Döntse el, melyik megszólítás áll önhöz közelebb!

Először is megadom a módját, hogy teljesítsem az ön blogbejegyzéseit közlő internetes honlap feltételét, és leírom, hogy ez a reakcióm válasz egy blogbejegyzésre, amely a pepsifoci.hu oldalán itt érhető el.

Tudnia kell, csak a legritkább esetben szoktam a más oldalakon fellehető blogbejegyzésekre reagálni, olyannyira, hogy eleddig soha nem is tettem. Úgy tűnik, önnek sikerült ledöntenie bennem a falakat és úgy gondolom, az ön bejegyzése megér egy kis kommentárt.

Ön tudja, milyen összetett feladat a játékvezetés, hisz 15 éves kora óta gyakorolja. Tudja Szabó Úr (vagy Mr. Hemingway) én 15 éves koromban még fociztam, valahogy az adott életkorhoz ezt érzem helyénvalónak. De nem lehetünk egyformák, van ki akkor is inkább ítélni szeret. Vagy megítélni? Lehet, ez kortalan. Valószínű, azt is saját tapasztalatból írja, hogy az „ilyen kritikák” (esetünkben nyilvánvalóan az elmarasztaló kritikákra gondol) csak dacossá teszik a játékvezetőket, nem konstruktív módon befolyásolják őket. Ezt csak leírta vagy el is gondolkodott rajta? Mert ez azt jelenti, ha valaki nem ért egyet velem, akkor ki ne merje mondani, mert attól még inkább a saját utamat járom. Ez mintha ellentétes lenne a konstruktivitás fogalmával. Abba sokkal inkább az tartozik bele, hogy megvitatjuk pro és kontra, hogy mi történt, hogy tanuljunk belőle. Nem csak én, a másik is! Vagy máshonnan közelítve, hogy lehet konstruktívan befolyásolni egy játékvezetőt? Egyáltalán lehet befolyásolni egy játékvezetőt? Szabó Úr (vagy Mr. Hemingway), ön most befolyásolni akarta Szabó bírót (nem tudom miért, de nem érzem sporttársamnak), hogy csak így tovább? Ha igen, akkor milyen minőségében? Mint egy ellenlábas klub tulajdonosa? Netán, mint az MLSZ-ben az NB I-es bizottság elnöke? Szabó Úr (vagy Mr. Hemingway), szerintem bizonyos pozíciókban egyáltalán nem mindegy, mit mond az ember.

Valóban, a játékvezetésről mindenkinek lehet véleménye. Egy olyan embernek is, mint ön, aki 15 éves kora óta játékvezet, de – remélem, elfogadja – nekem is, aki ezt ugyan nem teszem, de hétről hétre a lelátón szurkolok. Ön szakértőként tetszeleg. Ismeri ön Puhl Sándort, akit négyszer is a világ legjobb játékvezetőjének választottak? Valószínűsítem, ebben a szakmában többet ért el és többet látott, mint ön. Költői kérdés volt, nyilván ismeri. Azt is hallotta, ő miként vélekedett az ominózus Dragóner esetről? Ha nem, javaslom, kérdezze meg tőle vagy legalább nézze meg a véleményét tartalmazó felvételeket. Suszter maradjon a kaptafánál.

Vélelmezem, ön nem volt ott Zalaegerszegen, mert abban az időben saját csapata fényes diadalát nézte. Nagyon helyes, ez a dolga! Én ott voltam, személyes élményeim is vannak, ez meg az én dolgom. Ön nem beszélt Dragónerrel, mert nem volt ott, én még ezt is megtehettem. Ön mégis jobban tudja, mit látott Dragóner, és mit akart valójában tenni! Szabó Úr (vagy Mr. Hemingway), ezt miként magyarázza? Nem prejudikál? Nagyon remélem, nem. Az méltatlan lenne önhöz. Akkor meg minek ír olyan eseményekről, amiket nem tapasztalt meg, és aminek a tévéfelvételei alapján a magukat joggal szakértőnek vallók is egészen másképp nyilatkoznak? Nem gondolja, hogy ez nem korrekt?

Mielőtt befejezem, arra még rá kell kérdeznem, hogy miután ön is azt mondja, hogy senkinek sem kellenek törött arc- és orrcsontok, melyek az ilyen „véletlen” találkozásoknak tudhatók be, tudja-e ön, hogy Dragóner Attila arca hány helyen törött el nem egészen egy éve egy ilyen véletlen ütközés után? Sőt, még egy előkészületi mérkőzésen is az orrcsontja bánt egy másik véletlen ütközést? Dragóner Attila ellenfelei mit láttak és gondoltak akkor, hogy ugrottak fel? Emlékszik rá, melyik sporttársa vezette azokat a találkozókat? Ők jól ítéltek, hogy azok véletlen ütközések voltak? Ön mondta: helytelen megpróbálni játékvezetőket megfélemlíteni úgy, hogy bizonyos klubokkal szemben pozitív diszkriminációval éljenek. Én mondom: helytelen bizonyos klubokkal szemben negatív diszkriminációval fellépni, csak azért, hogy magunknak olvasottságot generáljunk.

