Ilyenkor értékeljük a mögöttünk hagyott évet. Először megteszi ezt elnökünk, Rudas Ferenc. Idén ezt mondta:

Kedves Barátaim!

Emeljük poharunkat a dicső múlthoz méltó szebb jövőre, a jövő Fradi sikereire, amiben amíg élünk, rendíthetetlenül hiszünk.

Szokás, hogy ilyenkor vendéget is fogadunk. Az idén az FTC Labdarúgó Zrt. vezérigazgatója, Orosz Pál volt a vendég. Röviden ő is beszámolt a mögöttünk hagyott évről, örömökről és kevésbé örömre okot adó eseményekről, majd szót ejtett a jövőről is. A jövőről, melyet fradista szíveknek kedvesen festett le. Fradi nem csak volt, a Fradi lesz is. A múlt sarát talán már végleg levertük, most az építkezésre lehet koncentrálni. Úgy egy új, sikeres csapat felépítésére, mint az új stadionra, amelynek létrehozása a szóbeszéddel ellentétben nem került le a napirendről.

Az iménti képen, ki ne ismerné, Springer Miklós látható Orosz Pál társaságában. Ő rendszeres vendég a Baráti Kör összejövetelein, hiszen alelnöke is a társaságnak. Szoktuk őt úgy is emlegetni, mint az FTC alapító elnökének az unokáját. Ez azt jelenti, hogy alapítónk vérvonala immáron a harmadik nemzedékben van jelen a Fradi életében. Ezen az összejövetelen azonban több generáció is megjelent, biztosítva, hogy a Springer-vér egyhamar nem hagyja el a Ferencvárost. Springer Miklóst ugyanis elkísérte a fia és az unokája is.

A fiú, ifj. Springer Miklós már most jelen van a vezetésben, hiszen tagja az FTC Labdarúgó Zrt. igazgatótanácsának. Biztosak vagyunk benne, hogy a képen látható legifjabb Springer, Tamás is egykoron a Fradi vezetői közt lesz. Véleményünk szerint a világ labdarúgásában is páratlan, hogy egy klub hosszú történelmében mindvégig megtalálhatók az egykoron köztiszteletben álló alapító ma is köztiszteletben álló leszármazottai. Hiába, a Fradi egy páratlan klub!

Az esemény hivatalos része után még sokáig folyt az asztaltársaságoknál a beszélgetés. Az egyiknél éppen Szűcs Lajos társaságában.

Jó az ilyen eseményeken részt venni, jó a generációk találkozóját látni. Jó hallani személyes élménybeszámolókat az 1930-as évektől kezdődően szinte minden évtizedből. Ilyenkor mondják, megelevenedik a múlt, megszólalnak a történelemkönyvek. Azt kívánom, hogy az FTC Baráti Körének ez a szellemisége, ez az összetétele kortalan legyen. A jövőben, sőt a távoli jövőben is egy krónikás hasonló szavakat írhasson le és tehessen közzé. És még azt, hogy

Szeressük egymást gyerekek, hisz a Fradi a legnagyobb kincs!

Vigyázzunk erre a kincsre, amelynek csillogásában mindannyian benne vagyunk. Így alkotunk egy közösséget, egy olyan közösséget, amelynek ereje mindig az összefogásban volt. Karácsony szent ünnepének közeledtével azt remélem, hogy ez a közösség az összefogás erejével egyre erősebb lesz, elviseli a kudarcokat és a sikereket is. Mindkettőben volt és lesz is részünk. Azt is hisszük, hogy ahogy a múltban is, a jövőben is a sikerek fognak dominálni.

Minden kedves olvasónknak, barátunknak

Áldott, Békés, Boldog Karácsonyt

kívánok!

Simon Sándor

Köszönöm a fotókat Szántay Balázsnak.

Kedves Barátaim!

Ismét eltelt egy év. Oly gyorsan, mintha csak tegnap lett volna, amikor hasonló okból jöttünk össze. Ha én ezt a mondatot életem minden évében elmondtam volna, már akkor is kilencven napos lennék.

Minket, akik itt vagyunk, egyetlen dolog egészen biztosan összeköt. Szeretjük a Fradit. Szeretjük, mint a családunkat. Persze, hisz a Fradi maga is egy család. Egy nagy család, aminek mi a tagjai vagyunk, lehetünk. Így volt ez már az én ifjúkoromban is. És ahogy szétnézek itt a teremben, így van ez még ma is.

Ha egy családban meghal valaki, akkor szomorúak vagyunk, a gyász borítja el szívünket. A mi nagy Fradi családunknak is voltak 2010-ben halottjai. Álljunk fel és egyperces néma főhajtással emlékezzünk azokra a fradistákra, legyenek azok volt játékosok, vezetők vagy szurkolók, akik az idén költöztek fel az égi stadionba.

