Az 1-szeres kupagyőztes lila-fehér egyesület nagy tradíciókkal bír, sok emlékezetes csatát vívtunk már a Viharsarokban, ám az ezredfordulót követően sajnos hanyatlásnak indult a labdarúgás a békési megyeszékhelyen. Ennek mélypontja 2005-ben jött el, amikor a csapat utolsó helyen kiesett az élvonalból, és mivel egy bosnyák tulajdonos anyagilag is leamortizálta a klubot, még a másodosztályban sem kaptak indulási jogot, gyakorlatilag megszűntek. A foci azonban nem halt meg, mivel egy helyi NB3-as csapatra alapozva új klub létesült a mai, Békéscsabai Előre 1912 SE néven, amely egyből megnyerte az NB3 Alföld csoportját, így pont abban az évben jutott fel az NB2-be, amikor minket kizártak oda, de bentmaradniuk nem sikerült: a 14. pozíciót megszerezve újra következett a harmadik vonal alföldi régiója. Ez a csoport újfent nem jelentett akadályt az Előrének, ismét bajnokságot nyertek és azóta megragadtak az NB2 Keleti csoportjában egy 12., egy 13. és legutóbb egy 6. helyezést szerezve. A fejlődés tehát már tavaly is látszott a csapaton, arra viszont talán a csabaiak sem számítottak, hogy idén ennyire jók lesznek: az általunk épp az MK előző fordulójában búcsúztatott, listavezető Szolnok mögött mindössze 3 ponttal lemaradva a 2. pozícióban telelnek és komoly feljutási reményekkel vághatnak majd neki a tavasznak.

Pedig a játékoskeretben a tavalyihoz képest nem történt komolyabb erősítés. A csapat egy jó részét helyi tehetséges fiatalok alkotják, kiegészülve néhány rutinosabb játékossal és két idegenlégiós csatárral (Jimmy Jones Tchana és Dan Alexandru Leucuţă), akik kirobbanthatatlanok a kezdőből. Az élvonalban mindössze 9 játékos lépett korábban pályára az egyébként szűkös létszámú jelenlegi keretből, de alighanem az ő nevük sem cseng mindenkinek elsőre ismerősen: Balázs József, a már említett Jimmy Jones Tchana, Fülöp Tibor, Szélpál Tamás, Pozsár Gábor, Kállai Norbert, Makra Zsolt, Horváth Tamás és Máthé Gábor rendelkezik több-kevesebb NB1-es rutinnal. Közülük a villámgyors Szélpál és a rendkívül technikás, pontrúgásból mindig veszélyes Pozsár jelenthet számunkra komolyabb veszélyt.

A fentiek tükrében nem meglepő, hogy nincs olyan játékos a jelenlegi lila-fehér keretben, aki felnőtt mérkőzésen képviselte volna korábban a Fradi színeit, ám Fülöp Tibor és Juhász György tizenéves korukban megfordultak utánpótlás-csapatainkban. Fordítva ez korántsem igaz: közismert tény, hogy az azóta már ősfradistának számító Balog Zoltán békéscsabai nevelés, és talán kevésbé köztudott, de Grúz Tamás is a Viharsarokban játszotta első élvonalbeli meccseit egészen fiatalon (abban az utolsó NB1-es békéscsabai szezonban egyébként igen jó spílerek bontogatták szárnyaikat, elég csak Lázok Jánosra, vagy épp Dušan Vasiljevićre gondolni).

Ami konkrétan a Magyar Kupát illeti: ellenfelünk NB2-es együttesként a 2. fordulóban csatlakozott a sorozathoz, és előbb az NB3-ba idén visszalépett Makón gázolt át 6-0-val, majd a Jász-Nagykun-Szolnok megyei I. osztályban vitézkedő Nagyiván otthonában győzött 3-1-re. Ezt követte az előző körben a legnagyobb bravúr: a Vasas gárdája maradt 3-2 arányban alul a Kórház utcai stadionban. Ebben a fordulóban viszont már két meccsen dől el a továbbjutás, így alighanem még nehezebb dolga lesz az Előrének, ha a legjobb 8 közé akarnak kerülni. Az első mérkőzést holnap 18 órai kezdettel, villanyfény mellett rendezik Békéscsabán, a találkozót a Sport1 és a SportM is élőben közvetíti majd (szerk.: kedd este bejelentett hírek szerint mégsem lesz közvetítés), a szombati visszavágó pontos időpontja egyelőre még kérdéses, mivel a tévétársaság az odavágók eredményei függvényében választ a visszavágók közül.

Az előző hetek összeállításait figyelembe véve Pásztor József vezetőedző az alábbi kezdőcsapatot küldheti ki a holnapi meccsen ellenünk:

Máthé – Kerekes, Kállai, Makra, Juhász (Horváth T.) – Szélpál, Balogh M., Pozsár, Balázs J. – Tchana, Leucuţă

Ez a mérkőzés a bajnokikkal ellentétben nem sláger a nemzetközi fogadóirodákon, a mértékadás végett viszont nézzük meg két közkedvelt hazai iroda esélylatolgatását: a bwin 4,50-3,70-1,65, míg a Tippmix 4,00-3,25-1,70 oddsértékeket kínál a H-D-V kimenetelekre. Reméljük bejön a papírforma, és már az első meccsen megnyugtató előnyt harcolunk ki a szombati visszavágóra!

