra módosítanának a magyar bajnoki rendszeren? Ha a magyar bajnokság naptári éves, azaz tavasztól őszig tartó lenne? Volt már ilyen a történelemben nem is egyszer. Mindig azért szűnt meg, hogy csatlakozhassunk a nemzetközi fősodorhoz. Amikor még életerős volt a magyar foci, akkor ennek értelme is volt, no de most, amikor a fősodor egész máshol folyik? Nézzük a tavasztól-őszig rendszer előnyeit! Először is a magyar időjárási viszonyok, hacsak nem építenek teljesen fedett stadionokat, itt télen játszani nem lehet, a téli bajnoki szünet három hosszú hónap (december, január, február), összevetendő ez a nyári jó esetben egy hónappal. Ez a három hosszú hónap sokkal alkalmasabb egy új bajnokságot előkészíteni, mint egy folyamatban levő folytatására felkészülni. Aztán ugye ebben az esetben nem májusban, hanem november végén lenne a bizonyítványosztás, már ekkor tudnák a csapatok, kiknek kell a következő júniusban kupaselejtőzni. Így a kupában indulók a téli felkészülésben úgy tudnak igazolni, hogy megfeleljenek az elvárásoknak. Aztán az új embereknek egy fél szezonjuk lenne beépülni a csapataikba, nem mellesleg tétmeccsek sorozatán keresztül.

Korábban azt írtam, nem is egy ötletem lenne, íme a másik arra az esetre, ha a szövetség nem változtatna a bajnokság menetrendjén. Ekkor a klubvezetőkön lehetne a sor. Egyrészt az igazolások súlypontját a helyükben nyárról télre tenném, nyáron minimalizálnám a mozgást, elsősorban a távozást. Így a csapatépítésre egy egész tavasz állna rendelkezésre, különösen, ha azt olyan előny birtokában lehet teljesíteni, mint azt tavaly tette a Fradi. Aztán, ha a bajnoki és hazai kupameccsek nem lennének elegendőek és főleg megfelelő színvonalúak a felkészülésre, akkor a hétközi napokra keresném a lehetőséget nemzetközi felkészülési meccsekre. Kikkel? Egyértelmű, a hasonló helyzetű országok csapataival, mint szerbek, horvátok, bosnyákok, szlovének, albánok. A cél az, hogy ez a fajta felkészülés ne a nyár röpke egy-két hetére jusson, el legyen terítve egész tavaszra. Azt gondolom, hogy ebben az esetben csapataink nem vergődnének az európai kupaselejtezők selejtezőiben, hanem jóval nagyobb eséllyel jutnának el a fontosabb meccsekig, esetleg a csoportkörig. Így, lassanként haladván pedig újra nőne az a jelenleg vézna presztízs, ami a magyar klubfutballt jellemzi.

Simon Sándor

Hozzászólhat, vagy visszanézhet a saját oldaláról.

5 hozzászólás

  1. Jozsó írta:

    Én kiegészítem a fentiket.

    Akár őszi-tavaszi, akár tavaszi-őszi a 12 csoportos, 3 fordulós bajnokság, jelenlegi rendszerében igazságtalan. Azért, mert van olyan csapat, amely ugyanazzal az ellenféllel egyszer játszik odahaza és kétszer idegenben.

    Ezt úgy lehetne megszüntetni, hogy a második forduló után kettéosztanák a mezönyt. A megszerzett pontokat megtartva a csapatokat két hatos csoportba lehetne sorolni az elért eredmény alapján. Az 1-6. helyezett két fordulót játszana az 1-6. helyezésért, a 7-12. helyezett pedig szintén két fordulót, de a 7-12. helyezésért.

    Így a jelenlegi 33 forduló helyett 32 forduló lenne, a bajnokság lebonyolítása sokkal igazságosabb lenne és nem kellene szerdai fordulót sem beiktatni.