Ők már, a korábban odaköltözöttekkel egyetemben fentről nézik, mi lesz velünk. Egészen biztosan most is, ahogy idelenn is, szurkolnak, hogy jó legyen. Hogy nyerjünk, hogy a legjobbak legyünk, de mindenekelőtt, hogy megmaradjunk. Megmaradjunk olyannak, mint régen voltunk. Legyen egy olyan klub, amelyért egy nemzet tud szurkolni, amely egy nemzet tagjai számára fontos. Én még emlékszem arra, amikor ez így volt. Emlékszem, milyen volt, amikor egy másik kontinensen magyarok tömegeinek erősítettük meg a magyarságát, egyszerűen azzal, hogy elmentünk és előttük játszottunk. Büszkeség, de általában nemcsak játszottunk, győztünk is. Akkoriban erre volt képes a Fradi. Persze ahhoz, hogy ez tudatosuljon bennünk, nem kellett több ezer kilométert utaznunk. Éreztük idehaza is, minden héten, amikor csak pályára léptünk. Éreztük akkor, amikor csapatunk verhetetlennek bizonyult, a gólokat ipari mennyiségben termelte 1948-49-ben. Az a csapat nagyszerű elegye volt a korábbi idők legendás játékosainak és a feltörekvő ifjúságnak. Az a csapat sokáig egyeduralkodó lett volna a nemzetközi futballvilágban is, ha a hatalom úgy akarja. A hatalom azonban sokszor nem észérvek mentén gondolkodik. Ahelyett, hogy hozzánk igazolták volna Puskást és Bozsikot, minket szedtek szét a Honvéd megerősítése érdekében. A Honvéd valóban megerősödött a pályán, ám mindez a hatalom szándéka ellenére a Fradit erősítette. A Fradi az elnyomás elleni küzdelem jelképévé vált, óriási tömegtámogatással. Sokan vagyunk itt, akik emlékezünk ezekre az időkre.

Most azonban más idők járnak. A XXI. században élünk, az üzlet és a pénz átvette az irányítást a sport, a futball és a Fradi fölött is. Akinek a lelkében nem mélyen gyökerezik a Fradi iránti szeretet, aki nem ismeri a hagyományokat, az elvész ebben a világban. Az nem érzi szükségét annak, hogy hétről hétre azonosuljon a csapatával, a jelenlétével is győzelemre buzdítsa őket. Az nem érzi, mit jelent egy közösség tagjának lenni, egy olyan érző, élő, lüktető közösség tagjának, mint a Fradi családnak. Az azt gondolja, elég ha bekapcsolja a tévét, kinyitja az újságot vagy megnézi az internetet. Nem, ez nem elég! Szükségünk van egymásra az életben is. Ha valamelyikünk elgyengül, akkor csak így tud egy társa azonnal segíteni, hogy az eszmében történő egyetértés valóban erőt sugározzon. Hogy hirdetni tudjuk a pénz farkastörvényei között is, a Fradi több, mint pénz, a Fradi több, mint üzlet. A Fradinak erkölcse van, hogy a harmadik E betűt ki ne hagyjam. Akik még hiszünk ezekben az értékekben, nekünk az a legfontosabb feladatunk, hogy a közösségünket meg- és fenntartva adjuk tovább ezt az érzést, adjuk tovább a stafétabotot. Tudassuk a fiatalokkal, hogy az a csapat, amelynek a meccseire járnak, az nem egy a sok közül, hanem maga a csapat, amely nélkül nem volt és soha nem is lesz magyar labdarúgás. Érzékeltessük a vezetőkkel, hogy az a csapat, amit irányítanak, az üzleti könyvekben megjelenőnél sokkal nagyobb értékkel bír, amit ha ügyesek, a pénz világában is jobban ki tudnak használni. Tudassuk a játékosokkal, hogy az a mez, amit felvesznek, az a történelem, az itt játszó elődök által megszentelt mez, amit nem lehet az élet ugródeszkájára felálló artista trikójaként viselni. Ha csak ezt akarják, akkor máshol a helyük. Aki ezt a mezt felhúzza, annak, ha idegen is, meg kell értenie, hogy ezt a mezt nem kilencven percig, ezt egy életen át kell viselni.

Sokan aggódnak a Fradiért, a Fradi jövőjéért. Én is. De szentül hiszek abban, ha megtesszük azt, amit a Fradi múltja előír számunkra, ha személyes példamutatásunkkal minden szinten utánpótlást nevelünk, akkor a Fradi a jövőben is nagy lesz, a legnagyobb, a legsikeresebb!

Úgy gondolom, ez egy olyan végszó, amelyre érdemes poharunkat ürítenünk, amely a Fradi számára megfelelő jövőkép lehet.

Köszönöm, hogy egész évben együtt voltunk, köszönöm, hogy közénk nem tud senki éket verni. Koccintsunk a szebb jövőre, a magyarság és a Fradi család minden tagjának az egészségére!

Rudas Ferenc mondatai után Hélisz József a Baráti Kör főtitkára

az FTC Baráti Kör örökös tagja

kitüntető címet igazoló oklevelet adott át

Kis Imre részére a Baráti Kör titkáraként,

Istenes Mónika, Istenes Tibor és Simon Sándor részére a Baráti Kör honlapja szerkesztőiként

végzett munkájuk elismeréseképpen.

Ennyi volt a hivatalos rész, amely után a résztvevők az asztalok körül is megvitatták a mögöttünk hagyott évet, koccintottak az újra, amely a reményeink szerint minden Fradi sportolónak és szurkolónak sok sikert hoz.