Hajrá Fradi!

Simon József

Nagyot fordult a világ Miskolcon az utóbbi időkben. A helyiek fanatikus fociszeretetéről híres borsodi város csapata az elmúlt évtizedben leginkább csak szenvedett: többször is megjárták a másodosztályt, telephelyváltoztatásokon mentek keresztül (emlékezetes a 2004-es eset, amikor a bajnokság nyitánya előtt még két csapat tréningezett Diósgyőrben a rajtra várva, egymással jogvitában), a szurkolóknak sokkal inkább a keserűség jutott, mintsem öröm. A piros-fehérek legjobb NB1-es szereplése az elmúlt évtizedben egy 8. helyezés, mely 2006-ra datálódik. Ez a tendencia tetőzni látszott, amikor a télen alaposan megerősített Diósgyőr végül 2010-ben utolsó helyen kiesett az élvonalból, és az anyagi csőd szélére került. A válság sokkal mélyebbnek látszott az NB2-nél, hiszen a másodosztályú bajnokságra való felkészülést gyakorlatilag a helyi fiatalok csinálták végig teljes létbizonytalanságban, az első fordulóban megrendezett meccsen pedig a saját fülemmel hallottam, ahogy egy miskolci kötődésű úriember arról beszél ismerősével, hogy csodaszámba megy, ha egyáltalán a téli szünetig kihúzzák valahogy.

Ekkor jött a mesébe illő fordulat: a milliárdos magyar vállalkozó, Leisztinger Tamás felkarolta az együttest, amely még nem szedett össze annyi hátrányt ősszel a rivális éllovas – mellesleg szintén már az anyagi lejtőn lévő - Nyíregyháza mögött, hogy azt tavasszal ne lehessen ledolgozni. Ez meg is történt: a jócskán megerősített keret – amire a mai, NB1-ben dobogóesélyes gárda is épül – valósággal szárnyalt, és a téli -7 pont hátrányról indulva már fordulókkal a bajnokság vége előtt biztos feljutó volt. Arra azonban talán még a diósgyőri szurkolók sem nagyon számítottak, hogy újoncként ilyen jól sikerül az őszi félév a legjobbak között, hiszen még az is elképzelhető, hogy dobogón telelhetnek.

Noha a játékosállomány nagy része már tavasszal is Miskolcon futballozott (beleértve többek között a szenzációs rúgótechnikájú Luquét, a közönségkedvenc George-ot és Arzét, a védekező középpályás posztot kiválóan ellátó Abdouramant, és még sok más hasznos futballistát), további remek erősítéseket sikerült tető alá hozniuk az illetékeseknek. Először az egykori sevillai Gallardo csatlakozott az Andrássy útiakhoz, majd a szintén spanyol Carreño és a szenegáli Seydi leigazolásával alaposan bővült a választék csatárposzton is, Tisza szeptemberi megszerzésével pedig egy régi közönségkedvenc, nem mellesleg vezéregyéniség is érkezett. A keretet még mindig az a 42 éves Benczés Miklós edzi, aki a 2010-es, már kiesett és válságban lévő DVTK-t szezon végi beugróként pár meccsre vállalta csupán el, ám a helyzet rendezésével hosszabb távra is bizalmat szavaztak neki a vezetők, amivel kiválóan élt a szakember: támadó szellemű és eredményes futballt játszat, amire a nézők is kíváncsiak. Ebben a szezonban már többször is volt teltház Diósgyőrben, a Fradi-meccs pedig természetesen az egész várost megmozgatja: 1,5 nap alatt fogyott el mind a tízezer hazai jegy. Mivel a mieink is hasonlóan gyors ütemben felvásárolták a vendégjegyeket, vasárnapra garantált a fergeteges hangulat.

Talán elsőre nem gondolnánk, de ellenfelünknél 4 ex-fradista is szerepel: Budovinszky Krisztián – a tavalyi NB2-es szezonnal ellentétben – alapember a védelem közepén, Gohér Gergő szintén kirobbanthatatlan a bal oldalról, a rutinos Halgas Tibor és a fiatal Bogáti Péter viszont csak kiegészítő ember a keretben. A mi ex-miskolci futballistáink ketten vannak: Zsivóczky Norbert és Kazuo Homma öltötte magára a piros-fehér mezt korábban.

A DVTK-ban sérült George és Gallardo, így vélhetően a következő kezdőcsapat lép ellenünk pályára:

Radoš – Vadász, Gal, Budovinszky, Gohér – Arze, Abdouraman, Lippai, Luque – Tisza, Seydi (Carreño)

Noha a hazaiak nagyon bizakodóak az esélyeket illetően, hiszen a tabellán nagy a különbség a két csapat közt és a fanatikus szurkolósereg is segíteni fogja a hazaiakat, a bukmékerek óva intenek, legalábbis az oddsaikból ez olvasható ki. Ugyan egy hajszálnyit a Diósgyőr sikere fizet kevesebbet, ám 44 fogadóiroda oddsainak átlaga alapján nagyságrendi különbség nincs: a hazai kimenetel 2,23-szoros, a döntetlen 3,09-szeres, a mi győzelmünk 2,83-szoros szorzóval kecsegtet. Reméljük, hogy még ez a kis különbség sem realizálódik a pályán!

Hajrá Fradi!

