2017. március 29. szerda

Születésnapi beszélgetés dr. Géczi Istvánnal

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2009. március 15.

geczi-istvan-1962-75Dr. Géczi István március 16-án ünnepli 65. születésnapját. Ebből az alkalomból a sok tekintetben rekorder kapusunk segítségével idézzük fel páratlan pályafutását.

Az 1962 és 1975 közötti időszakban a Fradi-drukkerek nyugodtan foglalhatták el a helyüket a lelátón, illetve a TV képernyője előtt, ha a Fradi összeállítása így kezdődött: Géczi… És erre több mint 500 tétmérkőzésen kerülhetett sor! A „ferencvárosi kapuskirály” ma is több rekordot birtokol, 14 bajnokságban vett részt, a legtöbb bajnoki meccsen védett, a bajnoki meccsek egyharmadán nem kapott gólt, 41 éve a legjobb bajnoki mutatóval, 0,59%-kal csúcstartó, háromszáz alkalommal a győztes Ferencváros tagja volt, egyetlen magyar kapus, aki három európai kupadöntőn védett, az FTC kapusai között ő volt a legtöbbször válogatott… ! Őt köszöntjük most.

Géczi István a javakban nem dúskáló négygyermekes család harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot 1944. március 16-án a kis Borsod megyei faluban, Sajóörösön. Gyermekkora azonban a Heves megyei Zaránkhoz kötődik. Ez a helység volt ugyanis a Géczi család törzshelye, csak néhány hónapot töltöttek Sajóörösön, ahol a Hangya Szövetkezet vegyesboltját vezették a szülők. A bölcsőben rúgkapáló kis Pistáról már a visszavonuló német sereg egyik „szakértő” tisztje megállapította, hogy „Fussballmeister” lesz. Ünnepeltünk élete így kezdődött.

– Hogyan kezdődött a labdarúgó pályafutásod?
– A zaránki három tantermes általános iskolába jártam, s testmagasságomnál fogva már negyedikes koromban bekerültem az iskolacsapatba, természetesen kapusként. Az akkori szokás szerint a szomszédos falvak iskoláinak csapatai rendszeresen megmérkőztek egymással. Sikeres felvételi után kerültem az Egri Közgazdasági Technikumba, középiskolásként az Egri Sportiskola csapatában védtem. 1960-ban megyei ifi válogatott lettem, majd a Hoffer-Kapocsi vezető duó meghívott az ifjúsági nemzeti 11-be, amelyben 1962-ben háromszor, majd 1963-ban még két alkalommal szerepeltem.

– Szépen induló karrier. Hogyan lettél a Fradi kapusa?
– Több egyesület, így a Budapesti Honvéd és az Újpesti Dózsa játékosmegfigyelői is megkörnyékeztek, sok mindent ígértek. Végül Mészáros „Dodó” bácsinak, a Fradi akkori edzőjének hívó szava volt a döntő, amely nagyjából így hangzott: „Gyere a Ferencvárosba. Nem ígérek semmit, de ha úgy állsz hozzá a munkához, ahogyan én szeretném, akkor válogatott kapust csinálok belőled.” Így lettem 1962. július 1-jén a Fradi igazolt játékosa, és mindketten be tudtuk tartani az ígéretet.

– Mint újonnan igazolt játékos hamarosan be is mutatkoztál az első csapatban, 1962. augusztus 26-án a Népstadionban a Vasas elleni 0:2-s mérkőzésen, hogy azután azt több mint 500 szereplés kövesse a zöld-fehér csapatban. Pontosítanád a szerepléseid számát?
– Összesen 504 mérkőzésen szerepeltem a Fradiban, ebből 309 bajnoki, 152 nemzetközi és 43 hazai díjmérkőzés volt. Élvonalbeli pályafutásomat a Fradiban kezdtem és ott is fejeztem be. Utolsó bajnoki meccsem 1975. szeptember 3-án volt az Üllői úton 30 ezer néző előtt. A Salgótarjáni BTC volt az ellenfél. Az első félidőben védtem, amikor kialakult a 4:0-s végeredmény. A második félidő már egy másik meccs volt… 1979. augusztus 7-én volt még egy fellépésem az Üllői úton, a hivatalos búcsúmérkőzésemen csapatkapitányként 10 percet védtem az FC Bruges ellen, ezalatt két ziccert fogtam ki. A csapat végül 3:0-ra győzött.

