2017. november 17. péntek

Sajtófélóra: Tóth Bence, Justin Haber és Józsi György

Szerző: tibu1 Bejegyzés ideje: 2010. november 3.

Ha kedd, akkor sajtófélóra. Elmentünk és beszélgettünk a megjelentekkel.

Tóth Bence

– Az idei szezonban többnyire csereként jutsz szóhoz. Miként viseled ezt az állapotot?
– Azt nem mondanám, hogy csak csereként számítanának rám, hiszen volt négy-öt meccs, amin folyamatosan kezdtem. Volt úgy két mérkőzés, melyen nem léptem pályára, de a többi találkozón szerepeltem csereként. Nagyjából annyit szerepeltem kezdőként, mint csereként. Volt egy hullámvölgy, majd én kimaradtam a csapatból. A csapat kilábalt ebből a nehéz időszakból, jöttek a győzelmek és nem volt értelme változtatnia a mesternek. Most a cserepadról beszállva próbálok olyan teljesítményt nyújtani, hogy egy kis fejtörést okozzak Prukner Lászlónak. Jó teljesítménnyel szeretném fejtörésre késztetni, hogy engem vagy egy másik játékost válasszon-e. Egyelőre még gyakran más mellett döntött, de el fog jönni az én időm is, ebben biztos vagyok.

– Prukner László elégedett veled?
– Eddig azt kell mondjam, hogy igen. Egy rossz szó nem érte az edzésmunkámat. Nagyon jó visszajelzéseket kapok, mert szoktunk beszélgetni. Egy ilyen beszélgetésen elmondta, hogy nem ilyennek gondolt elsőre és hogy nagyon pozitív kép alakult ki benne rólam. Azt is megemlítette, hogy nagyon jó irányba változok.

Nekem külön jó az, hogy magyar edző van a csapatnál, mert sokkal jobb a kommunikáció. Sokkal gördülékenyebb így a fejlődésem, mert mindent át tudunk beszélni. Bízunk egymásban a mesterrel. Egy hosszú távú munkában vagyunk, folyamatosan épít engem, a csapat pedig építi őt. Folyamatosan segítjük egymást.

– Mennyire volt nehéz a Szolnok elleni meccs belülről?
– Érdekes, mert amikor becseréltek, akkor nem éreztem azt, hogy ez egy nehéz meccs, a fejemben azonban tudtam, hogy ez egy nagyon kemény találkozó. Beálltak védekezni és nehéz volt feltörni őket, de miután pályára léptem, gyorsan szereztünk egy gólt és megnyugodott a csapat. Ha betalálunk már az első félidőben, akkor gördülékenyebb lett volna a meccs, viszont pozitívum, hogy nem kapkodtunk és nem idegeskedtünk. Nem lettünk görcsösek attól, hogy a hatvanadik percben még 0-0 volt az állás. A szurkolók már elég korán kiabálták nekünk az ébresztő rigmust, de ezt jó viselte a csapat. Nagyon fontos három pontot szereztünk, hiszen pontvesztés esetén nagyon visszacsúsztunk volna a táblázaton.

– Hogyan látod az esélyeinket a zalaegerszegi csapat ellen?
– Csank mesternek mindig jó csapatai vannak és a ZTE általában jól szerepel a bajnokságban. Picit becsapós azonban a helyezésük. Az utolsó két meccsüket a hosszabbításban nyerték meg és ha az nem úgy alakul, akkor rögtön négy ponttal kevesebbel rendelkeznek. Úgy már nem is lennének a második helyen. Persze ettől függetlenül is rangadó lett volna a zalaegerszegi találkozó.

Nekünk mindenki ellen van esélyünk a győzelemre, mert a mesternek mindig van olyan taktikai húzása, amivel meg lehet nyerni az éppen aktuális meccset. A táblánál mondjuk minden mérkőzést megnyerünk, ám a taktikánál számít az is, hogy mi mennyi tartalommal töltjük meg azt.

– A ZTE ellen számít rád a mester?
– Nem tudom, mert erről még nem beszéltünk. Én szeretnék kezdő lenni, ezért hét közben majd megpróbálok még egy lapáttal rátenni a teljesítményemre, de ha csak csereként számít rám, én akkor is örömmel állok a rendelkezésére.

Megfigyeltem, hogy csereként is előrébb léptem, hiszen először csak harmadikként jutottam szóhoz, aztán másodikként, most pedig már én voltam az első csere. Az is előfordulhat, hogy idén már nem is leszek kezdő, bár erre én gondolni sem merek.

Ettől függetlenül én bízom a mesterben, hogy ő mindig olyan csapatot küld a pályára, ami megfelelő az adott mérkőzésen.

– Milyen eredményt tippelsz a hétvégi meccsünkre?
– Nem szoktam tippelni az eredményre, de nyerünk!

