2017. április 29. szombat

Egy történelmi ferencvárosi név: SPRINGER

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2009. január 26.

2008-09-04-drspringer-002„Van-e, ki e nevet nem ismeri?” – írta Petőfi Sándor a Tintásüveg című versében. Bár közvélemény kutatást nem végeztünk, valószínű, hogy a Springer név minden igazi fradistának ismerősként cseng. Ha mást nem is, annyit bizonyára tudnak, hogy a Fradi-pályán áll egy Springer-szobor. Hogy ennél minden olvasónk többet tudjon e családról, felkerestük dr. Springer Miklóst. Találkozásunkra kettős célból került sor. Elsősorban azért, hogy átadjuk neki az FTC Pártolói Egyesület tiszteletbeli tagságáról szóló oklevelet, amelyet a Ferencvárosi Torna Clubért végzett több évtizedes elkötelezett munkájáért ítélt meg számára az FTC PE tagsága. Másodsorban azért, hogy beszélgessünk a Springer családról, a sporttal való kapcsolatáról. – Nagyapám, dr. Springer Ferenc (1863-1920) budapesti ügyvéd, Ferencváros országgyűlési képviselője, a polgárság egyik szellemi vezetője volt. Tagja volt a Ferencvárosi Polgári Körnek, amely 1899. május 3-án megalapította a Ferencvárosi Torna Clubot. A klub jelmondata azóta is: Erköcs-Erő-Egyetértés. Nagyapám lett az FTC első elnöke, nevéhez fűződik a Soroksári úti pálya, majd 1911-ben az Üllői úti sporttelep létrehozása. Munkásságát legjobban az értékeli, hogy 21 éven keresztül mindig újraválasztották. Akkor még évente volt választás, így élete végéig betöltötte ezt a tisztet. Sajnos – korai halála miatt – én már nem ismerhettem őt személyesen. Kiváló sportszervezői és –vezetői tevékenysége elismeréseként – két évvel a halála után – avatták fel a Springer Ferenc- emlékművet, amely egy fatörzsre támaszkodó atlétát ábrázol, Mátray Lajos alkotása. Ezért a Springer-szobor megnevezés nem is pontos, mivel nagyapám arcképe, Berán Lajos munkája, a szobor alapzatának a pálya felöli oldalán található. Dr. Springer Ferencnek öt gyermeke, két fia és három lánya volt. Valamennyien szép életpályát futottak be. Az egyikük ifj. dr. Springer Ferenc volt, akinek a neve szintén beíródott az FTC történelemkönyvébe. – Édesapám, ifj. dr. Springer Ferenc (1892-1938) sokban követte, illetve folytatta nagyapám pályáját. Ő is ügyvéd lett. Sportolt is, válogatott evezős volt. Mivel egyetemi tanulmányait részben Angliában végezte, részt vett az angliai regattán is. Azonban a futballban alkotott sokat és maradandót. A harmincas években hivatalosan a Ferencvárosi Football Club ügyvezető elnöke volt, de ő ennél többet csinált. Ha kellett intéző volt, ha kellett edző (Rauchmaul Emil helyett), tudta nélkül semmi sem történhetett. A profizmus hazai bevezetésének egyik fő támogatója volt. Nagy barátja volt a játékosoknak, akik rajongva szerették őt, annak ellenére, hogy nagyon szigorú ember volt. Valódi profi szellemet követelt meg a profi játékosoktól. Csak érdekességként: dr. Sárosi Györgynek és Toldi Gézának volt kiemelt fizetése, mégpedig 58 pengő/hét, és ehhez jött a győzelmi prémium. Ez a kor volt az, amit a ma is ismert sláger is megénekelt: „havi 200 pengő fix-szel, az ember könnyen viccel”. Édesapám a meccsek előtti estén rendszeresen ellenőrizte a játékosait, hogy otthon vannak-e. De nem csak 8 órakor, hanem megismételte 11 órakor is. Egyik alkalommal így bukott le Háda József, a vidám és bohém kapus, aki a nagy ellenfél, az MTK híres játékosával, Cseh Matyival együtt vígadott. Másnap egyikük sem került be a csapatba! Ez nem volt véletlen, mert abban az időben a konkurens csapatok vezetői (édesapám, az MTK-s Brüll Alfréd, az UTE-s Aschner Lipót) „beszélő viszonyban” voltak egymással, például megállapodtak abban is, hogy nem csábítanak el egymástól játékosokat. Édesapámnak kiváló külföldi kapcsolatai is voltak. Ennek köszönhetően a csapat rendszeresen két hetet tölthetett télen Máltán, ahol rendkívül kedvező feltételek mellett készülhettek. Sajnos, édesapám nagyon fiatalon súlyosan megbetegedett. 