Köszönöm az elmúlt heti bejegyzéshez írt hozzászólásokat, biztatást jelentenek. Nézzük, mire jutottunk a héten?

A labdarúgásban csapataink természetesen újból a pályára vonultak. A leginkább várt és szem előtt levő társaság, az első csapat ugyan nem játszott bajnoki meccset, hiszen ezekben a napokban a válogatott “vitézkedik”, viszont két alkalommal is megmutatta magát a Ligakupában.

Ligakupa D.csoport
IX.5. MTK – FTC 0-1 (0-1)
IX.9. FTC – KTE 2-1 (1-1)

Az első meglepetés az volt, hogy Moniz mester végre arra használja ezt a sokszor lenézett, lesajnált sorozatot, amire való, a felkészülésre, a taktikai elemek begyakorlására. Az elmúlt években is ezt kellett volna, de akkor – ki tudja miért – féltették az első csapat játékosait, zömmel Lipcsei Peti csapata vagy annak cseréi abszolválták a meccseket. Pedig tudjuk, akkor is lett volna mit gyakorolni. Ez már a múlt. A jelen? Valami már látszik abból, mit is akarunk játszani és főleg hogyan. Igen, ezek már nem csak szavak. A múltkor éppen ezt hiányoltam.

Egyre kellene nagyon odafigyelni, hogy a meccsek azon szakaszában, amikor mezőnyfölényben vagyunk és egyértelműen jobban játszunk, akkor a gólokat tekintve is döntsük el a meccset. Az MTK is feljött az utolsó 25-30 percben, a Kecskemét ellen sem volt lehengerlő ez az időszak. Kettes számú elvárás, rövidüljön ez az idő, ha lehet tűnjön el. Domináljunk és nyerjünk, mint ahogy a héten kétszer is. Reméljük a hasonló folytatást és nemcsak a Ligakupában.

A másodosztályban a negyedik fordulóban Lipcsei Péter csapata hazai pályán megszerezte az első pontját.
FTC – Kazincbarcika 1-1 (0-0)

Ezzel az utolsó helyről nem sikerült elmozdulni. A látottak szerint ahhoz több, sokkal több kell. Valahogy nincs motivációja a csapatnak, hiszen az évad végén így is, úgy is kiesnek és NB III-asok lesznek. Továbbra sem értem, hogy az miért nem lehet motiváció, hogy itt és ebben a csapatban kell megmutatni a játékosoknak, hogy ők az első csapatban is képesek lennének játszani. Sajnos azonban a közvetlen hátország nem tűnik szilárdnak.

Nem úgy az utánuk jövők! Az utánpótlásban tényleg látszik az elvégzett munka, jönnek az eredmények is. Persze, nem mindig győzelmek, hiszen ez az ideális helyzet csak zöld-fehérben úszó fradista álmainkban létezik. Nézzük, mit is főztek nekünk ifjaink a negyedik fordulóban?

U19:
Folytatják a nagyszerű sorozatukat, reméljük minél tovább kitart a lendület.

U18:
Náluk sajnos most tört meg, ráadásul az egyik ősi rivális otthonában. Sebaj fiúk, fel kell állni és töretlen szívvel menni tovább.

U17:
Ez bizony egy fekete pötty az ellenőrzőben, hiszen hazai pályán kaptak ki a fiúk. Lehet javítani, akár már a következő fordulóban.

U16:
Döntetlenünk még nem volt, most már van az is. Lehet építeni erre a rajtra.

Innentől kezdve pedig csupa öröm és boldogság…
U15:
Háromból három, ez az! Várjuk a hasonló folytatást.

U14:
A múltkor leggyengébbnek titulált láncszem kezd erősödni. Az Újpest legyőzése további önbizalmat adhat.

U13:
Nem rossz, négy meccs, három győzelem, egy vereség. Tovább!

U12:
Az U14 legyőzte az Újpestet, ők kiütötték. Fradista szem már ettől is mosolyog. Igazi kincs ezen fiúk lába. A múltkor Beke Péter egy meccsen hatot vágott, most “csak” kettőt és ezt a teljesítményét még hárman megismételték, Ángyán Richárd, Pető Brúnó és Juhász Donát, így jött ki a nyolc. Gratulálunk a csapatnak!

U11:
Nincsenek rajta a képen, de azért megemlékezem róluk is, akik 3/4 pályán játszanak bajnokikat. Ők most kezdtek, nyitányként a Mészöly Focisulinak adtak focisulit 5-0-ra legyőzvén őket, ráadásul idegenben.

Új korcsoportokról is meg kell emlékeznem. Elkezdték az öregfiúk is. Nem volt könnyű a nyitány, amit Tökölön nyertek meg 1-0-ra. No, nem annyira az ellenfél tette nehézzé, sokkal inkább az, hogy csak 10 ember jött össze kezdésre, így az egész meccset emberhátrányban kellett végig brusztolni. Szerencsére sikerült megoldani a feladatot. Remélem, létszámgond többet nem lesz, mert ideje lenne a Dózsától elvenni a bajnoki címüket.

Egy generációval feljebb, az Old Boys kategóriában már a második meccsüket játszották le örökifjaink. Az elsőt 6-2-re megnyerték a Vasas ellen idehaza, a másodikon 2-2-es döntetlent játszottak az FC Skorpióval, mondhatni megcsípték őket. Biztos, hogy ki fogják heverni.

Női labdarúgóink az NB II-ben szabadnaposak voltak.

Két bajnoki mérkőzést játszott viszont női kézilabda csapatunk. Előbb hét közben verték 33-26-ra a Veszprémi Barabás, majd szombaton 36-22-re a BSE csapatát. Így háromból három az “aranylányok” mérlege, nyugodtan utazhatnak a héten a BL selejtezőre. Meglesz az is, nem kell izgulni, ez a csapat jóval nagyobb dolgokra képes.

És egyáltalán nem csak úgy mellékesen, a női kézilabdában is vitézkedik az utánpótlás. A juniorok és az ifik is ugyanazon ellenfelekkel küzdenek, mint a nagyok. Ők is lejátszották már a maguk 3-3 meccsét.

Eredményeik:
Juniorok:
FTC – Vác 26-25 , FTC – Veszprém 40-28 , BSE – FTC 12-48 , azaz háromból három.

Ifik:
FTC – Vác 25-34 , FTC – Veszprém 43-13 , BSE – FTC 24-41 , itt egy vereség becsúszott. Sebaj, kislányok!

Pattog a labda a férfi kézilabdában is, ahol mint idén is FTC-PLER néven szerepel a csapat. A névben benne van az FTC, a címerben is, de az mégsem az önálló Fradi címer. Őszintén szólva ezt a fúzió óta fájlalom.

Két forduló ment le, az elsőben a megaklasszis Veszprém otthonában bejött a papírforma (36-23-as veszprémi győzelem), a másodikban viszont sikerült javítani, hazai pályán 33-24-es győzelem a Pécs ellen. Azaz egy ide, egy oda. Reméljük, a mérleg nyelve a későbbiekben a győzelmek felé fog elbillenni.

A juniorok és az ifik a fiúknál csupán a Péccsel játszottak még. A juniorok 39-22-re, az ifik 29-19-re nyertek. Éledezik itt is az utánpótlás.

Hiába nyárias még az idő, pénteken útjára indult a pakk is, azaz elkezdődött a MOL Liga idei küzdelemsorozata. Az első meccs sajnos nem sikerült, Miskolcon 5-2-re kikapott a csapat. Bízunk a jobb folytatásban.

Minden sportágban, minden szinten zúgjon hangosan a buzdítás: Hajrá Fradi!

Simon Sándor