A napokban Mészáros Józseffel kapcsolatosan közöltünk le egy archív riportot, most pedig egy másik igazán tekintélyes vezetőedzővel készült interjú került kezeink közé, melyet lelkesen tárunk olvasóink elé. Már csak annak tiszteletére is, hogy Dalnoki Jenő ma ünnepelné a születésnapját. Az elvárásait pedig az archív cikk címe is jelzi…

Csapatunk jelenleg vezetőedző nélkül tölti téli pihenőjét, a háttérben viszont javában dolgoznak a megoldáson. Mi nem szeretnénk ebbe beleszólni, inkább azzal próbálunk irányt mutatni, hogy ezeket az archív cikkeket bemutatjuk a nagyközönségnek. A Ferencváros vezetőedzője, essen bárkire is a választás, egészen biztos okulhat két ilyen nagytekintélyű és eredményes edző szavaiból.

Természetesen a szurkoló is bölcsebb lehet ezen sorokat olvasva, számunkra sem lehet mellékes Dalnoki Jenő megnyilatkozása a labdarúgással kapcsolatosan. Érdekes pedagógiai oldalról is megnézni a mester szerepét. Nagyon megfogott, hogy Dalnoki borítékot nyújtott át a játékosoknak, vajon ők miként választanak a felkészülési formák közül? Abban biztos vagyok, hogy Jenő ebben sem a puhaságot választotta, de könnyű volt neki, hiszen a feladatok már nem rá, hanem játékosaira vártak. Vajon miért tette fel mégis nekik ezt a kérdést?

Elképzelhető, hogy ha a csapat egyöntetűen a könnyebb, kevésbé megterhelő felkészülést választja, akkor Dalnoki is ezen vonalon haladva osztja ki a munkát az edzéseken? Kötve hiszem! A válasz mögött megbújik a furfangos mester pedagógiája. Ugyanis amit rám osztanak, azt nem biztos, hogy teljes mellszélességgel vállalom. Előfordulhat, hogy morgok a nehéz edzések súlya alatt, de ha ezt én magam választottam, akkor nem lehet egy csöppnyi szavam sem a mester „kínzásaira”. Hiszen én választottam, most tessék csak magamra moroghatok. Ellenben aki a könnyebb lehetőséget választja, az felvállalja lustaságát a mester és a csapat előtt. Komoly csapda ez, megoldani sem lehet, nincs más lehetőség, mint a kiadott munka maximális elvégzése. Dalnoki ezektől a trükköktől volt több, nagyobb edző mint társai. Mert azt mondanom sem kell, ez csak egy aprócska szelet a mester trükkjei közül. A felkészülés még előttünk van, ma még nincs edzőnk sem, nemhogy Dalnokink. Viszont a választásban segíthetnek ezek a múltbéli sorok, nem csupán egy edzőt, egy EMBERT keresünk!

A múltbéli sorokban egy másik EMBER képe és gondolatai is feltűnnek, akiről ugyancsak szót kell ejtenünk. Ő dr. Dékány Ferenc, aki abban az időben a szakosztály elnöke volt, magyarul a főnöke Dalnoki Jenőnek. De munkájukat nem ez jellemezte, hanem az a barátság, ami már játékoskorukban kialakult a pályán. Együtt szenvedték el a Kinizsi korszakot, majd együtt játszhattak újra zöld-fehérben, imádott csapatuk neve alatt. A szakmai munka irányítóiként is nagyot alkottak, bajnokság, KEK-menetelés. Igazi, Fradihoz méltó páros volt az övék. Még egy érdekesség, ami a két jó barátot a halálukban is összeköti. Tudjuk, az ötvenes években Dalnoki Jenő volt az, aki megmentette, elásta a Springer-szobrot a rá váró megsemmisítés elől. Dr. Dékány Ferencet holnapután lesz egy éve, hogy a Springer-szobor tövében helyezték végső nyugalomra, ugyanis végakaratának megfelelően hamvait ott helyezték el.

Istenes Tibor