Emlékezzünk! 2010 tavaszán ott hagytuk abba, hogy a csapat a jogtalan másodosztályú száműzetés után letudta első élvonalbeli évét, amelyben egy angol-angol edzőváltás után a hetedik helyen végzett. Csoda, hogy a fradisták széles tömegeiben nem volt örömujjongás? Csoda, hogy további erősítéseket vártak, hogy a Fradi azokért a helyekért harcoljon, amelyeket a múltban szinte kisajátított magának? Azaz a minimumcél a dobogó, a maximum annak is a legmagasabb foka volt.

Érdekesen indult az új szezon. Nem játékosokat, edzőt keresett a klub. És – sokak megelégedésére – magyar edzőt talált Prukner László személyében. Prukner Lászlót a magyar edzői kar egyik legfelkészültebb tagjának tartotta mindenki, némi aggódás csak ott volt tettenérhető, hogy eddig nem vezetett nagy csapatot. A kérdés az volt, hogy ami elég volt Kaposvárott, az elég lesz-e a Ferencvárosnál? Mindenesetre Prukner belépője mindennek volt nevezhető, csak szokványosnak nem. A bemutatkozó sajtótájékoztatóján mondott le az őt szerződtető vezérigazgató, Berki Krisztián, akinek a helyére pályázatot írtak ki. A bajnokság előtt Berkes Zoltán személyében meg is lett az új főnök, ám a tulajdonosi kör röpke hat hét után őt is eltávolította. Közben pedig erősíteni kellett az új bajnokságra. Erősíteni úgy, hogy az előző csapat gyakorlatilag szétszéledt. Prukner Lászlóval érkezett egy kaposvári különítmény, nosza lett is fanyalgás, mi lesz itt? A nemzetközi piacot az internet segítségével tesztelte a szakmai stáb, csak olyan játékosok akadhattak fenn a szűrőjükön, akikért előző csapatuknak nem kellett fizetni. Ilyen is rég volt a Ferencváros történelmében. Egy nagy név mégis az Üllői útra szerződött a korábbi cseh válogatott játékos, Marek Heinz személyében. A nyitányra valahogy összeállt a csapat és győzött. Győzött hazai pályán 2-1-re a Paks ellen, amit egy hét múlva idegenben ismételt meg a Kecskemét ellen. Érdekesség, hogy mindkétszer hátrányból fordítva. Ahogy illik, a fradisták várakozása ettől is az egekbe szökkent, bajnokesélyesként tekintettek csapatukra. A harmadik fordulóban jött a hidegzuhany, hazai pályán vereség a Honvédtól, majd idegenben egy döntetlen a bajnoki címre legnagyobb esélyesnek tartott Videoton ellen. Már ez utóbbi meccsen is az eredmény a fehérváriakra volt hízelgő, ám a következő meccsen a csapat gálázva ütötte ki a Győrt. Ez volt a felvezetője a derbinek, az Újpest elleni mérkőzésnek. Annak a mérkőzésnek, ahol valami eltört. Eltört a bizalom kereke az új edző és a szurkolók egy, kijelenthetően nagy  része között. Az ott elért 0-6 sokak számára megemészthetetlen falatnak bizonyult. Az ősi riválistól ennyire még sosem kapott ki a Fradi. Elfogadhatatlan volt a bíráskodás, ám ez sem fedte el az eredmény okozta letargiát. Különösen úgy nem, hogy a következő fordulóban az újonc Siófok is megverte a csapatot, ezúttal már hazai pályán. Állandósuló szurkolói tüntetések, állandósuló zűrzavar. Így dolgozott az új edző az új csapattal. Hiába jött ki a gödörből egy hármas győzelmi szériával, hiába végzett az ősz végén reményt keltő helyen a csapat, az indulatok nem csitultak. Hát még akkor, amikor ebben az időszakban az angol tulajdonosi kör bedobta a törölközőt, megszüntette a csapat további finanszírozását. A megszűnés fenyegette a ferencvárosi labdarúgást, amelytől az anyaklub vétója mentette meg. A foci megmaradt, a pénz elment. Eredménykényszer azonban volt. A tavasz enyhén szólva is hektikusan alakult. Győzelmek, döntetlenek és vereségek követték egymást, közte újabb történelminek mondott is, amikor hazai pályán a Videoton verte a Fradit 5-0-ra. Szépségtapasz, hogy legalább az Újpestet sikerült, ha nem is 6-0-ra, de 1-0-ra legyőzni. A Videoton toronymagasan vezetett, ám az eredmények sorban úgy alakultak, hogy a Fradi nem szakadt le. Az utolsó mérkőzésre úgy futott ki az Üllői úton, hogy ha nyer, akkor bronzérmes. Tehát újra a dobogón végez, újra a nemzetközi kupában méretheti meg magát. A Pápa volt az ellenfél, a 3-0 arányú győzelem valóságos fiesztahangulatot okozott. Ilyen volt ez a fanyalgásokkal teli szezon, amelyet a megszerzett harmadik hely, a történelem 21. bronzérme sem tudott elhallgattatni.

Íme a végeredmény:

A Magyar Kupa szereplés, bár nem volt olyan tragikus, mint egy évvel korábban, ám a szurkolók mindenképpen többet vártak. Az első mérkőzés csupán bemelegítés volt, amely hangulatilag kellett is, mert éppen a bajnojkság rossz emlékű két mérkőzése, az Újpest és a Siófok elleni vereség után következett. A sokadik osztályú Újbuda elleni 8-1-es siker gyógyír volt a bajnoki sebekre. Október végén egy fagyos mérkőzésen 5-0-ra ütöttük ki a szebb időket látott REAC csapatát, és már jöhetett is az oda-visszavágós szakasz a legjobb 16 között. Először Siófokra kellett utazni, ahol a mumustól a csapat 3-1-re vereséget szenvedett úgy, hogy az utolsó pillanatokban lőtte a szépítő gólt, amely legalább reményt adott a visszavágóra. Arra, amely az időjárás téliesre fordulása miatt csak tavasszal került sor. Az Üllői úton is a Siófok szerzett vezetést. Ezt még sikerült megfordítani, de a 2-1-es győzelem így is a kiesést jelentette.

Folytatódott a Ligakupa, amely ugyanolyan hangulattalan és rang nélküli volt, mint az előző években. A lebonyolítás persze megint változott, ezúttal három csapatos selejtező csoportokban kezdődött a sorozat. A Fradi a Haladás és a Pápa mellé került. Röviden és tömören, egy győzelem és három döntetlen mellett a második helyen végzett és nem jutott tovább.

Tétre menő nemzetközi szereplésről ebben az évben sem írhatunk, mert nem volt. A csapat úgy nyáron, mint télen nemzetközi mérkőzésekkel készült a szezonra, ám ezek eredményeiből nagy következtetéseket nem lehet levonni. A győzelmek korbácsolják a szurkolói elvárásokat, a vereségek pedig erősítik a negatív hangokat. Persze ezek a meccsek nem ezekért a reakciókért vannak, az egyetlen feladatuk a legjobb csapat megtalálása, az hogy kikre lehet számítani a bajnokságban. Ez azért többé-kevésbé kiderült és ahogy a harmadik hely bizonyította is, sikerült.