Simon Sándor

Persze, egy másik érdekesség is azonnal szembeötlik a képen. A két ferencvárosi legenda, Albert Flórián és Rákosi Gyula között bizony-bizony egy újpesti legenda látszik, Várhidi Pál, aki elfogadta meghívásunkat és eljött egy kicsit nosztalgiázni közénk. A régi élményekről, sikerekről, kudarcokról, azt hiszem mindez nézőpont kérdése. Egy biztos, a legnagyobb ellenfél játékosai csak a mérkőzések 90 percére voltak ellenfelek, ellenségek egy pillanatig sem. Öröm volt őket legyőzni, bánat volt tőlük kikapni, a tisztelet az megmaradt a sportemberek iránt.

Az FTC Baráti Köre mindig is fontosnak tartotta az ellenfeleket. Régebben is vendégül látta, ma is vendégül látja, a jövőben is vendégül fogja látni a képviselőiket. Ők is hozzátartoznak a sporthoz. Gondoljunk csak bele, ha nem lenne ellenfél, kit győznénk le, minek örülhetnénk?

Albert Flóriánt külön is köszöntöttük abból az alkalomból, hogy nemrégiben Budapest díszpolgára lett. Ugyancsak gratuláltunk Kis Imrének, aki október 25-én a a MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI ARANY ÉRDEMKERESZT (polgári tagozata) kitüntetésben részesült. Ő volt az, aki beszámolt egy november 20-i orosházi látogatásról, amelyen rajta kívül dr. Springer Miklós, dr. Fenyvesi Máté és Czikkely Boldizsár képviselte a Baráti Kört, Mátrai Sándor ünnepi DVD-jének bemutatásakor. Nagyon örülünk, hogy Orosháza polgárai ilyen nagy becsben tartják nagy szülöttjük, a Fradi legendás középhátvédjének az emlékét.

Legközelebb egy hónap múlva találkozunk, amikor nemcsak a hónapot, hanem a mögöttünk hagyott évet is elbúcsúztatjuk.

Simon Sándor

A fotókért köszönet Szántay Balázsnak.

Kovács Miklós az FTC egy hónapja megválasztott elnöke a Baráti Kör legutóbbi összejövetelén egyértelműsítette, hogy számára ezek az időpontok ezentúl a naptárába vésődnek. Így is tett, most is megtisztelte az összejövetelt.

A hozzá intézett kérdések előtt elmondta azt, amire mindenki kíváncsi volt, miért is mondott le az FTC elnöksége? Nincs ebben semmi titokzatos, a sajtóban is megjelent, hogy a mandátumból hátralevő másfél évet szeretnék az alapszabály adta négy évre meghosszabbítani. Épp ezért mindannyian újrajelöltetik magukat a tisztújító közgyűlésen. Némi pluszként elmondta, hogy miért is oly fontos ez? Nos! A magyar állam új szerződést kíván kötni a Ferencvárosi Torna Clubbal az általa használt létesítmények használatáról. Egy új, az eddiginél jóval hosszabb, 49 évre szóló szerződést. Egy ilyen szerződés létrejöttéhez pedig fontos feltétel, hogy az azt elfogadó elnökség mandátuma ne kérészéletű legyen, hanem friss felhatalmazással az alapszabály adta leghosszabb időszakra szóljon. Ugye, így mindjárt más?

Még egy fontos egyezség született a két szervezet, az FTC és az FTC Baráti Kör vezetése között. 2010. november 23-án lesz két esztendeje, hogy az ötvenes évek Ferencvárosának egyik emblematikus játékosa, a hetvenes évek Ferencvárosának egyik veztője, dr. Dékány Ferenc elhunyt. Végakaratának megfelelően a hamvait a Fradi pályán helyezték el. Eleddig erről semmi nem tudósított. De csak eleddig! A Ferencvárosi Torna Club vállalta, hogy egykori kiválóságunk halálának évfordulóra egy emléktáblát készíttet, amelyet a pályán méltó körülmények között elhelyez. Elhelyezi, hogy mindenki, aki arra jár, értesülhessen róla, hogy hol is jár. Hogy milyen elhivatott és megszállott Fradisták éltek és játszottak itt egykoron. Hogy ez az emléktábla hitet és erőt adjon, hogy a Fradi nem csak volt és van, hanem mindörökké igenis lesz!

A kezdeményezést a jelenlevők nagy örömmel és elégedettséggel vették tudomásul.

Természetesen nem maradtak el a kérdések és a feleletek sem, amelyeket azonban most nem részletezünk. Inkább invitálunk minden tagot, hogy legközelebb jöjjön el és személyesen tegye fel kérdéseit. Hisz, nincs annál közvetlenebb információforrás, mint ha az FTC elnökét, mint a Baráti Kör tagját is kérdezhetjük. És ő örömmel válaszol. Csak úgy, barátok közt.

