2017. január 23. hétfő

A Fradi dicső múltja, 27.rész – 1928-29

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2009. április 3.

csapatkep_1928_montevideo_01A tények ismeretében kimondható, a professzionalizmus kezdeti időszaka a Ferencvárosról szólt. Amióta a profi korszak beköszöntött, csak a Ferencváros nyert bajnokságot és Magyar Kupát. Nyert ugyan nemzetközi mérkőzéseket is, ám az igazi nemzetközi áttörés hiányzott. Az is igaz, hogy a frissen kiírt KK küzdelmeibe a hazai sportbürokrácia furcsa döntései következtében az első szezonban nem is nevezhetett. Nem úgy a másodikban! És még ezen kívül is volt örökre emlékezetes sorozat. Nézzük!

Úgy tűnik, a nemzetközi sikerek árát a bajnokságban kellett megfizetni. Az előző évhez hasonlóan hiába lőtte ugyanis a legtöbb és kapta a legkevesebb gólt a a Fradi, ezúttal ez csak a második helyhez volt elég.

Az 1928-1929. évi Professzionális Bajnokság végeredménye
1. Hungária 22 16 5 1 76:24 37
2. Ferencváros 22 16 4 2 79:20 36
3. Újpest 22 13 4 5 64:35 30
4. Bocskai 22 11 3 8 41:40 25
5. Bástya 22 10 3 9 40:35 23
6. III. ker. 22 7 6 9 27:37 20
7. Nemzeti 22 7 5 10 33:39 19
8. Kaposvári Somogy 22 7 3 12 33:48 17
9. Kispest 22 5 6 11 27:48 16
10. Budai 33 22 5 5 12 32:60 15
11. Vasas 22 5 4 13 26:68 14
12. Sabaria 22 4 4 14 28:52 12

Hogy hol úszott el a bajnokság? A történelmet ismerők szerint 1928. december 9-én az Üllői úton, ahol a Bástya együttese 1:0-ra győzött. De hogyan? Idézzük a korabeli tudósítást:

“Nagy meglepetésre a 4.percben a Bástya vezetést szerzett. Sőt, egy veszélyes támadás után a labdát Takács I kézzel érintette, de a bíró sípja néma maradt. Pár perc múlva ugyanez történt a másik oldalon. Ezután Takács II-t a kapu előtt vágták fel, majd a Fradi két kapufát lőtt. A közönség a szünetben a sikertelenség, főleg az elmaradt tizenegyesek miatt volt ingerült. Az öltözőben az egyik szegedi fiú megjegyezte: “Azért, ha egy kis rosszakarat volna a bíróban, már egy tizenegyest kaphattunk volna.” A II.félidőben sem volt “rosszindulat” a játékvezetőben. A 11.percben például Rázsó beadását a szegedi védők kézzel ütötték ki, majd a 23.percben a szegedi kapu előtti nagy kavarodásban ismét kézzel mentettek, de ezen a mérkőzésen a bíró semmiért nem ítélt tizenegyest. Volt viszont kapufa bőven: tizanhat perc alatt három! Turayt dancsolták, a bíró a Fradi ellen ítélt. A közönséget ezzel már annyira kihozta a sodrából, hogy valósággal örjöngeni kezdett, és olyan fenyegető lett a nézőtér hangulata, hogy a rendőrök az állóhely felőli részhez csoportosultak. A 86.percben Takács II-t leterítették. Amíg ápolták, egy hevesvérű néző berohant a pályára és a bírót megütötte. A “betolakodót” ugyan eltávolították, a bíró azonban lefújta a mérkőzést és kijelentette: csak akkor vezeti le a hátralevő 11 percet – hosszabbított volna – ha kiürítik a pályát. A pályán lévő 8 rendőr viszont erre képtelen volt. A vitatkozás addig tartott, amíg teljesen be nem sötétedett. A mérkőzést követő vizsgálatok, intézkedések közben érdekes nyilatkozatok hangzottak el. Szigeti Imre: “A csapat nagyon szépen játszott, óriási fölényben volt, de ez a balszerencse miatt nem jutott gólokban kifejezésre. Ami a meccs vezetését illeti, a bíró a szegediek néhány megmozdulását nagyon enyhén bírálta el. Igazságtalanság lenne a Ferencvárosra nézve, ha egy ismeretlen ember elszigetelt, előre nem látható és éppen ezért emberileg meg sem előzhető cselekménye miatt megfosztatnék egy mérkőzés megnyerésének lehetőségétől. A hiányzó idő utánjátszása meghamisítása lenne a mérkőzésnek, mert más tíz perc az, amit egy frissen kiálló ellenfél játszik le, és más az, amit egy ilyen küzdelem utolsó tíz percének finise jelent.” A fegyelmi bizottság viszont éppen ezt a határozatot hozta: “Zárt kapuk mellett a hátralevő 11 percet december 15-én 1/2 3 órakor le kell játszani!” Az ítéletet a Ferencváros azonnal megfellebezte. Ezután jött a karácsony, újév, és az ügy intézése hosszasan elhúzódott. Még a minisztériumokat is megjárta, de végül a mérkőzés eredménye 0:1 maradt. Mint később kiderült, ha a Ferencváros ezen a mérkőzésen legalább egy pontot szerez, akkor a bajnoki cím újra az Üllői útra került volna!”

