Most örömmel számolhatunk be arról, hogy az FTC Baráti Kör is hazatért az Üllői útra. Az FTC Baráti Kör ugyanis a Fradi Vendéglő bezárása, megszűnése óta idegenbe kényszerült, különböző helyeken tartotta meg a havi összejöveteleit. Legutóbb, hosszabb időn keresztül a Práter utcai söröző adott otthont a baráti találkozóknak, amit ezúton is szeretnénk megköszönni a tulajdonosoknak, Rudasné Antal Mártának és ifj. Rudas Ferencnek.

Az évzáró összejövetelen már ismert volt, hogy a sörözőben 2012. január 1-jétől tulajdonosváltás lesz, ezért új helyszínt kell keresni. Jóleső érzés volt, hogy Kubatov Gábor és Orosz Pál az első kérő szóra biztosították, hogy az Albert Stadion Toldi terme a rendelkezésünkre áll. Így a hónap utolsó keddjén, január 31-én hazatértünk az Üllői útra. Az is nagy örömöt okozott, hogy az átlagosnál jóval nagyobb volt a részvétel.

Az összejövetelen köszöntöttük dr. Springer Miklóst 84. születésnapja alkalmából, majd meghallgattuk Hélisz József és Kis Imre beszámolóját a nagyváradi utazásról, a Partiumi Keresztény Egyetem Sportklub 5. jubileumi sportbáljáról.

Szóba került a tagsági rendszer kritikus állapota. 2011-ben mindössze 144 fizető tagja volt az ország legnépszerűbb egyesületének! Többen hiányolták a differenciált tagsági díjat és a részletfizetési lehetőséget, felmerült a pártoló tagsági rendszer bevezetésének gondolata.

Takács Tibor beszámolt az FTC Nagy Béla Hagyományőrző Társaság közgyűléséről, a tisztségekben bekövetkezett változásokról.

A találkozó kötetlen beszélgetésekkel ért véget. Február utolsó keddjén ismét találkozunk!

SzB – Balaginho

Színeinket ezúttal Dr. Springer Miklós alelnök, Hélisz József főtitkár, Kis Imre titkár és Czikkely Boldizsár képviselte. Hogy milyen társaságban? Idézzük a bálról tudósító erdely.ma honlapot, ahová Pap István írta meg összefoglaló cikkét.

Ötödik alkalommal rendezték meg Nagyváradon neves sportolók részvételével a jótékonysági sportbált a Partium SK labdarúgó csapat javára.

Az idén is nagyon jó hangulatban zajlott le az immár hagyományosnak számító jótékonysági sportbál, melyet ezúttal is a nagyváradi székhelyű Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében szerveztek meg szombaton este. A sportbált a magyar sportélet illusztris személyiségei tisztelték meg ezalkalommal is: jelen volt Buzsánszky Jenő, az Aranycsapat tagja, továbbá Mészöly Kálmán, Dunai Antal és Gellei Imre egykori válogatott labdarúgók, de eljött a rendezvényre Kubatov Gábor, a Ferencváros Torna Club elnöke is.

Az est hivatalos programját a váradi Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium tánccsoportjának keringője nyitotta meg, majd Tőkés Máté, a PKE Sportklubjának elnöke köszöntötte elsőként több mint száz megjelentet, emlékeztetve arra, hogy a Partium SK már két alkalommal ért el dobogós helyezést a megyei bajnokságban, és ezúttal is a bajnoki cím megszerzése a céljuk. Bejelentette továbbá, hogy a két ifjúsági korosztály mellett a közeljövőben beindítják a harmadik, 4-7 év közötti korosztályos csapatot, és már toborozzák is a gyerekeket a csapatba.

Az est házigazdája, Tőkés László közvetlen hangvételű beszédében emlékeztetett arra, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kolozsvári választmányi ülésén elhatározta, hogy a Mikó Imre gazdaságfejlesztési terv nyomán útjára indítják az ideiglenesen Bodola Gyuláról elnevezett Erdélyi Ifjúsági- és Sportstratégiát. „Nagyon fontos volna, hogy etéren is újból helyreállítsuk a magyarság becsületét, mert közismert, hogy egy adott pillanatban a román foci válogatott tagjai között olyan arányban vettek részt magyar futballisták, köztük hat-hét váradi is, mint most a jégkorong válogatottban a csíki jégkorongozók.

Azóta rendre kiszorultunk a romániai sportéletből. Van aki a nevét változtatta meg, van aki kivándorolt, van akit munkanélküliségre kárhoztattak. Ilyen szempontból példázatértékű a Tőkés Máté által létrehozott Partiumi SK focicsapatnak a létrejötte. Talán az üzenetértéke egyelőre nagyobb, mint a futball szakmai értéke, de reméljük, hogy ezen a téren is előre tudnak haladni” – fogalmazott Tőkés László.

A következő felszólaló Magyarország bukaresti nagykövetének felesége Füzi Oszkárné Bajtai Erzsébet volt, aki az összetartozás és a sportolók által nyújtott példa értékéről beszélt: „Nekünk mindenhol otthonunk van ahol magyar közösség van a Kárpát-medencében. A sport pedig nekünk azt jelenti, hogy valamire képesek vagyunk, születünk valamire. A sportolók mindig azt mutatják meg nekünk, hogyan lehet a maximumot kihozni magunkból.” Weöres Sándort idézve elmondta: „alattunk a föld, fölöttünk az ég, és bennünk a létra. Kívánom mindannyiunknak, hogy a sportolók mintájára másszuk meg ezt a létrát és vegyünk példát a sportolókról, akik amikor összejönnek és teljesítményre van szükségük, akkor őszinték.”

