2017. május 25. csütörtök

Sanyi bá csalódott

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2013. október 7.

Itt akár be is fejezhetném, mielőtt elkezdtem volna. Mert, mert oly nagy ez a csalódás.

honvéd-fejpárbajKoromból adódóan már évtizedek óta járok meccsre, nézem a Fradit. Nézem, szurkolok neki, várom a győzelmet. Pontosítok, persze, hogy a győzelmet várom, remélem, de azt mindenképp, ami ezt előidézi, a játékot, a Fradihoz méltó játékot. Azt a játékot, ami a Fradit Fradivá tette, amitől több tudott lenni, mint a többi magyar csapat. Megfogalmazni ezt nem könnyű. Lehet írni, támadófutball, lehet, látványos futball, lehet, megalkuvást nem ismerő küzdelem a klubért, a színekért, a címerért, milliók szeretetéért. A múltban bebizonyosodott sokszor, az ilyen futballból sem lesz mindig győzelem. Akkor szomorú az ember és mondja, majd legközelebb. És legközelebb tiszta lappal indulhat a csapat.

Ma más van, más kor. A futball nem csak érzelem, sokkal inkább üzlet kérdése. A kettő szinkronba hozása idehaza valahogy nem akar sikerülni. Lassan, de biztosan múlik az érzelem, jó üzletről meg nem lehet beszélni. A zöld-fehér színek, a címer szeretete, tisztelete, a Fradi mágikus ereje kiveszőfélben, nem bír a profinak nevezett szemlélettel. Nem, nem egyik pillanatról a másikra történik ez, hanem egy lassú folyamat részeként. Közben jönnek reményteli pillanatok, amikor a hozzám hasonlóan érzők és gondolkodók újra felednek minden rosszat, és hisznek a csodában, a Fradi valódi újjászületésében. Ricardo Moniz gyorsan szimpatikus lett a szurkolók köreiben. Az ő futballról alkotott filozófiája, felfogása közel van ahhoz, ami a mi fradista szívünknek kedves. Tavaly láttunk néhány reményt keltő, megalapozó meccset is, amikor a pályán látszott, a csapat nyerni akar. Nyerni akar mindenáron, ha kell a falon is átmegy a győzelemért. Ezek az apró szikrák azonnal lángra lobbantották a szívünkben folyamatosan szunnyadó várakozásokat. Talán mégis lesz csapatunk? Jó a vezetés kommunikációja is, kimondottan a bajnoki címet tűzi a zászlóra. Ez kell nekünk, erre vártunk oly régen! Erre ide jutottunk, sajnos. A Videoton elleni vereségre jött a győri gyógyír, amely megint elhitette velünk, van és lesz remény, amit gyorsan lehűtött a debreceni produkció és vereség. Majd megint egy felszálló ág, tetőzve az Újpest elleni meccsel. Az tényleg olyan volt, amire alapozni lehetett volna. Újra együtt csapat és közönsége, belátható közelségben az első hely. Az az első hely, ami most megint nagyon távolinak tűnik. Egy kimondottan bajnokságra törő csapat nem tékozolhat el két forduló alatt hat pontot úgy, ahogy a Fradi most tette, túl nagy előny ez a vetélytársainak. Az Újpest elleni mámor óta nincs játék a pályán. Mintha a csapat nem tudna átlépni egy küszöbön. Már a tavalyi bajnokságban is megfigyelhető volt, hogy amikor esély kínálkozott fellépni a dobogóra, mindig jött egy vereség, egy érthetetlen blokk. Mint most is. Ahelyett, hogy kialakulna a bajnokságban a Vidi-Fradi különverseny, megint a dobogó alsó fokát nézzük, alulról.

Csalódott vagyok. Nem a játék egyes elemei miatt, hanem az összkép az, ami azzá tesz. Hibázik a védelmünk? Akkor mi van? Majd elöl helyrehozzuk! Így volt ez a múltban mindig, ez a csapat is mutatott már példát rá. Az elmúlt két meccsen azonban nem. Nem látszott az, hogy mindenáron nyerni akarnának. A szaksajtó ilyenkor írja, tompa, életlen a játék. És egyáltalán nem furcsa módon, ilyenkor az akarás is görcsössé válik. Az a baj, hogy azt érzem nem várom a következő hetet, amely eddig mindig a remény hete volt, hogy eljön gyorsan a javítás. Csak magamat marom, tépem, ráadásul most két hétig, mert akkor látom őket legközelebb a pályán. Reménykedem még a győzelemben? Persze, én mindennek ellenére mindig abban reménykedem, ez van belém kódolva, abba a zöld-fehér szívembe, javíthatatlanul optimista lelkembe. És kiáltom, hol hangosan, hol csak úgy magamban, Hajrá Fradi! Ez nekem nem üzlet, hanem múlhatatlan érzelem.

Sanyi bá,
alias Simon Sándor

Fotó: nemzetisport.hu

A végére ugorhat és hozzászólhat.