Szabó Úr (vagy Mr. Hemingway), azért maradok baráti üdvözlettel. Választ nem várok, azt sokkal inkább, hogy a saját csapata körüli eseményekkel foglalkozzon. Ha sikerük van, örüljön (Botis gólja valóban párját ritkítóan fantasztikus volt), ha magyarázkodni való, akkor azt magyarázza meg. Csak azt ne mondja, hogy az ön klubjánál nem fordulnak elő közérdeklődésre számot tartó és egyelőre megmagyarázatlan esetek, hacsak nem a sajtó ármánykodik önök ellen.

Simon Sándor

(A cikkhez felhasznált fotókat a http://newshopper.sulekha.com/george-f-hemingway_photo_1069198.htm oldalról vettem.)

A tudat alszik, az óra hangja sikítva szakítja ketté a tudatalatti világ selyemkendőjét.

A tudat búcsúzik az éj csendes hangjain, az álom lágy illata elborít.

2010. március 7.

Nem is kevés, mindjárt egy csapatnyi! De milyen csapat! Az idén már 15 éves BL-csapat.

Tóth Antal, alias Tónió rajzolta, aki engedélyezte számunkra ennek és még több karikatúrának is a közlését, amelyeket

Humorgó rovatban lehet megtalálni.

Érdemes odakattintani, számos (a rég- és a közelmúlt) kedvence megtalálható Tónió szemével, keze által papírra, majd onnan a számítógépek képernyőjére vetetten.

Portrék (néhol korabeli csapatképekkel)

Schlossertől Albertig

Mátraitól Nyilasiig

Bár sokan annak nézik, ahogy az a karikaturistát, Dluhopolszky Lászlót (művésznevén Dluhót) is megihlette.

Dluhó csatlakozott hozzánk, rajzait a Humorgó rovatban lehet megtalálni.

Az elkövetkezendő napokban más (a név egyelőre legyen meglepetés) Fradi témájú karikatúráit is közöljük.

A sorozatot az interaktivitás igénye motiválta, hiszen a véleményét mindenki szereti elmondani. A vélemények alapján mi arra vállalkoztunk, hogy egy olvasói profilt készítünk az adott játékosról, az adott játékosnak.

Úgy gondoltuk, nem szubjektíven, hanem az összeállítás sorrendjében haladunk. Ezért volt az első játékos Holczer Ádám, aki akkoriban kirobbanthatatlan volt a csapat kapujából. Nála el is jutottunk az értékelő elemzés elkészültéig, igaz ehhez az is kellett, hogy a Fáy utcában elkövetett hibája után alapvetően megváltozzon a szurkolói megítélése, mondani sem kell, negatív irányban.

Mi nem ezt akartuk, nem kívántunk és a jövőben sem kívánunk a pillanat történéseiből messzemenő következtetéseket levonni. Ez a sorozat pedig ebbe az irányba vinne el. Csak az a játékos lenne érdekes, aki vagy nagyon hasznosan és jól, vagy épp ellenkezőleg, nagyon rosszul játszik, de mindenképp játszik. Jó példa erre Matt Lowton esete, aki sérüléséig kihagyhatatlan tagja volt a csapatunknak a jobbhátvéd posztján, ezért gondoltuk vele folytatni az értékelő sorozatot. Ám, mivel éppen nem játszik, ő nem érdekes célszemély, nem érdekli a játszani, véleményt formálni kész olvasókat, alig jött vélemény.

Be kell, hogy lássuk, az ilyen értékelősdi játéknak akkor van igazán értelme, ha minden konszolidált a csapat körül. Csak akkor lehet egy-egy játékosról, nem elsősorban a pillanatnyi formát előtérbe helyező, véleményt írni.

Holczer Ádámtól elnézést kérünk, hogy ő volt sorozatunk “áldozata”, őt találták meg az olvasók a már említett baki után.

Egyszer, majd talán a hosszantartó sikerek idején – mondjuk a 30. bajnoki cím és a BL főtáblájáról való továbbjutás esetén – újra elővesszük ezt az ötletet, addig azonban levesszük a lőlapot.

Elmarad, legfőképp azért, mert ezúttal nem voltam ott a lelátón. Nem azért, mintha magam is fotelszurkolóvá váltam vona (bár még megeshet velem), egyszerűen nem fért bele a hétköznapi munkarendembe ez a vidéki utazás.