Kubatov Gábor a Ferencváros Torna Club elnöke egy rockzenészt idézett, aki szerint egy valamire való nemzetnek van saját légitársasága, saját söre és egy rendes futballcsapata. „Abban reménykedem, hogy nekünk ez a Ferencváros” – tette hozzá Kubatov, nagy derültséget váltva ki a teremben. Majd hozzátette, hogy a Ferencváros nem egy IX. kerületi csapat, még csak nem is egy budapesti, vagy magyarországi csapat, hanem az egész nemzet csapata, hiszen az egész Kárpát-medencében vannak szurkolói. Ezt követően kifejtette: „A sport visszaad egy csomó olyan értéket, ami a mai társadalomban, rohanó életünkben nem tűnik annyira fontosnak, többek között a munkába vetett hitet és a tisztességet, a fair play fontosságát.

Megtanít arra is, hogy a siker mindig közös. A mai magyar társadalomból nagyon hiányoznak az a példaképek, ezért is fontos a sport, melynek talán az a legnagyobb jelentősége, hogy egy második lehetőséget nyújt. Vannak ugyanis olyan gyerekek, akik, nem olyan jó tanulók, és talán nem vinnék semmire az életben ha nem lenne még egy esély, a sport, ahol csak a teljesítmény számít” – összegezte a sport jelentőségét Kubatov Gábor.

Gellei Imre a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia szakmai igazgatója a sport által megvalósuló nemzeti összetartás, Buzánszky Jenő, az Aranycsapat tagja pedig a magyar-magyar barátság fontosságát hangsúlyozta. „Remélem azt, hogy az itteni sportszerető emberek az erdélyi magyarságot a sportban megfelelő szinten képviselni tudják, és remélem, hogy az a kapcsolatrendszer, ami ezeken a sportbálokon kialakul, az embereknek további találkozójával, megismerésével, barátságával és a jövőbeni kapcsolatok kiépítésével tovább fog gazdagodni” – mondta Buzánszky Jenő.

Az ünnepi beszédek után okleveleket osztottak ki azok között, akik az elmúlt évek során a Partium SK támogatásához valamilyen módon hozzájárultak. A vacsorát megelőzően rövid komoly- és könnyűzenei, valamint társasági táncműsor szórakoztatta a bálozókat, este tizenegy óra magasságában pedig a festmények és sportrelikviák árverésére került sor. Az aukción befolyt összeget a Partium SK javára fordítják majd. Várva várt pillanat volt, amikor színpadra lépett a közkedvelt magyarországi zenész, Somló Tamás, aki hangulatos koncerttel örvendeztette meg a megjelenteket. Az éjszakába nyúló bálon a tombolahúzás után a Márkus Band biztosította a talpalávalót a táncolni vágyóknak.

Íme néhány fotó:

A képeken az előbb is említett sportembereken is láthatunk még fradistákat, mint például Takács Tibort, a Nagy Béla Fradi Hagyományőrző egyesület elnökét vagy éppen Kű Lajost.

A Baráti Kör a licitre is adott emléktárgyat, egy olyan arannyal bevont emlékérmét, amelynek egyik oldalán a tavaly eltávozott Császár, Albert Flórián portréja volt látható. Az érme licitjét nagy érdeklődés kísérte, a befolyt összeggel így mi is támogatni tudtuk a nemes célt.

A végén természetesen úgy köszöntünk el a helyiektől: Jövőre, Veletek, ugyanitt!

Dr. Borbély Zoltán, a szövetség jogi- és sajtóirodájának vezetője Deák Ferenc teljesítményéhez, életpályájához méltó ünnepi beszédben idézte fel „Bamba” eredményeit. A Szentlőrincről indult labdarúgó pályafutásának csúcspontját a Ferencvárosban érte el (1947-1950), ahonnan csak kényszerűségből távozott Újpestre, ahol 1954-ben fejezte be élvonalbeli karrierjét.

A válogatottban hússzor szerepelt és 29 gólt ért el, amivel világrekordot állított fel.

Az MLSZ koszorúját dr. Vági Márton főtitkár és Berzi Sándor alelnök helyezte el. A volt válogatott játékosok nevében az egykori ferencvárosi csapattárs Rudas Ferenc és Mészöly Kálmán, az Újpest képviseletében Dunai Antal és Tóth András koszorúzott. Az FTC Baráti Kör koszorúját Kis Imre és Czikkely Boldizsár, a Nagy Béla Fradi Hagyományőrző Egyesületét pedig Takács Tibor és Dölle Zsolt helyezte el a sírhelyen.

SzB – Balaginho

A szerző fényképezett is. Íme néhány kép a megemlékezésről.

A november 26-án megjelent első cikke nem volt pusztába kiáltott szó. Ahogy az ünnepek előtt megjelent írásában elmondja, számtalan pozitív reakciót váltott ki. Nem fogom itt idézni ezt az írást, sokkal inkább idemásolom, érdemes elolvasni.

Az FTC Baráti Kör vezetősége örömmel csatlakozik a létrehozandó alapítványhoz. Csatlakozik, mert számára nagyon fontos a múlt legendás egyéniségei emlékének az ápolása. Kocsis Sándor pedig az egyik legnagyobb egyénisége volt a múltunknak. Korábban is sokat írtunk róla, ígérjük, a Ballai Attila nagyszerű kezdeményezésében is nemcsak részt veszünk, arról folyamatosan be is számolunk.

