FTC-Vasas után – kiszenvedett győzelem
Csapatunk egy felejthető mérkőzésen Pölöskey büntetőből szerzett góljával nagyon fontos három pontot szerzett a Vasas ellen az OTP Bank Liga 22. fordulójában.
Détári Lajos szereti keverni a kártyákat, ez most már világosan látszik: újfent kicsit más felállásban kezdtünk, mint az előző bajnokin. A négy védő (Jovanović, Balog, Klein, Junior összetételben) előtt most is a középpályán, szűrőként kapott szerepet Grúz, azonban ezúttal két előretolt csatárral rohamoztunk, így Pölöskey mellett a jolly joker Kulcsár most támadóként bizonyíthatott, míg mögöttük Lisztes, Busai és a sérüléséből visszatérő Hakola építgette akcióinkat. Vagy inkább építgették volna, mert az első 10 percet leszámítva sajnos nem tudtunk nyomást gyakorolni a Vasasra, mezőnyfölényünk meddőnek bizonyult. Vezetőedzőnk a meccs előtt lenyilatkozta: ha nem lövünk gyors gólt, akkor a türelmes futball vezethet majd eredményre, és végül valóban minden eszerint a forgatókönyv szerint zajlott, hiszen az elején láthattunk némi törekvést a villámtalálat elérésére, igaz, ezekből a lehetőségekből a legnagyobb Kovács Gábor saját kapujára veszélyes mentése volt, de Klein, Kulcsár és Pölöskey is jegyezhet egy-egy ígéretes próbálkozást. Aztán tényleg türelmesen játszottunk – legalábbis ha pozitívan akarjuk szemlélni a pályán történteket, mert valójában elfogyott a lendület, a Vasas pedig láthatóan nem volt elégedetlen a döntetlennel. A játékosok mentségére szóljon, hogy a mostanság igencsak rossz talaj mellé ezúttal rendkívül erős és kiszámíthatatlan szél is társult, így nehezebben lehetett építkezni, főleg az első félidőben, mert akkor nem is minket támogatott a levegőmozgás. Aztán amikor már mindenki a szünetet várta, váratlanul – Kondás Elemér után szabadon – egy másfajta légköri elem tette tiszteletét a stadionban, ezúttal felkarolva minket: egy meglehetősen véleményes büntetőt kaptunk, amit Pölöskey egy szenzációs löbböléssel értékesített, így előnnyel vonulhattunk az öltözőbe.
A pihenőt követően aztán ahelyett, hogy legördült volna a lelki teher játékosaink válláról és kihasználtuk volna a kinyíló Vasas-védelem lyukaiban rejlő lehetőségeket, valamint a szél támogatását, sajnos továbbra is rengeteg hiba csúszott a játékunkba, és bizony egyszer Hercegfalvi rossz célzókája, egyszer – amikor már Jova is verve volt – a hazai göröngy, egyszer pedig egy hatalmas bravúrral fiatal kapusunk mentett meg minket az egyenlítéstől, hatalmas vendégziccerekben. A második félidő legnagyobb pozitívuma talán az ex-vasasos Marko Šimić debütálása, aki szintén nem játszott hiba nélkül, ám láthatóan extra motiváció dolgozik benne, hogy bizonyítson a fantasztikus közönségnek és persze Détári mesternek. Ha erőnlétileg utoléri magát, Somália kiesésére ő jelentheti a hosszú távú megoldást, Pölöskeyvel rendkívül kellemetlen párost alkothatnak majd.
Ami a mérkőzést illeti, el kell ismerni, hogy ezúttal nem kis szerencsével tartottuk itthon a 3 pontot, és titokban minden fradista simább győzelemre számított, azonban ez volt az a meccs, ahol maximálisan igaz a mondás, hogy mindegy hogyan, csak legyen meg. Ennek igazolására elég csak a tabellára pillantanunk. Úgy alakultak az eredmények, hogy az eddig egymás hegyén-hátán tanyázó alsóházi csapatok között hirtelen egy ötpontos szakadék keletkezett: rajtunk kívül a tavasz meglepetéscsapatának, a Siófoknak, továbbá a ma ikszelő Haladásnak van 26 pontja, e hármas mögött pedig 21 és 20 egységgel sorakoznak a többiek (igaz, az Újpest ezen elvileg ma még javíthat, de nem lesz könnyű dolga a Loki ellen). Ha ma kikaptunk volna, a Vasassal azonos pontszámmal állnánk, vészesen közel a kiesést jelentő 15. helyhez. Mekkora különbség! Így lett ez egy igazi hatpontos meccs.