A bajnokságot elkezdő csapat:

A sorozat egy év múlva folytatódik…

HAJRÁ FRADI!

A sorozat szerkesztője: Simon Sándor

Felhasznált forrás:
adatbank.mlsz.hu (tabella)

A sorozat megelőző részei ide kattintva is elérhetők.

Az elmúlt részt az MTK és az Újpest elleni sikeres múltidézések töltötték meg. Ezúttal a nemzetközi sikereket idézem, amikor a Fraditól rettegett egész Közép-Európa. Jelesül a legjobb cseh és olasz csapatok is.

Íme!

1935. szeptember 8. Üllői út: KK döntő, 1.mérkőzés,
Ferencváros – Sparta Praha 2-1

A Ferencváros összeállítása: Háda – Polgár, Korányi – Mikes, Móré, Bán – Táncos, Kiss, Sárosi, Toldi, Kemény

A Ferencváros góllövői: Toldi, Kiss

1936. június 21. Üllői út: KK negyeddöntő, 1. mérkőzés,
Ferencváros – Slavia Praha 5-2

A Ferencváros összeállítása: Háda – Korányi, Papp – Pósa, Polgár, Lázár – Táncos, Kiss, Sárosi, Toldi, Kemény

A Ferencváros góllövői: Sárosi 4, Táncos

1937. szeptember 12. Üllői út: KK döntő 1. mérkőzés,
Ferencváros – Lazio 4-2

A Ferencváros összeállítása: Háda – Tátrai, Korányi – Magda, Polgár, Székely – Táncos, Kiss, Sárosi, Toldi, Kemény

A Ferencváros góllövői: Sárosi 3, Toldi

1937. október 24. Róma: KK döntő 2. mérkőzés,
Ferencváros – Lazio 5-4

A Ferencváros összeállítása: Háda – Tátrai, Korányi – Magda, Polgár, Lázár – Táncos, Kiss, Sárosi, Toldi, Kemény

A Ferencváros góllövői: Sárosi 3, Toldi, Kiss

1938. július 31. Üllői út: KK elődöntő 2. mérkőzés,
Ferencváros – Juventus 2-0

A Ferencváros összeállítása: Háda – Tátrai, Polgár – Magda, Sárosi III, Lázár – Táncos, Kiss, Sárosi, Toldi, Kemény

A Ferencváros góllövői: Sárosi, Kemény

1939. július 16. Üllői út: KK elődöntő 2. mérkőzés,
Ferencváros – Bologna 4-1

A Ferencváros összeállítása: Háda – Tátrai, Szoyka – Magda, Sárosi III, Lázár – Táncos, Kiss, Sárosi, Toldi, Gyetvai

A Ferencváros góllövői: Toldi 4

Ugye, tudtak régen is focizni? Volt közönség, volt játék, volt eredmény, zúgott a Hajrá Fradi.

Simon Sándor

Forrás:
Nagy Béla: Fradi futballkrónika 1899-1973

http://filmhiradok.nava.hu

Magam is ezt teszem némely estén. Keresgélek a neten, mi érdekeset lehet találni, amely egy hozzám hasonlóan “megátalkodott” fradista szívét egy kicsit megmelengetheti.

Szemléztem már a régi filmhíradókat, most is feléjük fordultam. Miről mesélnek a sercegő filmszalagok? Amelyek persze a XXI. században már nem sercegnek, hisz digitalizálták őket.

A címben nem véletlenül szerepel az 1. Vannak még ilyen kisfilmek, jön a 2. sőt a 3. rész is. Aztán majd meglátjuk…

Kezdjük! Első alkalommal négy részletet ajánlok megtekintésre, kettő MTK és kettő Újpest elleni meccsről. Mondani sem kell, egyiket sem vesztettük el.

Haladjunk időrendi sorrendben!

1918. szeptember 28. Üllői út: FTC – MTK 2-2

Az FTC összeállítása: Szamosy – Mandl, Payer – Wilheim, Medgyesy, Izsák – Nemes, Tóth-Potya, Pataki, Köves, Bódis

Az FTC góllövői: Bódis és Payer

1932. április 10. Megyeri út: Újpest – Ferencváros 0-5

A Ferencváros összeállítása: Háda – Takács I, Korányi – Lyka II, Sárosi, Lázár – Táncos, Takács II, Turay, Toldi, Kohut

A Ferencváros góllövői: Toldi 2, Takács II 2, Táncos

1938. április 10. Üllői út: Ferencváros – Hungária 1-0

A Ferencváros összeállítása: Háda – Polgár, Korányi – Magda, Sárosi III, Lázár – Bíró, Jakab, Sárosi, Toldi, Kemény

A Ferencváros góllövője: Sárosi

1941. május 18. Üllői út: Ferencváros – Újpest 5-2

A Ferencváros összeállítása: Csikós – Szoyka, Tátrai – Sárosi III, Polgár, Lázár – Kalocsay, Sárosi, Finta, Kiszely, Gyetvai

A Ferencváros góllövői: Finta 3, Kalocsay, Gyetvai

Remélem, rajtam kívül másnak is tetszenek ezek az archív csodák, a régi idők focija.

Simon Sándor

Forrás:
Nagy Béla: Fradi futballkrónika 1899-1973

http://filmhiradok.nava.hu

A Magyar Kupa szereplés szégyenteli volt. A csapat kiesett az MTK II ellenében. Itt is látszott, hogy a tradíciók semmit nem számítottak. A vezetőedző úgymond pihentette az első csapatot, nem adta meg a tiszteletet a kupasorozatnak. Meg is lett az eredménye. Folytatódott a Ligakupa. Most, hogy a Fradi visszajutott az NB I-be, megint feleslegessé váltak a másodosztályú csapatok, csak első osztályúak indulhattak. 12 csapatot két hatos csoportba soroltak, a csoportokból továbbjutó két-két csapat mellé került a nemzetközi kupákban induló 4 együttes. A Fradi a Kecskemét, Diósgyőr, Nyíregyháza, Vasas és MTK ellenében csoportgyőztesként továbbjutott, ám a középdöntőben a Paks a Haladás és az Újpest ellen már nem vitézkedett, ebben a kvartettben csak a negyedik lett. Ez már a Ligakupa harmadik éve volt és valahogy nagyon úgy tűnik, ebben a formában nincs létjogosultsága ennek a sorozatnak. Nincs tétje, nincs hangulata, a csapatok az utánpótlásuk és az igazolni kívánt játékosok tesztelésére szánják, amolyan edzőmérkőzéseknek. Nemzetközi szereplésről ebben az évben természetesen még nem beszélhettünk. A szezon csapata egy jellemző összeállításban: 1901-től 2010-ig. A jelenlegi a 109-ik bajnokság. Ebben a számban nincsenek benne a félbeszakadt bajnoki küzdelmek. Az FTC labdarúgócsapata 106-ik alkalommal indul. Ezzel ezen a téren is listavezető. Az eddig befejezett 105 bajnoki szezonból: 28 bajnoki cím, 34 második- és 20 harmadik hely, azaz összesen 82 dobogón befejezett szezon. 105-ből 82, az 78 %-os teljesítmény. 20 Magyar Kupa győzelem, 1 VVK győzelem, 2 KK győzelem. Páratlan és dicsőséges eredménysor, ezért is kellett ennek ennyi részt biztosítani. Reméljük az elkövetkezendő időszak méltó lesz ehhez a dicső múlthoz, amelynek ezáltal tovább fényesedhetnek a statisztikái. HAJRÁ FRADI! Köszöni mindenkinek a megtisztelő figyelmét a sorozat szerkesztője: Simon Sándor Felhasznált forrás: adatbank.mlsz.hu (tabella) ulloi129.wordpress.com (csapatfotó) A sorozat többi része ide kattintva is elérhető.