Ezúttal a labdarúgó-szakosztály vezetői következnek, akik a klub sportvezetői között mindig kiemelt figyelmet kaptak, gyakorlatilag az elnök (ügyvezető elnök) után a legnagyobb hatalom összpontosult a kezükben.

Az elnevezések, különösen az utóbbi időben sokat változtak. Kezdetben elnöke volt a labdarúgó-szakosztálynak, volt hogy mellettük igazgatók is tevékenykedtek. Az utóbbi húsz évben pedig hívták ezt a vezetőt ügyvezető igazgatónak és vezérigazgatónak is, mivel a labdarúgó szakosztály a sporttörvény szerint gazdálkodó szervezetként működik.

Felsoroljuk a történelem összes “focivezérét” a labdarúgó szakosztály 1900. december 3-ai megalakulása óta.

1. Kárpáti Béla

Szakosztály-elnök: 1900 – 1907
Azért mondott le tisztéről, mert megválasztották az MLSZ elnökének.

2. dr. Cseley József (kép sajnos nincs)

Szakosztály-elnök: 1907 – 1914
Mint belgyógyász főorvos, a csapat mellett az orvosi teendőket is ellátta.

3. Malaky Mihály

Szakosztály-elnök: 1914 -1918
Elnökké választása előtt a szakosztály megalakulásától kezdve annak intézője volt, aki a mindenkori elnök mellett komoly irányító és szervező tevékenységet végzett. Ez a posztja 1920-ig megmaradt.

Szakosztály-elnök: 1920 – 1922
Az első “duplázó, akit másodszor is megválasztottak a tisztségre. Azért hagyta másodszor is a tisztségét, mert kinevezték a Gyáli úti polgári leányiskola igazgatójának.

4. Mailinger Béla

Szakosztály-elnök: 1919
Első  szerepvállalása még viszonylag rövid volt a későbbi klubelnöknek.

Szakosztály-elnök: 1931 – 1936
Ahogy ügyvezető elnökként követte Gschwindt Ernőt a klub élén, úgy vette át ezt a funkciót is, a történelemben másodszor.

Szakosztály-elnök: 1941
Mint a klub ügyvezető elnöke vonta újra magához, immáron harmadszor ezt a funkciót.

5. Szigeti Imre

Szakosztály-elnök: 1922 – 1929
A klub alelnökeként lépett a futball élére, a nevéhez fűződik az Üllői úti stadion nagyszabású átalakításának kezdeményezése.

6. Gschwindt Ernő

Szakosztály-elnök: 1929 – 1931
Mint az FTC elnöke vonta magához a futball irányítását is.

7. ifj. dr. Springer Ferenc

Szakosztály-elnök: 1936 – 1938
A klub alapító elnökének elsőszülött fia, aki tényleges elnökké történt kinevezéséig is ügyvezetőként gyakorlatilag irányította a részvénytársaságként működő profi szakosztályt, egészen a haláláig.

8. dr. Melly Béla (kép sajnos nincs)

Szakosztály-elnök: 1938

9. Battlay Imre  (kép sajnos nincs)

Szakosztály-elnök: 1939

10. Pataki Mihály

Szakosztály-elnök: 1940
A korábbi nagyszerű játékos a harmincas években, mint szakosztály-igazgató is dolgozott az elnökök mellett, ebben az évben azonban ő lett az első ember.

11. dr. Darnay László (kép sajnos nincs)

Szakosztály-elnök: 1942 – 1943
Ifj. dr. Springer Ferenc halála óta az első ember, aki több mint egy évig töltötte be a funkciót.

12. dr. Berauer József

Szakosztály-elnök: 1944

13. dr. Tóth Lajos (kép sajnos nincs)

Szakosztály-elnök: 1945

14. Nádas Adolf

Szakosztály-elnök: 1946
Mint a klub ügyvezető elnöke áll rövid ideig a labdarúgók élére.

15. Nagy László (kép sajnos nincs)

Szakosztály-elnök: 1947

16. Furmann Károly

Szakosztály-elnök: 1948

Egy újabb régi, legendás játékos (Pataki Mihály után a második), aki e posztot is betöltötte.

17. Száraz István

Szakosztály-elnök: 1949 – 1952

Ő az első olyan vezető, aki a labdarúgók éléről lépett elő a klub elnökének, hogy a továbbiakban párhuzamosan vigye a két tisztet.

18. Ónodi Lajos

Szakosztály-elnök: 1953 – 1960
Hosszú idő után az első vezető, aki hosszabb ideig vezethetett.

19. Del Medico Antal (kép sajnos nincs)

Szakosztály-elnök: 1961

20. Somogyi László

Szakosztály-elnök: 1962 – 1965

21. Farkas Gábor (kép sajnos nincs)
Szakosztály-elnök: 1966 – 1968

22. Láng György (kép sajnos nincs)

Szakosztály-elnök: 1969 – 1973

23. Szilágyi Sándor

Szakosztály-elnök: 1973

24. dr. Dékány Ferenc

Szakosztály-elnök: 1974 – 1976
Ismét egy játékoslegenda a vezetői székben, a harmadik ebben a sorban.

25. Hargitai Károly

Szakosztály-elnök: 1976 – 1978
Száraz Istvánhoz hasonlóan ő is előbb dolgozott a futballban és lett később a klub ügyvezető elnöke.

26. Mészáros József

Szakosztály-elnök: 1978 – 1980
Ő az, aki nem csak játékoslegenda, hanem edzőlegenda is volt, később vezetőként is szolgálhatta szeretett csapatát.

