2017. július 26. szerda

A ma 40 esztendős Szűcs Mihályt köszöntjük

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2010. január 5.

Ahogy azt a hét elején közölt Fradinaptárban láthattuk, ma is jeles születésnapot ünnepel egyik egykori kedvencünk, Szűcs Misi. Betöltötte 40. életévét.

Egy szubjektív megjegyzéssel kezdem. Nagyon örülök, hogy egyre több az olyan köszöntő, melynek megírásához nem kell könyveket átlapoznom, az internetet bújnom, hanem elegendő feleleveníteni az emlékeimet. Miről beszélgettem egykor illetve mit írtam az ünnepeltről? Szűcs Misi is ebbe a körbe tartozik. Először még 2008. végén találkoztam és beszélgettem vele, amiből cikk született. Aztán egyre gyakrabban, mint például a Zavadszky-emléktorna szervezése körüli sajtótájékoztatón, magán az emléktornán, az Üllői úton, miközben edzésről rohant, no meg persze telefonon. Egy ízig-vérig Fradistát ismertem meg benne, aki annak született, játékosként is mindig mindent beleadott, azóta is, dolgozzék bárhol, csak a Fradiért dobog a szíve.

Budapesten született, labdarúgó pályafutása a Fradiban kezdődött, 1981-ben, 11 esztendős korában. Első csapata a serdülő IV. volt, majd utána szorgalmasan végigjárta a ranglétrát.

1988-ban – mint ahogy korosztályából többekre – Rákosi Gyula figyelt fel a tehetséges játékosra, aki a nagycsapat keretéhez hívta. Együtt edzettek, majd felkészülési meccseken szerepet is kapott a 18 éves ifjú védő. Ez a szerep még nem volt főszerep, a bajnokságban akkor még nem játszhatott, így a katonaság idejére eligazolt. Leszerelése után, 1991 nyarán Nyilasi Tibor hazahívta és fél év elmúltával végre bemutatkozott a közönségnek. Az Üllői úton a Tatabánya 3:1 arányú legyőzése volt az első mérkőzése az NB I-ben, amelyet aztán követett még több mint 200. Egy gólt szerzett, de az igazán emlékezetes volt, hisz az ősi rivális Újpest kapuját vette be az Üllői úton. A Fradi színeiben négyszeres bajnok (1991-92, 1994-95, 1995-96, 2000-2001) és háromszoros kupagyőztes (1993, 1994, 1995), ugyanezen években szuperkupa győztes is. Részese volt a BL-menetelésnek, sok-sok csodálatos mérkőzésnek. 1999-ben a Fradi a centenáriumi csapat kapitányának mondhatta magát.

Ennyi dióhéjban a Fradiban töltött húsz esztendő története. A szerzett élményekből biztosan könyvet tudna írni, akár több kötetet is. Most néhány gondolatát idézem:

A korabeli Fradi utánpótlás erejéről

Kezdettől a csapattársam volt Wukovics Laci, később ifikorban együtt szerepeltem Hajdu Attilával és Telek Mancival. Olyan gyerekek jelentkeztek, akik – ahogy én is – Fradista otthoni közegből érkeztek és nem csak az volt a vágyuk, hogy futballisták legyenek valahol, hanem az, hogy valamikor a Fradi-közönség előtt, Fradi-mezben játszhassanak. Nem volt ritka, hogy egy-egy korosztályban 60-70 gyerek is jelentkezett. Így az edzők számára mindig volt merítési lehetőség. A motiváció pedig, ahogy már említettem eleve adott volt. Én jól éreztem magam, jó közösség volt, örülök, hogy odatartoztam.

