2017. április 30. vasárnap

Mi újság? Születésnapi beszélgetés Murai Sándorral

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2011. március 22.

Ma ünnepli ötvenedik születésnapját a Fradi 30 évvel ezelőtti bajnokcsapatának jobboldali támadója, Murai Sándor. Vele beszélgettünk.

– Itt, ezen az oldalon is nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy megemlékezzünk mindazokról, akik valaha is játszottak a Fradiban. Ez indított arra, hogy a születésnapodon felhívjalak, beszélgessünk egy kicsit. Elsőként az FTC Baráti Kör és gondolom, sok fradista nevében is kívánok neked ezen a szép kerek évfordulón nagyon boldog születésnapot, jó egészséget és sok sikert az életben!
– Köszönöm szépen! Meglepő ez, de annál örömtelibb számomra, hisz már régen nem élek reflektorfényben. Arra, hogy a Fradiban játszhattam, nagyon büszke vagyok, hisz ez tényleg óriási élmény, megváltoztatja az embernek a futballról alkotott felfogását.

– Neked hogyan változtatta meg?
– Engem ifjúkoromban több nagyszerű élmény is ért a futballban. Az első, hogy nem sokkal a 16. születésnapom után bemutatkozhattam az NB I-ben, akkor még a Kaposvár színeiben. Akkor más volt az NB I, mint ma. Csodálatos képességű játékosok és csapatok játszottak. Ilyen volt az Újpesti Dózsa is a maga álomszerű csatársorával. Ma már tagadhatnám, hogy nagyon kedveltem a játékukat, sokat lehetett tőlük tanulni. Tagadhatnám, de nem teszem, mert ez az igazság. Aztán a Fradi igazolt le 18 évesen. Bekerültem egy olyan közegbe, amit tényleg csak olyanok tudnak megérteni, akik valaha is részesei voltak. És nemcsak bekerültem, de el is fogadtak. Úgy belül a csapat, mint kívül a közönség. Ekkor nem is történhet más, mint az, hogy vallhattál korábban bármi mást, ezután csak ez érdekel. Ez az érzés egy életre szól.

– Hogy történt az a fiatalkori NB I-es debütálás? Ki volt az az edző, aki meg merte lépni ezt a ma szinte felfoghatatlan lépést, hogy 16 éves gyereket a mélyvízbe dob?
– Mathesz Imre volt akkoriban a Kaposvár edzője. A soros hétvégi bajnoki előtt szólt, hogy menjek a felnőttekhez edzésre. Aztán nemcsak edzettem, a meccsre is elvitt, sőt a 70. perc környékén be is állított. Ráadásul nem máshol, mint az Üllői úton a Fradi ellen. Jól ment a csapatnak, hiszen 2-2-es döntetlent értünk el.

– Hogyan folytatódott a karriered?
– Tudom, a debütálásom annak is köszönhető volt, hogy sok volt a sérült a csapatban. Ők meggyógyultak és visszavették a helyüket. A szezon végén azonban a csapat kiesett az NB I-ből. Az NB I/B-ben már én is rendszeres játéklehetőséget kaptam, stabil csapattaggá váltam. Jól ment a játék, ifiválogatott lettem, amelynek edzője Rákosi Gyula volt. Nyilván ez is közrejátszott abban, hogy végül a Fradiba kerültem.

– A sorsfordító érzésről már beszéltél. Kérlek, beszélj a bajnoki címről is!
– Azt hiszem, valahol ott a lényeg, hogy a Fradi tagjaként egészen más érzés bajnokságot nyerni, mint bármely más magyar csapattal. Ebben az országban a bajnokságban mindenki a Fradi elleni meccseket várja, azok jelentik az idény csúcspontjait. A Fradi ellen minden magyar csapat meg akarja mutatni, mit is ér. Így volt ez mindig, így van ma is. A Fradit mindenütt érzelmekkel telítve említik. A legtöbben szeretik, de vannak, akik éppen nem, sőt. Nincs még egy magyar csapat, amelyik ennyire beleivódott az emberekbe. A Fradi ellen nyerni mindenkinek rangot adott. Így a Fradi egy-egy bajnokságban minden meccsét rangadónak tekinthette és tekintette is. Ezért igazi rang egy Fradival nyert bajnoki cím.

