Horváth István 1935-ben Simontornyán született. A Vasas kézilabdázója volt, az angyalföldiektől lett sokszoros válogatott. Edzői tevékenységét is itt kezdte, méghozzá a Vasas ifjúsági lány csapatánál. Később a Ganz-MÁVAG férfi együtteséhez került.

Elek Gyula hívására – akivel rendkívül jó barátságba került ezután – 1973-ban átjött az FTC-hez és a tartalékcsapatnál kezdte meg a munkát. Hamar eljött az előrelépés lehetősége, hiszen év végén a felnőtt együttesünk trénere, Dékán Rezső átment a Honvédba. 1974 év elején tehát az ő irányítása mellett vágott neki a Fradi az NB I-nek. Az első évben a mieink a 10. helyet szerezték meg, azonban a remek, Gödöllőn megrendezett tornán már megvillantotta oroszlánkörmeit a fiatal gárda, hiszen ezüstérmet szerzett. Egy év múlva már látszott Horváth keze munkája, ugyanis meglepetésre a Ferencváros az 5. helyen állt a bajnokság félidejében. Sajnos ősszel az eredmények már nem úgy jöttek, így végül be kellett érnünk a 7. hellyel. Nyáron viszont tarolt a Fradi: megnyerte a Tessedik Kupát, a Gulyás Kupát és a klagenfurti nemzetközi tornát. 1976 még nem hozott előrelépést, de 1977 már igen. Ez a bajnoki helyezésben még nem mutatkozott meg, viszont a Magyar Kupában szépen menetelt a gárda és végül a 3. helyen végzett.

Végül a hetvenes évek végére érett be Horváth István munkája. Ekkorra már senki sem mehetett biztosra a Fradi ellen. 1979-ben MNK döntőt játszott az FTC a Debreceni Dózsa ellen, sajnos végül a vidékiek örülhettek, azonban a 2. helyre mindenki felkapta a fejét, pedig ez csak a kezdet volt. 1980-ban ezüstérmet szerzett a Ferencváros a bajnokságban, bronzot az MNK-ban, ráadásul ebben az évben a csapat beállósa, Szilágyi István kétszer is magára húzhatta a Világválogatott mezét! (Mellesleg ő jelen lesz ezen a tornán, ugyanis jelenleg Szilágyi a szombati ellenfelünk, a Krems trénere!!!) Sajnos a sikerek nem ismétlődtek meg. A legjobbjaink máshova igazoltak, köztük Szilágyi is, és elkezdődött egy hosszú folyamat, amely a szakosztály megszűnéséhez vezetett. Horváth István 13 év után 1986-ban távozott az együttes éléről. Máshol többet nem is vállalt edzői munkát, csak távolból figyelte szeretett sportágának kihalását, majd újraalakulását a Fradiban. Végül hosszú betegség után három évvel ezelőtt hunyt el.

Zsiga László
FTC Múzeum

(A cikk forrása az ftckezilabda.hu oldal)

A Horváth István emléktorna programja.

2010. augusztus 21. (szombat), Népliget:
16 óra: Nové Zámky (szlovák) – Metaloplastika Sabac (szerb)
18 óra: FTC-CityLine – UHK Krems (osztrák)

2010. augusztus 22. (vasárnap), Népliget:
10 óra: UHK Krems (osztrák) – Nové Zámky (szlovák)
12 óra: FTC-CityLine – Metaloplastika Sabac (szerb)
16 óra: UHK Krems (osztrák) – Metaloplastika Sabac (szerb)
18 óra: FTC-CityLine – Nové Zámky (szlovák)
19:30 Eredményhirdetés

A Nemzeti Sportban Sinkovics Gábor egy egész oldalon emlékezett meg róla. Idézzük, már csak azért is, mert korábban mi is idéztük már Kalap szellemét a “Szurkolóink a múltból” című sorozatunkban. Huszonegy éve, hogy nincs köztünk, de még ma is – joggal – ad témát a mai magyar stadionokban az igazi futballhangulatot hiányoló újságírónak.

Tisztelt Sportbarátunk!