A jogtalan kizárás valóban mély válságba sodorta a Fradit. Nem túlzás kijelenteni, a megszűnés szélére sodorta. A Labdarúgó Zrt. tulajdonosa ebben az időben az FTC, mint klub volt, amely ugyancsak rettentően eladósodott. A futball bedőlése az összes többi szakosztály végét jelentette volna. A válságban az FTC élén is gyakran történtek változások. Elnök váltott elnököt. Mindegyik elnök elsődleges és egyetlen programja volt a túlélés biztosítása, amihez befektetőket kellett keresni. Volt, aki a Fradi hatalmasra becsült szurkolói számában bízott, ezért a tagsági rendszertől remélte a megoldást. Nem sikerült. Maradt az a megoldás, hogy a futballcsapat sorsát összekötötték általa használt ingatlannal. Ismerjük mindannyian, ez a történet ért véget 2008. elején, azaz lett új tulajdonosa az ingatlannak, ezáltal a futballcsapatnak, a Kevin McCabe által fémjelzett angol befektetői csoport, illetve annak megyar helytartói. A Fradi megmenekült, ám a kedélyek nem nyugodtak, a tulajdonlás körüli viták kavarta hullámok ma is verdesik Ferencváros partjait.

Térjünk vissza azonban 2006 nyarára. Pár nappal a bajnokság kezdete előtt ugye kiderült, a Fradi a hétvégén nem NB I-es meccset játszik, hanem pár nappal később az NB II Keleti csoportban kezdi a szereplését. Újra megdobbant a Fradi szív. Végeláthatatlan sorok végigállása után lehetett csak bérletet váltani az NB II-es szezonra, ahogy a Jászapáti elleni nyitómeccs jegyeit sem volt könnyű megszerezni. Mintha a Fradi a BL-ben játszott volna. Az emberek a jegyvásárlással gyakorlatilag szimpátiatüntetést tartottak a jogtalan és igazságtalan döntés ellen. Nem csoda, hogy zsúfolt ház előtt játszotta a Fradi történelmének első NB II-es mérkőzését. Inkább az a csoda, hogy volt kikkel játszania, úgy ahogy, sikerült egyben tartani a csapatot. Ebben óriási szerepe volt a vezetőedzőnek, Gellei Imrének és a csapatkapitánynak Lipcsei Péternek. Ők el tudták hitetni a pénz nélkül is itt maradt játékosokkal, hogy a Fradi történelmét írják és nekik ezt tovább kell írniuk.

Mindenki azt várta, a Fradi úgy válaszol az őt ért jogtalanságra, hogy fölényesen nyeri a bajnokságát és visszajut. A bajnokság kezdete így is nézett ki. Fölényes győzelmek jöttek egymás után, látszott, a Fradi nincs egy súlycsoportban a többi csapattal. Az őszt veretlenül az első helyen zárta a csapat. Ugyanakkor az is látszott, hogy az ország keleti végein, Nyíregyházán ekkor valamit megláttak vagy megéreztek. Úgy vélték, nekik ebben a helyzetben is lehet esélyük. Tavasszal sajnos bebizonyosodott, igazuk volt. Tavasszal a Fradi belső válsága tovább mélyült, elmúlt az a varázs, ami az indulás mérkőzéseit jellemezte. A Kecskemét elleni hazai vereség után Gellei Imre lemondott, annak ellenére, hogy csapata még az első helyen volt. Utódául Zoran Kunticsot nevezték ki, azzal a nem titkolt céllel, hogy az általa bajnoki címre vezérelt ificsapatból több játékost beépítsen a csapatba. Abba a csapatba, amelynek egyre késhegyremenőbb küzdelmet kellett vívnia a Nyíregyházával. Ezt a küzdelmet elvesztette a Fradi, a Nyíregyháza jutott fel helyette. A Fradinak, sokak örömére maradt az NB II. Sokak örömére, hiszen az NB II Keleti csoportjának csapatai ebben az időben könnyen teljesíthették a költségvetésük bevételi oldalát. Elég volt ehhez a Fradi elleni meccset megrendezni, amely garantált és nagy bevételt hozott. A televízió is azonnal reagált, hiszen ebben az időben minden héten volt NB II-es meccsközvetítés. Költői a kérdés, vajon melyik csapat meccseit közvetítették?

Az első évben tehát nem sikerült a feljutás. Új edzőt neveztek ki, nagyon ismerős edzőt, Csank Jánost, aki legutóbbi ténykedése során bajnok lett a Fradival az NB I-ben. Az volt ugye a huszonhetedik. Csank a fiatalítással szemben a rutinra voksolt. Régi fradisták mellett, mint Lisztes, Vincze Ottó, Mátyus, Horváth Péter, általa ismert rutinos játékosokra (Vasas Zoltán) voksolt. A szurkolók mondogatták is, ez a retro Fradi. Tagjaiban lehet hogy az volt, eredményeiben semmiképp. Ne feledjük, 2007-08-at írunk, még mindig nincs sikeres ingatlan (és csapat) tender, még mindig az ígérethalmazok földje az Üllői út. Kecskeméten és Szolnokon viszont ráéreztek arra, tán itt a soha vissza nem térő alkalom. Kecskemét még soha nem volt első osztályú, Szolnok is 60 éve. Húzogatták is rendesen a döglődő oroszlán bajszát. Már az őszi szezon végére tekintélyes előnyt szereztek. A befektetőtender története csak az átigazolási szezon után ért véget, hiába lett új tulaj, erősítésnek nevezhető játékosokat nem tudott hozni. Csak olyanokat tudott ideirányítani, akik a saját hálózatának parkolópályáin voltak, példának okáért elefántcsontparti játékosokat Kínából. Csank mesternek, ez ismeretlen vad volt (hiszen tudjuk, Csank neves vadász is), nem értett a nyelvükön, sem szó szerint, sem a futballt tekintve. Kódolt volt hát az újabb edzőváltás, Csank János helyét a szaktanácsadónak ideirányított Bobby Davison vette át. A bajnokság végére pedig maradt a harmadik hely. Sajnos még mindig az NB II Keleti csoportjában.

