Szállt fel a kiáltás hatvan esztendővel ezelőtt. Ezzel talán mindenkit meg is nyugtattam, nem őrültem meg. Még nem! A múltban lehetett ilyen felkiáltásokat hallani, ilyen sorokat olvasni. De én hiszek abban, ilyen kiáltások a jövőben is lehetnek. Lehet, addig fogok megőrülni?

Tibi barátom szokott a múltban lapszemlézni. Megnyugtatok mindenkit, fog eztán is. De most az én kezembe került egy olyan régi lap, amely az ólmot már negyven esztendeje itta magába és nem csak nyomdászoknak ad nosztalgikus illatot. Sőt, egy amolyan dupla csavarként, ez a negyven évvel ezelőtti újság éppen emlékezett. Emlékezett az akkor húsz éve történtekre.

Megnyugtató ilyen cikket látni, hisz bizonyítja, nincs új a nap alatt, eleink is hasonlóan gondolkodtak, mint mi, avagy ezúttal sem sikerült feltalálni a spanyolviaszt. Bizonyság arról, hogy a múlt sikereire emlékezni kell, mindig meg kell találni arra az alkalmat.

1969. 11. 25-én jelent meg a Képes Sport 16. évfolyamának 47. száma, érdekességként leírom, 4 Ft-os áron. Kortörténeti érdekesség lenne részleteiben is lapszemlézni ezt a számot, mivel, milyen terjedelemben foglalkozott. Ezt most nem teszem, inkább tanulok belőle, hogyan, miképp szerkesztettek akkor egy sportújságot. Azt tudni kell, ez egy hetente megjelenő képes sportmagazin volt. Nyilvánvaló, hogy nagy terjedelemben foglalkozott a megjelenése előtti hét aktualitásaival. Ám ezzel együtt fontosnak tartotta, hogy múltbéli visszatekintőket adjon, ahogy írták is: “A magyar sport legküzdelmesebb, legszebb, legeredményesebb korszakának maradandó eseményeire, legendás hőseire emlékezünk ezeken a hasábokon”. Így jelent meg az alábbi oldal:

Az ínyencek elmélyedhetnek az idézett összes bejegyzésben, adatban, én most csak a “csodacsapat” születésére fókuszálok, amely az aktuális olimpiai bajnokcsapat, Svédország válogatottja legyőzése kapcsán íródott. Mit legyőzése, kiütése kapcsán, hiszen az eredmény 5:0 lett.

És miért nem az MLSZ honlapján jelentkezem ezzel a megemlékezéssel? Bár ott is megjelenhetne, hisz az MLSZ-ben is boldogan idézhetnék, volt még idő, mikor az akkor sem gyenge svéd válogatott ilyen sorsra jutott Budapesten. Nem, nem akartam célozgatni, talán csak egy kicsit…

Szóval, a cikk szerint megszületett a magyar csodacsapat. Az archív cikkben olvasható ellentmondást feloldva, mindez 1949.11.20-án történt, tehát tegnap volt hatvan éve. Ennek a csodacsapatnak az összeállítását kihangsúlyozom, sőt egy kicsit hozzáteszek a cikkhez, hiszen megadom a klubhovatartozást is:

Henni (FTC), cseréje a 81.perctől Ruzsa (Kispest),
Rudas (FTC), Lóránt (Vasas), Balogh II (UTE),
Bozsik (Kispest), Zakariás (MATEOSZ),
Budai II (FTC), Kocsis (FTC), Deák (FTC), Puskás (Kispest), Hidegkuti (MTK)
Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv

Érdekes, ugye? Öt ferencvárosi játékos az 1949-es jövő csodacsapatában! És csak kettő kispesti. Mennyivel másképp nézett ez ki három esztendő múltán, amikor az ebből a csodacsapatból kinőtt aranycsapat megnyerte a helsinki olimpiát! Akkor már a Kispestből lett Honvédra épült, néhány MTK-s (akkor éppen Vörös Lobogós) játékossal kiegészítve. Rudas Ferenc akkor is, azóta is feltette azt a költői kérdést:
Nem lett volna sokkal egyszerűbb mindezt a Fradira építve létrehozni?

Mondjuk Bozsik és Puskás Fradiba igazolásával? Kétségkívül az lett volna, ám az események ugye másként alakultak. A Fradit politikai okokból szét kellett szedni, meggyengíteni. Miközben a sikeres Fradi alapjaira építve csoda (arany) csapatot lehetett létrehozni, az azt kitermelő közösség vesztésre volt ítélve. Nevétől, színeitől, erősségeitől megfosztottan a véget szánták neki. Tudjuk, nem lehetett vége! A ferencvárosi szívet nem lehetett Kinizsi néven, piros-fehérben sem megtörni, a Fradi túlélte ezt a vészkorszakot.

Most azonban nem ezzel foglalkozunk, hanem az akkor kialakult csodacsapattal. Befejezésül leírom, amit az akkori megemlékező újságcikk nem írt le, a góllövőkkel együtt a “minijegyzőkönyvet”:

1949. november 20., Magyarország – Svédország 5-0 (2-0)
Budapest (Megyeri út), 50 000 néző. V.: Reader (angol)

G.: Kocsis Sándor (9.), Puskás Ferenc (24.), Kocsis Sándor (49.), Kocsis Sándor (56.), Deák Ferenc (70.)

Simon Sándor