Alapítványunk, a Berta József Labdarúgó Közhasznú Alapítvány kuratóriuma a közelmúltban elhatározta, hogy kezdeményezi a városból elszármazott kitűnő sportember Mátrai (Magna) Sándor mellszobrának felállítását a 2002-ben róla elnevezett orosházi stadion előterében.

A kőszobrot, Csák Attila Pátyon élő nagyszénási származású szobrászművész alkotását, a tervek szerint 2010. májusában szándékozunk ünnepélyesen felavatni, várhatóan a Ferencváros labdarúgó csapatának vendégszereplésével egybekötve. A kezdeményezést az orosházi Polgármesteri Hivatal minden szempontból támogatja.

Mátrai Sándor (1932-2002)

Nagyszénáson született, itt járt elemi iskolába, 1946-ban pedig az orosházi gimnázium tanulója lett. A kiváló adottságú, rendkívül szorgalmas diák a sport terén először az atlétikában jeleskedett: ifjúsági válogatott, többszörös országos középiskolai bajnok – 1949-ben labdarúgásban is.

1946-1952 között az Orosházi Kinizsi labdarúgó csapatában játszott középcsatár poszton. Tehetségére, eredményességére felfigyeltek a fővárosban, és 1952-ben az akkor Budapesti Kinizsi (FTC) leigazolta. Először csatárként majd védőként játszott.

A Ferencváros csapatával számtalan szép sikert ért el hazai és nemzetközi mérkőzéseken egyaránt: 3 bajnoki cím, MNK győzelem, 1965-ben Vásárvárosok Kupa megnyerése. 1965-ben az év játékosának választották. Az FTC-ben máig a legtöbb válogatottsággal rendelkezik. Az aktív játékot 1969-ben fejezte be, összesen 385 NB I-es találkozó ill. kupamérkőzés résztvevője volt, miután az utolsó aktív játékos évét az Egyetértés csapatában töltötte. A nemzeti válogatottban 1956-1967 között 81 alkalommal szerepelt. 1964-ben az Európa Bajnokságon 3. helyezett magyar csapat tagja volt.

Három világbajnokságon vett részt: 1958. Svédország; 1962. Chile; 1966. Anglia. 1972-ben meghívást kapott Angliába az Európai Öregfiúk válogatottjába.

A Ferencváros Örökös Bajnoka címet 1974-ben, a Springer díjat 1994-ben kapta meg. A mindig szerény, rendkívüli küzdőszellemű, nemzetközi szinten is elismert sportembernek az emlékét méltó módon megőrizni, példaként állítani a labdarúgást szeretők, különösen a fiatalok elé – megtisztelő feladatnak tekintik az alapítvány kuratóriumának tagjai.

Mátrai Sándor mellszobrának felállítását az alapítvány civil szervezetként, a sportbarátok összefogásával szándékozik megvalósítani.

Tisztelt Sportbarátunk!

Amennyiben támogató részese kíván lenni a kezdeményezésünknek, akkor kérjük, szíveskedjék adományát a „Mátrai Sándor szobor” megjelöléssel a

K&H Banknál vezetett 10402647-26411840-00000000 számlára

utalni.

Ha a postai átutalást választják, a csekken a címzés: Berta József Labdarúgó Közhasznú Alapítvány, 5900 Orosháza, Rákóczi út 22..

Az utalásokat lehetőleg 2010. április 30-ig tegyék meg.

A támogatók névsorát hivatalosan közzéteszik.

Az alapítvány 500.000,- Ft-tal, a kuratóriumi tagok összesen 80.000,- Ft-tal járulnak hozzá a költségekhez.

Állítsunk közösen emléket a kitűnő sportembernek!

Orosháza, 2010. január 29.

Köszönettel, sportbaráti üdvözlettel a kuratórium nevében:

Raffai János elnök

(A szoborterv fotója és a róla szóló cikk)

6. nap, 2010. január 28. csütörtök

Nagyon jókat alszom az új szobámban, reggelente magamtól kelek. Igaz, egyre fáradtabb vagyok a sok edzéstől. Persze tisztában vagyok vele, hogy ilyenkor nagyon keményen kell dolgozni, hogy tavasszal meglegyen az eredménye.