Simon József

Az a Rákóczi, amelynek köztudottan 7 évig volt vezetőedzője a nálunk bő 1 évig tevékenykedő Prukner László. A Prukner vezette modernkori Kaposvár története negyedik NB1-be történő feljutását ünnepelhette 2004-ben, ám először ragadtak meg ott huzamosabb ideig. Az együttes évről évre eladni kényszerült legjobbjait (rendkívül erős ex-kaposvári álomtizenegyet lehetne összeállítani az azóta máshol befutott labdarúgókból Balajcza, Alves, Nikolić, Szakály Péter, Vasiljević vezetésével), évről évre újjáépülve azonban többször is erőn felül teljesítve elért egy 6., valamint két 7. helyezést (ez utóbbit tavaly Sisa Tiborral is megismételték), és sosem végeztek rosszabb pozícióban a 12.-nél.

Mint bizonyára mindenki emlékszik rá, a tavalyi idényben nem kis meglepetésre egészen az utolsó fordulóig a dobogóért volt harcban a Rákóczi, de a végén “csak” 7.-ként végeztek, amit a helyi szurkolók csalódásként éltek meg. Ezek után talán még nagyobb meglepetés, hogy idén féltávnál kieső helyen kellett szomorkodniuk zöld-fehér színtestvéreinknek. Ilyesmi eddig egyszer fordult elő a somogyi megyeszékhelyen: 2007-ben ugyanúgy 15.-ként teleltek és a már akkor biztos kiesőnek tekinthető Vác mellett a szakértők szerint a legnagyobb eséllyel számíthattak az év végi búcsúra. Ez végül nagyon nem így lett: a Kaposvár az akkor szintén 13 fordulós tavasz második legtöbb pontját szerezve egészen a 7. helyig repült előre. Hogy most mi lesz, azt egyelőre csak a jövőbelátó jósok tudják (igaz, még a téli szünetig is hátra van két mérkőzés), de tény, hogy a másfél hét múlva 51. születésnapját ünneplő Sisa Tibornak főhet a feje annak ellenére, hogy 15-ből 11-szer nem kapott ki a csapata – csak az a bökkenő, hogy ebből a 11 alkalomból 10 döntetlen volt. Ebből is látszik, hogy jelenlegi kieső helyezése ellenére közel sem szabad félvállról venni a Kaposvárt, különösen ha azt is hozzátesszük, hogy a 10 remiből 3-szor a 90. perc után egyenlített az ellenfél (Újpest, Paks, Debrecen) – egyébként mi sem sokkal maradtunk le erről, hiszen a nyári találkozónkon Otten furcsa szabadrúgása a 83. minutumban talált utat a kapuba, kialakítva a 2-2-es végeredményt.

Adódik a kérdés: mitől gyengült meg ennyire a Kaposvár tavalyhoz képest? Nos, félig-meddig foghatjuk a fent említett pechre is (ha az a plusz 3×2 pont meglenne nekik, 9. helyen állnának a középmezőnyre tapadva), de egy biztos: a játékoskeret nem gyengült. Sőt, kimondhatjuk: talán most először nem volt jelentős mozgás a kezdőcsapatban nyáron, szinte csak kiegészítő emberek távoztak és érkeztek – ezalól a teljesen kicserélődő kapusok (Kovács Z., Milinte és Strublics helyére Ľuboš Hajdúch és Posza Zsolt jött) és a hozzánk igazoló Grúz és Oláh jelentett kivételt. A már említett, többnyire alsóbb osztályból érkező kiegészítő játékosok (akik közül csak a balhátvéd Jánvári Gábor tudta magát hosszabb távon beverekedni a kezdőbe) mellett komoly szerzeménynek számított a 3-szoros horvát válogatott (!) Nikola Šafarić, valamint a mai napig a moldáv nemzeti tizenegyben szereplő Serghei Alexeev is. A már tavaly is szárnyait bontogató Milan Perić pedig nem kis meglepetésre a honvédos Danilóval társbérletben vezeti az NB1 góllövőlistáját. Válogatott játékosok, gólkirályjelölt, közel 30 fős felnőtt keret – ez így nem hangzik rosszul.

Ami az exeket illeti, a jelenlegi Rákócziban nem játszik olyan futballista, akit valaha Fradi-mezben láthattunk volna, fordítva azonban – még elsősorban Prukner László hatására – bőven képviseltetik magukat egykori kaposváriak: Maróti Béla, Oláh Lóránt, Grúz Tamás és Junior a pályán, Bali Péter a kispadon.

Sisa Tibor rendszerint 4-2-3-1-ben küldi fel a somogyi zöld-fehéreket a pályára és jellemző, hogy senkinek nincs bérelt helye a kezdőben, így – különösen a kéthetes szünet után – nehéz megjósolni, hogy milyen felállásban kezdhet ellenfelünk. Egy lehetséges verzió a következő:

Hajdúch – Okuka (Graszl), Bank, Zsók, Jánvári – Hegedűs D., Pedro – Bőle (Šafarić), Balázs B., Gujić (Alexeev) – Perić

Noha lebecsülni már csak a 10 döntetlen miatt sem szabad a kaposváriakat, az előzetes esélylatolgatás szerint hazai pályán egyértelmű esélyesei vagyunk a mérkőzésnek. 44 fogadóiroda oddsainak átlaga alapján a győzelmünk 1,51-szeres, a pontosztozkodás 3,61-szeres, a vendégsiker 5,45-szörös szorzóval kecsegtet a helyesen tippelőknek.