Gondoltam, azért valaminek lennie kell, ami a mérkőzéssel kapcsolatos. És előjött megint a régi mániám, hogy ilyen esetben forduljunk az olvasókhoz, játsszunk! Illetve a jelen esetben inkább osztályozzunk! Mert “felsőbbrendűt” játszani, aki jogosult értékelni, mindenki szeret. És, mint tudjuk, a labdarúgáshoz igazán értünk is, ki-ki a maga módján, de “megfellebezhetetlenül”.

A feladat roppant egyszerű! Az alábbiakban közöljük a Haladás elleni meccs összeállítását, játékostól, edzőstül. Minden név aláhúzása egy-egy olyan megnyíló bejegyzést takar, ahol csupán egyetlen feladat van, osztályozni! Megjelenik öt csillag, balra az 1-est jelölő, majd jobbra haladva eggyel növekvően, egészen az ötösig. Az egeret a csillagok fölé húzva, majd a megfelelőnél nyugtázva, máris osztályoztunk, csakúgy mint az iskolában 1-től 5-ig.

Aki szóban is akar értékelni, az osztályzat alatt a hozzászólásokban, a szokásos módon, ezt is megteheti. A későbbiekben majd felhasználjuk az adott játékos profiljának összeállításakor, mert egyszer mindenkire sor fog kerülni.

A játékosokon túl az edző teljesítményét is lehet az adott meccs alapján osztályozni. Itt nyilván a taktika, a cserék minősége, a meccselés jellege a döntő.

Egy napig, a meccset követő nap lehet ezt az osztályozósdit játszani, utána megjelentetjük a “bizonyítványt”, persze azt is, hogy az átlag hány “tanár” osztályzata alapján született. Ha tetszik az ötlet, akár folytathatjuk is majd a szezonban, hogy ne csak a fotelból, a lelátóról, hanem a meccset néző érdeklődő szurkolók szemszögéből is értékelhessünk.

Íme a Haladás elleni meccs összeállítása. Tessék, lehet kattintgatni és osztályozni!

Kezdőjátékosok:
Megyeri – R. Wolfe, Dragóner, Balog, Kulcsár – Wedgbury, Lipcsei, Ashmore, Morrison – Ferenczi, Shaw

Csere:
No, az nem volt.

Edző:
Bobby Davison

Az osztályzatokat várja: fradissimo

Ahogy akkor mindannyiunknak jólesett, hogy a rivális csapatok szurkolói is gratuláltak, úgy most mi is megtehetjük ugyanezt.

Gratulálunk a DVSC labdarúgócsapatának, mert nem mindennapos dolgot vittek véghez. Ráadásul nem is akárhogy, hat mérkőzésen öt győzelemmel és mindössze egyetlen vereséggel bejutottak a Bajnokok Ligája csoportkörébe.

Hisszük, hogy mindez a magyar labdarúgásnak, azon belül a Ferencvárosnak is hasznos. Mindenki láthatja, hogy a feladat nem a lehetetlen küldetés. Ebből a lesajnált NB I-ből is kijöhet olyan csapat, amely Európa fociszínpadára léphet.

A példa ismét adott. Lehet követni! Lehet a mi játékosainknak, szakvezetésünknek, vezetőinknek példát venni. Van miért áldozni, van miért küzdeni!

GRATULÁLUNK DEBRECENI SPORTBARÁTAINKNAK!

Matthew Lowton

Folytatjuk szubjektív játékosértékelő sorozatunkat.

A kapus után következzék az, aki az összeállításban is következik, a jobbhátvéd, vagy ahogy ma mondják a jobb oldali védőjátékos. Ez pedig a tavasszal az NB II-ben és sérüléséig az NB I-ben is Matt Lowton volt.

Ahogy az első, Holczer Ádámról szóló részben is (amelynek összegzését rövidesen, nagyon hamar, közzétesszük), csak azt kérjük, hogy a középpontba jelölt játékosról aki akarja, írja le a véleményét egy-egy hozzászólásban. Írja le, mit lát a játékos erősségének, mit a gyengéjének, egyszerűen értékelje az adott játékos teljesítményét, játékosi, emberi kvalitásait. Ha lehet, ne csak egy meccset figyelembe véve, hanem az eddig róla megismerteket összesítve.

Matt Lowton fradista múltja az adattárban olvasható, a meccsrejáróknak és a tévé előtt szurkolóknak azonban nem kell őt bemutatni. Kérjük, értékeljenek, hogy értékelhessünk!

Holczer Ádám

Honlapunk eddigi történelmében számtalan sorozatot indítottunk. Ezek legtöbbje – eddig – a múlt ismertetésével fonódott össze.

Új sorozatunk a jelennel foglalkik. És ráadásul interaktív.