1937-ben már nem tudott kiutazni Rómába a Lazio elleni KK-döntő visszavágójára, de a hazatérő győztes csapat első útja édesapámhoz vezetett. A döntő labdáját bronzzal vonták be, talapzatára valamennyi játékos bevéste a nevét, és édesapámnak ajándékozták. Ez az emlék ma is látható a Fradi-múzeumban. Nem sokkal később elhunyt, édesanyám három gyerekkel maradt özvegyen, de az FTC vezetése – nagyapámnak és édesapámnak köszönhetően – nem feledkezett meg a család támogatásáról. Ifj. dr. Springer Ferencnek hatalmas temetése volt. Síremlékén, amelyet a Ferencvárosi Football Club, a Ferencvárosi Torna Club és a Ferencváros Barátainak Társasága emeltetett, ez áll: „Életed a magyar sporté volt, halálod legyen a magyar feltámadásé”. Munkássága elismeréseként 1999-ben posztumusz „Ferencváros Díszpolgára” címet kapott. És így értünk el dr. Springer Miklóshoz, mai beszélgetőpartnerünkhöz, aki ez év januárjában ünnepelte 80. születésnapját, s akinek az FTC-hez való kötődése az előzőekben leírtak alapján teljesen természetes. – Édesapám ötéves koromban vitt be először a Fradi öltözőjébe, s azt követően szinte minden meccsen ott voltam. Abban is követtem elődeimet, hogy én is a jogi pályát választottam. Bár ez nem volt túl egyszerű, mert harmadéves koromban, mint polgári családból származó fiatalembert a klerikális reakció által beépített diákként bélyegeztek meg és kirúgtak az egyetemről. Szakmát tanultam, majd később estin fejeztem be az egyetemet. Szerettem sportolni, hokiztam, kézilabdáztam, de az igazi sportot számomra is a futball jelentette. A II. osztályú BEAC-ban játszottam centerhalfot, azaz középhátvédet. Fejjátékban jó voltam, de nem voltam elég gyors és fordulékony, ezért nem is gondoltam arra, hogy a Fradiban is játszhatnék. A BEAC után még a Vörös Meteorban futballoztam. Az FTC-ben 1991-ben felkértek az ügyvezető elnökségre, azonban azt akkor nem tartottam összeegyeztethetőnek a külkereskedelemben nem sokkal korábban megkapott és elfogadott állásommal. Ugyanazon évtől kezdve azonban tagja lettem a ma felügyelő bizottságnak nevezett testületnek, aminek jelenleg az elnöke vagyok. E tisztségemből eredően jelen vagyok az FTC elnökségi ülésein, ahol – koromnál fogva – mindig meghallgatják és gyakran el is fogadják a véleményemet. Alapító tag vagyok az FTC Baráti Körben, Mészáros „Dodó” elnöksége óta pedig az alelnöke. És mostantól – nagy örömömre – az FTC Pártolói Egyesület tiszteletbeli tagja is vagyok. Kezdettől fogva nagy figyelemmel és elismeréssel kísértem és pozitívnak ítéltem meg az egyesület tevékenységét. Remélem, hogy a jövőben még szorosabb lesz az együttműködés az FTC Baráti Kör és az FTC Pártolói Egyesület között, mert nagy szükség van a Fradit szeretők összefogására. Természetesen egy ilyen fiatalosan aktív fradistának kialakult véleménye van az FTC jelenlegi helyzetéről is. Korábban dr. Springer Miklós több alkalommal elmondta, hogy a kizárással merényletet követtek el nemcsak a Fradi, hanem a magyar labdarúgás ellen is, mert Ferencváros nélkül nincs magyar labdarúgás. – Nagyon sajnáltam, hogy a Fradi – mint hungarikum – megmentésére nem volt magyar tőke. Így kényszerűségből be kellett engedni a külföldi tőkét. A legszerencsésebb pályázatnak az angolt tartottam. Hogy mit hoz a jövő? A futballcsapatnál a jelenlegi játékosállomány képességét tekintve minden esély adott a feljutásra, az már csak a játékosokon múlik. Az erőnlét már megfelelőnek látszik, de – a legutóbbi kupameccset is látva – a széleke