A kupában sem sikerült triplázni. Ám ennek nem sikertelenség vagy bírói baki volt az oka, hanem csupán az, hogy az MLSZ az 1928-as olimpiára is tekintettel nem írta ki a küzdelmeket.

Húsvéti Kupa viszont volt. Ennek keretében az Újpestet 5:3-ra vertük, a Hungáriával 0:0-ra végeztünk.

A fentiek ellenére mégis dicsőséges lett a Ferencváros évadja. Az előző szezonban – nem is kicsit – méltánytalanul nem indulhatott el az akkor elkezdődött KK sorozatban. Nem úgy, mint ekkor. 1928. augusztus 19-én, Belgrádban kezdődött:

Beogradszki – Ferencváros 0:7
(Góllövők: Takács II 4, Turay 3)

“Mintha megérezte volna a jugoszláv közönség, hogy a futballsportnak milyen felemelő ünnepe köszönt rá. A Ferencváros csapatáról pedig senki sem sejtette, hogy a szezon elején már olyan tüneményes formában lépjen fel. Akár azt lehetne mondani, hogy a magyar bajnokcsapat nagy híre idézte fel azt a szokatlanul meleg fogadtatást, ami a Ferencváros legénységét szinte a jugoszláv határállomástól kezdve egész vendégszereplése alatt végigkísérte. Nem is tudott azután hova lenni a belgrádi közönség az elragadtatástól, amikor a ferencvárosi csapat a legragyogóbb futballművészettel fizetett. A néző előtt egészen elhomályosult az, hogy voltaképpen a Közép-Európa Kupáért, a Duna menti futballországok hegemóniájáért indult meg ezzel a mérkőzéssel a küzdelem. Inkább úgy látszott, hogy a magyar bajnokcsapat széles jókedvében tartja a bemutató iskolát, hogy tanuljanak tőle a jugoszlávok. Nem az egyes játékosoknak a többiek fölé emelkedő játéka hozta meg a nagyszerű sikert, hanem ismét az együttesnek az a sokszor megcsodált harmóniája, amely pótolni tudja egyesek gyengébb teljesítményét is, hogy végeredményben a nézőnek a legpompásabb élménnyel szolgáljon, amivel csak a legfelső magasságokat járó futballcsapat tud kedveskedni.”

Aztán a folytatás:
1928. augusztus 26. Ferencváros – Beogradszki 6:1
1928. szeptember 9. Admira – Ferencváros 1:2
1928. szeptember 14. Ferencváros – Admira 1:0

És a döntők:
1928. október 28. Ferencváros – Rapid 7:1

“Valami fékezhetetlen erő, kimondhatatlan akarat és lendület hajtotta a Fradit. Minden labdán a magyar játékosok voltak előbb rajta, minden pillanatban ők indítottak támadást. A Ferencvárost sem a szerencse, sem valami más külső körülmény nem támogatta abban, hogy ezt a szörnyű fölényt kiharcolta, hogy ezt a katasztrofális vereséget nagy ellenfelére mérte. Tudása, lendülete, a játékosok szíve, a feladat nagyságához szabott megértése szülte azt, éppen azért a Ferencváros gyönyörű fegyvertényeinek sorában is örökké emlékezetes lesz ez a fényes győzelem.”