Első felnőtt évéről (1991/92), amikor egyből bajnok lett a Fradival …

… egy olyan fantasztikus csapatban, amely 11 év után nyert újra bajnokságot. Az a tavasz mindörökre belém ivódott. Olyan élményekkel gazdagodtam, amelyek egyenértékűek voltak a későbbi BL-szerepléssel. Nyilasi Tibor zseniálisan összerakta a csapatot, melyben a fiatalok és a rutinos játékosok nagyszerű egyveleget alkottak. Ahogy jöttek egymás után az eredmények, meccsről meccsre úgy nőtt a fociláz a szurkolók körében. És nem csak itthon éreztük a mindent felülmúló szurkolói támogatást, hanem vidéken is. Mindezt koronázta meg a Diósgyőrben megszerzett bajnoki cím, az azt követő leírhatatlan hangulatú ünneplés.

Ebből az ünneplésből egy kis ízelítő:

Arról, hogy ő volt a csapat jolly-jokere

Én voltam az, aki a védelemben bárhol bevethető voltam, engem nem „szakosítottak”. Ez sok játékos pályafutásában hátrányt jelent, hisz nem tud egy poszton kitűnni, kisebb eséllyel lehet alapembere egy csapatnak. De az én példám is bizonyítja, hogy ebből előnyt is lehetett kovácsolni. Elfogadtam ezt a helyzetet, az edzéseken ugyanúgy készültem, mintha kihagyhatatlan alapember lennék. Nekem mindegy volt, hogy hol, csak játszhassak. Így lettem én az elsőszámú védelmi tartalék, akire a társak sérülése vagy eltiltása esetén biztosan számíthattak. Voltam én jobb- és baloldali védő, játszottam az „eredeti” posztomon középső védőként is, sőt védekező középpályásként is beugorhattam.

A szürke eminenciáról

Mondtam is: nagyon szívesen cipelem a zongorát előadásról előadásra, de azt elvárom, hogy a művészek igazán jól játsszanak rajta. Mert a művész sikere, a felcsendülő taps valahol a háttérmunkások sikere is. A labdarúgás csapatjáték, minden zseninek szüksége van kiszolgálásra. Anélkül, hogy egy pillanatig is hozzá hasonlítanám magam, mindenkinek a figyelmébe ajánlom Gattusot, a Milan játékosát, az ő szerepét a Milan csapatjátékában, a sztárok csillogásában.

A Fradi első BL csoportmeccséről

Senki nem gondolta volna, hogy az történik, ami történt. Őszintén szólva még magunk sem. Soha olyan összeállításban nem játszottunk azelőtt. Nem éreztük magunkon a felelősség súlyát, hisz senki egy rossz szót nem szólhatott volna, ha veszítünk. De mi nem akartunk veszíteni, mentünk és mindannyian megsokszorozott erővel küzdöttünk. Sikerült!

Egyetlen bajnoki góljáról, amit az Újpestnek lőtt

1998-ban történt. A magamfajta játékos igazán ritkán jutott a kapu elé, nem az volt a feladata. Szögleteinknél az én szerepem volt a visszazárás, alkatomnál fogva a kapu előtti fejjáték nem volt az erősségem. Azon a meccsen azonban jókor voltam jó helyen és szerencsére élni is tudtam a lehetőséggel. Így én is átélhettem, mit érezhetnek góllövő társaim, különösen legnagyobb ellenfelünk ellen. Tényleg csodálatos érzés! De számomra ugyanilyen csodálatos érzés volt, hogy 1999-ben a csapat kapitánya lehettem.

Az a bizonyos gól:

Arról, hogy ma hol focizik

Őszinte örömmel veszek részt Fradi All Stars mérkőzésein. Nagy élmény összejönni azokkal, akik mindannyian igazi Fradisták voltak és erre ma is büszkék. Arról nem is beszélve, hogy csodálatos dolog olyan idősebb játékosokkal együtt játszani, akiket gyermekkoromban csodálhattam, mint Máté János, Kincses Sándor, Mucha József. Ha időm engedi, ezen mérkőzésekről semmi pénzért nem maradnék ki, sőt a szervezésükbe is bekapcsolódom. Kevésbé örömteli, fájdalmas kötelességünk, hogy elhunyt csapattársunk és barátunk, Zavadszky Gábor családjának segítsünk, e célból a Zava Barátai névvel verbuválódik – szerencsére rendszeresen – csapat.