És tekintsünk előre egy hetet! A következő körben a már biztos kiesőnek tekinthető Zalaegerszeghez látogatunk, akiket természetesen nem szabad még így sem leírni, hiszen hajtanak a becsületgyőzelmükért és hazai pályán a tegnapi ETO elleni vereségig stabilan hozták Prukner mesterrel az ikszeket, de ha őszinték akarunk lenni, akkor annak a találkozónak mi vagyunk az esélyesei. Nem úgy, mint a körülöttünk lévő csapatok a saját meccseiken: a Siófok Debrecenbe látogat, a Haladás a Vidit fogadja, az Újpest Pécsre megy, a Pápa Kispestre utazik, a Vasas a Kecskemétet látja vendégül, a Kaposvár pedig Győrött lép pályára. Talán nem túlzás azt mondani, hogy mindegyik riválisunk győzelme meglepetés lenne, és ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy az előttünk immáron csak 2 pontnyi távolságra székelő Paks Diósgyőrben vendégszerepel majd, akkor a jövő hét végén nem csak végleg elhessegethetjük a kiesés rémét, hanem beléphetünk a felsőházba, amire eddig ebben a szezonban mindössze egyszer, a legelső forduló végén volt példa!
Persze, egy pesszimista szurkoló rögtön rávágja: ilyen játékkal még a ZTE-t sem verjük meg… Én erre azt mondom: ilyen játékkal nem biztos, de a pécsi produkcióval száz százalék! És most már látjuk: arra is képesek vagyunk, meg erre is… Mi mást kívánhatnánk? Játszunk most már mindig minimum úgy, mint Baranyában!
Hajrá Fradi!
Simon József
Nagyon nagyot kell javulnunk!
Végre játszott Hakola, bár véleményem szerint ez nem az ő posztja.
Simic kifejezetten jól mozgott, és ha a fejesnél inkább leveszi a labdát…
Melléjük kreativitásban Abdi társulhat még és így “erősödne” a váratlant is húzni tudó játékosaink köre a csapatban, amire nagyon nagy szükségünk lenne.
A védelem tengelye szerintem Klein mellett Grúzzal biztosabb, Balogh most már hetek óta “tanárian”oldja meg a feladatát. Juniort nem tudom hova tenni: küzd, hajt, de nem életbiztosítás vele a bal oldal.
A legfontosabb pedig, hogy valakinek most már el kellene kezdenie a gólgyártást!
Ha ez sikerül, győzhetünk…!
Hozzászólás ideje: 2012. április 1. 10:52
Lássuk be, azért az “vérciki”, hogy egy jelenlegi ZTE ellen egyáltalán felmerülhet a Fradi pont vesztése!!!!
Pedig ahogy a Fradikánk történetét (1957 óta) visszanézve, mi aztán hihetetlen “bravúrokra” vagyunk képesek! (lsd. szentély-avató 1974!!!) Úgyhogy én meg sem lepődnék nagyon, ha a ZTE épp ellenünk húzná be első és egyetlen győzelmét. (Pruknernek nagy elégtétel lenne!)
De ne fessük az ördögöt a falra! Hajrá Fradi!
Hozzászólás ideje: 2012. április 3. 13:27
Én ezzel nem értek egyet. A ZTE ellen senki sem mehet idén biztosra, főleg Zalaegerszegen. Oké, nyeretlenek, az a pici mindig hiányzik (jól jönne a Provident :)), de Pruknerrel hazai pályán egy ikszre mindig jók voltak a Győr-meccsig, vagy emlékezzünk csak a debreceni meccsükre, ahol a szünetben 2-0-ra vezettek (aztán persze az egy másik kérdés, hogy miért omlottak össze a második félidőben). Játékban általában nem verik őket agyon, csak mentálisan gyengék, illetve a védelmükben menetrendszerűen benne van 1-2 kapott gól minden meccsen. Nyerni kellene, de szerintem nem lenne “vérciki”, ha csak egy döntetlen jön össze.
Hozzászólás ideje: 2012. április 3. 14:46
Nem azért, de majdnem bejött a jóslatom. 0-2-nél szörnyű volt érezni, hogy sajnos igazam lett. Hálistennek jött Hakola – de mi van akkor, ha Lisztes nem sérül meg????
Hozzászólás ideje: 2012. április 8. 21:52
Tulajdonképpen az én jóslatom is bejött, teljesen 🙂 Ez a ZTE mentálisan nagyon gyenge, képességekben már nem annyira. És most is összeomlottak a végére.
Hozzászólás ideje: 2012. április 9. 01:20
Furcsa volt a ZTE elleni meccs. Ha a ZTE az első félidőben berúgja a helyzeteit, bizony nem nyerünk. Miért van az, hogy az első 45 percben rendkívül , ötlettelenül játszottunk, majd a második félidőben mintha kicserélték volna a csapatot. Ezt kellene gondosan kivizsgálni.
Hozzászólás ideje: 2012. április 10. 09:50
Sokat nem javultunk, de nyertünk!! Szerintem, ha Lisztes nem sérül meg, Hakola nem jön…De jött, és végre volt kapura lövésünk, kreativitásunk! További pozitívum, hogy – az általam legutóbb kritizált – Junior helyett a második félidőben Sváb jól játszott: biztosabbnak éreztem a védelmet és sokszor segítette a támadásokat is.
Helios-nak igaza van: miért csak a második félidőben??
Hozzáteszem: elég lesz-e ez a gyors Győr ellen?!
Hozzászólás ideje: 2012. április 10. 11:54