A visszavágó már csak formalitás volt (és némi szépségtapasz a Rapidnak):
1928. november 11. Rapid – Ferencváros 5:3

A KK 1928. évi győztese a Ferencváros lett!

És ezzel még nincs vége a dicső szezonnak! Mondhatni, természetesen, ismét túrákon játszott a csapat. De milyeneken? A téli időszakban az ibériai félsziget volt a célállomás: Spanyolországban és Portugáliában játszottak 7 mérkőzést (4 győzelem, 1 döntetlen, 2 vereség). Ám az igazi szenzációt a bajnokság végén lebonyolított dél-amerikai túra hozott. Idézzük fel!

1929. június 30. Sao Paulo: Ferencváros – Sao Paulo válogatott 2:1

Ezen a mérkőzésen játszott először együtt a később legendássá váló T-betűs csatársor: Táncos, Takács II, Turay, Toldi, Kohut. A brazil játékvezető ezt mondta: “Huszonegy esztendei bíráskodásom alatt még ehhez hasonló nagyvonalú játékot sohasem láttam és sohasem vezettem. Művészei ezek a fiúk a futballnak és én, aki aki az uruguayi futball meglehetősen jó ismerőjének vallom magam, nem tartom kizártnak az uruguayi világbajnok csapat behódolását sem.”

1929. július 4. Rio de Janeiro: Ferencváros – Fluminense 1:1

A Fradi első villanyfényes mérkőzése, ahol a harminc reflektor kétmillió gyertya fényét sugározta.

1929. július 7. Rio de Janeiro: Ferencváros – Rio válogatott 3:3
1929. július 11. Rio de Janeiro : Brazília – Ferencváros 2:0
1929. július 14. Sao Paulo: Palestre Italia – Ferencváros 5:2

És akkor a slusszpoén!
1929. július 21. Montevideo: Ferencváros – Uruguay 3:2
Amsel – Hungler II, Papp – Lyka II, Bukovi, Obitz – Táncos, Takács II, Turay, Toldi, Kohut
Góllövők: Takács II 2, Rázsó