A Baráti Körből Hélisz József főtitkár elbeszélése alapján Simon Sándor tudósított

2010. augusztus 30-án a szervezők számára egyértelmű volt a vendéglista, hiszen az elmúlt egy hónapban két váltás is történt a klubban, mindkettő a legmagasabb szinteken. Az FTC-ben Rieb Györgyöt Kovács Miklós váltotta az elnöki székben, míg a Labdarúgó Zrt-ben Gerstl Alexander vette át Berkes Zoltán helyett az első számú irányító szerepét.

Sajnos, Gerstl Alexander nem tudott eleget tenni a meghívásunknak, kimentette magát, mivel az augusztus 31-i átigazolási időszak lejárta előtt még nagyon fontos teendői akadtak. Csak remélni tudjuk, hogy ezek eredménye hamarosan szeretett csapatunkon is látszik, másrészt pedig azt, hogy szeptember végén már nem lesz semmi akadálya a jelenlétének. A meghívásunk értelemszerűen él.

Kovács Miklós viszont eljött és röviden ismertette elnöki célkitűzéseit. Elmondta, hogy milyen sokat köszönhet elődjének, aki egy teljesen konszolidált egyesületet adott át, amelynek nem hogy adósságai, hanem épp ellenkezőleg, komoly tőkéje van. Értendő ez a szó szoros értelmében az anyagiakra, de értendő a szakosztályaira, az ott végzett munkára is.

A szakosztályoknál büszkén említette, hogy a Fradi név újra vonzó. Nem volt oly rég, amikor a kajak-kenu szakosztály újjáéledését jelentették be, most pedig elnökségi határozat is megerősítette, hogy tovább bővül a Fradi-család. Két olyan szakosztállyal, amelyek ugyancsak visszatérnek egy hosszú álomszünet után. A férfi kosárlabdáról és a teniszről beszélünk.

A férfi kosárlabda 1924-től 1958-ig létezett a Ferencvárosban, hogy 52 év után újra elinduljon. Óriási dolog ez, hiszen tudjuk, ez a sport a XXI. században is hihetetlenül népszerű, szerte a világon, sőt hazánkban is vidéken, nagy tömegeket mozgat meg. Csupán a főváros tűnt mostanában mostohának, miután nagy csapatai sorban elsorvadtak. Ám a Fradi megpróbál lépni, hogy a főváros kosarasrajongóinak, no meg a Fradi szurkolóinak új látványossággal szolgáljon. Dicséretes kezdeményezés, amit csak üdvözölni tudunk.

Ugyanez a helyzet a másik feltámadó sportággal, a tenisszel kapcsolatban is, amely zöld-fehérben 1903-tól 1967-ig létezett, hogy most, 43 év után újjászerveződjön.

Mindkét újjáalakuló szakosztály vezetőinek kívánunk erőt, egészséget és kitartást, hogy újra gyökeret tudjanak verni, a Fradi egyre nagyobb biztonságot nyújtó talajában, új és nagy sikerektől legyenek hangosak.

Kovács Miklós elmondta még, mennyire örül a most is mellette ülő alelnök, dr. Springer Miklós megválasztásának. Az Ő személyében látja a garanciát arra, hogy a Fradi újra visszanyerje régi, sikerektől vakító fényét. Mindent megtesznek, hogy a Ferencvárosi Torna Club neve újra az érték, a minőség szinonímája legyen. Dr. Springer Miklós ehhez hozzátette, hogy a Fradi újra a nemzet csapata, a nemzet klubja legyen. Őszintén szólva, már csak ezekért a szavakért, mondatokért megérte résztvenni ezen a találkozón.

A későbbiekben az új elnök készséggel állta az érdeklődő kérdések sorát, amelyekre válaszolt is. Mi meg külön örültünk annak, amikor megerősítette, ezeket az összejöveteleket vastag betűkkel írja be a naptárába, azokat a jövőben nem szándékozik kihagyni.

A Baráti Körből Simon Sándor tudósított

Azt is tudjuk, az utolsó találkozásunk óta sok változás történt kedvenc csapatunknál. Adta magát a lehetőség, hogy aktuális vendégeink az FTC labdarúgásának irányítói legyenek.

Elfogadta meghívásunkat és eljött közénk Berkes Zoltán az FTC Labdarúgó Zrt. vezérigazgatója, Prukner László szakmai igazgató és Féderer Andrea kommunikációs igazgató. Eljöttek, hogy bemutatkozzanak, vázolják elképzeléseiket és válaszoljanak a kérdésekre.

Ezt megelőzően még köszöntöttük a közelmúltban kerek születésnapjukat ünneplő tagjainkat, így Kopeczky Lajost 75. és Rieb Györgyöt 55. születésnapja alkalmából. Az ünnepeltek Fradi-sálat is kaptak, hogy ne csak az edzőnknek legyen ilyen a mérkőzéseinken.

A köszöntők után Berkes Zoltán kapott szót, aki elmondta, hogy ifjúkorában Pécsett futballozott, ám ez a pályafutása gyorsan félbeszakadt, hogy kezdetét vegye az üzleti karrier. Az, amely az utóbbi időben az autóiparhoz kötötte. A mostani megbízatását is tudja egy cég irányításához hasonlítani, azzal együtt, hogy itt egészen más az eladandó portéka. Azt is tudja, a Fradi neve messze nem csillog olyan fényesen, mint kellene, de a munkatársaival együtt mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy ez az állapot végre a múlté legyen, újra sikereknek tapsolhassunk.