Reggeli után busszal indultunk az edzésre, amely ezúttal nem a szokásos helyszín volt, hanem az esti meccseinknek otthont adó stadion. Érdekes, hogy műfüves volt a pálya, de engem nem különösebben zavart. Mivel meccsnap volt, főleg taktikai elemeket gyakoroltunk.

Miután visszatértünk jöhetett az ebéd, majd egy hatalmas pihenés. Ezt követően indultunk a mini-tornára, ahol két csapat várt ránk. Az első mérkőzésen kaptam lehetőséget, úgy érzem nem ment rosszul a játék, sikerült gólt is szereznem. Magabiztosan nyertünk, de az feltűnő volt, hogy a bíró mennyire segíti a hazaiakat. A második találkozóra ez szintén igaz volt, sokszor nem torolta meg kellőképpen a Fradi-játékosok elleni szabálytalanságokat. Aztán elérkezett a 26. perc, amikoris sportszerűtlenül viselkedtek a hazai játékosok. A játékvezető beszüntette a mérkőzést, annak ellenére, hogy a két csapat szerette volna befejezni a tornát. Sajnálom, hogy így alakult, hiszen jól játszottunk, minden esélyünk megvolt a tornagyőzelemre. Mi futballozni jöttünk, ez most csak részben sikerült. Ennek ellenére azt mondom, hogy hasznos volt ez a 70 perc, hiszen meccsszituációban is begyakorolhattuk mindazt, amit edzéseken már megtettünk.

Pénteken szabadunk lesz, ami ránk is fér, ilyen kemény napok után. Délután pedig jöhet a nagy paintball csata.

(A hivatalos honlap bejegyzése nyomán)

A korábbi napok történései:
1. nap
2. nap
3. nap
4-5. nap

A 4. napon, 2010. január 26-án, kedden pihenőnap volt, amelyen Rósa Dénes is pihent, még a naplóírást is szüneteltette.

5. nap, 2010. január 27. szerda

A nagy zaj miatt elköltöztünk a hatodik emeletre. Dragi reggeli dörömböléseinek sem örültem, de annak pedig végképp nem, amikor a szomszédunkban elkezdték fúrni, faragni az erkélyt. Emiatt kaptunk egy sokkal jobb és tágasabb szobát, sőt ezt már lakosztálynak nevezik, olyan nagy, hogy Dragi és Lipcsei Peti is elfér benne. Ma először végre saját magam keltem, nem kellett hozzá külső segítség. Remélem, ez az elkövetkező napokban is így lesz…

Szokás szerint reggeli után indultunk edzésre. Mivel este meccsünk volt, főleg taktikai elemeket és a pontrúgásokat gyakoroltuk. Miután visszatértünk, megebédeltünk, majd jöhetett egy kis pihi, úgy láttam a srácokon, hogy már mindenki nagyon várta az első edzőmeccset, én magam is.

Amikor aztán megérkeztünk a stadionhoz, éreztük, hogy nem mindennapi mérkőzés vár ránk. A Nemzeti Stadion edzőpályája sötétségbe borult, annak ellenére, hogy volt világítás, de annyit ért, mintha pár gyertyát meggyújtottak volna a pálya szélén.

Bemelegítésnél megijedtem a saját árnyékomtól, annyira sötét volt, de aztán idővel megszoktuk. Sőt, utólag azt mondom, hogy hasznosnak bizonyult, hiszen így jobban koncentráltunk, mivel passzolás előtt erősen meg kellett néznünk, hogy ki van velünk és ki ellenünk.

A kezdőcsapatban kaptam helyet, egy kicsit nehezen lendültünk játékba, de aztán folyamatosan alakítottuk ki a helyzeteket, Elding egyet értékesített is. A második félidőben szinte egy teljesen új csapat lépett pályára, akkor is voltak lehetőségeink, de az eredmény nem változott. Új játékrendszert próbáltunk ki, ami még nem lehet tökéletes, de úgy érzem, jó úton haladunk.