4 hozzászólás

  1. Kinizsi írta:

    “Besic kiállítása jogtalan volt. Nagyon nehéz lesz a Honvéd ellen nélküle. Félek, hogy rossz sorozat következik.” Írtam a legutóbb a szomorú Sanyi bá-nak. Sajnos, a jóslatom bejött. Nagyon csalódott vagyok, nem is annyira a vereség, hanem a látottak miatt. Egy gyenge Honvédot nem sikerült legyőzni. Miért? Azért, mert a túlfizetett, túlértékelt játékosaink közül csak néhányan (Jenner, Holmann, Buzsáky, Bönig) hajtott, a többiek nem fogták fel, hogy milyen fontos ez a mérkőzés. A nézők többsége (természetesen ők nem szakértők) hetek óta látja, hogy Jova vonalkapus, Gyömbér nem jobbhátvéd, Józsi alibizik, Somalia hiányzik a jobbszélről stb., a szakvezetés nem látja? A csapatnak nincs stílusa, a nálunk gyengébb csapatok is futballoznak, megfelelő taktikát választanak ellenünk. Ha így folytatjuk, akkor a Prukner vezette Kaposvártól is ki fogunk kapni! Ébresztő!!!

    Hozzászólás ideje: 2013. október 7. 14:43

  2. gyulabá írta:

    Nem is tudom melyik vereség fájt jobban, a PA , vagy Honvéd elleni… Ilyenkor mindig (immár 50 éve…) az jut az eszembe, milyen belső probléma lehet a csapatnál, most éppen, ki kit akar leégetni, ki mit akar kierőszakolni… Stb. stb.
    Mert hihetetlen, hogy az addig utolsó előtti újoncot, vagy a nem épp formában lévő (kettőt kapunkra rúgó) Honvédot ne lehessen megverni!!!
    Sajnos nem szokatlanok nekem a Fradi váratlan kisiklásai. Elég csak emlékezni 1963-ra, amikor két meccsen 1 azaz egy pont kellett VOLNA a bajnoksághoz, de nem lett! Vagy a 74-es Szentély-avató, ahol 0-1 lett a Vasassal…- Csak így hirtelen kiragadva.
    Persze továbbra is Hajrá Fradi!, de nem biztos, hogy nekem is néznem kell ezeket a kínkeserves, ostoba vereségeket. És ezt a lélektelen játékot.
    Adams története szörnyű és végtelenül szomorú, de azért a MUNKÁT el kell végezni. Főleg ilyen jó fizetésekért…

    Hozzászólás ideje: 2013. október 7. 16:13

  3. Kinizsi írta:

    Sanyi bá! Azért is szomorú vagyok, mert egy velem kb. egykorú, tehát nem fiatal szurkolótársam a meccs után négy sorral fentebbről gúnyosan üvöltötte felém, hogy “Tavaly azt mondtad, hogy jövőre jó csapatunk lesz!” Igen, úgy éreztem, és ma is úgy érzem, hogy az edzőben és a játékosokban megvan a képesség a sikerességhez, csak ki kell dolgozni egy hatékony, sok passzos, gyors taktikát, játékot, és a bőséges keretből végre meg kell találni minden játékos posztját. Messze még a bajnokság vége! Volt már olyan, hogy gyengébb őszre jött egy fergeteges tavasz. Még nem szabad temetni a csapatot. Hajrá Fradi!

    Hozzászólás ideje: 2013. október 7. 19:55

  4. kritikus írta:

    Tisztelt Sanyi bá !

    A magam részéről nem vagyok csalódott, ezt vártam, ebben a csapatban nincs ennél jelentősen több. Játékunk kiismerhető lett nagyon is hamar, taktikai repertoárunk nulla, itt az ideje ezt a csapatot eltemetni. Edzőstől.

    Hozzászólás ideje: 2013. október 8. 09:29

HOZZÁSZÓLÁS






Legutóbbi hozzászólások

Az FTC Baráti Kör honlapja

  • Felelős szerkesztő: Simon Sándor
  • A honlapon megjelent tartalomban való közreműködésért és munkáért külön köszönetet mondunk
  • Szántay Balázsnak (tudósítások megemlékezésekről, összejövetelekről, fotók)
  • Simon Józsefnek (statisztikák)
  • Dluhopolszky Lászlónak (karikatúra, humor)
  • Harsányi Györgynek (fotók)
  • Email: ftc.barati.kor@gmail.com
  • Köszönjük, hogy megtisztelt a figyelmével! Várjuk észrevételeit, javaslatait!

  • Legutóbbi hozzászólások

    Meghívó Pestszentlőrincre

    Bejegyzés ideje: 2017. május 25.
    Szerző: Admin

    Statisztikák

    Bejegyzés ideje: 2015. augusztus 7.
    Szerző: Simon József

    Tavasszal még egymással szemben, most már nagyon messze egymástól

    Bejegyzés ideje: 2011. október 19.
    Szerző: Simon Sándor

    Születésnapi koszorúzás

    Bejegyzés ideje: 2015. december 4.
    Szerző: SzB

    Rögös úton a csúcs felé

    Bejegyzés ideje: 2010. május 12.
    Szerző: tibu1

    Miért?

    Bejegyzés ideje: 2010. március 1.
    Szerző: Simon Sándor

    Születésnapi köszöntések

    Bejegyzés ideje: 2017. március 8.
    Szerző: SzB