27. dr. Kiss László (kép sajnos nincs)

Szakosztály-elnök: 1980 – 1985

28. Furulyás János

Szakosztály-elnök: 1985 – 2006
Eleinte ő volt a labdarúgó szakosztály szürke eminenciása, a jóságos Jani bácsi, aki mindig segített a játékosokon. A kilencvenes évek második felében lépett a reflektorfénybe, amelyet kihasználva 2001 elején a klub elnöki pozíciójáig jutott. Befolyását a futball ügyeire mindvégig megtartotta, hisz ő volt a részvénytársasággá alakuló szakosztály igazgatóságának elnöke is.

29. Albert Flórián

Szakosztály-igazgató: 1988 – 1991
Furulyás János mellett ő lett a szakosztály igazi arca, 1991-től mint szakosztály-alelnök.

30. dr. Páncsics Miklós

Szakosztály-igazgató: 1997 – 2000
Ebben a funkcióban gyakorlatilag ő vezette ebben az időszakban a szakosztályt.

31. Szeiler József

Rt. vezérigazgató: 2000 – 2003
A korábbi kapus, a Várszegi-korszakban, Furulyás elnöksége alatt a futball részvénytársaság vezérigazgatója.

32. Tepszics Ignác

Ügyvezető igazgató: 2003 – 2007
Az Rt-t elnöklő Furulyás János, Ináncsy Miklós, később pedig Dámosy Zsolt klubelnök mellett a labdarúgás ügyeinek operatív vezetője.

33. dr. Ináncsy Miklós

Rt. elnök: 2006

34. Dámosy Zsolt

RT. elnök: 2006 – 2007

35. Terry Robinson
Zrt. elnök:
2008 – 2009
Az angol éra első nem magyar vezetője. Nem azt hozta, amit egy angol futballvezetőtől vártunk.

Zrt. elnök: 2009 – 2010

37. Berki Krisztián

Zrt. ügyvezető igazgató, vezérigazgató: 2007 – 2010
Az első időben ügyvezető, majd vezérigazgató, immáron több elnök irányítása alatt.

38. Berkes Zoltán

Zrt. vezérigazgató: 2010.

Páratlanul rövid pályafutás az övé. A 2010/11-es bajnokság kezdete előtt a tulajdonosi kör megkeresésére nagyon gyorsan elvállalta a vezérigazgatói posztot, ahonnan ugyanez a kör másfél hónap után menesztette.

39. Gerstl Alexander

Zrt. képviselő: 2010-2011.

Berkes Zoltán menesztése után nem neveztek ki új vezérigazgatót, Gerstl mint a a tulajdonosi kör Zrt-be delegált tagja irányította a ferencvárosi futballt gyakorlatilag a 2010/11-es idény őszi szezonjának a végéig. Aztán a felkészülés elején a tulajdonosi kör megvonta a pénzt, fel akarta számoltatni a Zrt-t, Gerstl távozott.

40. Orosz Pál

Zrt. vezérigazgató: 2011 - 

Gerstl távozását követően kaotikus állapotok alakultak ki a futball Zrt-ben, nem volt felelős vezető. Egy hétig úgy nézett ki, hogy visszatér Berki Krisztián, ám az FTC új elnöke Kubatov Gábor közbelépett. Ő volt az, aki vétójával megakadályozta az angol tulajdonosi kör végelszámolási tervét, majd visszaszerezte a klubnak a Zrt. feletti felügyeleti jogokat. Így más a klub nevében nevezhette ki a Zrt. élére Orosz Pált.

Látszik, hogy a Fradi “futballtrónja” még az elnöki bársonyszékénél is égetőbb ülőalkalmatosság.  Sokkal gyakrabban váltották itt egymást a vezetők, sokan vannak, akik csak egy évet vagy még annyit sem kaptak. Kuriózum Furulyás János több mint 20 éve, de ebből nagyon sokban nem ő volt a fényben, tisztségével ellentétben nem ő volt az első számú döntéshozó. Vagy azért, mert a klubelnök ezt a kört is magához vonta vagy pedig mert ő nevezett ki az operatív munkát irányító vezetőt. Reméljük, Orosz Pál irányítása alatt végre a nyugalom költözik a Fradi futballköreibe és a csapat elindulhat a múltban kikövezett úton a jövő sikerei felé.

Az összeállítást készítette: Simon Sándor
Felhasznált forrás: Nagy Béla: Fradi futballévszázad (1994)
Képek: Nagy Béla munkái, www.origo.hu, www.pepsifoci.hu www.nemzetisport.hu, www.dalnokiakademia.hu, www.hetek.hu, www.mediavalogatott.hu

Felsoroljuk a történelem összes tényleges és az ügyvezető elnökét a regnálási időszakokkal együtt.

112 év, 33 ember, a kiválasztottak! A kiválasztottak? Volt ilyen is, olyan is, de megválasztott is. Attól függ, éppen milyen történelmi kor adott hátteret.

1. Dr. Springer Ferenc

Elnök: 1899. május 3. – 1920. október 31.

2. Mattyók Aladár

Ügyvezető elnök: 1920. november 1. – 1923. március 23.

3. Gschwindt Ernő

Elnök: 1923. március 24. – 1931. augusztus 15.

4. Mailinger Béla

Ügyvezető elnök: 1931. október 12. – 1944. december 26.

5. Dr. Usetty Béla

Elnök: 1937. május 29. – 1944. május 31.

6. Jaross Andor

Elnök: 1944. augusztus 2. – 1944. december 26.