– Foglaljuk össze a gazdag klubszereplés eredményeit. Öt bajnoki cím (1962/63, 1964, 1967, 1968, 1975/76), két MNK-győzelem (1972, 1974), VVK győzelem (1965) VVK ezüstérem (1967/68), UEFA Kupa 3. hely (1971/72), KEK ezüstérem (1974/75). Mindezek figyelembevételével, mi szurkolók úgy éreztük, hogy túl fiatalon, 32. évedben, ami kapusok esetében nem kor, hagytál fel az aktív játékkal. Mi volt az oka?
– Az egyik ok a zalaegerszegi sérülésem volt, amikor az esős meccsen egy vetődésnél a felkarcsontom kiugrott a helyéről. (Miközben a fájdalomtól félájultan feküdtem a földön, a Zalaegerszeg berúgta a győztes gólt.) Ez a sérülés nem múlt el nyomtalanul. Annak ellenére, hogy szívvel-lélekkel csináltam továbbra is a dolgomat, magam döntöttem, mint az életemben sok fontos esetben (például, hogy Egerbe jelentkezem a Közgazdasági Technikumba, hogy a Fradiba igazolok, hogy felvételizem a TF-re), befejezem. Én mentem a vezetőséghez, hogy abbahagyom a játékot, megelőzve azt, hogy esetleg ők szólítsanak fel erre.

– A klubszereplés után ejtsünk szót a válogatottságról. 1964. október 11-én debütáltál a nemzeti 11-ben, húsz percet védtél a Csehszlovákia elleni 2:2-re végződött mérkőzésen. Ebben az évben még egy félidőt védtél a Jugoszlávia elleni 2:1-es győztes meccsen. Azután érthetetlenül hosszú szünet következett, mintha megfeledkeztek volna rólad, holott a Fradiban siker sikert követett. Mi lehetett az oka?
– 1966-ban három hónapos katonai szolgálatra vonultam be Egerbe. Egyszer behívtak az egyik irodába, s elém tettek egy papírt, hogy írjam alá. Gyermekkori emlékeim (padlássöprés, 56-os események) óvatosságra intettek, s ismerve azt a mondást, hogy ki időt nyer, életet nyer, arra hivatkozva, hogy TF-s vagyok, és a sport mellett tanulmányaim sikeres folytatását tartom elsődlegesnek, nem írtam alá azt a bizonyos papírt. Ez lehet az oka a válogatottbeli mellőzésemnek. 1971-ben azután Illovszky Rudolf gondolt ismét rám. Ezzel magyarázható, hogy 1964 és 1974 között mindössze 23-szor voltam válogatott. Ez a szám, szerénytelenség nélkül állíthatom, akár ötvennel is több lehetett volna. 1974. május 29-én a székesfehérvári Magyarország-Jugoszlávia mérkőzésen, Albert Flóri búcsújátékán védtem utoljára a válogatottban, 3:2-re győztünk, s akkor még nem gondoltam, hogy nekem is ez lesz a búcsúszereplésem.

– Ha a 23 válogatottbeli szereplés közül egyet ki kellene emelned, melyik lenne az?
– A sok szép emlék közül talán az 1971. július 22-i Maracana Stadionban lejátszott brazil-magyar meccs emelendő ki, amelyen a Pele nélkül felálló komplett 1970. évi világbajnok csapat ellen 0:0-t értünk el, és én voltam a mezőny legjobbja. Emlékezetes még számomra az 1972. évi belgiumi EB, ahol végig védtem, s a 4. helyen végeztünk. Kubala László különjutalomban részesített a belgák elleni mérkőzés után, lecsatolta a karóráját és átadta, mondván, engem látott a legjobbnak. Ma is őrzöm ezt a kedves ajándékot. Az 1972. évi müncheni olimpián való szereplést emelném még ki, ahol szintén végig védtem, s nagyon közel voltunk az aranyéremhez. Szomorú ellenpéldaként említem, hogy nem vehettem részt az 1966. évi angliai VB-n, bár a 22-es keret tagja voltam, de csak itthonról figyelhettem az eseményeket 3. számú kapusként.

– Volt-e kapus példaképed?
– Gyerekkoromban, amikor a rádióban hallgattam a futballmérkőzések közvetítését, s hallottam Grosics, Gellér, Gulyás nevét, akkor arra gondoltam, milyen jól hangzana ebben a névsorban a Géczi név is. A külföldiek közül Gilmar, Mazurkievicz és Gordon Banks nevét jegyeztem, nagy örömömre az 1974. október 23-i liverpooli 1:1-es meccs után az angol lapok a mezőny legjobbjának minősítettek és Gordon Bankshez hasonlítottak.

– A civil életed is sikeresen alakult. Tanulmányaid, előrehaladásod is a sporthoz kapcsolódott. 1969-ben testnevelői tanári diplomát, majd 1976-ban labdarúgó szakedzői oklevelet szereztél a TF-en, végül 1984-ben doktoráltál. Milyen témákkal foglalkoztál a címekhez szükséges dolgozataidban?
– Mindhárom esetben a kapus poszttal összefüggő témákat választottam. A kapusjátékhoz szükséges fizikai képességek, majd a kapusjátékhoz szükséges pszichikai tényezők és azok fejlesztése, végül a látáshatékonyság és a kapusteljesítmény összefüggése voltak a témáim. 1975-től 1990-ig dolgoztam a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen, kezdetben testnevelő tanárként, majd 1984-től a testnevelési tanszéket vezettem egyetemi docensként, s közben 1987 és 1990 között az Élelmiszeripari Kar dékánhelyettese voltam. 1985 és 1990 között országgyűlési képviselőként is dolgoztam. Legnagyobb eredményemnek tartom, hogy javaslatomra sikerült a sportot bevinni a Parlamentbe, létrejött az Ifjúsági és Sportbizottság, amelynek elnöke voltam, s amelyet néhány éve – sajnos – megszüntettek.