Féderer Andrea elmondta, hogy őt is a nagy változások szele sodorta a Fradiba, ahol a változásokkal együtt sok újdonság bevezetését irányítja, mert rend a lelke mindennek. A rendpártiság szellemében szabályozták az újságírók munkáját, hogy azok a meghonosítandó sajtófélórák keretében tegyék fel a játékosoknak a kérdéseiket, ne pedig bárhol és bármikor. Ugyancsak ez vezényelte az edzések látogatottságának átszervezését, a nyílt edzésidőpontok kijelölését, amelyeken bármely szurkoló megtekintheti felkészülés közben is a csapatot. Kérdésre válaszolva egy premier részesei is lehettünk, hiszen már itt megtudtuk a csütörtöki szurkolói ankét idejét és helyszínét, amely azóta a hivatalos fórumokon is hozzáférhető.

A legnagyobb érdeklődés kétségkívül Prukner László szavait kísérte, aki őszintén elmondta, mit tapasztalt kívülről és messziről jött emberként, mikor először lépett be alkalmazottként a székházba. Mindent, csak nem azt, amit a három E betű jelez a Fradi címerében. Elkeserítette ez, de el nem rettentette. Munkatársaival azon dolgozik, hogy szisztematikusan visszahozza ezen három veretes E betű szellemiségét a csapat és a körülötte dolgozók életébe. Nem kell ecsetelni, hogy ezek a szavak milyen gyorsan bejutottak a hallgatóság szívébe, akik közül nem kevesen már hatvan évvel ezelőtt is látták és tapasztalták, mi is az igazi EEE. Beszélt arról, hogy az első csapat körüli munka valamennyiük idejét maximálisan kitölti, most nem tudnak még a különben nagyon fontosnak tartott utánpótlással foglalkozni. Rengeteg játékost meg kell nézniük, hogy közülük kiválaszthassák a csapat számára legmegfelelőbbet. Azért kell ez a rengeteg, mert az általuk ismert játékosok kivásárlására jelenleg nincs forrás, csak lejárt szerződésú labdarúgóban gondolkodhatnak. Zsákbamacskát viszont nem akarnak venni és hónapokig fizetni, ezért sziszifuszi munkával kell válogatni. Ez a munka még nincs kész, még mindig keresnek egy igazi befejező csatárt.

Kérdésre válaszolva Berkes Zoltán elmondta, miért kellett elengedni Megyeri Balázst, miért kapott szabad utat Balog Zoltán, habár az ő sorsa még nem tekinthető véglegesnek. Megyeri esetében olyan volt a szerződés, amelyből kibújni nem tudtak, Balog Zolinál pedig a Ferencvárosért tett érdemeit méltányolták, amikor ehhez a tárgyaláshoz hozzájárultak. Arra is válaszolt, hogy a Fradi sör eladásaiból a Zrt-hez befolyt pénzt az utánpótlásra fogják fordítani.

Prukner László beszélt arról, milyen munkát kell az öltözőben és azon kívül is végeznie. Mikor menedzser és mikor pedagógus, mert mindkét feladat elvégzésére szükség van. Nem győzte eleget hangsúlyozni, amit nyilván fog is még, hogy a már említett három E betű szellemiségének visszahozásához a szurkolókra is szükség van. Nekik is újra azonosulni kell ezekkel az eszmékkel és csak a csapattal törődni. Azzal a csapattal, amely most teljesen kicserélődött, nincs meg az a váz, aminek egy Fradi esetében meg kellene lenni. Az a stabil váz, amelyre nyugton lehet építkezni, egy-egy alkatrészt kicserélni, hogy a rendszer még jobban működjön. Nagy feladatuk újra megalkotni ezt a vázat, hogy a jövőben ne kerülhessen ilyen helyzetbe a Fradi. Nem gondolkodik, mint ahogyan sohasem gondolkodott helyezésben. Egyet azonban kijelentett, mindig a következő meccset akarja megnyerni és igenis sikeres edző akar lenni. Azt hiszem, egyetérthetünk vele, ha ezeket a célokat eléri, a helyezés sem lehet olyan rossz.

Reméljük, az ilyen jellegű eszmecseréknek lesz még folytatása, annál is inkább, mert a feszítő gondok miatt vendégeinknek egy óra múltán távozniuk kellett. Edzést vezetni, játékosokkal tárgyalni. Mert ugye az a következő meccs már nagyon közel van…

A Baráti Körből Simon Sándor tudósított

A baráti beszélgetés előtt azonban, Hélisz József főtitkár számolt be arról a sajtótájékoztatóról, amelyre Takács Tibor és Csengő András meghívására tették tiszteletüket. A sajtótájékoztatón részt vett Rudas Ferenc, Albert Flórián, Török Lajos és Kaszás Pál is.

Ezen a rendezvényen egy olyan dolgot mutattak be, amit el is lehetett fogyasztani, a Fradi sört.

