2024. március 28. csütörtök

Barátok közt, ünnepek előtt

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2011. december 23.

Az FTC Baráti Kör tagjai minden hónapban egyszer összegyűlnek. Így van ez decemberben is. Mégis, ezen decemberi összejövetel valahogy más, mint a többi. Érződik az ünnep. Akkor is, ha utána találkozunk, akkor is, ha előtte. Idén előtte találkoztunk.

Ilyenkor értékeljük a mögöttünk hagyott évet. Először megteszi ezt elnökünk, Rudas Ferenc. Idén ezt mondta:

Kedves Barátaim!

Most nem kezdem azzal, hogy ismét eltelt egy év. Minek is mondanám, hiszen ezt nélkülem is észreveszitek.

Ebben az évben is ünnepeltünk, ebben az évben is gyászoltunk. Néhány hete temettük el Albert Flóriánt, akit oly váratlanul szólított magához a Teremtő. És nem csak őt egyedül. Örökre elment tőlünk a Fradi népes családjának több tagja. Álljunk fel és az ünneplő perceket megelőzően néma főhajtással emlékezzünk rájuk.

Milyen év volt 2011? Így frissiben nehéz ezt megmondani, az éveket mindig a történelem teszi a helyére. Az biztos, tavasszal nagyon örültünk, amikor hányattatott sorsú futballcsapatunk bronzérmet szerzett a bajnokságban. Hat év után először álltak a dobogón, hat év után először vívhattak nemzetközi tétmeccset. Nyáron tele voltunk bizakodással, hogy innen csak feljebb vezet az út. Aztán hamar jött a hidegzuhany, a feketeleves, a mélyrepülés. Kiestünk a nemzetközi kupából, a történelem leggyengébb bajnoki rajtját produkáltuk, elbizonytalanodtunk. Új edző jött, az év végére elmozdultunk a kieső helyek közeléből, de sajnos a magyar kupából is kiestünk. Reménykedünk, hogy jövőre, tavasszal csak jobb jöhet. Nem tehetünk mást, mi már csak szurkolunk. Akik ott vannak, azoknak viszont tenni kell ezért.

Ki kell emelnem a kézilabdás lányaink fantasztikus nemzetközi sikerét, hogy megnyerték a KEK sorozatot. Elek Gyula barátunk büszke lehet a fiára, a tanítványaira, mi is büszkék vagyunk mindannyiukra. A többi sportág számára is példamutató, ami náluk folyik, hiszem, sok örömünk lesz még bennük. Csapatbajnoki címet nyertek a birkózóink, jó előjel ez a jövő évi olimpia előtt, drukkolunk nekik, hogy magyar nemzeti színekben is tovább fényezzék a Fradi nevét. A labdarúgókhoz hasonlóan bronzérmesek lettünk férfi kézilabdában és futsalban is. Mégis a kézisek fuzionáltak az erzsébetiekkel, a teremfocisok pedig visszaléptek a bajnokságtól. Akárhová nézünk, volt jó és volt rossz. A jónak örülünk minden sportágban, a rosszból pedig okulnunk kell, hogy a jövőben az is jobb legyen.

Fradi volt, Fradi lesz, míg a Földön ember lesz. Mondjuk és hisszük e szavakat. A hit nagyon fontos, a hit ereje számtalanszor megmutatkozott már, a Fradi kapcsán is.

Emeljük poharunkat a dicső múlthoz méltó szebb jövőre, a jövő Fradi sikereire, amiben amíg élünk, rendíthetetlenül hiszünk.

Szokás, hogy ilyenkor vendéget is fogadunk. Az idén az FTC Labdarúgó Zrt. vezérigazgatója, Orosz Pál volt a vendég. Röviden ő is beszámolt a mögöttünk hagyott évről, örömökről és kevésbé örömre okot adó eseményekről, majd szót ejtett a jövőről is. A jövőről, melyet fradista szíveknek kedvesen festett le. Fradi nem csak volt, a Fradi lesz is. A múlt sarát talán már végleg levertük, most az építkezésre lehet koncentrálni. Úgy egy új, sikeres csapat felépítésére, mint az új stadionra, amelynek létrehozása a szóbeszéddel ellentétben nem került le a napirendről.

Az iménti képen, ki ne ismerné, Springer Miklós látható Orosz Pál társaságában. Ő rendszeres vendég a Baráti Kör összejövetelein, hiszen alelnöke is a társaságnak. Szoktuk őt úgy is emlegetni, mint az FTC alapító elnökének az unokáját. Ez azt jelenti, hogy alapítónk vérvonala immáron a harmadik nemzedékben van jelen a Fradi életében. Ezen az összejövetelen azonban több generáció is megjelent, biztosítva, hogy a Springer-vér egyhamar nem hagyja el a Ferencvárost. Springer Miklóst ugyanis elkísérte a fia és az unokája is.

A fiú, ifj. Springer Miklós már most jelen van a vezetésben, hiszen tagja az FTC Labdarúgó Zrt. igazgatótanácsának. Biztosak vagyunk benne, hogy a képen látható legifjabb Springer, Tamás is egykoron a Fradi vezetői közt lesz. Véleményünk szerint a világ labdarúgásában is páratlan, hogy egy klub hosszú történelmében mindvégig megtalálhatók az egykoron köztiszteletben álló alapító ma is köztiszteletben álló leszármazottai. Hiába, a Fradi egy páratlan klub!

Az esemény hivatalos része után még sokáig folyt az asztaltársaságoknál a beszélgetés. Az egyiknél éppen Szűcs Lajos társaságában.

Jó az ilyen eseményeken részt venni, jó a generációk találkozóját látni. Jó hallani személyes élménybeszámolókat az 1930-as évektől kezdődően szinte minden évtizedből. Ilyenkor mondják, megelevenedik a múlt, megszólalnak a történelemkönyvek. Azt kívánom, hogy az FTC Baráti Körének ez a szellemisége, ez az összetétele kortalan legyen. A jövőben, sőt a távoli jövőben is egy krónikás hasonló szavakat írhasson le és tehessen közzé. És még azt, hogy

Szeressük egymást gyerekek, hisz a Fradi a legnagyobb kincs!

Vigyázzunk erre a kincsre, amelynek csillogásában mindannyian benne vagyunk. Így alkotunk egy közösséget, egy olyan közösséget, amelynek ereje mindig az összefogásban volt. Karácsony szent ünnepének közeledtével azt remélem, hogy ez a közösség az összefogás erejével egyre erősebb lesz, elviseli a kudarcokat és a sikereket is. Mindkettőben volt és lesz is részünk. Azt is hisszük, hogy ahogy a múltban is, a jövőben is a sikerek fognak dominálni.

Minden kedves olvasónknak, barátunknak

Áldott, Békés, Boldog Karácsonyt

kívánok!

Simon Sándor

Köszönöm a fotókat Szántay Balázsnak.

A végére ugorhat és hozzászólhat.

HOZZÁSZÓLÁS