Annak, amiből azt hittük egy röpke, keserves év lesz, immáron harmadszor kellett nekirugaszkodnunk. Megint kaptunk új játékosokat. Jamaikából, Trinidadból. Még szerencse, hogy Ferenczi Istvánt is megkaptuk. Meg az is szerencse, hogy elfogytak az ellenfelek. A Szolnokból sokat kivett az előző évi versenyfutás, mellette csupán a Bőcs próbált meg vitézkedni. Sokak általános meglepetésére nyerte egymás után a mérkőzéseket és volt sokáig a Fradi előtt. Azonban azt is minden hozzáértő látta, önmagában ennek a csapatnak nincs realitása, az NB I-ért nem lehet ellenfél. Nem is lett. Már csak azért sem, mert az utolsó NB II-es átigazolási szezonban, télen végre nem csak egzotikus tájakról igazoltak játékosokat, hanem Angliából is. Igaz, hogy fiatal tehetségeket, de ők az NB II-höz képest nagy igazolások voltak. És érkeztükkel az egzotikus tájak egzotikus játékosai mehettek haza. Így Bobby Davison az utolsó NB II-es idény tavaszán a mennybe ment. Köszönhette Ferenczinek is, akit – a sértő szándék nélkül vidéki kiscsapatoknak nevezett ellenfelek amatőr játékosai – nem tudtak tartani. Nem kevesebb, mint 39 góllal lehetett gólkirály. Mindenesetre tény, harmadjára fölényesen sikerült a feljutás. VISSZATÉRTÜNK!

Rendkívüli az epizód, rendkívüli a bajnoki évadok ismertetése is. Az eddigiektől eltérően nem adtunk és nem adunk táblázatot. Úgy gondoljuk, ezen dicstelen évekről elegendő ez a rövid szöveges ismertetés.

Sok szurkoló gondolta úgy, hogy a Fradinak a jogtalan döntés értelmében nem lett másodosztályú csapata. Annak ellenére, hogy odakényszerítették, a kupában megmutathatja. Nos, nem mutatta meg. Az első NB II-es év volt ebből a szempontból a legbiztatóbb, mint ahogy a kezdeti bajnoki nekibuzdulás is az volt. A Kaposvölgye, a Pécs majd a Gyirmót csapatainak legyőzése után a csapat a nyolc közé jutott és egy igazán pikáns párharc részese lett, mivel a Vasast sorsolták ellenfélül. Azt a Vasast, amely a Fradi kizárása után, mint az NB I-ből kiesett csapat végül mégis kedvezményezett lett és az első osztályban maradhatott. Az elsőmeccsen az Üllői úton a tartalékos Fradi (az előző ellenfél a Gyirmót legyőzése vezéráldozattal járt, a bíró kulcsembereinket állította ki) 2-0-ra kikapott. A visszavágón fordult a kocka, a Fradi a továbbjutás küszöbére került, amit a játék képe alapján meg is érdemelt volna. Ám a 3-2-es győzelem ehhez kevés volt.

Egy évvel később a Törökbálint legyőzése után a Paks elleni 0-0 jelentett továbbjutást. Milyen furcsa leírni, azért, mert az Üllői úton az alacsonyabb osztályú csapatnak ez elég volt. Következett az akkori NB II Nyugati csoport élcsapata a Felcsút, amelyet Felcsúton sikerült legyőzni. Az ugyancsak NB I-es Kaposvár azonban “retro Fradi” számára soknak bizonyult, a hazai 2-2 után idegenben 2-1-re kikapott és kiesett.

Az utolsó NB II-es évben A sokadosztályú Leányfalu ellen játszva, az ugyancsak NB II-es, de Nyugati csoportos Szigetszentmiklós ellen nyögve (11-esekkel) sikerült továbbjutni. Az Üllői úton az igazi értékmérő, az NB I-es Haladás elleni vizsga azonban nem sikerült, ellenfelünk 2-1-re győzött.

Az MLSZ ezekben a számunkra dicstelen években újított. A Magyar Kupa mellé bevezette a Ligakupát is. Az első ilyenen, 2007-08-ban el sem indulhattunk, mert azt csak NB I-eseknek írták ki. Nyilván a nézői érdektelenség hatására a következő évben már meghívtak néhány NB II-es csapatot is. Néhányat meg kellett, mert egyedük csak a Fradit nem hívhatták. Két hatos csoportból kellettt kivívni a továbbjutást. A Fradinak ez a Fehérvár, a Honvéd, a Kecskemét, a REAC és a Baktalórántháza ellenében nem sikerült. Nem sikerült már csak azért sem, mert az NB I-es ellenfeleihez hasonlóan nem vette komolyan a sorozatot. Az őszi meccseken rendre a második vonal játékosai játszottak. Mondjuk, tétje sem volt ennek a kupának.

A nemzetközi szereplésről ezekben az években nem beszélhetünk, hiszen hivatalos, az UEFA által szervezett meccset az FTC nem játszott.

Ennyit erről a három évről. Csapatképet sem emelünk ki, mert minek. Örüljünk, hogy ha később is, mint vártuk, de túlestünk ezeken a gyötrelmeken.

A sorozat többi része ide kattintva is elérhető.

Példának okáért 2005 nyarán azt, hogy a klub anyagi helyzete cseppet sem volt megnyugtató. A Fotex távozása után volt egy pillanatnyi csúcs, a 2004-es bajnoki cím, ám a BL-ből való kiesés szertefoszlatta a megmenekülés ezen irányát. Mert sokan csak a BL-ből szerezhető pénzben látták az egyetlen menekülési eshetőséget. Az UEFA-kupa csoportköre nyomaiba sem érhetett ennek a BL “mézesbödönnek”. A Celladam lufi végleg kipukkadt, újra az FTC, mint egyesület tartotta el a futballt. Helyesebben szólva, kellett volna, hogy eltartsa. De erre képtelen volt. Elindult a befektetőkeresés hadművelete. Szembesülhettünk azzal, hogy a Fradi név az üzleti életben mégsem oly vonzó, egyáltalán nem tolongtak a befektetőjelöltek. A csapat mellett a terület is érdekelte őket. Az a terület, amely az államé volt. Az államé, amely azt eladni nem kívánta (akkor), csupán tartósbérbe adni. Persze azt sem aprópénzért. Ez sem sikerült. A vezetőség ezzel volt elfoglalva, a csapat aktuális működtetésére semmi figyelem – legfőképp nem anyagi – nem jutott. Így szinte törvényszerű, hogy a csapat folytatta az előző évi bajnokság tavaszi szezonjának mélyrepülését. Mint ahogy az is törvényszerű, hogy ebben az esetben az edzőt tették elsődlegesen felelőssé, ergo László Csabának mennie kellett. A Fradi élére Gellei Imrét nevezték ki, akivel a csapat legalább megemberelte magát és a mélyből feljebb jött.

