2017. április 24. hétfő

Nemzet, Fradi, március 15.

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2012. március 15.

Március 15-e a magyar nemzet nagy ünnepe. Ez pedig egy fradista oldal. Úgy foglalkozunk az ünneppel, hogy nem feledjük, kinek szurkolunk. Gondoljunk csak arra, hogy kedvenc csapatunkat a története során gyakran említették, mint a nemzet csapatát. Itt az alkalom, hogy erre a feledésbe merülő, sőt gyakran már vitatott tényre egy kicsit emlékeztessünk.

Tegyük ezt egy olyan nemzeti ünnepen, amely szimbólummá tudott válni a nemzet életében. Tisztelegnünk kell a márciusi ifjak előtt, akik hitet adtak ennek az országnak, hogy a szabadság nem veszhet el senki számára. Hitet és programot adtak, úgy lázadtak, hogy megmutatták a jövőbe vezető utat. Hitük és tettvágyuk mint vihar söpört végig az országon, mögéjük állt nemes és jobbágy, akiknek mind fontos volt a szabadság, a magyarság! A forradalmat és szabadságharcot ugyan leverték, de ez a hit örökké megmaradt a magyarban. 164 év múlt el, mennyi minden történt azóta a nemzettel. Volt szabad is, volt újra rabigában. Ma elvileg megint szabad! De hiszünk még az igazi szabadságban? Hiszünk még a nemzet erejében? Hiszünk még önmagunkban?

Petőfi Sándorról és március 15-ről természetesen mindenkinek a Nemzeti dal jut az eszébe, amikor valósággal kirobbant belőle a szabadság követelésének vágya, szavaival lángra tudta gyújtani az egész nemzetet. Én most mégis egy korábbi, 1847. februárjában írott versét idézem, amely nagyon jól jellemzi azt a helyzetet, amelyből 1848 tavasza sarjadt.

MAGYAR VAGYOK

Magyar vagyok. Legszebb ország hazám
Az öt világrész nagy területén.
Egy kis világ maga. Nincs annyi szám,
Ahány a szépség gazdag kebelén.
Van rajta bérc, amely tekintetet vét
A Kaszpi-tenger habjain is túl,
És rónasága, mintha a föld végét
Keresné, olyan messze-messze nyúl.

Magyar vagyok. Természetem komoly,
Mint hegedűink első hangjai;
Ajkamra fel-felröppen a mosoly,
De nevetésem ritkán hallani.
Ha az öröm legjobban festi képem:
Magas kedvemben sírva fakadok;
De arcom víg a bánat idejében,
Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.

Magyar vagyok. Büszkén tekintek át
A múltnak tengerén, ahol szemem
Egekbe nyúló kősziklákat lát,
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.
Európa színpadán mi is játszottunk,
S mienk nem volt a legkisebb szerep;
Ugy rettegé a föld kirántott kardunk,
Mint a villámot éjjel a gyerek.

Magyar vagyok. Mi mostan a magyar?
Holt dicsőség halvány kisértete;
Föl-föltűnik s lebúvik nagy hamar
– Ha vert az óra – odva mélyibe.
Hogy hallgatunk! a második szomszédig
Alig hogy küldjük életünk neszét.
S saját testvérink, kik reánk készítik
A gyász s gyalázat fekete mezét.

Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,
Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!
Itt minálunk nem is hajnallik még,
Holott máshol már a nap úgy ragyog.
De semmi kincsért s hírért a világon
El nem hagynám én szülőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!

Miért e sorokat idézem? Egy gondolatkísérlet miatt! Ha a magyar és a nemzet szavak helyére a fradistát a fradizmust helyettesítjük, nem mozdul meg bennünk valami? Nem ijesztő a hasonlóság? Én mindenesetre analógiát vélek felfedezni, ijesztő analógiát Petőfi akkori magyarságféltése és a ma fradiféltése között.

Én ma is aggódom a nemzetért, aggódom a csapatomért. Ugyanakkor hiszek benne, ahogy Petőfi és a márciusi ifjak győzelemre tudták vinni a szabadság iránti olthatatlan vágyukat, 1848. március 15-én kitörhetett az, ami mélyen mindig is ott volt a szívekben, a Fradi szabadsága, nagysága, jövője iránt érzett vágy, hit sem hiábavaló. Ahogy a magyar nemzetnek, úgy a Fradinak is helye van a XXI. században. Helye, mert előbbit több mint egy évezred, utóbbit több, mint egy évszázad gyökerezte kiolthatatlanul oda. Lehet, sokan mesterkednek azon, hogy ez ne történjem meg, őket azonban örökre figyelmeztesse ez a szent ünnep. Ahogy a népek tengere fel tudott támadni, úgy a Fradiért aggódók sem fogják örökké aludni az álmukat. Nem véletlenül született ez a dal sem: “Fradi volt, Fradi lesz, míg a földön ember lesz!”

Simon Sándor

A végére ugorhat és hozzászólhat.

HOZZÁSZÓLÁS






Legutóbbi hozzászólások

Az FTC Baráti Kör honlapja

    Felelős szerkesztő: Simon Sándor
        A honlapon megjelent tartalomban való közreműködésért és munkáért külön köszönetet mondunk
          Simon Józsefnek (ellenfeleink jelene, mérkőzések utáni publicisztika)
            Szántay Balázsnak (tudósítások megemlékezésekről, összejövetelekről, fotók)
              Zsiga Lászlónak (statisztika, történelem, események, eredmények)
                Dluhopolszky Lászlónak (karikatúra, humor)
                  Harsányi Györgynek (fotók)
                    Email: ftc.barati.kor@gmail.com
                      Köszönjük, hogy megtisztelt a figyelmével! Várjuk észrevételeit, javaslatait!

                      Legutóbbi hozzászólások

                      Meghívó emléktábla avatására

                      Bejegyzés ideje: 2017. április 21.
                      Szerző: Admin

                      Statisztikák

                      Bejegyzés ideje: 2015. augusztus 7.
                      Szerző: Simon József

                      Fradi-naptár: 02.05. – 02.07.

                      Bejegyzés ideje: 2010. február 5.
                      Szerző: Simon Sándor

                      A Fradi dicső múltja, 31.rész – 1932-33

                      Bejegyzés ideje: 2009. május 1.
                      Szerző: Simon Sándor

                      KTE – FTC. Mit vár az az ember, aki mindkét csapatnál érdekelt volt…

                      Bejegyzés ideje: 2010. augusztus 6.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Fradi eseménynaptár: 07.19 – 07.25

                      Bejegyzés ideje: 2010. július 19.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Az elfelejtett gólkirály: Friedmanszky Zoltán

                      Bejegyzés ideje: 2009. január 26.
                      Szerző: Simon Sándor