Hajrá Fradi!

Simon József

Ellenfél azonban – mint mindig – most is lesz, még ha vélhetően nem túl kellemes és persze felettébb szokatlan ilyen körülmények közt pályára lépni. A Paks 2006-ban jutott fel története során először az NB1-be, azóta viszont sosem estek ki, így hatodik élvonalbeli idényük közepén tartanak most. A szimpatikus együttes egyik védjegye, hogy nem alkalmaz idegenlégiósokat, csakis magyar futballistákat. Eleinte masszív és stabil teljesítményt nyújtottak a legjobbak közt, első 2 évükben egyaránt 37 ponttal a 11. pozícióban zártak. A következő 2 szezonban aztán enyhe visszaesés mutatkozott, melynek mélypontjaként 2010-ben éppen csak bennmaradtak 14. helyezettként. Igaz, már akkor is reménykedhettek az atomvárosiak egy szebb jövőben, hiszen a Ligakupában csak a döntőben buktak el a Debrecen ellen, ám alighanem a legvérmesebb paksi szurkolók sem hitték volna, hogy a tavalyi bajnokság végén ezüstérmet és Ligakupa-győzelmet (szintén egy DVSC elleni döntőt követően) ünnepelhetnek. Ennek megkoronázásaként idén nyáron az Európában legtovább életben maradt magyar csapattá váltak az UE Santa Coloma és a Tromsø búcsúztatásával.

Ahogy az várható volt, az erőn felüli sikersztori ezzel egyelőre megjárta a csúcsot és enyhe lejtmenetbe került, ám az egyesület megnövekedett elismertsége és a bajnokság elején érkezett új névadó szponzor, a Magyar Villamos Művek Zrt. által biztosított anyagi biztonság miatt vélhetően jódarabig kilépett a gárda annak a kiscsapatnak a szerepköréből, amelyik egymás után két osztályt megnyerve feljutott a legjobbak közé és legfőbb célja a bennmaradás volt. Jelenleg az MVM Paks 20 pontjával a 8. helyet foglalja el a tabellán, 6 ponttal és 4 hellyel megelőzve minket. Támadójátékuk és védekezésük között klasszis különbség van, ezt hihetetlen adat támasztja alá: a Debrecennel holtversenyben a legtöbb gólt lőtték a bajnokságban, azonban mindössze a ZTE kapott több gólt náluk, ennek az egyvelegnek a végeredménye -1-es gólkülönbség (29-30).

Az atomvárosiak játékoskerete némileg alátámasztja ezt a kettősséget, hiszen már tavaly is őszinte támadófocijukról voltak ismertek, és nemcsak megtartották az összes minőségi játékost az előrejátékban (Bartha, Magasföldi, Böde, Vayer, Kiss T. és Montvai is maradt, mindössze a fiatal Haraszti Zsoltot adták kölcsön Siófokra), de még leigazolták melléjük Hrepka Ádámot, Heffler Norbertet, legvégül pedig az általunk is csábított Szatmári Lórándot. Elöl tehát mennyiségre és minőségre is remek kerettel dolgozhat a 47 éves Kis Károly, a védekező szekcióba azonban nemcsak új labdarúgó nem érkezett, hanem (szintén siófoki) kölcsönbe adták a több játéklehetőségre vágyó Szabó Jánost. Persze a kezdősor így sem tűnik rossznak hátul (élen a rutinos Csernyánszkival és Égerrel), ám hasonló tudású váltótárs mindössze balhátvédben áll a vezetőedző rendelkezésére (Csehi és Báló osztozik a poszton), a többiek helye minőségi alternatíva híján betonbiztosnak tűnik, szemben a támadó középpályásokkal és csatárokkal.

Mivel a Paks az új évezred első felében még jobbára az NB3-ban vitézkedett, így a játékosvándorlás a közelmúltra szorítkozik a két gárda közt, nem meglepő tehát, hogy mindössze 1-1 ex található a keretekben. Vendégeink soraiban Bartha Lászlót üdvözölhetjük ismerősként, míg nálunk Lisztes Krisztián futballozott másfél évet a másik zöld-fehér szerelésben.

Kis Károly kedvenc felállása a 4-2-3-1, ahol leginkább a befejező csatár személyét szokta variálni. Jó eséllyel a következő paksi kezdőcsapat fut majd ki ellenünk:

Csernyánszki – Heffler T., Éger, Fiola, Báló – Sifter, Sipeki – Bartha, Böde, Vayer – Hrepka (Kiss T.)

A bukmékerek oddsaiból az szűrhető le, hogy az aktuális forma, a hazai pálya és talán a szomorú alkalom okozta többletmotiváció miatt mi vagyunk a meccs esélyesei. 43 fogadóiroda szorzóinak átlaga alapján a győzelmünk 1,82-szeres, a döntetlen 3,21-szeres, a vendégsiker 3,74-szeres hozammal kecsegtet annak, aki eltalálja azt. Ez alkalommal a cél nem is lehet más, csak a győzelem, Albert Flórián emlékére!

Hajrá Fradi!