Az. 5. és 6. elnök regnálása alatt Mailinger Béla folyamatosan betöltötte az ügyvezető elnöki tisztet.

7. Nádas Adolf

Ügyvezető elnök: 1945. szeptember 29. – 1950. február 16.

8. Dr. Münnich Ferenc

Elnök: 1948. március 20. – 1950. február 16.

Münnich elnöksége alatt

Nádas Adolf továbbra is betöltötte az ügyvezető elnöki tisztet.

9. Nöhrer Árpád

Elnök: 1950. február 16. – 1951. augusztus 6.

10. Száraz István

Elnök: 1951. augusztus 6. – 1952. december 31.

11. Komoretto Béla

Elnök: 1953. január 1- – 1955. december 31.

12. Weidermann Károly

Elnök: 1956. február 19. – 1958. február 13.

13. Bédi János

Elnök: 1958. február 13. – 1962. április 28.

14. Végh Aladár

Elnök: 1962. április 28. – 1965. október 13.

15. Kalmár István

Elnök: 1966. január 16. – 1970. január 31.

16. Harót János

Elnök: 1970. január 31. – 1971. október 16.

17. Dr. Lénárt Lajos

Elnök: 1971. október 16. – 1981. február 28.

Közben 1971.10.16-tól 1980.11.17-ig Harót János, mint ügyvezető elnök dolgozott.

18. Losonczi Tibor

Ügyvezető elnök: 1980. november 17. – 1985. február 23.

19. Dr. Kovács Imre

Elnök: 1981. február 28. – 1988. március 28.

20. Hargitai Károly

Ügyvezető elnök: 1985. február 23. – 1990. december 17.

21. Dr. Szabó Ferenc

Elnök: 1988. március 28. – 1989. március 30.

22. Dr. Debreczeny István

Elnök: 1989. március 30. – 1990. december 17.

23. Dr. Harza Lajos

Elnök: 1990. december 17. -1994.

24. Dr. Szívós István

Ügyvezető elnök: 1991. január 10. – 1998. december 20.

25. Dr. Szerdahelyi Péter

Elnök: 1994. – 1996.

26. Benedek Fülöp

Elnök: 1996. – 1998. december 20.

Látható, hogy 1971. október 16-tól 1998. december 20-ig kettős irányítása volt a Fradinak.

A mindenkori elnök mellett párhuzamosan volt egy ügyvezető elnök, aki a tényleges napi ügyeket vitte.

27. Dr. Torgyán József

Elnök: 1999. január – 2001. február 10.

28. Furulyás János

Elnök:

2001. február 15. -

2006. január 26.

29. Dr. Ináncsy Miklós

Elnök: 2006. január 30. – 2006. szeptember 26.

30. Dámosy Zsolt

Elnök:

2006. szeptember 27. -

2007. június 5.

31. Rieb György

Elnök:

2007. június 5. -

2010. augusztus 17.

32. Kovács Miklós

Elnök:

2010. augusztus 17. -

2011. február 14.

33. Kubatov Gábor

Elnök: 2011. február 25. -

Érdekes megnézni, ki meddig töltötte be ezt a nagyon fontos tiszet. A leghosszabb ideig, több mint 21 évig az első elnök, Dr. Springer Ferenc, nem véletlenül tartják a mai napig a legnagyobbnak. Pedig azokban az években évente választottak, őt évente közfelkiáltással választották meg. Elnökségét a halál szakította félbe.

Dr. Springer Ferenc halála után gyakrabban váltották egymást ezen a poszton, amit nem is lehet csodálni egy karizmatikus legenda után. De még így is elmondható, hogy az FTC első ötven éve csupán 8 elnököt számlált. Bezzeg a második ötven év, az már 19 elnökkel vonult be a történelembe. És az az elnöki szék továbbra is forró, hiszen a centenáriumot követő évek eddig 6 elnököt jegyeznek.

Az összeállítást készítette: Simon Sándor
Felhasznált forrás: Nagy Béla: Fradi futballévszázad (1994)
Képek: Nagy Béla munkái, www.origo.hu

Toldi Gézáról kortársai számtalanszor elmondták, ő volt a Fradi szív megtestesítője, az igazi szívember. Mondta ezt játékostárs, vezető és szurkoló. Amíg ez a szív dobogott, addig a Fradiért dobogott. Nem véletlen, hogy későbbi játékosgenerációk is mélyen az emlékezetükbe vésték, különösen azok, akik megkapták az általa alapított, ugyancsak legendássá vált Toldi-vándordíjat.

Mi is több alkalommal foglalkoztunk már vele, történeteivel, hiszen a legendák már csak ilyenek. No, meg a legendák krónikásai, akik számtalan történettel gazdagították a legendáriumot. Halála kimondhatatlan veszteség volt a Fradi családnak. Nem véletlen, hogy oly gyorsan síremléket is állítottak neki. Ezt a síremléket azonban kikezdte az idő vasfoga. Az a fog, amelyik nem kegyelmez, amelyik mindent el akar törölni. Ám, 2011 késő őszén megbicsaklott ez a fog. Néhány lelkes fradista felfedezte, hogy miben mesterkedik és tett ellene. Álmodtak egy nagyot, majd az álmot tett követte, pontosabban tettek sorozata. Alig több, mint egy hónap alatt megvalósult egy csoda, napjaink fradista csodája.