– Tudjuk, Prukner Lászlóval baráti a viszonyod. Ez honnan datálódik?
– A Fradi után 1984 nyarától egy szezont Debrecenben játszottam, majd visszakerültem Kaposvárra, ahol három évig együtt játszottunk. Én jobbszélső voltam, ő a középpálya jobb oldalán játszott. Sokat beszélgettünk, tényleg barátokká váltunk. Aztán jött egy olyan időszak, hogy nem is találkoztunk. Amikor Prukner Laci edző lett Kaposvárott és ebből kifolyólag a csapatával gyakrabban jött Pestre, akkor újra összefutottunk, mert azokat a meccseket én is megnéztem és volt egy kis idő a beszélgetésekre is.

– Prukner László edző lett, Murai Sándor miért nem?
– Fiatal koromban nem akartam edző lenni. Elsősorban azért nem, mert úgy éreztem, hogy a habitusommal nem tudom összeegyeztetni. Én egy maximalista ember vagyok, mindenben csak a legjobbat tudom elképzelni. A futballban is, úgy a meccseken, mint az edzéseken. Aki nem így áll a játékhoz, azzal egész biztos konfliktusba kerülök. Azt gondoltam, ezeket a konfliktusokat nem kezelném megfelelően. Ezért inkább a vállalkozói szférában ténykedtem. A pálya felé azonban mindig húzott a szívem. Érettebb fejjel tán bele is vágtam volna az edzőségbe, de akkor meg az tartott vissza, hogy rengeteg tanfolyamot, iskolát írtak elő. Így alakult.

– Ma mivel foglalkozol?
– A vállalkozásaim nem úgy mennek, mint régebben, így küzdök, hogy a felszínen maradjak. Gyakran járok meccsekre, elsősorban a fiam meccseire.

– Nocsak! Lesz Murai utánpótlás? Hol játszik a gyerek?
– Természetesen a Fradiban, az U15-ös csapat tagja. Remélem, ő is megtapasztalhatja majd azt az érzést, mit jelent a Fradi első csapatában futballozni. Valamint azt is, mit jelent tízezer ember előtt futballozni. Sokat mesélek neki azokról az időkről, amikor mi minden meccsen 20-30 ezer ember előtt futballoztunk, a Népstadionban pedig előfordult 70 ezer is. Hitetlenkedve hallgatja. A mai generáció azt hiszi, mindez csak külföldön lehetséges. Ő is örülne neki, de azt hiszem mindannyian, ha visszajöhetnének itthon is azok az idők. Ehhez nélkülözhetetlen szükség van egy jó Fradira. Lám, a Videoton ellen egyből kinn volt 10 ezer ember, miközben a többi pályán alig. Ha a Fradi hozza az eredményeket, akkor mágnesként vonzza a szurkolókat is. Szeretném, ha a fiam egyszer tényleg részese lehetne egy ilyen csodának.