Simon József

Ellenfelünk bő 3 hete felvette az FGSZ Siófok nevet, miután aláírt egy névadó szponzori szerződést a helyi Földgázszállító Zrt.-vel, azonban az idei bajnokságot még a jól ismert BFC Siófok néven kezdte, ami magában hordozza az együttes hányattatott közelmúltját, hiszen a “B” betű nem a Balatont, hanem Bodajk városát jelölte, miután 2004-ben a Balaton FC Diósgyőrbe költözött, a Siófok pedig a Bodajk révén szerzett NB2-es indulási jogot. A helyiek biztosan nagyon sajnálták a felsőházban végzett csapat szétesését (micsoda gólt lőtt Sasu és Leandro is az akkori siófoki bajnokin!), ám a Bodajk FC stabilizálta helyét a másodosztályban, majd később kétszer is feljutott a legjobbak közé, ahol tavaly óriási meglepetésre az MTK-t megelőzve benn is maradt.

A kispadon párhuzamot vélhetünk felfedezni a balatoni gárda és a jelenlegi Ferencváros között, hiszen mindkét együttesnél de facto vezetőedző ül a kispadon olyan szakemberek személyében, akik a megfelelő papírok hiányában nem tölthetik be hivatalosan ezt a tisztséget. A 37 éves ifj. Mihalecz István – legalábbis a paírok szerint – egészen szerdáig az élvonal legfiatalabb vezetőedzőjének mondhatta magát, a Véber-utódként kinevezett Bene Ferenc képbe kerülésével azonban le kellett mondania erről a címről. A tényleges szakmai felelős, Horváth Károly viszont egy rutinos öreg róka, vélhetően jól kiegészítik egymást.

Ami a játékoskeretet illeti, a nyáron szó szerint új csapat épült Siófokon. Az első és második keretből összesen kereken 20 játékos távozott és pontosan ugyanennyi érkezett a tavaszhoz képest. A jelenlegi keretet leginkább máshol mellőzött futballisták alkotják, akik között azonban találhatunk nagyobb neveket is, elég csak Sowunmi Thomasra, vagy éppen a Belgiumból hazatérő, ex-kaposvári Bojan Božovićra gondolnunk, de említhetnénk az U20-as VB-bronzérmes, Pakson Kis Károlytól kevés lehetőséget kapó Szabó Jánost is. Érdekesség, hogy szintén a felnőtt keret tagja Horváth Károly edző fia, Horváth Bence.

A balatoniak várhatóan a következő kezdőcsapattal vágnak neki a holnap esti meccsnek:

Milinte – Kiss Zs., Fehér Zs., Nyári, Fejes – Haraszti, Tusori, Kecskés, Szabó J. – Huszák – Sowunmi (Božović)

A játékosállományok erőssége és a pillanatnyi forma alapján sem meglepő, hogy még idegenben is mi számítunk esélyesebbnek, legalábbis ez olvasható ki a bukmékerek ajánlataiból. 41 fogadóiroda oddsainak átlaga alapján a hazai győzelem 2,60-szoros, a döntetlen 3,14-szeres, a mi sikerünk pedig 2,34-szeres pénzt fizet a helyesen tippelőknek.

Hajrá Fradi!

Simon József

Azt várom a Fradi mezében szombaton délután pályára lépő játékosoktól, hogy amíg játszanak, a tüdejükből minden levegőt préseljenek ki, a szívük úgy verjen, hogy szinte kiessen, fáradtságot, fájdalmat ne ismerjenek, szakadjanak meg a győzelemért. Ezt várja, ezt követeli tőlük ennek a klubnak a dicsőséges múltja, ezt várják, ezt követelik tőlük a Fradiért még ma is, jóban-rosszban kitartó szurkolók. Tudom, nem egyszerű, sőt kifejezetten nehéz feladat ez, mondhatni nagy a teher, ami alatt játszaniuk kell. De, aki ezt a terhet nem képes, nem tudja elviselni, az ne akarjon a Ferencváros játékosa lenni. Ám, ha mindennek tudatában vannak és ennek vetik alá magukat, akkor az eredmény nem lehet kérdéses, az csak a győzelem lehet!

Hajrá Fradi, győzelemre fel!

Simon Sándor

Ősi riválisunk, az Újpest FC utoljára 1998-ban lett bajnok az akkor még fiatal edzőnek számító Várhidi Péter irányítása alatt. Noha a bajnoki örökranglistán 20 aranyéremmel a 3. helyen állnak a lilák, az utolsó cím távoli időpontja miatt annak ellenére sok zrika éri őket, hogy azóta rendkívül stabilan szerepelnek a bajnokságban: egyetlenegy 10. helyezést leszámítva (ez 2000-ben fordult elő) minden egyes bajnokságban a 2. és a 6. hely között zártak – tényleg csak a dobogó legfelső fokára nem sikerült felkúszni a közelmúltban. Ehhez a legközelebb kétségkívül akkor álltak, amikor mi utoljára bajnokok lettünk: 2004-ben. Ki ne emlékezne a tévé miatti lehetetlen, csütörtök 21:45-ös kezdési időpontra és az egyidőben lejátszott Fradi-Debrecen/MTK-Újpest duplacsatára, ahol a három bajnoki aspiráns közül egyértelműen mi várhattuk legrosszabb kilátásokkal a mindent eldöntő napot, ám szenzációs mérkőzésen két vállra fektettük a Lokit, az Újpest pedig csak ikszelt a már teljesen leeresztett MTK-val a Puskásban, így a helikopter hozhatta át az aranyérmeket néhány kilométerrel arrébb, a liláknak meg maradt az ezüst… Hát mi tagadás, ez sem tegnap volt már… Ezen kívül még 2006-ban és 2009-ben is csak egy csapat előzte meg a negyedik kerületieket, mindkétszer a DVSC.