A mai Fradi játékosait senkinek sem kell bemutatni, mindenki ismeri őket. Legalábbis névről. De tényleg ismeri őket, mint játékosokat? Mit tudnak róluk? Mi a véleményük róluk?

Ezek a kérdések motiválták ezt a sorozatot. Elkezdjük a kapusokkal, folytatjuk majd a védőkkel, középpályásokkal, csatárokkal, esetleg tovább is mehetünk a szakmai stáb, a vezetőség felé. Persze, csak akkor, ha pozitív visszajelzéseket kapunk, ha az olvasók is úgy gondolják, érdemes folytatni. Ez egyben az interaktivitás tesztje is.

Mi a sorozat lényege? Roppant egyszerű. Csak azt kérjük, hogy a középpontba jelölt játékosról aki akarja, írja le a véleményét egy-egy hozzászólásban. Írja le, mit lát a játékos erősségének, mit a gyengéjének, egyszerűen értékelje az adott játékos teljesítményét, játékosi, emberi kvalitásait. Ha lehet, ne csak egy meccset figyelembe véve, hanem az eddig róla megismerteket összesítve.

Ha kellő számú hozzászólás érkezik, azok alapján elkészítjük a játékos profilját, amúgy “Baráti Kör” módra. Ezt az elkészített profilt ugyancsak közzétesszük, majd a visszajelzéseket figyelembe véve, kinyomtatva átadjuk az adott játékosnak.

Nyilvánvaló, hogy egy ilyen profil annál mértékadóbb, minél több véleményt tükröz. Biztatunk ezért mindenkit, vegyen részt ebben a kis játékban, sőt ajánlja ismerőseinek is a részvételt. Mert lehet ezt játéknak is tekinteni, de egy roppant hasznos játéknak. Sokak felelős véleményét egy csokorba szedve az érintett játékos nyilván elgondolkodik, de legalábbis elgondolkodhat a szurkolói visszajelzéseken. De legyen a hangsúly a sokakon! Hogy valóban legyen min elgondolkodni.

Az első alanyunk, jelenlegi csapatunk első számú kapusa: Holczer Ádám. Az adattárban mindenki megtekintheti eddigi ténykedését a számok tükrében. De, mint tudjuk, a számok ebben a tekintetben, ha objektívek is, soha nem tükrözhetik a teljes valóságot.

Most az olvasókon a sor. Azokon, akik úgy gondolják, érdemes szubjektív véleményüket közzétenni, akik hozzászólnak. Várjuk ezeket a hozzászólásokat, de biztosak vagyunk benne, hogy Holczer Ádám is várja ezeket. Mert ezek visszajelzések. Visszajelzik neki az elvégzett munkát, annak lenyomatát. Mint minden játékos, ő sem önmagáért játszik. Játékával örömet kíván okozni az érte és a csapatért rajongóknak. Segítsünk neki ebben!

Láttuk őt védeni az NB II-ben, láttuk a felkészülési Ligakupa meccseken, láttuk immár három NB I-es mérkőzésen. Tegyük fel a mérlegre a pozitívumokat és a negatívumokat, amelyek alapján összeállhat egy szubjektívnek mondható szurkolói, ám ha kellően nagy számban tettük az észrevételeket, mégis objektívnek tekinthető kép.

Szánjuk rá még ezt az egy hetet Holczer Ádámra! Értékeljük a teljesítményét a Fradi kapujában!

Aztán majd szépen sorjában, jöhetnek a többiek is …

Pedig olyan jól indult, YSE sorozatának következő része már előre vetítette a hangulatot. Következő rovatunkban Déri Tibor, talán már sejtett valamit, amikor a következő részét elküldte nekünk és mi szombat reggelre időzítettük a megjelenést, mert úgy gondoltuk, hogy újabb sikerünk eltakarja a múlt sötét foltját.

Közben jött fradissimo remek publicisztikája: “Szurkolók szurkoljatok!” címmel, ami természetesem újra érzelmi viharokat kavart.

Csakúgy, mint maga a mérkőzés:

www.youtube.com/watch?v=Lh2NtRNtFTo

Nyíregyházáról hazaérve mi is így éreztük magunkat, csak annyi különbséggel, hogy a MI CSAPATUNK minden tagja nyugodtan a tükörbe nézhet!

Vereségünk másnapján pedig nem csak a fotelszurkoló csepegtette belénk a reményt, mert előtte egy újabb sorozat is indult: LELÁTÓI HANGULAT címmel, mely írások megadták az alaphangot szombatra és lezárták a múltat -- MI AKKOR IS GYŐZÜNK, HA KIKAPUNK!

Mostantól hangoljunk együtt a szombati ünnepre!

Hajrá Fradi!

-ɱ-