– Létrejöhet ez a csoda?
– Meggyőződésem, ha rendeződnek a Fradin belüli és körüli viszonyok, akkor igen. Azt, hogy mikor és főleg miként rendeződnek ezek a viszonyok, arról nekem nincs fogalmam. Nem irigylem Prukner Lacit, hogy pont ebben a helyzetben kormányozza a csapatot. Ha olyan lehetőségekkel bírna, mint mondjuk a mai Videoton, akkor kétségem sincs afelől, hogy bajnokcsapatot csinálna, Fradi bajnokcsapatot, amely elindítaná a pozitív folyamatokat. Ezt a meggyőződésemet igazolja, hogy a csapat a jelenlegi bizonytalan helyzetben, pénz nélkül igazolva itt tart, így is mutatja az erejét. A vezetésnek, a szponzoroknak vissza kell állítani a Fradi nimbuszát. Ennek a nimbusznak ugyanolyannak kell lennie, mint a mai külföldi nagy csapatokénak. Hisz a Fradinak is több mint száz éves tradíciói, fényes eredményei vannak, amelyekre ma is, a jövőben is tud építeni. Együtt sikerülhet. Ha vezető, szponzor, edző, játékos, szurkoló újra ugyanúgy gondolkodik, ha újra olyan család lesz a Fradi, mint régen, akkor igenis létrejöhet újra a Fradi csodája.

– Azt hiszem, ez végszónak is tökéletes. Köszönöm a beszélgetést és mégegyszer a legjobbakat kívánom a születésnapodon.
– Én köszönöm a megkeresést, hogy beszélgethettem a Fradiról.

 

Simon Sándor

A végére ugorhat és hozzászólhat.

3 hozzászólás

  1. Drescher Károlyné írta:

    Kérem sziveskedjene kérésemet elküldeni Murai Sándornak.Vegye fel velem a kaocsolatot családi ügybe.Szeretnék az édesanyja és testvérei után érdeklődni. A férjem az unokatestvére. Sajnos nem tudom másképp elérni. Kiadható neki az adatom. Köszönettel: Drescher Károlyné

    Hozzászólás ideje: 2011. május 7. 17:30

  2. Simon Sándor írta:

    A hozzászóláshoz megadott email címen válaszoltam.

    Hozzászólás ideje: 2011. május 8. 18:12

  3. Tamás Lajos írta:

    Üdvözlöm
    Abban szeretném a segitségét kérni hogyan tudnék idősebb Fradi játákosoktól autógrammot kérni pl. Murai Sándor,Jacsika,Judik,Limperger …
    Én fradi szurkoló vagyok már kb 130db eredeti aláirásom van fiatal és idősebb játékosoktól is.
    Szeretnék minél többet összegyüjteni
    köszönettel Tamás Lajos

    Hozzászólás ideje: 2011. május 24. 08:38

HOZZÁSZÓLÁS






Legutóbbi hozzászólások

Az FTC Baráti Kör honlapja

    Felelős szerkesztő: Simon Sándor
        A honlapon megjelent tartalomban való közreműködésért és munkáért külön köszönetet mondunk
          Simon Józsefnek (ellenfeleink jelene, mérkőzések utáni publicisztika)
            Szántay Balázsnak (tudósítások megemlékezésekről, összejövetelekről, fotók)
              Zsiga Lászlónak (statisztika, történelem, események, eredmények)
                Dluhopolszky Lászlónak (karikatúra, humor)
                  Harsányi Györgynek (fotók)
                    Email: ftc.barati.kor@gmail.com
                      Köszönjük, hogy megtisztelt a figyelmével! Várjuk észrevételeit, javaslatait!

                      Legutóbbi hozzászólások

                      Meghívó emléktábla avatására

                      Bejegyzés ideje: 2017. április 21.
                      Szerző: Admin

                      Statisztikák

                      Bejegyzés ideje: 2015. augusztus 7.
                      Szerző: Simon József

                      Ismét elment egy régi Fradista …

                      Bejegyzés ideje: 2010. január 20.
                      Szerző: Simon Sándor

                      648

                      Bejegyzés ideje: 2010. május 30.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Napi válasz, VII.8.

                      Bejegyzés ideje: 2009. július 9.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Dr. Csanádi Árpádra és Schlégel Oszkárra emlékeztünk

                      Bejegyzés ideje: 2010. szeptember 19.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Bemutatjuk szombati ellenfelünket: Újpest FC

                      Bejegyzés ideje: 2010. szeptember 11.
                      Szerző: Simon Sándor