“A Ferencváros ezúttal olyan nagy feladat elvégzésére vállalkozott, amilyet még egyetlen magyar csapat sem oldott meg. Ennek a vállalkozásnak első állomása Brazília volt, az a Brazília, amelynek futballja a dél-amerikai rangsorban a harmadik helyen áll. Előtte Argentína tartja ez idő szerint a második helyet, míg az elsőn a párizsi olimpia óta kétszeres olimpiai koszorúval övezetten, büszkén, magabízóan áll Uruguay labdarúgása. Az egész magyar futballtársadalom és a szakértők legnagyobb része is úgy vélekedett, hogy a túra első részét legalábbis fél sikerrel járja végig Közép-Európa bajnoka, de a második felében majd a világbajnok csapattal kerül szembe, annak otthonában feltétlenül elvérzik. Vitathatatlanul igaz, hogy az 1928-as tavasz nagy játékát az elmúlt évben egyszer sem produkálta teljes szépségében és nagyságában a zöld-fehér gárda. Uruguay válogatottja még sohasem kapott ki otthonában, de beszéljen a nagy mérkőzés részleteiről következő táviratunk: Uruguay világbajnok csapatát 3:2 arányban legyőztük. Délután 3 órakor napsütéses időben álltunk fel a pályán, melynek nézőterén harmincezer főnyi közönség tombolva üdvözölt. Szokásos üdvözlésünk után a köztársaság elnöke tette meg a kezdőrúgást. A csapat hihetetlen erővel és lendülettel kezdte a játékot már az első percben. Nagyszerű taktikával, fényes passzjátékkal zavartuk meg az ellenfelet, mely valósággal megbűvölve futkosott kombinációink gyilkos húzásai után. Egyik szellemes akció a másikat követte, s a közönség az egyik ámulatból a másikba esett. Szinte nem is tudta buzdítani csapatát, annyira meglepődött a játékosokkal együtt. A 7. perc már eredményes volt. Kohut rohant el a labdával, s a túlsó oldal felé szálló beadását Rázsó a hálóba juttatta. Iramunk nem csökkent. Az ellenfél attakjai megakadnak a védelmen, amelynek ma is Hungler a legerősebb oszlopa. A halfsor egyre-másra előredobja a csatársort, és a 18. percben ismét Kohut jut jó helyzetbe. Beadása most is kitűnően sikerül és Takács II lába biztos Montevideoban is. A siker mintha friss áramot sűrítene minden emberünkbe. Grandiózus játékot játszik az egész csapat. s az ellenfél csak vergődik vele szemben. Bal oldalunk nagyon nagy a támadásban. A 23. percben Obitz remek passzal ugratja ki Takács Jóskát és máris a hálóban a harmadik gólunk, amelyről ebben a pillanatban nem hittük, hogy az utolsó is. Uruguay csapata azonban ezt az eredményességet már nemigen bírta elviselni. A csapat kétségbeesve küzdeni kezdett, s fokról fokra erőszakosabban lépett fel ellenünk. A vereség árnya lebegett a félidőben az uruguayiak felett. A közönség bámulattal adózott játékunknak, az ellenfél azonban nem adta meg magát. Sok támadásunk fulladt el szabálytalan szerelés vagy szabálytalan ítélet miatt, s nem tudtuk előnyünket növelni. Az ellenfél lendületes rohamait azonban jól tartottuk mindvégig. A bíró azonban 6 perccel hosszabbított, s ebben az időszakban csúnyult el az eredmény. A 91. percben Amsel kapuja elé nyomult az uruguayi csatársor és teljesen szabálytalanul nyomták be a labdát a hálóba. A 30 ezer néző azonban megváltásnak látta a gólt és féktelen örömmel ünnepelt, a bíró gólt is adott. Tovább folyt a rohamozás, noha a játékidő már lejárt. Védelmünk állta azonban a harcot, de a 95. percben indokolatlan tizenegyest diktált a bíró, amiből a második gólját szerezte a világbajnok együttes. Egy percig folyt még a játék, az utolsó füttyig.”

1929. július 25. Montevideo: Ferencváros – Montevideo válogatott 4:1
1929. július 28. Montevideo: Uruguay – Ferencváros 3:0
1929. augusztus 1. Buenos Aires: Ferencváros – River Plate 4:3

“A második félidő forró küzdelme a maga nagyvonalúságával extázisba ragadtatta a közönséget. A Ferencváros technikai tudása mindenkit meghódított. Háromszor vezettek az argentínok, a Ferencváros háromszor egyenlített, majd 11 perccel a befejezés előtt a győzelmet is megszerezte Turay.”

1929. augusztus 3. Montevideo: Penarol – Ferencváros 2:0

“A mérkőzést a kijelölt bíró helyett a Penarol egyik tagja vezette, aki azután mindent elkövetett a Ferencváros eredményességének a meggátolásában. Nem elégedett meg azzal, hogy sorozatosan megtorlatlanul hagyta a Penarol játékosainak borzalmas durvaságait, hanem mindezek fokozásául a Ferencváros szabályszerűen elért gólját sem adta meg. Mivel az irreális körülmények miatt amúgy sem lehetett a győzelmet kiverekedni, ezért a játékosok legalább a testi épségükre vigyáztak.”

1929. augusztus 5. Buenos Aires: Ferencváros – Racing 2:1

“A Ferencvárosnak utolsó csepp vérével kellett megverekednie és erején felül küzdött. A játékosok holtfáradtan hagyták el a pályát, ahol a csapat életének egyik legjobb játékát nyújtotta. A túrának kiemelkedően legragyogóbb játékát teljesítette az együttes. Nem volt a Ferencvárosnak egyetlen gyenge pontja sem.”