n való játékban és a motiváltságban sokat kell javulni. Az utánpótlásra is nagyobb gondot kell fordítani, amit ma főleg két dolog nehezít meg: grundok és focipályák szűntek meg, és a számítógép, az internet sok fiatalt von el általában véve a sporttól, nemcsak a labdarúgástól. A többi szakosztályt tekintve is rendeződni látszik a helyzet, de azt tudomásul kell venni, hogy az egyesületi támogatás mellett minden szakosztálynak magának kell gondoskodnia a szponzorokról, a megélhetésről. Ami a legfontosabb, hogy továbbra is zúgjon a Hajrá Fradi! Kedves Miklós Bátyánk! Köszönjük a beszélgetést! A jó Isten tartsa meg sokáig erőben, egészségben, hogy még hosszú ideig tudja szolgálni az egyesületet és még sok-sok érdekességet tudjon nekünk mesélni. 2008. szeptember Balaginho

Hozzászólhat, vagy visszanézhet a saját oldaláról.

HOZZÁSZÓLÁS






Legutóbbi hozzászólások

Az FTC Baráti Kör honlapja

    Felelős szerkesztő: Simon Sándor
        A honlapon megjelent tartalomban való közreműködésért és munkáért külön köszönetet mondunk
          Simon Józsefnek (ellenfeleink jelene, mérkőzések utáni publicisztika)
            Szántay Balázsnak (tudósítások megemlékezésekről, összejövetelekről, fotók)
              Zsiga Lászlónak (statisztika, történelem, események, eredmények)
                Dluhopolszky Lászlónak (karikatúra, humor)
                  Harsányi Györgynek (fotók)
                    Email: ftc.barati.kor@gmail.com
                      Köszönjük, hogy megtisztelt a figyelmével! Várjuk észrevételeit, javaslatait!

                      Legutóbbi hozzászólások

                      Meghívó emléktábla avatására

                      Bejegyzés ideje: 2017. április 21.
                      Szerző: Admin

                      Statisztikák

                      Bejegyzés ideje: 2015. augusztus 7.
                      Szerző: Simon József

                      Keresem a helyem!

                      Bejegyzés ideje: 2009. augusztus 30.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Sokan vagyunk Csöpi. Nagyon sokan!

                      Bejegyzés ideje: 2010. október 24.
                      Szerző: Simon Sándor

                      A riói olimpia volt a téma

                      Bejegyzés ideje: 2016. július 27.
                      Szerző: SzB

                      Fradi-naptár: 2011.02.07. – 2011.02.13.

                      Bejegyzés ideje: 2011. február 7.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Elmélkedés a kiszámíthatóságról

                      Bejegyzés ideje: 2014. március 16.
                      Szerző: Simon Sándor