Justin Haber

– Hosszú ideje nem őrizted az első csapat kapuját bajnoki meccsen. Nem voltál izgatott a mérkőzés előtt?
– Októberben játszottam utoljára az Újpest ellen, még az előző szezonban. Nagyon sokat vártam rá, hogy játéklehetőséghez jussak. Nagyon örültem, hogy bizonyítási lehetőséghez jutottam és a Szolnok ellen megszerezhettem első győzelmemet is. Amikor a tartalékok között szerepeltem, akkor arról álmodtam, hogy ismét lehetőséget fogok kapni az első csapatnál is.

A szezon elején volt egy kézsérülésem és nagyon szomorú voltam.

Most azonban a szakmai stábtól kaptam egy esélyt, ami azért nagy szó, mert a csapatban mind a négy kapus nagyon jó képességekkel rendelkezik. Ez a bizalom azonban csak addig tart, ameddig komolyabban nem hibázom. A sérülésem után az NB 2-ben kezdtem el védeni és ott visszaszereztem az önbizalmamat.

– A Zalaegerszeg ellen te fogod őrizni a Fradi kapuját?
– Reménykedem benne, de természetesen ebben majd Prukner László fog dönteni.

Józsi György

– A statisztikád alapján nem nagyon volt eladott labdád a Szolnok ellen. A passzaid, az indításaid nagyrészt sikeresek voltak. Eredményesen és jól játszol, azonban ez nem feltétlenül párosul látványossággal.
– Ezzel én teljesen tisztában vagyok. A játékom azért nem látványos, mert egyérintőben játszunk és nincs nálam sokáig a labda. A szurkoló fejében viszont azok a pillanatok maradnak meg, amikor egy játékos átveszi a labdát, rácsavarodik és hosszabb ideig megtartja azt. Az én erősségem, hogy amikor jön a labda, akkor már tudom, hogy hova fogom passzolni.

A Szolnok elleni meccs végre egy olyan találkozó volt, ahol kijött az, amit én valójában jó tudok csinálni. Sok labdaérintésem volt, a többiek megjátszottak engem és haladt a játék.

A mai modern fociban az a legfontosabb egy középpályás számára, hogy meg tudja teremteni azt, hogy folyjon róla a játék. Akik elöl vannak, azoknak kell egy az egy ellen küzdeniük, nekem pedig ehhez kell megteremtenem a feltételeket. Nekik kell meghúzniuk a váratlant. Természetesen mindkét típusú játékosra szükség van. Nekem abban van az erősségem, hogy az egy-két érintős játékban jól fel tudom passzolni a labdákat. Ez persze nem marad meg annyira a szurkolók fejében, ellenben nagyon hasznos.

– Pontosan ezért emeltem ki, hogy a statisztikáink szerint nagyon sok pontos passzot láthattunk tőled és Maróti Bélától.
– Egy folyamat részesei vagyunk. Sajnos még nem mindig tud megvalósulni ez a játék. Gyakran még mindig sok az egyénieskedés.

A mai modern futballban a védőharmadban és a középpályán, a labdakihozatalnál a passzjáték dominál. A támadó-harmadban viszont már az egy az egy elleni küzdelmeknek kell érvényesülniük. Ez sajnos nem minden meccsünkön ült még.

Voltak jó meccseink, mint például a fehérvári, vagy az itthoni MTK és a Győr elleni találkozónk. Ezeken a mérkőzéseken jól működött a passzjátékunk és jó időben vállaltuk fel az egy az egy elleni küzdelmeket.

Azokon a meccseken viszont, ahol nem jól szerepeltünk, mint például a Debrecen ellen, az volt a probléma, hogy átmentünk egyénieskedésekbe. Ezalatt azt értem, hogy a kapunk előtt vagy a középpályán nekiállunk cselezgetni ahelyett, hogy járatnánk a labdát. Ezek apró dolgok, amiket lehet, hogy egy kívülálló észre sem vesz.

Akkor tudunk dominálni, ha nálunk van a labda, csak így lehet az ellenfelet felőrölni.

A REAC meccsen és a Szolnok ellen szembetűnő volt számomra a változás. Nagyon sokat passzoltunk és végig az történt Rákospalotán, amit mi szerettünk volna. Meg is nyertük öt góllal a találkozót.

A Szolnok ellen ugyanez történt, csak nem sikerült az elején gólt szereznünk és ők teljesen visszazártak. Azonban járattuk a labdát és tudtuk, hogy csak idő kérdése és megrúgjuk a gólunkat. Hosszú távon csak így tudunk dominálni.

Minden mérkőzést ugyanazok a dolgok döntenek el. Döntő tényező, hogy elöl mennyi helyzetet tudunk kialakítani és milyen arányban tudjuk ezeket érvényesíteni. A másik tényező pedig, hogy hátul mennyire tudjuk lehúzni a rolót.

Annak az arányát, hogy mennyi helyzetünk van elől és mennyi lehetősége van az ellenfelünknek, azt a dominancia dönti el. Az a csapat tud dominálni, amelyiknél több ideig van a labda. Persze vannak ez alól kivételek, de hosszú távon ez a kifizetődő.

