2024. március 19. kedd

Arcok a régmúltból: Gabrovitz Kornél

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2019. január 2.

Egy újabb, az alapításban elévülhetetlen érdemeket szerző ember: Gabrovitz Kornél.

Valóban elévülhetetlenek az érdemei az FTC alapításában, hiszen ahogy azt Weisz István történeténél is leírtuk, Gabrovitz Kornél volt a tényleges ötletadó, aki Prágából hazatérve megkereste a régi Mester utcai társakat egy ferencvárosi egylet megalapításának gondolatával. De ne szaladjunk ennyire előre. Gabrovitz Kornél ferencvárosi családba született első gyermekként 1873. április 1-jén, apja Gabrovitz Emil hivatalnok, akkori nyelvezettel könyvvivő, anyja Dünkel Hermina volt. Később még egy öccse és két húga született, az 1876.02.03-án született Emil később ugyancsak az FTC tagja, még később válogatott labdarúgó lett, az egyik húga még gyerekként, négy évesen meghalt. Alapfokú tanulmányainak befejezése után a Magyar Királyi Iparművészeti Iskola növendéke lett, ahol 1892-ben végzett. Végzett, de tanulmányait nem hagyta abba, mint végzett díszítő szobrász Csehországba ment, az 1890-es évek második felében a Hořicei Szobrászati és Kőműves Iskolában képezte tovább magát. Mivel Csehország fővárosa, Prága nem volt messze, gyakran megfordult ott és míg magyar kortársai itthon ismerkedtek az ifjúságot lázasan foglalkoztató sportélettel, ő ott, Prágában tette ezt meg, a Slavia egyesületében. A Slaviát cseh egyetemisták kezdeményezésére alapították 1892-ben, tehát Gabrovitz Kornél egy már évek óta működő sportegyleti modellt tapasztalhatott meg, amelyben a labdarúgás már akkor szerepet játszott. Nem véletlen, hogy hazatérvén eltökélt szándéka lett valami hasonlót a szűkebb pátriájában, Ferencvárosban is létrehozni.  Ebbéli szándékában nyilván nagy segítségére volt, hogy idehaza azt tapasztalta, hogy egykori Mester utcai társai már ugyancsak űzték az új játékot, sőt a BTC, mint egylet is igen komolyan foglalkozott vele.  Ha Prágában az egyetemisták létre tudtak hozni valami maradandót, miért ne tehetnék azt meg a ferencvárosi fiatalok, gondolhatta, és Weisz Istvánnal karöltve a tettek mezejére léptek. Először Gráf József helyi sütőipari vállalkozót keresték meg, aki kapcsolatai révén bevezette őket a Ferencvárosi Polgári Körbe, ahol pedig a nagy lokálpatrióta polgárok, akik az újtól egyáltalán nem idegenkedtek, felkarolták a gondolatot és megszülethetett a Ferencvárosi Torna Club.

Gabrovitz Kornél nem csak alapítója, játékosa is volt az új egyletnek, 1900-ban és 1901-ben néhány mérkőzésen pályára lépett, volt hogy testvérével Emillel együtt alkották az FTC hátvédpárját. Nyilván a megalakulás előtti időben is játszott a Mester utcai társakkal, ebből az időből terjedt el egy, az FTC színeivel kapcsolatos legenda. Jegyezzük meg, akár igaz, akár nem a legenda, az FTC ismert színei egészen biztos nem innen eredeztethetők, a fehér-zöld összeállítás egyértelműen a magyar trikolórból származik, mert a piros-fehéret a kor népszerű egylete, a BTC már foglalta. A legenda pedig az volt, hogy Gabrovitz Kornél menyasszonya, későbbi felesége Gebauer Stefánia (a népszerű Gebauer Kávéház tulajdonosának a leánya) a zöld-lila színösszeállítást javasolta, mivel a kávéházban a biliárdasztal posztója ugye zöld volt, neki pedig kedvenc virága volt a lila orgona. El is készítettek ilyen színű ingeket, ám azoknál az első mosások után a lila fehérré fakult, így váltak az ingek zöld-fehérré. A legenda jelleget erősíti egy jogosnak tűnő reális kérdés, a zöld nem fakult meg? Gondoljunk csak bele, ha igaz lenne a mítosz, akkor egy két árnyalatú fehér ing keletkezett volna.

