A múlt héten nagy viharokat kavart a Class FM reggeli műsorának, a Morning Show-nak a kezdeményezése, miszerint a hallgatók szerezzenek új Fradi-himnuszt.

Berki Krisztiánt is felhívták, hiszen el szerették volna érni, hogy a leendő győztes örökös bérletet kapjon a majdan felépülő új Üllői úti stadionban.

Most tekintsünk el attól, hogy az ötletgazdák nyilvánvaló tévedésben voltak az elnevezéssel kapcsolatban, hiszen olyan, hogy Fradi-himnusz nem létezik. Van viszont tradicionális Fradi-induló, amellyel összekeverték. Pedig a himnusz és az induló két alapvetően eltérő műfaj.

A viták, magyarázkodások és félreértések után Berki Krisztián hozzájárulásával abban maradtak, hogy nem akarják megváltoztatni a Fradi-indulót, csupán új dalok komponálására hívják fel a hallgatókat. A győztes ráadásul már az új stadion megépüléséig is megkapja örökös helyét a meccseken.

Honlapunk szerkesztője, Istenes Tibor jó ideje a hazai zenésztársadalom jelentős, Fradi-érzelmű képviselőivel beszélget és mindegyiküknek felteszi a kérdést, szereznének-e új Fradi-indulót vagy dalt. Balázs Fecó, Deák Bill Gyula, Nagy Feró, Vörös István: valódi márkás nevek, igazi profik, különböző műfajokban. Véleményünk szerint új dalok tekintetében velük és természetesen több hozzáértővel is érdemes lenne felvenni a kapcsolatot, őket is érdekelhetné egy örökös bérlet, a színvonal pedig garantált lenne.

Hagyjuk azonban a leendő dalokat, nézzük meg, melyek azok, amelyek eddig is felhalmozódtak a történelem folyamán. Lehet, lesz olyan olvasó, akinek ezek némelyike is újnak fog hatni.

A dalokat a megszületésük sorrendjében vesszük számba:

1. Mi ferencvárosiak vagyunk

Így kezdődött az első FTC-induló, amelynek teljes szövege:

Mi ferencvárosiak vagyunk
Keményen harcolunk,
Az ellentől nem rettegünk
Góaljukra törtetünk.
A labda vígan felrepül
Lábunk súlya alatt,
Mi támadunk és meg nem állunk,
Míg gólba nem akad.
Most sorba szépen felálljatok, felálljatok!
A labdát előre adjátok, s vigyázzatok!
Előre, előre hát!
Ilyen gárdának valóban nincs párja a világon,
Nem félünk mi senkitől,
Legkevésbé az ellentől.
Hipp, hipp hurrá!

Már 1900-ban énekelték ezt az indulót a Soroksári úton az edzések után a futballisták, a vezetők, a szurkolók, valamint a kenyeret, szafaládét, zöldpaprikát, sört „szolgáltató” iparos és kereskedő „szponzorok”. Sajnos csak a szöveg maradt az utókorra, a zenéje nem. A szöveget Ungár Gyula az 1910-es évek FTC kapusa rögzítette az 1960-as években. Egy érdekesség: a negyedik sorban fellelhető góal szó nem a gólt, hanem a kaput jelentette, akkoriban ugyanis így hívták.

2. Nagy volt az FTC, nagy lesz az FTC

Eltelt két évtized és új induló született. Szövegét Török Rezső írta, Magyar László zenésítette meg.

Régi játékosok elmondása szerint ezt az indulót egy-egy rangadó megnyerése után és a külföldi túrákon énekelték. De a Széchenyi Kávéházban vagy a Gutgessel Vendéglőben, a józsefvárosi és természetesen a ferencvárosi kiskocsmákban is gyakran felcsendült: “Nagy volt az FTC, nagy lesz az FTC“.

A csapat játékosai 1947-ben, túrájuk alkalmával Mexikót is megismertették ezzel a dallal. A helyieknek olyannyira tetszett, hogy még a rádióba is meghívták a jóhangú és minden banketten szépen éneklő játékosokat. Köztük pedig a két nagyhírű kölcsönjátékost, Szusza Ferencet és Puskás Öcsit. Utóbbi egy korabeli interjúban meg is említette: “.. futballozni Kispesten, énekelni a Fradiban tanultam meg..”.

Visszatérve a mexikóiakra, ők is megörvendeztették a Fradit egy frenetikus sikerű csatakiáltással:

Una… dos… tres…
Si-ki-ti bum ala-bim-bom-ba
Si-ki-ti bum ala-bim-bom-ba
Ala-bio-ala-babo
Ala-bim bo-ba
Ferencváros, Ferencváros ra-ra-ra!

3. Hajrá Fradi!

Az FTC labdarúgók szurkolóinak indulója
Copyright 1948 by Sallay Misi, Budapest

Ezek a sorok a napjainkban is hivatalos Fradi-induló Sallay által kiadott kottás levelezőlapján olvashatók. A mai indulónk, amit Hál’ Istennek a rádiósoknak sem lehet megváltoztatni, immár 62 esztendős.

Sallay Mihály korának népszerű cigányprímása és nótaszerzője volt. Tapolcán született 1910.10.27-én, a negyvenes évek elején Ungváron, 1945 után Budapesten muzsikált és énekelt, ugyanis minden szerzeményét először maga adta elő. Zenészkörökben amúgy a második Dankó Pistának hívták.

Hihetetlenül gyorsan népszerű lett a dal, gyakorlatilag a suszterinasok is ezt fütyülték, tehát sláger lett. Természetesen már ezzel köszöntötték az 1948/49-es dicső bajnokcsapatot is. Ez lett az első dal a klub történelmében, amely hanghordozón, bakelit lemezen is megjelent.

Íme egy korabeli felvétel (az előbbiek ismeretében a felvétel elejére írt felirat (a 20-as 30-as évekből) téves, hisz a dal 1948-ban született, így sem mai, ahogy a felvétel sem:

4. Mit mesél egy régi sportlap, mit mesél?

Sallay Mihály az induló sikerén felbuzdulva írt egy másik dalt is az öregedő Fradisták tiszteletére, amely mindmáig sláger az adott korosztályban. Hogy mást ne említsünk, ez év január 23-án Etyeken Albert Flórián vezetésével ezt énekelte el a Baráti Kör küldöttsége.

Hallgassuk meg ezt a dalt a Baráti Kör tagja, Kemény Kázmér előadásában, kíséri együttese, a Canada Dry.

Sallay Mihály 1967-től 1969-ig Zürichben zenélt, a Paprika Csárdában. Nem múlt el nap, hogy ne játszotta volna el ezt a két dalt. 1970. március 5-én Budapesten hunyt el. Életművének e két darabja azonban örökké hirdeti a nevét.

Az összeállítást készítette: Simon Sándor

(Folytatása következik,
a következő rész tervezett tartalmából:
1. Fradi-szignál
2. Gól kell a bajnoksághoz, Hajrá Fradi!
3. Mese zöld-fehérben
4. Szép volt fiúk!
5. Zsiborás
6. Zöld zászlók, zöld sasok magasan szárnyaljatok!)

Felhasznált forrás: Nagy Béla: Fradi nosztalgia 2.