Több Fradista érzelmű emberrel volt szerencsénk beszélgetni az elmúlt időben.Túlnyomórészt zenészekkel, színészekkel, na és persze játékosokkal is összesodort bennünket az élet.

Jó volt látni, hogy sokféle ember, több szálon futó, egymástól teljesen különböző életútja, lenyűgöző formában fonódott össze, mindegyikük más és más egyéniség, érdeklődésük egy meghatározott dolog által mégis egyfelé orientálódott. Nagy érdeklődéssel figyeltem azt, ami megfoghatatlanul rejtélyes és ebből kifolyólag izgalmas is egyben, hogy miként vonz mágnesként egymáshoz, majd tart össze különféle embereket – akár évtizedeken keresztül – egy közös pont, amit úgy hívnak, hogy Fradizmus.

Az eddigi összes, Fradizmusát büszkén vállaló beszélgetőpartnerünk elismert közszereplő, és annak ellenére, hogy életútjuk különböző, személyiségükben roppant mód hasonlítottak egymásra. A sokadik interjú után derült fény arra, hogy lám, mind kivételes, elragadó, kreatív egyéniségek, akik, túlzás nélkül mondhatom, a bölcsek útján járnak és rendíthetetlenül harcolnak az igazukért. Ez talán túl idealista megfogalmazásnak tűnhet, de akkor is így van!

A sok acsarkodónak pedig ezennel üzenem: mivel az emberi természet bűnös és gyarló, tökéletes ember nincsen, így az igazságharcosok sem tökéletesek, és nem is halhatatlanok.

A mi Fradista lelkületű nagyjaink is halandók, de mégis ők már rájöttek valamire:

Minden változik, semmi sem állandó, minden véges, s az életünket ehhez mérten érdemes élni. Az igazi értékek – bármennyire is elnyűtt közhelynek tűnhetnek – a szeretet, az igazság, és a tudás hatalmában gyökereznek, és ezt bátran lehet hirdetni, akár a Fradizmusunk által.

Az igazi hatalom az, tudatában lenni és használni, hogy Isten képmásai legfeljebb csak hasonlíthatnak a tökéletesre, azzá sohasem válhatnak.

Ha azt vesszük figyelembe, hogy az univerzum emberi tudattal felfoghatatlan méreteket ölt, rá kell ébrednünk, porszemek atomrészecskéi vagyunk csupán. Azonban a Föld kontinensei, országai és társadalmaiban létrejött közösségei, mint a ferencvárosi klub is, nagyobb csoportokba terelik az embereket. Szerepünk, nekünk Fradistáknak hatalmas, mert a mi civilizációnkat az ehhez való hozzáállásunkkal is formáljuk, fejlesztjük, befolyásoljuk és adjuk megszerzett tudásunkat tovább a következő sportnemzedéknek.

És, mint tartja az ókori római költő, Vergilius: “Fata viam invenient“, vagyis “A sors megtalálja a maga útját“.

Avagy, a hasonló gondolkodású emberek az igazak útján járva találkoznak, végül elérnek egy közös pontig és egybegyűlnek a lelátókon. Valami meghatározott dolgunk van ott, kitartani a Fradi mellett, tűzön-vízen keresztül menni a kedvenc, igaz csapatunkért.

Istenes Mónika