A mérkőzést megnézte pár Máltán dolgozó magyar szurkoló is, akik hazai hangulatot teremtettek a pálya szélén. Ezt követően visszatértünk a szállodába, majd vacsora után lefeküdtem az új, tágas szobámban. Mivel Dragit is befogadtuk, remélem, hálából megkímél a reggeli ébresztésektől…

(A hivatalos honlap bejegyzése nyomán)

A korábbi napok történései:
1. nap
2. nap
3. nap

3. nap, 2010. január 25. hétfő

A napunk úgy indult, ahogy mindig, Dragóner csaknem lebontotta a falat, így újra időben keltünk…

Már kezd unalmas lenni, új módszert várok tőle. A reggelinél kiderült, hogy mi Balog Zolival még jól jártunk, hiszen legalább éjjel tudtunk aludni, nem úgy a Ferenczi-Tóth páros. Ők ugyanis az éjszaka jelentős részében kénytelenek voltak a szomszédok ágyjelenetéből eredő hangokat hallgatni… A szomszédjukban ugyanis egy külföldi fiatal pár lakik, akik nyilván nem voltak azzal tisztában, hogy a mellettük lévő szobában a Ferencváros két kiválósága szeretné kipihenni az edzések okozta fáradalmakat. A fiatal párról még később írok, de haladjunk időrendi sorrendben.

Reggeli után egy sportkomplexumba mentünk, ahol hátrányos helyzetű gyerekekkel edzettünk együtt. Jó volt látni, mennyire élvezik a focit, számomra furcsa volt, hogy a lányok jobban bántak a labdával, mint a fiúk. A kétórás program után irány a hotel, majd délután fél háromkor indultunk volna az edzésre. A busz azonban késett pár percet, a Reid-Short páros pedig még többet, akik büntetésként be is fizettek a közös kasszába 50-50 eurót. A közös kasszát természetesen én felügyelem, azt gondolom, nálam van a legnagyobb biztonságban a pénz. Mielőtt még elindult volna a buszunk az edzésre, a szálloda előtt megláttunk egy fiatal párt, akikről úgy gondoltuk: ők tehetnek arról, hogy Ferenczi Pistáék nem tudtak aludni. A buszon ülve ablakcsapkodással és hatalmas ovációval tudattuk velük, hogy hallottunk az éjszakai esetükről. A fiatalember és a hölgy is kellőképpen elpirult, így azt gondoltuk, hogy sikerült kiszúrnunk a tetteseket…

Ezt követően némi késéssel elindultunk az edzésre, ahol szokás szerint kiköptük a tüdőnket. Másfél óra után irány vissza, majd megvacsoráztunk, és mivel nem volt olasz meccs, kártyázni meg már nem hívnak a többiek, végre lepihenhettem, és lélekben felkészültem a reggeli falbontásra…

(A hivatalos honlap bejegyzése nyomán)

A korábbi napok történései:
1. nap
2. nap

2. nap, 2010. január 24. vasárnap

A napunk szokás szerint indult, nyolckor Dragóner átzörgetett a falon, de olyan erővel, hogy az ágyam felett lévő kép majdnem a fejemre esett. Annyi előnye mindenképp van Dragi sajátos ébresztési technikájának, hogy így biztos nem késsük le a reggelit, de azért legközelebb választhatna humánusabb módszert is.

A reggeli után szokás szerint indultunk az edzésre, a buszon ment a sztorizgatás, most valamiért Vasas Zoli volt terítéken, akinek ugyan akadtak furcsa szokásai, de számomra az ugrik be róla, hogy kiválóan zenélt, akár két kanállal is tudott koncertet adni. A sok dumának a buszsofőr vetett véget, hiszen megérkeztünk az edzésünk helyszínére.

Ez is iszonyatosan kemény volt, az első felében az erőnléti feladatok domináltak. Ezt követően előkerült a labda is, majd egy olyan gyakorlatot végeztünk, amelyet Ron Reid Brazíliából importált. Az volt a lényege, hogy mindkét csapat egyforma szerelésben játszott, csak egy fejpánt különböztette meg az ellenfeleket. Ez azért fontos, mert így egész biztos, hogy felnézünk mielőtt passzolunk, hiszen csak akkor tudjuk eldönteni, hogy akinek szánjuk a labdát, az velünk van-e vagy sem. A fejpánt nagyon tetszett mindenkinek, Lipcsei Peti meg is jegyezte, hogy úgy nézek ki benne, mint James Blake, a teniszező. Nem tudom, ő miből következtetet erre, hiszen minimum a bőrünk színe azért különbözik…

A fárasztó edzés után visszatértünk a hotelba, majd ebéd után túráztunk egy kicsit a környéken, egy pubban megnéztük a Stoke – Arsenal meccset.