Ezután Rudas Ferenc bemutatta a Baráti Körnek Csengő Urat, majd átadta neki a szót.

Csengő Úr elmondta, hogy megtisztelő számára, hogy meghívást kapott a Baráti Kör összejövetelére. Hollandiában született, ott is nőtt fel, de a szülei természetesen magyarok, akik 56-ban mentek ki Hollandiába. Tizenegy éves kora óta, nagy Fradi drukker. Magyarországon, a kétezres évek elejéig, a Heinekennél dolgozott, marketing és kereskedelmi igazgatóként, majd egy éves hollandiai tartózkodás után, a Pécsi Sörgyárhoz került. Elmondta, hogy a sör bevételeiből, a Ferencvárosi Torna Club is részesül. Ez a pénz, a Nagy Béla Fradi Hagyományőrző Társaságon keresztül fog a klubhoz eljutni. Minden liter Fradisör után, a Hagyományőrző Társaság kap 10 Ft-ot és ez a pénz, jut el a klubhoz. Kiemelte, hogy számára ez nem gesztus, hanem mint Fradi szurkoló, kötelességének érzi, hogy ezt megtegye.

Takács Tibor elmondta, hogy amíg a Fotexnél voltak a jogok, addig a Fradi nem részesült a sör után semmilyen részesedésben. Csengő András megvásárolta ezeket a jogokat és önszántából, önzetlenül úgy döntött, hogy a Fradit literenként tíz forinttal fogja támogatni.

Ezután Raffa György számolt be róla, hogy szombaton temették el Pozsonyi Lajost, ma délután pedig Rajkai Lászlót búcsúztatták, a jégkorong szakosztály két volt válogatott játékosát, illetve edzőjét. A Baráti Kör és a Hagyományőrző Társaság tagjai is ott voltak ezeken a gyászszertartásokon és ezt a szakosztály nevében is megköszönte mind a Baráti Körnek, mind pedig a Hagyományőrző Társaságnak.

Hélisz József főtitkár felkérésére, egyperces néma gyásszal emlékeztünk Pozsonyi Lajosra, Rajkai Lászlóra és Varga Zoltánra.

Ellátogatott a körünkbe Zsiga László és felesége is, akik az FTC Múzeumban végzett munkájukról számoltak be. László beszéde után, nagyon jó személyes beszélgetések alakultak ki. Az idő most is hamar elrepült, egy hónap múlva azonban ismét találkozhatunk.

A Baráti Körből Istenes Tibor tudósított

Az elmúlt hónapokhoz képest “csendesnek” ígérkezett ez a találkozó, hiszen ezúttal nem voltak olyan kiemelt játékosvendégek, mint pédául legutóbb. Ez azonban már nem számít, a terem megint szűknek bizonyult, sokan eljöttek.

Mit hallhattak?

Először, sajnos szomorú híreket, hiszen a találkozót megelőző napokban két egykori jéghokis Fradi legenda, Pozsonyi Lajos és Rajkai László hunyt el, akikre egy perces néma felállással és főhajtással emlékeztek.

Azóta kiderült és ezúton közzé is tesszük, hogy Pozsonyi Lajos temetése

2010. április 24-én 13:00-kor lesz a Rákoskeresztúri Új Köztemető szóróparcellájában.

Aki tisztelte és teheti, ott is tiszteleghet az elhunyt emléke előtt, megadva neki a végtisztességet.

A gyász percei után a köszöntés következett. 2010. március 20-án ünnepelte 75. születésnapját Kévés György, a Baráti Kör tagja, Kossuth-díjas építész. Ősiben született 1935-ben, ifjúságát Sopronban töltötte, itt járta iskoláit is. Sopron tette építésszé, igazán ez a város inspirálta a szakmára, ettől kapott kedvet a szakmához. Úgy Sopronban, mint Budapesten rengeteg épület viseli a kezenyomát. Tagja a Magyar Építőművészek szövetségének, és a Budapest Építész Kamarának.

Nekünk azonban más okból kedves, mert elkötelezett Fradista, mert zöld a vére! Még nagyon sok szép épületet, jó egészséget kívánunk!

Ami ezek után következett, az megbolygatta a termet. A résztvevők egy beszámolót hallhattak arról az egyeztetésről, amelyet a Baráti Kör kis küldöttsége az új stadion tervezőjével folytatott. Hélisz József bevezetője után a jelen sorok írója ismertette a stadion körüli legfontosabb, számunkra ismertté vált tényeket, amelyeket Kiss Imre egészített ki. A jelenlevők természetesen további kérdéseket tettek fel, amelyek megválaszolásába bekapcsolódott Rieb György, az FTC elnöke is.

Igazán jó hangulatú, érdekes találkozó volt, amelynek végeztével mindenki azzal közönt el a másiktól: “Viszontlátásra egy hónap múlva, a következő találkozón.”

A Baráti Körből tudósított: Simon Sándor

Két napja, hogy idéztünk egy 1978-ban, a Magyar Nemzetben megjelent írást, a kor jeles sportújságírója, Zsolt Róbert tollából.

Az az írás gyakorlatilag egy tudósítás volt a Baráti Kör aktuális összejöveteléről.