A versenykiírás értelmében azonos pontszámnál a több győzelmet szerző csapatot végzett előrébb.

Gellei Imre kisebb csodát tett. A standard pénztelenség ellenére folyamatosan tudta motiválni a játékosait, aminek ez lett az eredménye. Mondhatjuk, a hatodik hely egy Ferencvároshoz nem méltó. Ám a szurkolók látták azt is, ez miképp született meg. Nem mondom, hogy értékelték, de nem lázongtak ellene, elfogadták realitásnak. Azzal a vágyakozással, hogy erre lehet majd a jövőben építeni. Lehetett volna, ám voltak, akik ezt nem így gondolták.

A hazai kupaszereplés ebben az évben kimaradt, hiszen az MLSZ az előző évi kupadöntő után erre ítélte a csapatot. Némi előszele volt ez az egy év után bekövetkező valódi viharnak. Annak, hogy látták, az FTC megrogyott, földre esett. Van ilyen az emberekkel is! Okozhatja rosszullét, bármi. Mit tesz ilyenkor a legtöbb ember? Nyilvánvalóan próbál segíteni a bajbajutotton. De van olyan is, akit nem is lehet embernek nevezni, aki odamegy és belerúg a földön fekvőbe, nehogy még véletlenül felálljon. Nos, valami ilyesmit tett az MLSZ is.

A nemzetközi szereplés az előző évi ezüst után az UEFA-kupában indult. A leírt előjelek után nem csodálható, mindez nem sokáig tartott. A nemzetközi futballéletben a Fradihoz képest sehol sem jegyzett fehérorosz MTZ Ripo Minszk már a selejtezőben kiverte a csapatot. Fájdalmas, hogy az Üllői úton az első mérkőzésen is 2-0-ra nyerni tudtak, ezek után a visszavágón hiába győztünk 2-1-re ez már csak szépségtapasz volt.

Ez volt a szezon. Gyötrelmesen indult, reménytkeltően végződött, ám a végkifejlet mégis tragikus lett. Az MLSZ fura urai úgy döntöttek, az új bajnokságot a Fradi nem kezdheti el az NB I-ben, kizárja onnan őket. Tették ezt anyagi okokra hivatkozva, az UEFA licensz szabályzatát alaposan félreértelmezve. Példát akartak statuálni, elcsitítani a többieket. Igen, a magyar futballban ezen időben szinte mindeni lázongott valamiért. Valahogy csak nem akart az egész üzleti lapokon beindulni, mióta arra helyezték, veszteséget veszteségre termelt. Minden csapatnak voltak adósságai, voltak forráshiányai. És ezeket a hiányokat a nézőközönség bevonásával nem tudták - jegyzem a mai napi nem tudják - pótolni. A legtöbb csapat 1000 nézőnél kevesebb néző előtt játszott, egyet kivéve. Igen, ez a Fradi volt. Bár a látogatottság a múlthoz képest itt is drasztikusan csökkent, az 5-6000 néző még mindig megvolt. Nem beszélve arról, hogy idegenben is a Fradi vonzotta a legtöbb nézőt, mint mindig a történelemben. A Fradi meccseit adták a tévék, mert erre volt igény. Ezt a csapatot kellett “kicsinálni”, hogy a többieket vezetni tudják vagy mondjuk úgy, megfélemlíteni? Ha a Fradival meg mertük tenni, veletek is bármikor előfordulhat? Ki tudja? Akár, így is lehetett. A Fradi szálka lett, a Fradit kizárták. Utóbb hiába bizonyosodott be, hogy törvény- és szabályellenesen. Az idő kerekét már nem lehetett visszafordítani. Sajnos azóta sem vizsgálták meg a történéseket. Senki! Pedig új vezetés van. Egy független szakértők által végrehajtott vizsgálat tán rámutathatna egy-két érdekes dologra. Felvetődik a kérdés: ha anyagit már nem is, erkölcsi elégtételt nem kéne adni a történtekért? 2006 nyarán az MLSZ vezetése olyat tett, ami megbocsáthatatlan. A másodosztályba kényszerített egy olyan csapatot, amely a teljesítményével azt soha nem érdemelte ki. Egy olyan csapatot, amely a magyar labdarúgásnak mindig is a zászlóshajója volt. Ezzel a lépésével a közvetlen megsemmisülés közelébe sodorta. Ez volt a célja? Mert az anyagi okokra való hivatkozás álságos volt. Egy csapat, amelyik az első osztályban nem indulhat, miért tud a másodikban indulni? Ahol adott esetben többet kell utazni, ahol ugyanúgy fizetnie kell az alkalmazottait. És ez csak a felszín volt. A folyamatok a mélyben is hatottak. Hiszen ez a döntés szétverte az első csapat mögötti utánpótlást, a juniorcsapattól kezdve egészen a kamaszkorú gyerekekig. Az első osztályban maradó ellenfelek szabad prédaként tekintettek a Ferencvárosra, amelyet ki és le lehet rabolni. Meg is tették. Ezt megtették. Azt, hogy tiltakozzanak, egységesen tiltakozzanak a Fardit ért méltánytalanság ellen, azt nem. Ezért is tehette meg az MLSZ vezetése, valahogy biztos volt ebben. Oszd meg és uralkodj! A módszer most is működött.

A Fradi tehát oda kényszerült, ahová önerőből soha nem jutott volna. A második ligába, a poklok poklára. A döntéshozók arra is számíthattak, ebbe bele fog roppanni az anyagilag amúgy is kivérzett együttes. Pláne úgy, hogy az addig kitartó szponzorai is el fogják hagyni, mert nincsenek meg a megfelelelő megjelenési lehetőségeik. Vagy ha megvannak, azok nem a televíziók képernyőin, hanem a bulvársajtó hasábjain. Ebből persze nem kértek. A terv készen volt, a Fradi ezt úgysem éli túl, magától feladja.

Ma már tudjuk, szerencsére nem ez történt. Ettől függetlenül a dicső múlt legsötétebb évei következtek, amelyeket mégis ebben a sorozatban fogunk – és még csak címet sem változtatva – bemutatni. Viszont azokat az éveket összefogjuk majd egy epizódba, hogy mielőbb a végére érjünk. Ez következik majd legközelebb…

Felhasznált forrás:
www.nemzetisport.hu/lexikon (tabella)
www.ftc.hu

A sorozat többi része ide kattintva is elérhető.

Önmagában már ez sem egy szokványos lépés, az viszont végképp nem, hogy a csapat nem tudta megtartani az értékeit. Távozott Gera Zoltán, Tököli Attila, Dragóner Attila, csak hogy a legnagyobb veszteségeket említsük. persze jöttek újak is, ám egy bajnokcsapat erősítésének nem ez a legegészségesebb módja. Különösen úgy nem, hogy a remélt Bajnokok Ligája szereplésre elég sok mindent feltett, az anyagi stabilitást ettől a rizikós lépéstől várta. Mert, ha az nem jön be… Sajnos, tudjuk, mi lett a következmény. De ne szaladjunk ennyire előre. Maradjunk a bajnokságnál, amelynek végeredménye.