A Tempó Fradi Alapítvány felesküdött a hagyományok tiszteletére, őrzésére. Kiváló honlapjuk a XXI. század méltó virtuális múzeuma a Fradinak. Számítógépek képernyőin elevenednek meg olyan elsárgult könyv- és újságlapok, melyek a gyűjtők számára is ismeretlenek, hiszen régen elfogytak az antikváriumok polcairól is. És ezek a lapok nemcsak olvashatók, hanem a tartalmukat, a Fradi futballmúltját bemutató tartalmukat szorgos kezek, nem fáradó agyak feldolgozták, páratlan kinccsé tették. Tegyük hozzá, nyilvánosan, bárki számára elérhetően. Október közepén pedig azt mondták, az nem lehet, hogy Toldi Géza síremléke elmúljon. Gyűjtést indítottak, amivel párhuzamosan a felújítási munkákat is elkezdték.

És elérkezett 2011. november 21-e, a déli harangszó ideje. Az a perc, amikortól Toldi Géza felújított síremléke újra teljes szépségében ragyog. Ragyogva mutatja, hogy a fradisták nem felejtenek. Generációk jönnek, generációk mennek, de a legendák emléke olyan eleven, mint fénykorukban. Az avatóünnepségre eljöttek jónéhányan az adakozók közül, megemlékezett a régi játékostárs, Rudas Ferenc és az egykori szeretett Fradi elnök, Hargitai Károly, aki nem egy Toldi-vándordíjat adott át anno.  Ott voltak a novemberi hidegben, de az ő szívüket is bizton elöntötte a melegség.

Az FTC Baráti Kör tagsága köszöni a Tempó Fradi Alapítványnak, ötlet kitalálóinak és végigvivőinek ezt a csodálatos tettet. Reméljük, lesz folytatás, amihez minden segítséget, anyagit és erkölcsit is felajánlunk.

Toldi Géza felújított síremléke emlékeztessen mindenkit, a fradisták nem felejtenek, a fradisták a jó ügyért bármikor képesek összefogni, a XXI. században is van értelme a három E betűnek, van Erkölcs, van Erő, van Egyetértés!

Simon Sándor
Fotó: Szántay Balázs

Albert Flóriánt régóta ismertem. Gyermekként, focista palántaként és nem utolsó sorban Fradi drukkerként figyelemmel kísértem labdarúgó pályafutását és csodáltam kivételes tehetségét, példaképként tekintettem rá.

Mivel 1954 óta vagyok Fradi (Kinizsi) szurkoló, hihető, amit írok, hogy már a Fradi ifi meccsekre is kimentem, amikor híre jött, hogy egy fantasztikus tehetség kergeti a labdát az Üllői úton.

Ezeken a találkozásokon azonban nagyon nagy volt a távolság köztünk, ő a pályán varázsolt, én pedig a nézőtéren drukkoltam.

Személyes találkozásra először 2007. július 14-én került sor. Az „Életem a Fradi, Titkok az Aranylabda árnyékából” című könyv bemutatója volt a Nyugati téri Alexandra Könyváruházban. Albert Flórián, a könyv szerzője, fáradhatatlanul válaszolt a moderátor és a hallgatók kérdéseire, de az est fénypontját a dedikálás jelentette. Izgatottan álltam a hosszú sorban, hogy idő hiányában nehogy lemaradjak. Sikerült! Sikerült pótolni azt az aláírást, amelyet gyermekfejjel nem mertem „beszerezni” a BEAC pályánál, ahol a Fradi előkészületi meccset játszott.

Azután felgyorsultak az események. A néhai FTC Pártolói Egyesület sokak által kedvelt „Tempó Zöldek” című ingyenes kiadványának firkászaként beszélgetéseket kezdeményeztem régi Fradi játékosokkal. Így került sor a Rákosi Gyulával lefolytatott születésnapi beszélgetésre. („Kicsi” 2008. október 9-én volt 70 éves.) Az Üllői úton találkoztunk a Székház már fallal leválasztott részén. Szerencsés voltam, mert Gyuszi bevitt Albert Flóriánhoz. A „Császár” nagyon kedves, közvetlen volt, persze ebben az is közrejátszott, hogy a nagy barát mutatott be neki. Rákosi Gyulával átvonultunk beszélgetni egy másik szobába. Albert Flórián kétszer is benyitott: „Nem kell neki mindent elhinni.” Gyuszi sem volt rest, mert arra a kérdésemre, hogy mit csinálna másképp, ha újra kezdené, azt felelte, kevesebb gólpaszt adna Flórinak, s több gólt lőne. Állandóan viccelődtek, csípkelődtek egymással, amire csak két igazán jó barát képes. Ekkor készítettem egy számomra nagyon kedves Albert-Rákosi fotót.

Ezt követően többször jártam az Üllői úti császári rezidencián. A „három testőr”, Albert, Rákosi, Szűcs, mindig kedvesen fogadott. Születésnapi beszélgetést folytattam le Szűcs Lajossal is, de a régi nagy Fradi több játékosával, így Friedmanszky Zoltánnal, dr. Fenyvesi Mátéval, dr. Géczi Istvánnal, Horváth Lászlóval, Rátkai Lászlóval, többeket írásban köszöntöttem, így például Varga Zoltánt, Szigeti Ferencet, Novák Dezsőt, Horváth Györgyöt, Branikovits Lászlót.