1929. augusztus 10. Buenos Aires: Argentina – Ferencváros 2:0

Ez a mérkőzés az eredeti túratervben nem szerepelt. Az argentin közvélemény valósággal követelte, hogy a híres európai csapat megmérkőzzön a válogatottjukkal.

1929. augusztus 13. Buenos Aires: Ferencváros – Racing 2:1
1929. augusztus 17. Sao Paulo: Sao Paulo válogatott – Ferencváros 2:1

Hát, ennyi volt! Ennek a túrának csodájára járt a világ. Nem úgy a hazai illetékesek az MLSZ-ben, akik fel nem tudták fogni, milyen szolgálatot teljesít a Ferencváros. Mivel az utolsó négy mérkőzés nem szerepelt az eredeti tervekben, úgy döntöttek, hogy az engedély nélküli játék miatt felfüggesztik a csapat játékjogát. Nem tudni, mi lett volna, ha ezt meg is merik tenni, mert csak lebegtették a témát egészen addig, míg a fiúk hazaérkeztek. Ekkor gyorsan visszakoztak, visszaadták a játékjogot, sőt a Csehszlovákiával esedékes válogatott mérkőzésre a komplett Ferencvárost akarták kiállítani. Lehet, így is történt volna, ám Tóth-Potya edző a sérülések és a nagyfokú fáradtság miatt ez ellen sikerrel emelt vétót.

Az 1928-29-es szezonban játszott díjmérkőzések összesítése:

55 mérkőzés: 35 győzelem, 9 döntetlen, 11 vereség: 168 : 77 gólarány

Az amatőr csapatként szereplő FTC 1928-29-ben az amatőr bajnokság I.osztályában, a Springer-csoportban az 1. helyen végzett, 18 mérkőzésen 14 győzelemmel, 2 döntetlennel és 2 vereséggel, 70:21-es gólkülönbséggel.

Egy emlék Sao Paulo-ból, egy győztes mérkőzés után:
sao-pauloi-emlek_1929

Forrás:
Nagy Béla Fradi futballkrónika 1899-1973
nemzetisport.hu

Hozzászólhat, vagy visszanézhet a saját oldaláról.

HOZZÁSZÓLÁS




Legutóbbi hozzászólások

Az FTC Baráti Kör honlapja

    Felelős szerkesztő: Simon Sándor
        A honlapon megjelent tartalomban való közreműködésért és munkáért külön köszönetet mondunk
          Simon Józsefnek (ellenfeleink jelene, mérkőzések utáni publicisztika)
            Szántay Balázsnak (tudósítások megemlékezésekről, összejövetelekről, fotók)
              Zsiga Lászlónak (statisztika, történelem, események, eredmények)
                Dluhopolszky Lászlónak (karikatúra, humor)
                  Harsányi Györgynek (fotók)
                    Email: ftc.barati.kor@gmail.com
                      Köszönjük, hogy megtisztelt a figyelmével! Várjuk észrevételeit, javaslatait!

                      Legutóbbi hozzászólások

                      Elhunyt Dr. Torgyán József

                      Bejegyzés ideje: 2017. január 22.
                      Szerző: Admin

                      Krisztel Imre temetése

                      Bejegyzés ideje: 2017. január 20.
                      Szerző: Admin

                      III. Novák Dezső utánpótlás emléktorna

                      Bejegyzés ideje: 2017. január 16.
                      Szerző: Admin

                      Statisztikák

                      Bejegyzés ideje: 2015. augusztus 7.
                      Szerző: Simon József

                      Magyar bajnoki múlt, 7.rész. 1931-től 1940-ig

                      Bejegyzés ideje: 2009. október 28.
                      Szerző: Simon Sándor

                      A vonat robog tovább …

                      Bejegyzés ideje: 2011. február 8.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Archív lapszemle, némi aktualitással

                      Bejegyzés ideje: 2009. november 16.
                      Szerző: tibu1

                      Kedvenceink voltak: beszélgetés Bánki Józseffel

                      Bejegyzés ideje: 2009. február 13.
                      Szerző: Simon Sándor

                      A magyar stadionok negyede van kihasználva

                      Bejegyzés ideje: 2013. június 5.
                      Szerző: Simon Sándor