Kisfia nemrég volt egy éves, lesz-e belőle a Fradi játékosa?

Természetesen! Remélem, addigra a Fradinál az utánpótlásvonalon is újra rendezettek lesznek a viszonyok. Nemcsak hogy válogatni lehet a sok jelentkező kisgyerek között, hanem szükségszerűen válogatni is kell, akárcsak a mi időnkben. Remélem, az angolok meg tudják valósítani elképzeléseiket és a jelen megmentése után a jövő felépítésére sem sajnálják a pénzt és az energiát.

A Fradival kapcsolatos elvárásairól

Az NB I-ben újra bajnok legyen, aztán újra jusson be a Bajnokok Ligájába!

Az előző mondatot még 2008. szeptemberében mondta, amit megelőzött egy másik mondat, hogy “Nagyon is itt az ideje, hogy a Fradi visszajusson oda, ahol jogos helye van és ahol a kezdetektől fogva meghatározó volt, az NB I-be!”. Tudjuk, ez végre teljesült, a másik elvárás teljesülésére még várni kell, de mennyit? Mit mond ma Szűcs Misi?

A cél változatlan, bár nagyon úgy tűnik, arra megint egy évet várni kell. Mindenesetre azt várom, hogy a Fradi bemutasson egy hagyományosan erős tavaszi szezont, ami jogosan megalapozhatja minden Fradista jogos reményét. A szurkolóknak is üzennék. Legyenek sokan a mérkőzéseken, de legyenek türelmesek! Csak a játékkal, a csapat buzdításával foglalkozzanak, már csak azért is mert lassan itt lesz az ideje, hogy a kisfiamat is magammal vigyem az Üllői útra. Szeretném, ha minél előbb megfogná az a hangulat, ami az édesapját is oly korán magával ragadta.

Kedves Misi!

Az FTC Baráti Kör nevében is kívánom, mert azt minden Fradista igazi ajándéknak tekintené, hogy kívánságaid teljesüljenek. Sok örömben és boldogságban érd meg, hogy a Fradi a BL sorozatos résztvevője legyen, aztán egyszer a Fiad is ott játszhasson, büszke édesapja óvó szemei előtt.

Simon Sándor

A végére ugorhat és hozzászólhat.

2 hozzászólás

  1. Kende Gábor írta:

    Isten Éltessen M isi !

    Sok szeretettel

    Hozzászólás ideje: 2010. január 5. 11:34

  2. Bence írta:

    Boldog szulinapot Misi igy utolag is 🙂

    Hozzászólás ideje: 2010. augusztus 23. 15:31

HOZZÁSZÓLÁS






Legutóbbi hozzászólások

Az FTC Baráti Kör honlapja

  • Felelős szerkesztő: Simon Sándor
  • A honlapon megjelent tartalomban való közreműködésért és munkáért külön köszönetet mondunk
  • Szántay Balázsnak (tudósítások megemlékezésekről, összejövetelekről, fotók)
  • Simon Józsefnek (statisztikák)
  • Dluhopolszky Lászlónak (karikatúra, humor)
  • Harsányi Györgynek (fotók)
  • Email: ftc.barati.kor@gmail.com
  • Köszönjük, hogy megtisztelt a figyelmével! Várjuk észrevételeit, javaslatait!

  • Legutóbbi hozzászólások

    Találkozások. Baráti Körben Varga Zoltánnal …

    Bejegyzés ideje: 2010. április 20.
    Szerző: Simon Sándor

    Az elmúlt hét (augusztus 2 – 8.) eredményei

    Bejegyzés ideje: 2010. augusztus 10.
    Szerző: Simon Sándor

    Beszélgetés Tóth Bencével

    Bejegyzés ideje: 2009. november 19.
    Szerző: Simon Sándor

    Magyar bajnoki múlt, 15.rész. 1971-től 1980-ig

    Bejegyzés ideje: 2009. december 5.
    Szerző: Simon Sándor

    Fotóalbum a Szolnok elleni meccsről

    Bejegyzés ideje: 2010. október 31.
    Szerző: Sasi