Albert Flóriánnal nem csak a Székházban találkoztam, hanem az FTC Baráti Kör rendszeres összejövetelein, rendezvényein. Nagyon boldog vagyok, hogy a 2010. február 22-i találkozón a javaslatomra egy fénykép erejéig összeállt a Friedmanszky, Varga, Albert, Rákosi, dr. Fenyvesi csodálatos csatársor, s szintén egy felvétel erejéig összekötő voltam a két futballzseni, Albert Flórián és Varga Zoltán között. Zoli pár héttel ezt követően távozott el…

Én is igazolhatom, Albert Flórián valóban zárkózott természetű volt, de akik közelebb kerültek hozzá, és akik meg tudták győzni, hogy tisztelik, szeretik nem csak őt, hanem a Fradit, azokkal szemben rendkívül közvetlen, barátságos volt. Amit talán kevesebbet hangsúlyoznak a krónikások, Albert Flórián egy élő lexikon volt. Minden mérkőzésre, gólra, az ellenfelekre pontosan emlékezett, lehetett tőle kérdezni a hiányos ismeretek pótlására. Ennek következtében el is bátortalanodtam, amikor „írói tevékenységem” csúcspontját, Albert Flórián 70. születésnapja alkalmából történő beszélgetést terveztem. Lehet egyáltalán érdekes, értelmes kérdést feltenni egy olyan embernek, akinek életéről több könyv, rengeteg újságcikk jelent meg? Meggyőztem magam, hogy nem tudnék okosan kérdezni! Ezért maradt el a születésnapi beszélgetés, azonban készültem a jubileumi születésnapra, 2011. szeptember 15-ére. Gyermekkorom óta gyűjtöttem az Albert Flóriánról szóló írásokat, a róla megjelenő képeket, amelyeket részben egy iskolás füzetbe ragasztottam be, részben megőriztem a Képes Sport, a Labdarúgás, a Fradi Híradó és egyéb labdarúgással foglalkozó kiadványok példányait. Heteken keresztül szkenneltem, nyomtattam és ragasztottam be ezeket az emlékeket egy zöld-fehér füzetbe.

A nagy szeretettel és gondossággal összeállított ajándékomat a hivatalos születésnapi ünnepségen nem volt lehetőségem átadni. Arra csak az FTC Baráti Kör összejövetelén szeptember 26-án kerülhetett sor. Albert Flórián szemmel láthatóan meghatódott. Átöleltük egymást. Számomra felejthetelen pillanat volt! Készült egy közös kép is rólunk, amelyen derűsek, fiatalosak vagyunk.

A szeptember 26-án készült képeket az október 24-i Baráti Kör összejövetelen akartam átadni Albert Flóriánnak. Este tudtam meg a televízióból, hogy a „Császár” kórházban van. Azonnal hívtam telefonon Rákosi Gyulát, aki tájékoztatott a helyzetről, s megígérte, hogy másnap, még a műtét előtt beviszi a képeket a kórházba, ha eljuttatom hozzá. Így is történt. Gyuszi elmondta, hogy a képeket átadta, Flóri megköszönte azokat és a jókívánságokat.

Mint mindenki, én is örömmel hallottam a híreket, a műtét sikerült, majd azt, hogy Albert Flórián már kikerült az intenzív osztályról. Október 31-én vidéki temetőlátogatás céljából hajtottam az M5-ösön. Először a nővérem, majd a lányom telefonált, hogy Albert Flórián meghalt. Nem akartam hinni a fülemnek. Ilyen nem történhetett meg egy életerős, derűs emberrel, akivel néhány héttel ezelőtt még találkoztam! Bekapcsoltam a rádiót, amely megismételte a hírt…

Még ma sem akarom elhinni, nem tudom felfogni a történteket, annak ellenére, hogy már túl vagyunk egy Üllői úti gyertyás megemlékezésen, a megható ravatalozási szertartáson és temetésen, majd az Albert Stadionban a gyertyafényes bajnoki mérkőzésen.

Flóri! Ne haragudj, bár Császár voltál, nekem Flóri maradsz, az, akinek briliáns képességét, teljesítményét 17 éves kora óta figyelemmel kísérhettem, csodáltam. Köszönöm a sok élményt! Amíg élek, nem felejtelek el!

Flóri! Nyugodj békében!

SzB – Balaginho

Ma délelőtt azonban a hírügynökségek ezt az elképzelhetetlen szóhármast alkották egy mondattá és repítették világgá. Innentől kezdve minden olvasóban érzések, emlékek kezdtek kavarogni. Mert abban biztos vagyok, hogy szerte a világon, aki ezt a hírt hallotta, tudta, hogy miről szól. Azt mindenki leszűrhette, hogy megint elvesztettünk valakit, aki valami nagyot alkotott. Nagyot, hisz ha nem így tett volna, akkor el sem jut a tudatukig, hogy elhunyt Albert Flórián.

Ma estére szerte a világon, Magyarországon különösen, mindenki leírta Albert Flórián életét. Mit adott ő a nemzetközi és mit azon belül a magyar futballtársadalomnak. Mit is? A nemzetközinek rengeteget. Nyugodtan mondhatjuk, Puskás Ferenc óta őt ismerték a magyar futballistának, de mivel írásban vagyunk, sokkal helyesebb így, a MAGYAR FUTBALLISTÁNAK. Tudatta, hogy magyarhonban ez a játék kifogyhatatlan a virtuóz tehetségekből. Mit adott a magyaroknak? A rengetegnél is többet! Elismertette a magyar labdarúgást, mert mi másként is lehetne értékelni a tényt, hogy megkaphatta az Aranylabdát. Azt a kitüntető címet, amely az ő korában is hasonló presztízsértékkel bírt, mint manapság. Azaz, aki megkapta, azt Európa, de nyugodtan mondhatjuk, a világ legjobb labdarúgójának tekintették. Olyan kitüntetés volt ez, amelynek értéke 44 esztendő múltán is felfoghatatlan.