Ez az írás is az, mivel a Baráti Kör azóta is folyamatosan tartja összejöveteleit. Óhatatlan a párhuzamok keresése, amiket tán nem is oly nehéz megtalálni, hisz elődeink valóban kitapostak egy utat.

1978.

Bukovi Márton mesél, mellette Fuhrmann Károly

Hétfőn este például ott volt Bukovi Márton és a húszas években vele együtt játszó, szintén sokszoros válogatott Fuhrmann Károly. A későbbi generációból az ugyancsak válogatott Kemény Tibor és Kiszely István…
… Most hétfőn Dalnoki Jenő, aztán Kispéter Mihály özvegye és fia, néhány aktív ferencvárosi labdarúgó volt ott a vendégek közt.

2010.
Hétfőn este ott volt a vendégek közt Friedmanszky Zoltán, Varga Zoltán, Albert Flórián, Rákosi Gyula, dr. Fenyvesi Máté, csak hogy egy igazán veretes csatársort említsünk a hatvanas évekből. Csapattársaik közül megjelent Rátkai László és Horváth László. A későbbi idők Fradiját Hámori György, a mait pedig Lipcsei Péter, Dragóner Attila és Balog Zoltán képviselte.

Friedmanszky, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi dr.

Régiek és maiak:

Hélisz József főtitkár köszöntötte az egybegyűlteket, beszámolt az elmúlt egy hónap történéseiről (dr. Páncsics Miklós sírkőavatásáról, a Baráti Kör új jelvényének elkészültéről), köszöntötte és egy üveg pezsgővel ajándékozta meg a születésnapját ünneplő Balog Zoltánt, majd Lipcsei Pétert, a csapat kapitányát kérte meg egy rövid helyzetértékelésre és elemzésre, aki ennek becsülettel eleget is tett. Beszámolt a csapat máltai felkészüléséről, arról, hogy érezhetően javult a csapatszellem, a csapat valóban erősödött a télen. Kellemes kötelességének is eleget tett, amikor a Fradi utánpótlásának segítésére létrehozott alapítványról beszélt, amelynek kuratóriumi tagja dr. Springer Miklóssal és Rakonczay Andrással egyetemben. Ezt az alapítványt egyébként Kevin McCabe, Berki Krisztián és Horváth Gábor hozták létre, elsődleges céljuk az olyan nehéz helyzetű tehetséges gyerekek anyagi támogatása, akiket enélkül tán nehéz lenne megtartani, hisz ráígérgető konkurrenciában ma sincs hiány. Szavait nagy taps fogadta, Hélisz József pedig emlékeztetett a Baráti Kör frissen alapított Papácsy-díjára, mely ugyancsak utánpótláskörű tehetségek támogatására jött létre, kérve ennek odaítélésében Péter és az alapítvány segítségét. A nyilvánvaló cél az, hogy a Fradi újra a meglevő értékeire tudjon hagyatkozni, legyenek újra az utánpótlásban csiszolatlan gyémántok, mint annak idején Varga Zoltán, aki 16 évesen mutatkozott be a felnőttek között. Pár szóval el is mondta az egybegyűlteknek, milyen érzés volt ez számára.

1978.

Az FTC Baráti Köre egy az önmagát szórakoztató kör tagságánál sokkal méltóbb célt tűzött ki maga elé: élő kapcsolatot tartani a szurkolók és a sportolók, a klub között.

2010.
A meghívottak sorában ott volt ifj. Orosz Pál az FTC Labdarúgó Zrt. kommunikációs igazgatója és mondhatni már, hogy természetesen Berki Krisztián, a Zrt. vezérigazgatója.

Ifj. Orosz Pál először jött el a Körbe, ezért úgy tartotta illendőnek, hogy részletesen bemutatkozzon, úgy személyében, mint a funkcióit illetően. Állta a kérdéseket is, csakúgy mint Berki Krisztián.

1978.

Megadatott tehát az alaphang. A csapat érdekében nyíltan, őszintén kell beszélni a gondokról, fel kell tárni a hibákat. Büszkeséggel beszéltek a jelenlevők a Ferencváros sok nagy sikeréről, de szeretetből fakadó kemény bírálattal a bajokról…
A Baráti Kör éppen egyik céljának tekinti a sportszerűtlenségek megfékezését. Azt szeretné elérni, hogy a Ferencváros mérkőzésein senk se szidalmazza a bírót, az ellenfelet, rossz játék esetén ne fütyülje ki senki a csapatát: csak biztatást lehessen hallani a lelátóról…
Azt, hogy ne legyen szurkoló, aki rossz hírét kelti a Ferencvárosnak.

2010.
A jelenlevők meghallgattak és elfogadtak egy felhívást, melynek címe magáért beszél: Együtt a Fradiért! A felhívást a Baráti Kör nevében aláírásával látta el a három legfőbb vezető: Rudas Ferenc elnök, dr. Springer Miklós alelnök és Hélisz György főtitkár. A felhívás, mely az MLSZ-hez és mindenekelőtt a Fradinak, a Fradiért szurkolókhoz szól, teljes terjedelmében külön bejegyzésben tesszük közzé.

1978.