Természetesen az olyan nagymúltú kluboknál, mint a Fradi és az Újpest, minden évben – néha a valós lehetőségeket figyelmen kívül hagyva – a bajnoki címet várja el a publikum, így történhetett meg, hogy Mészöly Géza és Szentes Lázár is ezüstérem után kényszerült felállni a lilák kispadjáról. Idén azonban vélhetően minden újpesti fanatikus boldogan aláírná a második helyet, ami kisebbfajta csodával érne fel – szinte hihetetlen, hogy ősi riválisunkkal egyszerre kerültünk tulajdonosi válságba, ami az eredményeken is tökéletesen meglátszik. Noha a szezon elején a negyedik kerületben még nálunk is nagyobb volt a fejetlenség – szinte minden hétre jutott egy váratlan távozás és/vagy igencsak kényes sztori (elég csak többek között Fehér Csaba vagy Pollák Zoltán esetére gondolni) – úgy látszik, a problémák megoldódni látszanak odaát az új tulajdonos, a belga Roderick Duchâtelet érkeztével, így a szezon közben Mészöly Gézát váltó 46 éves Zoran Spišljaknak is könnyebb dolga van, amikor a következő mérkőzésre kell felkészíteni fiait.

Ami a játékoskeretet illeti, hatalmas változások nem történtek az Újpestben a tavaszhoz képest, legalábbis a koncepció mindenképpen ugyanaz maradt: a fiatalokra építeni. Ezt mindenképpen megerősíti a távozók listája: nyáron a Vidihez igazolt a csapat egyik legpiacképesebb játékosa, Nikola Mitrović, kölcsönből visszatért klubjához Sitku Illés és az észt válogatott Jarmo Ahjupera, a Vasasnál kötött ki Simek Péter, nem tartottak igényt a brazil Jhonnesre és a horvát Marin Matošra, majd az évad megkezdését követően váratlanul szerződést bontottak Böőr Zoltánnal és a frissen igazolt Fehér Csabával is. Ezzel rengeteg rutin távozott a Megyeri útról, az átlagéletkort növelendő mindössze Kabát Péter tért vissza oda. Mitrović pótlására a nevében mindenképp hasonlító Darko Markovićot nézték ki a vezetők, a fiatalságot pedig a külföldről hazatérő Üveges Szabolcs és Simon Krisztián erősítette tovább. Mivel a hátvédsorban rengeteg sérüléssel küzdöttek a lilák, ezért szezon közben szerződtették a fiatal belső védőt, Bojan Mihajlovićot is.

Fradi-Újpest viszonylatban különösen pikáns az exeket vizsgálni. Olyan futballistát nem találunk jelenleg a Megyeri úton, akik a felnőttek közt képviselték a Ferencvárost, ám utánpótlás-korukban Balajti Ádám és Balogh Balázs is nálunk riogatta az ellenfelet. Rajtuk kívül jelenleg az Újpest II keretéhez tartozik Nagy Patrik, aki a Berki-éra egyik utolsó igazolása volt, lehetőséget azonban nem kapott az Üllői úton. A mieink közül egy rövid időszakot eltöltött az ősi riválisnál Rósa Dénes, és egy még rövidebbet nemrégiben Végh Zoltán is.

A lila-fehérek idén ősszel folyamatosan rengeteg sérült játékossal rendelkeztek. Balajti Ádám és Rubus Tamás már teljesen felépült korábbi hosszabb távú problémájából, és állítólag van esély Takács Zoltán, Lázár Bence és Zamostny Balázs játékára is, biztosan nem lesz azonban bevethető három védő: Kiss Zoltán, Litauszki Róbert és a régóta lábadozó Vermes Krisztián. Ennek fényében nem lenne meglepő, ha a következő kezdőcsapat futna ki ellenünk:

Balajcza – Szokol, Dvorschák, Mihajlović, Pollák – Simon K., Marković, Tajthy (Egerszegi), Balajti (Balogh B.) – Barczi – Rajczi

Egy derby-n mindig kiegyenlített erőviszonyok várhatók, ahol a közönség nem elhanyagolható segítsége miatt egy kevéssel esélyesebb a mindenkori hazai csapat. Pontosan ez olvasható ki a mostani mérkőzés előtti oddsokból is: 39 fogadóiroda szorzóinak átlaga alapján a mi győzelmünk 2,04-szeres, a döntetlen 3,21-szeres, a lilák sikere 3,03-szoros pénzzel kecsegtet. Mivel mindkét együttes vészjósló helyen áll a tabellán, ezért – bár amúgy is ez az év legfontosabb meccse – most még a szokásosnál is fontosabb, hogy érvényesítsük a papírformát!

Hajrá Fradi!

Összeállítást készítette: Simon József

Egyetlen mondattal válaszolt. Íme:

Minden játékostól azt kérem, hogy mérkőzés után úgy jöjjön le a pályáról, hogy az eredménytől függetlenül a szemembe tudjon nézni.