Az MTK-tól 1, az FC Fehérvártól 3, a Békéscsabától 15 pont levonva.

Látható, hogy a bajnokságot megint átszervezték. Helyesebben szólva visszaszervezték. A 12 csapatos, rájátszásos szisztémáról visszaálltak a 16 csapatosra, amely azóta is tart. Az MLSZ valahogy ezektől az át-, oda-, és visszaszervezésektől remélte a színvonal emelkedését. Ha csak ezen múlna? A végeredményt pontlevonások is “díszítik”. Mondjuk, pont egy ilyennek, az MTK -1 pontjának köszönhető a Fradi ezüstérme. Miért volt e drákói szigor? Mert az adott csapatok nem fizettek időben az MLSZ-nek. Mit? Mindegy, a lényeg, hogy fizetni kell, nevezési díjat, ilyen-, olyan nevelési költséget. Körülbelül ekkor indult el a magyar futballban a következetesnek szánt rendcsinálás. Lám, MLSZ-t írunk, de ebben az időben az MLL (Magyar Labdarúgó Liga) szervezte a bajnokságot, szerepe volt a HMLL-nek (Hivatásos Magyar Labdarúgó Liga), a Profi Liga Kft-ről már ne is beszéljünk. Beszéltek helyettük a milliárdok, amelyek a labdarúgásba jutottak, ám fejlődést nem okoztak. Egy biztos, minden nagyon szövevényes és átláthatatlan volt, mondhatjuk, zavaros. Az adósságcsapda minden magyar futballklub életében jelen volt. Ráadásul olyan adósságok, amelyekhez a legtöbbnek köze sem volt, azok a reorganizáció során keletkeztek. Érdekes lenne egyszer ennek a 10 évnek a történelmét egyben látni, ahonnan kiolvasható lenne, mi miből következett, voltak-e olyanok, akik mások kárára erősödtek. Mert az látszott, hogy ugyan nincs megfelelő színvonal a magyar labdarúgásban, üzlet viszont annál több.

No, de ez nem egy oknyomozó, hanem egy futballtörténelmet, a Fradi futballtörténelmét feldolgozó sorozat, térjünk is vissza ehhez. Látható, az új edző az új játékosokkal még viszonylag szinten tartotta a csapatot, elérte a második helyet. Ki gondolta volna akkor, hogy azóta is az marad a Fradi legjobb bajnoki eredménye? Pedig minden szépen indult a bajnokságban, 4 meccs, 4 győzelem, a szurkolók álmai megmaradtak. Az őszi szezon eredménysora sem mondható rossznak, 15 meccsen 11 győzelem, 2 döntetlen és 2 vereség, azaz 35 pont. Ma is bőven elfogadnánk! Erre sikerült egy 6,3,6-os, 21 pontos tavaszt produkálni, éppen hogy megmentve az ezüstérmet. Pedig a Fradiról azt tartották és joggal, hogy általában a tavasza az erősebb. Akkor, ha rendben mennek körülötte a dolgok. A könyvekben így az ezüstérem marad meg, amely eredményében méltó a Fradi dicső múltjához.

A hazai kupaszereplést egyszerűen el kéne feledni. Érdekes dolog ez, hiszen a csapat itt is második lett, akárcsak a bajnokságban, azaz bejutott a döntőbe, amelyet botrányos körülmények között vesztett el a Sopron ellenében. Pikáns meccs volt, hiszen a Sopron kispadján Pintér Attila ült. Három kiállítás, 5-1-es vereség. Hiába, ez a meccs is tavasszal volt. A meccs utóhatásaként a Fradit egy esztendőre eltiltották a hazai kupaszerepléstől. A döntőbe egyébként a Dabas, a Pécs, a Kaposvár és a BKV Előre csapatain keresztül vezetett az út.

A nemzetközi szereplés a már emlegetett BL-álomért indult. Utólag elmondható, majdnem sikerült, nagyon kicsin múlott. Talán éppen azon, hogy a bajnokságot nyert csapat legjobbjait nem kellett volna a selejtezők végéig elengedni. A küzdelemhez a selejtezők második körében csatlakozott a csapat, ahol az albán bajnokon, ha nehezen is, de túljutott. Nem is az idegenbeli 3-2-es győzelemmel volt gond, sokkal inkább a hazai 1-0-ás vereséggel, amikor a meccs végén több esetben is rezgett a léc. De sikerült, és ez volt a lényeg. A főtáblára jutásárt a Sparta Praha csapatán kellett volna túljutni. A reménykedéshez minden alapot megadott az Üllői úti első meccs, amit 1-0-ra megnyert a Fradi. A visszavágón is sokáig állt a zászló, végül hosszabbítás után maradt alul a csapat 2-0-ra, szállt újra el az álom. Viszont elkezdődhetett egy másik, hiszen ezzel nem kiesett a Fradi, csupán az UEFA-kupa küzdelmeibe lépett vissza. Abban az évben már ott is csoportkör volt, amelyért selejtezőt kellett játszani az angol Millwall ellen. A londoni 1-1 után idehaza egy parádés hangulatú mérkőzésen 3-1-re nyert a csapat és bejutott az UEFA csoportkörbe. Mondani sem kell, magyar csapatként először.

http://www.youtube.com/watch?v=WsIINRhoMn8

Kemény ellenfelek vártak itt rá, sorrendben:

FTC – Feyenoord 1-1

http://www.youtube.com/watch?v=iG2-T3z910M

Schalke 04 – FTC 2-0

http://www.youtube.com/watch?v=VJgNws0k9hQ

FTC – FC Basel 1-2

http://www.youtube.com/watch?v=8nbQNC0bz4s

Hearts – FTC 0-1

http://www.youtube.com/watch?v=pQ0SSMNYC2Y

A továbbjutás ugyan nem sikerült, ám pontot, pontokat sikerült szerezni, így az első BL-csoportkörhöz hasonlóan itt sem vallott szégyent a csapat.

Felhasznált forrás:
www.nemzetisport.hu/lexikon (tabella)
www.ftc.hu
www.youtube.com (peterszky videói)

A sorozat többi része ide kattintva is elérhető.

A lebonyolítási rend az elmúlt évhez képest nem változott. Szerencsére az eredmény igen!

Ez nem párosverseny volt, mint egy évvel korábban. A végén hárman küzdöttek a bajnoki címért, de a többiek sem voltak messze.