geczi_istvan– Hogyan telnek napjaid, mivel foglalkozol manapság?
– 1990 óta a XV. kerületben, ahol lakom, tevékenykedem. Jelenleg is az Ifjúsági és Sport Központ igazgatója vagyok. Az önkormányzathoz tartozó, de önálló költségvetésű központ nyolc egységet – a többi között – a Budai II Stadiont, teniszpályákat, tanuszodát, üdülőket, központi műhelyt üzemeltet. 45 munkatársam van. Életfilozófiám, hogy az élet minden szakaszában valamit meg kell védeni. Így voltam annak idején a kapuval, a klubbal, most pedig így vagyok a munkatársaimmal, s természetesen a családommal. Büszke vagyok a diplomás és több nyelvet beszélő lányomra és fiamra, sok örömet szerez számomra a három kis unokám.

– Milyen a kapcsolatod a Fradival, a régi játékostársakkal?
-1975 és 1980 között az FTC kapusiskola vezetője voltam. 1977-ben ért az a szerencsétlen sérülés a fiatal kapusokkal folytatott gyakorlás közben, ami majdnem a halálomat okozta súlyos belső sérülések miatt. Szerencsére, a gyors orvosi beavatkozásnak köszönhetően, felépültem. 1978-tól az első csapat kapusedzője és a tartalékcsapat edzője voltam. 1980 óta néhány játékostársammal rendszeresen találkozom a népligeti focizásokon, összejöveteleket szervezek, de meccsre nem igen járok az elfoglaltságom miatt. Természetesen figyelemmel kísérem a csapat körüli eseményeket.

– Te, a 183 cm-es magasságoddal és a 83 kg-os testsúlyoddal, tekintélyt parancsoló kapus voltál. Úgy látom, a testmagassággal a mai kapusoknál sincs gond, azonban a kellő testfelépítés hiányzik. Te hogyan fejlesztetted magad?
– A TF-re, majd a TF-en való rendszeres felkészülés, a különböző sportágak (atlétika, torna) gyakorlása kellőképpen hozzájárult a felsőtest erősítéséhez. Sokat edzettem, fiatal koromban az edzéseken sokszor az ájulás kerülgetett, mert be akartam hozni a lemaradásomat. Figyelem a mai kapusainkat és drukkolok nekik, mert az ő jó teljesítményük feltétlenül szükséges a csapat sikeréhez. Fontos, hogy életkoruktól függetlenül, merjék irányítani a védelmet, az idősebb védőjátékosokat is, de azzal legyen összhangban a saját mozgásuk is.

– Kedves dr. Géczi István, kedves Pista! Még sokáig tudnánk beszélgetni… Köszönjük, köszönöm a beszélgetést. Nagyon boldog születésnapot, jó egészséget, továbbá azt kívánjuk, hogy a Fradiban megint alakuljon ki olyan hagyományokat, a régi legendás játékosokat tisztelő légkör, hangulat, hogy Te ismét kedvet kapjál ellátogatni az Üllői úti mérkőzésekre, rendezvényekre.

Balaginho

Hozzászólhat, vagy visszanézhet a saját oldaláról.

HOZZÁSZÓLÁS






Legutóbbi hozzászólások

Az FTC Baráti Kör honlapja

    Felelős szerkesztő: Simon Sándor
        A honlapon megjelent tartalomban való közreműködésért és munkáért külön köszönetet mondunk
          Simon Józsefnek (ellenfeleink jelene, mérkőzések utáni publicisztika)
            Szántay Balázsnak (tudósítások megemlékezésekről, összejövetelekről, fotók)
              Zsiga Lászlónak (statisztika, történelem, események, eredmények)
                Dluhopolszky Lászlónak (karikatúra, humor)
                  Harsányi Györgynek (fotók)
                    Email: ftc.barati.kor@gmail.com
                      Köszönjük, hogy megtisztelt a figyelmével! Várjuk észrevételeit, javaslatait!

                      Legutóbbi hozzászólások

                      A Fradi krónikására emlékeztünk

                      Bejegyzés ideje: 2017. március 28.
                      Szerző: SzB

                      Statisztikák

                      Bejegyzés ideje: 2015. augusztus 7.
                      Szerző: Simon József

                      Ellenfélnézőben: Videoton FC

                      Bejegyzés ideje: 2011. október 1.
                      Szerző: Simon József

                      21! Nyert! Isten éltessen Bence!

                      Bejegyzés ideje: 2010. július 22.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Nem lehet eleget írni: segítsünk!

                      Bejegyzés ideje: 2010. június 11.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Van egy álmom

                      Bejegyzés ideje: 2010. október 31.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Klubhűség, klubikonok a XXI. században

                      Bejegyzés ideje: 2009. december 6.
                      Szerző: Simon Sándor