Kérdés: Tudjuk, az edzők Magyarországon ritkán lesznek törzsgárdisták egy csapatnál. Ezzel együtt tavasszal gondolta volna, hogy ősszel már nem meccselhet a derbyn?

Prukner László: Nem, ezt nem így gondoltam. A derby nagy élmény volt számomra.

Mészöly Géza: Nem! Én hosszútávon gondolkoztam, bíztam benne, hogy ősszel is én vezethetem a csapatomat a derbyre. De egy edzőnek erre is fel kell készülni, ami most ősszel történt.

Kérdés: Hogyan látja az ellenfél csapatát a tavaszi meccs óta, különösen az ősszel?

Prukner László: Az Újpest kétségkívül nagy változáson ment át, látszanak a belső problémák. Abban a helyzetben vagyok, hogy a ZTE együttesével mindkét csapat ellen meccseltem. Ez alapján a Fradit most egyértelműen erősebb csapatnak látom.

Mészöly Géza: Nehéz ezt röviden megfogalmazni. Az őszi Fradin nagyon érződik Heinz és Schembri hiánya, sok új játékos érkezett. Tudom, nincsenek véletlenek, ezzel együtt a Fradit egy nagy pechszéria sújtotta. Ha nem esnek ki oly pechesen a nemzetközi kupából, akkor minden másképp alakul, akkor szerintem még mindig Prukner László az edző. Lacival egyébként nemcsak a Fradival meccseltem, korábbi csapatainkkal is sokszor találkoztunk. Döme is közel áll hozzám, hiszen vele gyakorlatilag együtt kezdtük az edzői szakmát, ő a Csepel, én a Fót edzőjeként. Ősszel a Fradi lépésről lépesre nyújt egyre jobb teljesítményt.

Kérdés: Mi lehet szombaton a mérkőzést befolyásoló döntő tényező?

Prukner László: Az, hogy a Fradi rá tudja erőltetni az akaratát az Újpestre, ebből adódóan simán nyerni fog.

Mészöly Géza: Az, hogy melyik csapat szerzi meg az első gólt. Ez nem azt jelenti, hogy az győzni is fog, mert szerintem döntetlen lesz az eredmény.

Kérdés: A bajnokság végén hol végez a Fradi és az Újpest?

Prukner László: Mindkét csapat a középmezőnyben végez.

Mészöly Géza: Mindketten a tabella első felében lesznek.

Kérdés: Rendben, de melyik lesz előrébb?

Prukner László: A Fradi!

Mészöly Géza: Őszintén mondom, nem tudom. Szívem szerint az Újpest. Mindenesetre a Fradi szurkolóinak egy jó és erős Fradit kívánok. Fradi nélkül a magyar bajnokság mit sem ér. Ahogy az Újpest nélkül se. Azt szeretném, ha a jövőben a derby újra a dobogós helyekről, de leginkább a bajnoki címről döntene.

Aki kérdezett: Simon Sándor

Ellenfelünk jelen formájában, Lombard Pápa néven 2004-ben alakult, amikor Bíró Péter tulajdonos Szombathelyről a bakonyi kisvárosba költöztette csapatát, ezzel elsőosztályú indulási jogot biztosítva az egyébként már évek óta stabil másodosztályú gárdának számító Pápának. Az új alakulat első szezonja valóságos sikersztori, hiszen a bajnokság elején háromféle társaságból összegyúrt együttes (az NB2-es PELC-en és az NB1-ben csak a létszámbővítés miatt bennmaradó, magasan utolsó helyen végző Haladáson kívül a végül Diósgyőrbe költöző, egy ideig Pápán székelő Siófok is hagyott ott néhány játékost…) nemcsak megőrizte tagságát a legjobbak között egy 14. helyezéssel, de gólkirályt is adott az NB1-nek a szlovák Tomáš Medveď személyében. A következő évad már közel sem lett ilyen fényes a Perutz Stadion felett, hiszen egy kegyetlen rossz ősz után hiába érkezett egy hadseregnyi erősítés télen (köztük az azóta is remeklő Szűcs Lajossal), már nem volt esélyük elmozdulni az utolsó helyről. Innentől kezdve párhuzam figyelhető meg a Ferencváros és a Lombard között, hiszen mi is ugyanabban az évben kényszerültünk távozni az NB1-ből, és hozzánk hasonlóan holnapi ellenfelünk is noha azonnal vissza óhajtott kerülni, kétszer sikertelen kísérletet tett erre (5. és 4. pozíció a Nyugati csoportban). Aztán ahogy egyszerre távoztunk, úgy egyszerre is kerültünk fel, mert 2009-ben a Pápa egy elrontott őszt követően elképesztő, 43 pontos tavaszt produkált, és ugyan ez sem bizonyult elegendőnek a bajnoki címhez, ám a Gyirmót emlékezetes licencproblémája miatt másodikként is élvonalt ünnepelhettek.

Ekkor már kialakult a csapat gerince a most 42 éves Véber György irányításával, így minden adott volt ahhoz, hogy a következő két szezonban ne kelljen komolyabban aggódniuk a kiesés réme miatt. Igaz, végeredményben mindkétszer 35 pont jött össze, ami 2010-ben a 11., 2011-ben pedig csak a 13. helyezésre volt elegendő, bátor támadójátékával és a mester őszinte nyilatkozataival a csapat az NB1 egyik üde színfoltjává vált. A jelenleg futó bajnokság is nagyban hasonlít az előzőekre abból a szempontból, hogy most is hasonlóan jól startoltak a sárga-feketék, hiszen 15 ponttal, 0 gólkülönbséggel a 8. pozíciót foglalják el. Értelemszerűen Pápán az a cél, hogy ezúttal ne kövesse ezt az előző években tapasztalt tavaszi összeomlás.