Idény közben is történt egy s más. A legfontosabb, amit a bevezetőben már említettünk, hogy a Fotex kivonult. Új tulajdonosa lett a Fradinak, a Celladam. Mint kiderült, ez csak lufi volt. Ígérethalmaz, ami mögött nem volt valódi pénz. Arra mindenesetre jó volt, hogy Garami Józsefet szezon közben eltávolítsák, pedig az ő érdemei elvitathatatlanok voltak a csapat egybentartásában, amikor a büntetések hatására morálisan megrogyott. Vezetőedzőnek Pintér Attilát nevezték ki, aki korábban játékosként már letette a névjegyét. Az alapszakasz jól sikerült, az élen zárta a Ferencváros, méghozzá megnyugtató előnnyel. Ám a rájátszásban jöttek a nem várt vereségek. Egy győzelemmel indult a Sopron ellen, ám utána négy vereség következett (MTK, Siófok, Újpest, Debrecen), ráadásul a közbülső kettő odahaza. Mindez azt jelentette, hogy a Debrecennel fennálló 5 pontos előnyből 3 pontos hátrány lett, az Újpest pedig a 9 pontos hátrányából hetet ledolgozott. 1 győzelem 4 vereség, nem bajnokaspiránshoz méltó eredmény. Így fordult a csapat az utolsó öt meccsre. Ez egy döntetlennel indult Sopronban, majd az MTK-t sikerült odahaza és a Siófokot idegenben megverni. Két fordulóval a vége előtt a csapat visszavette a vezető helyet. Ám az utolsó előtti fordulóban kikapott Újpesten és egyből a harmadik helyre szorult. Így jött a mindent eldöntő utolsó forduló: lehet, sorsszerű, de újra a Debrecen ellen. csakhogy ez a Debrecen most a bajnoki címért harcolt, vezette a tabellát. 56 Debrecen, 55 Újpest, 54 Ferencváros, ez volt a sorrend az utolsó forduló előtt. Nyilvánvaló volt, hogy a Fradi ha le is győzi a Debrecent, a sorsa az Újpest kezében van. Azon Újpestében, amelyik az MTK-val játszott a végén, csakúgy mint egy évvel korábban. És a csoda bekövetkezett! A Fradi zsúfolt lelátók előtt legyőzte a Debrecent, míg az Újpest csak egy döntetlenre volt képes az MTK ellen. Óriási fieszta kezdődött az Üllői úton, hiszen ez az eredménysor a Fradi 28-ik bajnoki címét jelentette.

http://www.youtube.com/watch?v=JiSkElcmqDk

A kupának címvédőként indult neki a csapat. És a menetelés vége címvédés lett! Azaz sikerült a dupla, a bajnoki cím mellé a kupagyőzelem is. Nézzük az ellenfeleket. Az első a Nyíregyháza volt, ahol csak nehezen, büntetőkkel jutott tovább a Fradi (a büntetők előtt 1-1). A következő meccs ugyancsak idegenben az MTK ellen jött, ahol a csapat győzött (2-1). A folytatás már tavasszal Bodajkon volt, győzelemmel (3-1). Ez már elődöntőt ért, ahol a Vasas volt az ellenfél, mondani sem kell, idegenben. Az eredmény 2-1, ami döntőt ért. Nem mindennapos dolog, hogy egy csapat úgy jusson el a kupa döntőjéig, hogy egyetlen egyszer sem játszott hazai pályán. A döntőben a Honvédot vertük a Puskás Ferenc Stadionban 3-1-re, megszerezvén 20-ik kupagyőzelmet.

http://www.youtube.com/watch?v=7vUs_QraAP8

Mint előző évi kupagyőztes a szezon elején a Szuperkupáért is játszott a Ferencváros a bajnok MTK-val. Sajnos 2-0-ra kikapott, így ebbéli kupagyőzelmeinek számát nem sikerült gyarapítania. Akkor! Mert a szezon végén , mint bajnok és kupagyőztes játék nélkül a Fradié lett ez a cím.

Az előző évi ezüstérem után újra az UEFA-kupában indulhatott a Fradi. A selejtezőben a máltai Birkirkara volt az ellenfél. Laza kettős győzelemmel sikerült továbbjutni (idegenben 5-0, idehaza “csak” 1-0). A következő kör azonban sajnos a végállomást jelentette. A dán Köbenhavn csapatával szemben úgy itthon, mint idegenben 1-1 arányú döntetlen született, a tizenegyespárbajt viszont a dánok nyerték.

A bajnok- és kupagyőztes csapat:

Felhasznált forrás:
www.nemzetisport.hu/lexikon (tabella)
www.ftc.hu

A sorozat többi része ide kattintva is elérhető.

Sokan mondják, amit Nagy Béla nem tudott kideríteni a Fradiról, az nincs is. Minden tiszteletünk neki, hiszen nélküle ma elképesztően hiányosak lennének az ismereteink a Fradiról. A múltat böngészve az ő munkáját még nem segítették a számítógépek, az internet adta lehetőségek. Ő a régi mérkőzések adatainak összeállításakor csak és kizárólag a régi újságokra hagyatkozhatott. Át is böngészte őket szorgalmasan. Már amelyik a rendelkezésére állt. Főleg a külföldön játszott mérkőzéseknél akadtak hiányai, ilyenkor a még élő játékosok emlékezetére hagyatkozott.

Ilyen volt az ominózus 1947-es mexikói túra is. Volt, ahol összeállítást sem tudott adni, volt ahol a góllövőket nem adta meg. Így az ő leírásai alapján azt láttuk, hogy Puskás Ferenc játszott ugyan a Fradiban, de nem tudta feltüntetni őt, mint góllövőt. Puskás pályafutását ismerve ez elképzelhetetlennek tűnt. A kulcs a hiányos mérkőzések felkutatásában rejlik, ott lehet a bizonyosság.

Nagy Béla után az FTC Múzeum vezetője Zsiga László is szorgalmasan gyűjti és ellenőrzi az adatokat, tartja karban a hatalmas adatbázisát, minden tisztelet neki is a sziszifuszi munkáért.

Mint ahogy tisztelet illeti a most már tempofradi.hu-ra keresztelt honlap készítőit is, akik ugyancsak fantasztikus munkával számítógépre vitték és az internetre tették a Fradi múltjának mérkőzéseit. Rengeteg áldozatot hozva számtalan forrásmunkát szereztek be, amelyekkel kiegészíthették a Nagy Béla által fehérnek hagyott foltokat vagy éppen javíthatták az ott közölt adatokat. Egy ponton azonban a jelen cikk ellentmond az általuk publikáltaknak.

Puskás Ferenc 1947. július 27-én a “Moctezuma” ellen 5-1-re megnyert mérkőzésen mesterhármast szerzett, mégpedig klasszikus mesterhármast, azaz egymás után lőtte a Fradi góljait.

Íme a bizonyság, a meccs másnapján megjelent mexikói sportlap, az “ESTO” címlapja és további három oldala, mert az újság ilyen terjedelemben foglalkozott a mérkőzéssel.

