Kedvtelenül néz a felüljáró forgatagára, mégis magán hordozza a büszkeség minden pillanatát. Csendben, mozdulatlanul, magát kihúzva ott áll a hétköznapok zajos monotonságában. Nem lehet elkerülni őt a pillantásokkal, hozzátartozik a megszokott képhez.

Látott már ezer csodát, küzdelmet, bánatot és ünneplést is megélt, most mégis csendesen szótlanul áll és tűnődik a múlt ezernyi pillanatán.

Nem ma volt, hogy otthonra lelt. Megjöttét, mint minden újonnan érkezőt, ki először lép be a történelem kapuján, ünnepelve fogadta a boldog tömeg.

Aztán kialudtak a fények és az ünnepnap után jöttek a hétköznapok. Hétvégére viszont ismét pompába öltözött. Így telt élete csendben, vagy épp hangorkán között. Számomra hamar eljött a pillanat, mikor először láthattam őt. Járni, beszélni még alig tudtam, de szemem már látta, bevéste emlékeimbe ünneplő mosolyát. Én nem láttam minden csodát, ő mindent láthatott. Nem csak látta, de hirdette is csodáinkat s hirdeti ma is.

Mint régen, ott áll büszkén a székházzal szemben, s fénylő boldogsággal adja tudtunkra mérkőzéseink eredményeit. Persze azóta ő is megszépült, új ruhát, modernebb külsőt kapott, mégis megmaradt méltóságában. Nem is tehet másként, hisz ő a mérkőzéseink hírnöke.

Közeledik a labdarúgószezon zárása, pár “tartalék” mérkőzés maradt már csak erre az évre. Az eredményjelző tábla is készül már a tél hófehér álmaira. Fényei nem világítják a 90 percnyi statisztikát, téli álomra szenderül, álmában pedig megidéz száz és száz csodát.

Egy cikk lapozgatásom során róla is a kezembe került, s bár ez a fotó még az eredeti állapotában mutatja be, sokan láttuk éveken keresztül ebben a ruhájában is.

Istenes Tibor

(A régi eredményjelzőről közölt képek eredetiben a http://www.magyarfutball.hu/hu/stadion/4/tortenet-atalakitasok oldalon láthatók)