Ahogy fogalmaztam, ellenfelünk az összeomlást szeretné elkerülni, a mieinkre viszont igencsak ráférne már a feltámadás, ha nem akarunk egyre erősebben félni a kieséstől. Erre – szigorúan csak pszichológiai szempontból – Pápa a legjobb hely, hiszen a Fradi nagy mumusa a bakonyiaknak. Eddigi 8 élvonalbeli meccsünkből 7-szer mi nyertünk, 1 döntetlen mellett (az is 3-0-ról lett 3-3…), ráadásul ezek közé több kiütéses siker is becsúszott (például a tavaly őszi 5-0 Schembri mesterhármasával), az összesített gólkülönbség ezen a 8 találkozón 26-5 a javunkra. Alighanem nincs még egy komoly együttes, aki ellen ennyire jó mérleggel bírunk idehaza, de ezen kívül még emlékezhetünk egy (igaz, nyögvenyelős) MK-továbbjutásra 2002-ből, vagy a tavalyi Ligakupára, ahol a “hazai” (valójában semleges pályán, zárt kapuk mögött rendezett) 4-2-es győzelmet megelőzően úgy játszottunk 0-0-t idegenben, hogy a mieink az NB2-es csapattal álltak ki, míg a Lombard a bajnoki nyitányra készülve a legjobbjaival. Őszintén reméljük, hogy nem most csúszik be az első vereség a sárgák ellen…

Pikáns lehet a meccs előtt Rodenbücher István személye, aki – ahogyan az tegnapi cikkünkből is kiderül – mióta 1 zöld-fehérben végigjátszott (és 1 végig kispadon töltött) meccs után, a 7. forduló előtt egy nappal Pápára igazolt, azóta minden percet a pályán töltött. Rajta kívül is érkezett erősítés mindegyik csapatrészbe: a védelemben Rodin kívül Présinger Ádám, Lasha Totadze és Rása Gergő, a középpályán Giorgi Ganugrava, Horváth Levente, az észt válogatottal pótselejtezőre készülő Sander Puri és Szabó Zoltán, elöl pedig Lovrencsics Gergő, Germán Tamás és a rutinos Ferenczi István az új arc. Volt is kit pótolni, hiszen vélhetően nem törtek ki örömmámorban a pápai szurkolók, amikor megtudták, hogy elhagyja a Lombardot a stabil kezdő Bárányos Zsolt, Heffler Norbert, Takács Péter és Zoran Šupić, és rajtuk kívül még ugyanígy tesz Rajnay Attila, Bali Péter, Denys Rebryk, Tóth Norbert, Szabó Zsolt, Venczel Balázs és Bíró Péter is (aki természetesen csak névrokona a tulajdonosnak - vélhetően nagyobb slamasztikában lenne az egyesület, ha ő távozna…), ráadásul egész ősszel nem számíthatnak az előző bajnokság végén megsérült Gyömbér Gáborra. Legalább ugyanakkora erősítés továbbá az újakon kívül, hogy sikerült Pápán tartani a Barcelonában is megfordult Goran Marićot, akire Véber György idén visszavonva számít Ferenczi mögött.

Az utóbbi hetekkel ellentétben a mostani ellenfélben sok ex-fradista játszik, szám szerint 5. Rodenbücher Istvánt már fentebb részleteztük, de alighanem Ferenczi Istvánt és Szűcs Lajost sem kell senkinek külön bemutatni, és az NB2-es időszakunkból jól emlékezhetünk Nagy Sándorra is. Némileg kilóg a sorból a sérült Gyömbér Gábor, aki felnőtt meccsen nem, de utánpótlás-korban felvette a zöld-fehér mezt. Ha a Lombarddal egy fordulóval ezelőtt játszottunk volna, akkor azt kellett volna írnom, hogy fordított előjellel egyetlen ex sincsen, de ez most már nem igaz: legfrissebb szerzeményünk, a japán Kazuo Homma éppen Pápán mutatkozhatott be az élvonalban.

Mivel Véber György nem számíthat a Zalaegerszegen kiállított észt válogatott Sander Purira és a régóta maródi Gyömbér Gáborra, ezért várhatóan a következő kezdőcsapattal kell majd felvennünk a versenyt:

Szűcs L. – Nagy S., Dlusztus, Rodenbücher, Totadze – Farkas A., Ganugrava – Lovrencsics, Marić, Quintero – Ferenczi

Sajnos 42 fogadóiroda oddsainak átlagából az világlik ki, hogy jelenleg ennek a mérkőzésnek sem mi vagyunk az esélyesei. A hazai győzelem ezek alapján 1,94-szeres, a döntetlen 3,18-szoros, a Fradi-siker 3,36-szoros pénzt hoz a konyhára a helyesen tippelőknek.

Ne feledjük: Pápán bajnokin eddig mindig nyertünk… Ennek reményében csak optimistán: hajrá Fradi!

Összeállítást készítette: Simon József