A címlap egy hatalmas Puskás fotóval:

Majd a második oldal, további három meccsképpel, Puskás góljaival:

A harmadikon ugyancsak három kép, az ötödik gólunk – melyet Mike lőtt – történetével:

És végül a negyedik, amely ugyancsak közöl három képet (Csikós egy védését, amelyet Csanádi és Rudas figyel, majd a mexikói kapus két parádés vetődését), de nem utolsósorban megadja a mérkőzés részletes jegyzőkönyvét:

Nézzük ezt a jegyzőkönyvet!

Ferencváros – Moctezuma 5-1 (3-0)

Ferencváros:
Csikós – Rudas, Kispéter – Csanádi, Kéri, Hernádi – Mészáros, Szusza, Sárosi (Mike), Puskás, Lakat

Moctezuma:
Murillo – Azpiri (Andrade), Medina – Arrasco, Del Valle, Arteaga (Caco Gutierrez) – Arnaez, Meneses, Aparicio, Munoz (Caffaratti), Pisapia (Lupe Velazquez)

Gólszerzők:
Csanádi 5.perc (1-0), Puskás 33.perc (2-0), Puskás 45.perc (3-0), Puskás 53.perc (4-0), Mike 83.perc (5-0), Aparicio 85.perc (5-1)

És még olvashatók a számok a kapuralövésekről, a szögletekről, a szabálytalanságokról és a lesekről.

Ilyen volt egy futballmeccs tudósítása 1947-ben Mexikóban.

Az eredeti újságoldalakat természetesen az FTC Múzeumnak adjuk át megőrzésre.

És még hány ilyen mérkőzés lehet a múltból, amelyről homályosak az ismereteink? Ki tudja. Egy biztos, ahhoz hogy ezeket a foltokat eltüntethessük, nagyon nagy munkát kell elvégezni. Érdemes elvégezni, hogy eltűnjenek a pontatlanságok, az internet révén a legpontosabb adatok maradjanak fenn a Fradiról az utókornak. Ehhez a munkához az FTC Baráti Kör és annak honlapja minden tőle telhető segítséget meg kíván adni.

Simon Sándor

Óriási köszönet Dr. Csanádi Árpád özvegyének, aki ezt a számunkra kimondhatatlanul értékes ritkaságot, több más régi újságcikkel együtt átadta. Mondani sem kell, az összes végállomása az FTC Múzeumában lesz. Ott a helye!

A Garami József edzette csapat ehhez valóban minden segítséget megkapott, hiszen a hazai mezőny legjobbjai kerültek a Fradihoz. Mást ne mondjunk, mint Tököli Attila, aki után az egész NB I sóvárgott. Ő azonban a Fradit választotta. Említhetjük még Leandrot vagy a korábbi dunaújvárosi élcsapat legjobbjait. Valóban igen ütőképes keret alakult ki az Üllői úton.

Okulva az előző bajnokság szervezését írt kritikákon, az MLSZ újra módosított a kiíráson. Megmaradt a 12 csapat, ám ők az alapszakaszban most nem három, hanem csupán a sokkal igazságosabb két kört játszották le. Hogy ezek után az első hat a rájátszás felsőházában, míg a második hat az alsóházban játsszon tovább, egymás közt újra két teljes kört. Igaz, ez csupán 32 mérkőzést jelentett az előző évi 38-cal szemben, ám mégis egyenlőbbek voltak a feltételek. Nem voltak bónuszpontok, a rájátszásban a csapatok a pontszám és a gólarány tekintetében ott folytatták, ahol az alapszakaszban abbahagyták.

Sokan emlékszünk erre a bajnokságra, hisz nem volt olyan rég. Íme a végeredmény!

Amint látható a vége párosverseny volt az FTC és az MTK között. Öt fordulóval a vége előtt került sor az MTK elleni meccsre, amely előtt a Fradi öt ponttal vezetett a vetélytársa előtt. Ez a különbség a meccs után is maradt, hiszen a Hungária körúton 0-0-ra végzett a két együttes. Az utolsó négy fordulóban igazán megnyugtatónak tűnt ez az előny. Erre jött a rémálom. Vereség odahaza a Siófoktól, miközben az MTK nyert Debrecenben, már csak két pont maradt. Következett egy 0-0 Újpesten, miközben az MTK verte a Győrt, elillant az előny, egálban volt a két csapat. Ez az egál az utolsó előtti fordulóban is megmaradt, mivel mindkét csapat győzött. Az utolsó forduló időpontja 2003. május 30. a Fradi történelmének az egyik fekete napjává lett. A bajnokság akkori szabályzata következtében a hazai pályás győzelem a Debrecen ellen a bajnoki címet jelenthette volna, függetlenül az MTK eredményétől. Természetesen telt ház készült a fiesztára. Tudjuk, az MTK nyert 1-0-ra Újpesten, miközben az Üllői úton csak nem akart az az egy gólocska megszületni, maradt a 0-0. És kitört a botrány! A szurkolók ennek az ezüstnek nem hogy nem örültek, mint egy esztendővel korábban, hanem épp ellenkezőleg. Dühüket a lefújás után a pályán vezették le. Ellepték a pályát, kiabáltak, ütöttek, rúgtak. Egy nagy reményekkel indult csapat karrierje ezen az estén erősen megbicsaklott. Sajnos!

Ilyenkor szokott történni, hogy a hazai kupaszereplés ellensúlyozza a bajnoki szereplést, mintegy gyógyírt ad annak. Mondhatnánk, ez ebben az évben is így volt, hiszen a Fradi megnyerte a Magyar Kupát. Nyolc év után először. A kupadöntőben a Debrecent verték 2-1-re a Népstadionban, volt is nagy öröm.

http://www.youtube.com/watch?v=n9Xq–nR0FY

Hogyne lett volna, de gyógyír már csak azért sem lehetett, mert ez a döntő a bajnoki meccs előtt volt, május 6-án, amikor még a bajnoki álmok is fényesen ragyogtak. A meccs eredménye 0-1 után Tököli parádés góljaival 2-1 lett.

A döntőig a Pápa (idegenben hosszabbítás után 3-2), a Kaposvár (idegenben 1-1, továbbjutás 11-esekkel), a ZTE (otthon 2-0), a BKV Előre (idegenben 2-1) csapatain át vezetett az út.

Az előző évi ezüstérem UEFA-kupát ért. A selejtezőben a ciprusi AEL Limassol volt az ellenfél, itthon 4-0, idegenben – meglepetésre – 1-2, de a biztos továbbjutás megvolt. A következő körben a legjobb 64 közé jutás már simábban sikerült a török Kocaelispor ellen, kettős győzelemmel 1-0 és 4-0. Ezek után mindenki reménykedett, hogy az igazi nagyágyú, a német Vfb Stuttgart ellen is megmutatja a csapat az oroszlánkörmeit. Sajnos, nem sikerült, az itthoni 0-0 mellett idegenben 2-0-ra kikapott a csapat és kiesett.

A szezon trófeájával a kupagyőztes csapat:

Felhasznált forrás:
www.nemzetisport.hu/lexikon (tabella)
www.ftc.hu

A sorozat többi része ide kattintva is elérhető.