Visszaérkezés után, egy kis gyúratás és szauna után jöhetett a vacsora. A srácok evés közben mindenképp meg akartak győzni, hogy este kártyázzam velük, de tudtam: ha egyszer beadom a derekam, akkor el is dől, hogy az edzőtábor végéig mivel tölthetem azt a kevés szabadidőmet…

A többiek megnézték az Inter – Milan meccset, én inkább bevonultam a szobámba, lefeküdtem, hiszen nem tudhatom, hogy kedves csapattársam milyen reggeli ébresztéssel készül majd holnap. Bízom a kreativitásában és abban, hogy azokat a technikákat már nem lövi el újra, amelyeket az elmúlt két napban bevetett…

(A hivatalos honlap bejegyzése nyomán)

A korábbi napok történései:
1. nap

Egy ilyen játékos, Rósa Dénes, az ftc.hu oldalon, annak felkérésére, naplót vezet, amelyen egy keményen edző játékos szemével láttatja a napokat, bepillantást ad az edzőtábor életébe.

Szeretnénk, ha minél több mai játékosunk szerepelne a mi oldalunkon is, ezért engedélyt kértünk az ftc.hu szerkesztőjétől, hogy az ott közölt naplóbejegyzéseket utánközölhessük. Az engedélyt megkaptuk, így Rósa Dénes is beléphet abba a sorba, amit honlapunkon Lipcsei Péter, Dragóner Attila és Tóth Bence vezetett fel…

1. nap, 2010. január 23. szombat

A reggelünk vidáman kezdődött, mivel a szomszédunkban lakó Dragóner – Lipcsei páros röhögésére ébredtünk. Hogy mi volt a derültségük oka, azt itt most nem részletezném…

Reggeli után buszra szállt a csapat és a Nemzeti Stadion edzőpályáján kötöttünk ki. A félórás buszozás jó hangulatban telt, mivel a tenger mellett is elhaladtunk, sokakban felidéződtek az ezzel kapcsolatos emlékek. A legnagyobb sztorija Draginak volt, akit állítólag egy Jordánia elleni válogatott meccsen a szövetségi kapitány feltolt a középpálya jobb oldalára, ami nem bizonyult egy jó ötletnek, mivel saját elmondása szerint centerezései a tengerben kötöttek ki… Mondjuk, én nem voltam ott, de úgy érzem Dragi ezúttal némi költői túlzással élt.

Ott tartottam, hogy megérkeztünk az edzésre, nekem ismerős volt a környék, hiszen pár éve a válogatottal játszottunk a stadionban, nyertünk is 2-0-ra. A jókedvünk azonban hamar elszállt, hiszen igencsak kemény edzésen vettünk részt, de kifejezetten jó volt idén először füves pályán gyakorolni. A másfél óra után busszal vissza a hotelba, jöhetett az ebéd, én rutinosan nem ettem magam tele, mivel tudtam, hogy délután újra edzés lesz. Ekkor már főleg taktikai elemeket gyakoroltunk, nem mehetett rosszul, hiszen Ron Reid azt mondta: ha ezeket a meccseken is meg tudjuk csinálni, akkor szép eredményeket érhetünk el.

Este a vacsora után gyúrattam, majd a srácok rászedtek, hogy nézzem meg velük a Juventus – Roma meccset. Bár egyáltalán nem szeretem az olasz focit, de nem akartam elrontani a jókedvüket, így csatlakoztam hozzájuk. Ha valakinek esetleg e tekintetben más az ízlése, és érdekli az eredmény, elárulom: 2-1-re nyertek Tottiék.

Mivel igencsak fárasztó napunk volt, és tudtam, hogy lesz még egy pár ilyen az edzőtáborban, Balog Zoltán barátommal nyugovóra tértünk, és csak bízni tudunk abban, hogy reggel nem a szomszédok hahotázására kelünk majd…

(A hivatalos honlap bejegyzése  nyomán)