A magyar labdarúgás elvesztette egy nagy alakját. Mint a magyar labdarúgás meghatározó alakítója, a Ferencváros sokkal többet vesztett. Olyan ikonját, akit nem véletlenül neveztek el még játékosként Császárnak. Olyan császárnak, aki alattvalóival egy szinten tudott uralkodni. Aki alattvalóit maga mellé emelte. Úgy a játékostársakat, mint a barátokat és a szurkolókat. Akik nélkül ő nem lehetett volna császár. Mindig tudta ezt, ezért szerették. Úgy a játékostársak, mint a barátok és a szurkolók. A történelemkönyvek lapjain hihetetlenül jelenik meg a tény, Albert Flórián egész életében egy klubot szolgált, a Ferencvárost. Akkor is szolgálta, amikor császárként uralkodhatott volna rajta. Ő azonban nem úgy akart uralkodni, ahogy sok földi halandó ezt megtette volna. Ő nem anyagi javakban, ő a fradista lélekben volt császár. A fradista lélekben, amelynek akár szimbóluma is lehet. A teste elernyedt, a lelke azonban orökkön örökké kell, hogy világítson a Ferencváros felett, legyen az a Fradi örökmécse.

E sorok írójának még volt abban a szerencsében része, hogy a lelátóról élvezhette utánozhatatlanul elegáns játékát vagy ha oda nem tudott kijutni, akkor nézhette a televízióban vagy követhette a rádión. Elmondhatom, így is, úgy is kitörölhetetlen élmény volt. A lelátó élményét nem kell ecsetelni, a tévét sem különösebben, hiszen az is szem előtt volt, de még a rádión is átjött a zsenialitás. Az a zsenialitás, amit a riporterek oly avatottan közvetítettek a fülnek, hogy azon keresztül az agy képernyőjén megelevenedtek az alberti mozdulatok. Tudom, sokan ilyen személyes élményekkel már nem bírnak. Nekik nem tudok mást javasolni, keressenek minden alkalmat, hogy az interneten megtalálják a mozdulatokat. Az utolérhetetlen mozdulatokat.

Akkoriban sosem gondoltam volna, hogy valaha is ennél közelebb kerülhetek egy legendához. Ám ez is megtörtént. Azzal, hogy az FTC Baráti Kör tagja lettem, egy teremben ülhettem vele. Aztán később egy asztalnál beszélgethettem vele. Tudtam, mindig is tudtam, hogy ez kiváltság, a fradisták számához viszonyítva keveseknek adatik meg. Mindig is büszkeséggel a szívemben emlékeztem ezekre a kiváltságos percekre, a nekem is elsütött poénokra. Arra, hogy úgy beszélgethettem vele, ahogy egy ember a családtagjával beszél. Mert így érezheti meg az ember igazán, hogy a Fradi valóban egy nagy család. Egy olyan nagy család, ahol a családfő odafigyel a családtagokra. Ki lesz most ilyen családfő? Mert Albert Flórián halálával egy ilyen EMBERT vesztettünk el.

Elhunyt Albert Flórián. Saját halottjának tekinti a Ferencvárosi Torna Club, a Magyar Labdarúgó Szövetség, a Magyar Olimpiai Bizottság, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium. Felhatalmaztak arra, hogy tudassam, ezen sokkal nagyobb szervezetek mellett ugyancsak saját halottjának tekinti a Nagy Béla Fradi Hagyományőrző Egyesület és az FTC Baráti Kör is. Az FTC Baráti Kör, melynek rendezvényein szinte kivétel nélkül örömmel megjelent. Mondotta, örült, hogy eljöhetett. Mit mondhatunk mi? Fel sem foghatjuk, ki járt köreinkben, kinek az elbeszéléseit hallhattuk, kit is vesztettünk el.

Császár! Nyugodjál békében! Abban a most már bombaerős égi Fradiban játszva is nézz le ránk óvó szeretettel! Mi itt lenn fogadkozunk, de remélhetőleg teszünk is azért, hogy a Ferencvárosban legyen újra Erkölcs, Erő, Egyetértés.

Simon Sándor

Felsorakozott néhány ember, néhányan, akiknek közük volt az itt a honlapunkon is beharangozott eseményhez, a Payer András emlékére történt licithez, amikoris az FTC Baráti Kör és a Nagy Béla Fradi Hagyományőrző Egyesület árverésre kínált egy Payer 70 feliratú mezt illetve egy Fradi játékosok által aláírt labdát. A két emléktárgyra összesen 25 000 Ft gyűlt össze, amelyet a felajánlók képviseletében dr. Springer Miklós, Takács Tibor és Hélisz József szimbolikusan átadott Payer András özvegyének. Magát az emléktárgyakat pedig átvették a licitálók, Agárdi János és Kocsis Zsuzsa (pontosabban, mivel ő szeméyesen nem tudott jelen lenni, a megbízottja). A labda és a mez nem sokat pihent új gazdájuknál, hiszen ők azonnal újabb felajánlást tettek. A mezt átadták Payer András özvegyének, a labdát pedig az FTC Baráti Körnek.

Íme néhány fotó az eseményről, amelyeket Harsányi György készített:

Köszönjük a felajánlóknak, köszönjük a licitálóknak, köszönjük a csapatunknak, hogy két örömteli félidővel és a győzelemmel fokozták a résztvevők örömét.

Tudósított: Simon Sándor