… ez egy a klubtól ugyan függetlenül, de mégis a klub égisze alatt működő társulás, amely semmi mást nem akar, csupán tenni valamit a szurkolói becsületért.

2010.
Reméljük, a párhuzam nem csak nekünk tűnik fel…

A Baráti Körből tudósított: Simon Sándor

Most azonban volt más is. Visszaemlékezés egy szombati rendezvényre, ahol ugyancsak szép számmal vettek részt a Baráti Kör tagjai. Mivel ez nem egy rendszeres, mondhatni, rendkívüli alkalom volt, mai tudósításunkat erre fókuszáljuk, annál is inkább, mert az eseményről képeket is kaptunk.

Szóval, 2010. január 23-án szombaton délután két órakor az Albert Stadion előtt gyülekeztek a Fradisták, nem másnak, mint a stadion névadójának, Albert Flóriánnak “vezetésével”. Várta őket egy busz is, melynek az volt a rendeltetése, hogy Etyekre szállítsa a társaságot.

Etyekre, ahol egy igen lelkes és elkötelezett Fradista egy manapság merőben szokatlan rendezvényt szervezett, egy díjátadóval egybekötött műsoros Fradi-délutánt, amely javában az estbe torkollott.

Ez a Fradista barátunk Vlah László, az etyeki Fradisták megtestesítője és szószólója, aki egész életét, áldozatot és pénzt sem kímélve, szeretett csapatának szenteli. Erre a rendezvényre meghívta Etyek és a szomszédos Biatorbágy polgármesterét és elöljáróit, akik jelenlétükkel meg is tisztelték, csakúgy mint jónéhány helybéli. A fő attrakció azonban a Fradisták megjelenése volt. Nézzük ezt kronológiai sorrendben:

Az imént a székház előtt, a busznál hagytuk ott Fradista társainkat. A busz elindult, Etyekre érkezett, ahol a vendéglátó kérésére először a temetőnél állt meg. Megállt, hogy a megjelenő Fradisták elhelyezhessék a megemlékezés koszorúit egy igazi “méregzöld etyeki szurkoló”, Urbanik Ede és az etyeki labdarúgás “megteremtője és mindenese” Molnár Béla sírján. A koszorúkat Albert Flórián és Szűcs Lajos helyezte el.

A kegyelet percei után pár perces sétával elérték a vendégek a “tetthelyet”, ahol a helyiek már vártak. A bemutatkozás után mindenki elfoglalta helyét a terített aszatalok körül, a vendéglátó és a helyi polgármester köszöntötte a megjelenteket, majd elkezdődött a műsor.

Volt itt erdélyi egyveleg erdélyi népdalokból,
volt itt fergeteges néptánc bemutató,

természetesen élőzenére, amit a helyi rézfúvós zenekar szolgáltatott, ahol bizony a polgármester is fújhatta és fújta is.

Ezek után jött a fénypont, a díjak átadása. A mellékelt fotó mutatja, serlegek voltak számtalanul. Pályafutása elismeréseként kapott Rudas Ferenc, kapott Albert Flórián, kapott Szűcs Lajos, kapott ifj. Albert Flórián. És láthatóan kaptak volna még többen is, ám ők programegyeztetési nehézségek miatt ezúttal nem tudtak személyesen eljönni. A szervező házigazda máris ígéretet tett, majd legközelebb ők is sorra kerülnek.

És egyikük esetében ez a legközelebb hamarabb eljött, mint bárki is gondolta volna. Megérkezett ugyanis az a játékos, akinek egész pályafutása alatt vágya volt a Fradiban játszani, ám ez csak két éve adatott meg neki. Ő kapta a vendéglátónk által Jasin-díjnak elnevezett serleget, Grosics Gyula az Aranycsapat legendás kapusa.

Grosics – Rudas …  így kezdődött a Vlah-féle csapat, nem rossz! A csatársorban pedig maga a Császár, Albert Flórián. Ilyen nevekkel tévedni nem igazán lehet. És a középpályán a Szűcs, ifj. Albert kettős sem akárki…

Végezetül jött még egy meglepetésvendég, Payer András, vagy ahogy többen ismerik Payer Öcsi. Ha már jött, természetesen műsort is adott a legismertebb számaiból, hisz a Fradiért, a Fradista legendákért bármikor dalra fakad. Az itt leírtak után nem nehéz kitalálni, ő is kapott emlékbe egy serleget és oklevelet.

Ám aki nem kapott, annak is emlékezetes volt a délután és az est, hiszen még hétfőn is mesélték azoknak, akik nem tudtak személyesen elmenni.

Búcsúzóul a Fradista vendégek is kedveskedtek, hiszen a Császár beintésére elénekelték az öregfiúk Fradi-dalát, amellyel nagy sikert arattak.

A résztvevők a hétfői asztalok körül is egyre csak meséltek, a műsoron kívül a menüről, az ételekről, az italokról is, hiszen az is volt szépen. Oly ízesen meséltek, hogy még hétfőn is étvágyat kapott hozzá a hallgató, mint például az is, aki mindezt lejegyezte

Simon Sándor

A fotókat köszönjük szépen Kévés Györgynek!