    Hozzászólás ideje: 2016. augusztus 4. 19:38

  2. gyulabá írta:

    Egyetértve Józsóval, azt kell mondanom, hogy számomra ez e lebonyolítási rendszer volt evidens, amikor (végre!) bevezették a 12 csapatos bajnokságot. De akkor elmagyarázták, hogy a rájátszásos rendszer sok csapatot érdektelenné tesz – és én ezt elhittem…
    De ettől függetlenül azt gondolom, hogy a kupakudarcok nem emiatt vannak igazán. Sokadszor írom le, de aza véleményem, hogy amíg egy (pl.) fehérorosz (…!) csapatnak a költségvetése többszöröse, az agyondatált (és hazai viszonylatban kimagaslóan jó körülmények között létező) Fradinak, vagy Vidinek, addig nincs remény. Ez a sport kimondottan ÜZLET-té vált, s minden a pénzen múlik!!! Ha van pénz, azt a játékos(oka)t veszem meg, amelyre éppen szükség van az erős csapat kialakításához. U.ez az edzők vonatkozásában.
    Lehetne erre mondani, hogy a Partizanski kevesebb pénzből gazdálkodik. De Albániában nem tettek annyit a futball ellen, mint MO-on 1
    970 és 2010 között!!! Puskás Ferenc hazájában ez időszakban az embereket leszoktatták a futballról – ezt sose feledjük el!

    Hozzászólás ideje: 2016. augusztus 26. 20:33

  3. gyulabá írta:

    Heveny érdeklődés hiányában, megpróbálom továbbgondolni ezt a rájátszásos kiírást. Két eset lehetséges; a csapatok vagy továbbviszik a rájátszásba az addig szerzett pontjaikat, vagy nem. Az előbbi lehetőség az igazságosabb, az utóbbi pedig az izgalmasabb.
    Az első esetben a már megszerzett pontok nem vesznek el, s akinek több van, az nyilván előnyösebb helyezésről vághat neki a rájátszásnak is. A lenti csoportban ugyanígy.
    A második esetben, hatalmas változások lehetségesek az alapszakasz sorrendjéhez képest, elvileg a hatodik helyezett is bajnok lehet, ill. a hetedik is kieshet. Óriási taktikai harcokra van így kilátás, ugyanakkor az alapszakasz egész évi jó munkája veszhet kárba egy rosszabb rájátszási periódusban.
    Én nem tudom, hogyan működik ez más országokban, ill. más sportágakban (pl. kosárlabda.)
    Esetleg valaki tudna erről bővebben?

    Hozzászólás ideje: 2016. szeptember 4. 19:47

  4. Simon Sándor írta:

    Tavaly, május 29-én írtam itt egy bejegyzést, amikor felmerült a 12 csapatos bajnokság ötlete. Ez a linkje:
    http://www.ftcbaratikor.hu/2015/05/29/12-csapatos-bajnoksag/

    Abban én is javasoltam, amit most Gyulabá. Akkori ötleteimet most is fenntartom, bármelyikkel jobb volna a bajnokság harmadik köre.

    Hozzászólás ideje: 2016. szeptember 5. 13:18

  5. gyulabá írta:

    Elolvasván a linket, azt gondolom, maradnék a pontokat továbbvivő verziónál. Amit megszereztünk, az maradjon megszerezve! Az továbbra is nagy kérdés, mi legyen, ha a 6. és a 7. helyezett azonos pontszámmal, netán azonos gólkülönbséggel végez – nyilván az egymás elleni eredmény dönthet.
    Mindkét csoport (1-6 ill. 7-12) két teljes körmérkőzést játszana, és az itt szerzett pontokat egyesítenénk az alapszakaszban megszerzett pontokkal.
    Ez mindösszesen 32 fordulót jelent, és mindenki azonos módon játszana otthon és idegenben.

    Vajon milyen érvek szólnak ez ellen?

    Hozzászólás ideje: 2016. szeptember 11. 18:02

HOZZÁSZÓLÁS