Láttuk, Gabrovitz Kornél a klubalapítás és sportolás mellett elkötelezett művész- és tanáremberré is lett, aki ezen a téren is szeretett volna érvényesülni. 1901 őszén elnyert egy segédtanári állást az erdélyi, Fehér megyei Zalatnára, a Kőfaragó Iskolába. Innen 1905.09.01-től Székelyudvarhelyre került a Magyar Királyi Állami Kő- és Agyagipari Szakiskolába, mint kőipari műhelyvezető tanár. A következő állomáshelye az ország másik végén, a Felvidéken volt, egészen pontosan Iglón. Szobrász-tanárként rendes tagja volt a Magyar Királyi Iparművészeti Társulatnak. Hogy milyen tanár volt? Egészen biztosan jó, akit kedveltek a diákjai. Miért olyan biztos ez? Egy mellszobor igazolja, amelyet egyik diákja készített róla, és amelyet később a családja a Fradi Múzeumnak adományozott. Valószínűtlen, hogy ez kötelező feladat lett volna, sokkal valószínűbb, hogy az ismeretlen diák hálája jeléül mintázta meg.  A nyugdíjazása után visszatért Budapestre, ahol a leírások szerint még felkérésre adott órákat. Az FTC természetesen nem feledkezett meg róla, a klubalapítás negyedszázados jubileumi ünnepségei keretében Gabrovitz Kornél is tagja lett a tizenkét örökös tiszteletbeli tagnak, majd 1937. május 29-én az első hat fő egyikeként lett tagja az FTC aranyjelvényes gárdájának. 1947. december 24-én Budapesten hunyt el. Emlékét megőrizzük!

 

Az összeállítást készítette: Simon Sándor

Források:
Nagy Béla munkái
Keresztelési és anyakönyvi bejegyzések
Korabeli sportsajtó és közlönyök

Hozzászólhat, vagy visszanézhet a saját oldaláról.

1 Hozzászólás

  1. GABROVITZ ZOLTÁN írta:

    Kedves Sándor !

    Nagy érdeklődéssel olvastam Nagypapa életrajzát,amelyről én sem tudnék sokkal többet, annyit mentségemre, hogy születésemkor Ő már nem élt. Ismereteim csak gyermekeinek elmondásaiból van.
    Egy-két ismerettel kiegésziteném.
    —valószinűleg kedvelt tanár és ember volt, amit nem csak a mellszobor igazol hanem az egykori Iparművészetiiskolában tanító, Kölber Dezső festett olajképet
    szeretete jeléül.
    —zöld-lila szín ügye, az én családi ismereteim szerint a Gebaer Kávéház biliárd-
    asztalához is köthető a színválasztás története. Akkoriban szinte minden kévéházban volt biliárdasztal és Nagymama az alapszínt meg az orgonalilát választotta. / a történet leírása megtalálható, Saly Noémi, Törzskávéházamból-zenés kávéházba című könyvében is./
    A szín választás az 1899. április 15.-én történt, megelőzve a május 3.-i kőzgyűlés
    tényleges döntését a fehér-zöldről.
    Az igazsághoz hozzátartozik,hogy 1974 május 19.-i stadion avatás után két-három
    nappal a fenti képen látható mellszobrot én vittem el Nagynénémmel együtt Nagy
    Bélának és akkor még volt a nyakában egy kötött sál, amely a zöld-lila színben készült.Igaz, a sál már több tíz éves volt és emlékeim szerint csak egyszínű szürkeség maradt a két színből. Ennyi a történet.
    üdvözlettel, Hajrá Fradi

    Hozzászólás ideje: 2019. január 14. 12:09

HOZZÁSZÓLÁS