– Mit vársz a ZTE elleni idegenbeli meccsünktől?
– A játékunk egyik alapja a jó talajú pálya. Egerszegen elég mély talajon kell játszani, ahol nehezebb folyamatos játékot kialakítani. Azonban minden meccsünkön van valami változtatás, mind taktikában, mind pedig személyekben. Egy picit mindig idomulunk az ellenfeleinkhez, próbáljuk megtalálni a gyenge pontjaikat. A ZTE-től nem tartok, egészséges önbizalommal várjuk a találkozót.

Az Egerszeg zsinórban öt győzelemnél tart, ami tiszteletet parancsol, azonban azt is látni kell, hogy hogyan nyerte meg ezeket a találkozókat.

A védekezésünkre nagyon oda kell figyelni, hiszen az lesz a döntő, hogy hátul mennyire tudjuk őket a játékban megakadályozni.

Fontos lenne megnyerni ezt a találkozót, hiszen egy olyan ponthoz érkeztünk, ahol eldőlhet merre megyünk tovább.

Nagyon szűk a mezőny és a ZTE utáni meccseken, inkább már a közép- és alsóházban szereplő együttesekkel találkozunk. Míg mondjuk a Videoton játszik még a Kaposvárral, a Győrrel, az Újpesttel és egészen biztos, hogy fog veszíteni pontokat.

Abban az esetben, ha Zalaegerszegen tudunk nyerni és a hazai meccseinket hozzuk, akkor egy nagyon szép őszt tudunk majd zárni.

Istenes Mónika és Istenes Tibor

A végére ugorhat és hozzászólhat.

2 hozzászólás

  1. eagleeye írta:

    Bence, örülök a hozzáállásodnak, én hittem benned mindig, elsőre sokan rosszul ítélnek/ítéltek meg, de ha jobban figyelnek/figyeltek a szurkolók, láthatták, hogy nem vagy nagyképű, nem vagy flegma, hanem igenis érdekel a csapat sikere! Ez, ha máshol nem, minden gólörömnél látszik igazán!Ma már a játékodon sem látszik az, amiből az előbbiekre lehetne következtetni és már a szurkolók sem erről beszélnek Veled kapcsolatban.Érdekes, hogy Prukner edző is elsőre így ítélt meg, de valóban látszik fejlődés!Így tovább!

    Józsi is meccsenként javul, én picit meglepődtem a cseréjén, de a mester így döntött.A Heinznek adott “gólpassz” zseniális volt, szóval azért maradnak meg a szurkolókban momentumok 🙂
    Sok sikert, előbb-utóbb jön a bombagól!Talán már Zalaegerszegen!

    Kívánom, hogy úgy játsszon a csapat, mintha ez lenne a bajnoki döntő!Nem kell félni, akarni kell a 2. helyet!
    Hajrá!

    Hozzászólás ideje: 2010. november 3. 13:15

  2. Franto írta:

    Józsi nagyon fontos dolgot említett meg, amit sokan nem vesznek észre. A sok kritikussal elentétben biztos vagyok bene, hogy sok örömöt fog még okozni nekünk. Maróti a robotoló, romboló, Ő pedig a csapat amolyan “csendes hasznosa”, mindketten nagyon fontos tagjai a csapatnak, még ha ezt sokan nem is veszik észre, vagy nem tudják értékelni.
    Minden labdaérintésén érződik, hogy kimagasló technikával és játék intelligenciával rendelkezik!

    Hozzászólás ideje: 2010. november 4. 12:58

HOZZÁSZÓLÁS






Legutóbbi hozzászólások

Az FTC Baráti Kör honlapja

  • Felelős szerkesztő: Simon Sándor
  • A honlapon megjelent tartalomban való közreműködésért és munkáért külön köszönetet mondunk
  • Szántay Balázsnak (tudósítások megemlékezésekről, összejövetelekről, fotók)
  • Simon Józsefnek (statisztikák)
  • Dluhopolszky Lászlónak (karikatúra, humor)
  • Harsányi Györgynek (fotók)
  • Email: ftc.barati.kor@gmail.com
  • Köszönjük, hogy megtisztelt a figyelmével! Várjuk észrevételeit, javaslatait!

  • Legutóbbi hozzászólások

    Beszélgetés Anthony Eldinggel

    Bejegyzés ideje: 2010. március 5.
    Szerző: tibu1

    Ismét elment egy Fradista

    Bejegyzés ideje: 2010. augusztus 26.
    Szerző: tibu1

    Szigeti Ferenc 80 éves! Boldog születésnapot!

    Bejegyzés ideje: 2010. április 6.
    Szerző: Simon Sándor

    Születésnapi beszélgetés Rátkai Lászlóval

    Bejegyzés ideje: 2009. február 28.
    Szerző: Simon Sándor