Fradi szurkolók a múltból: Payer András, a slágergyáros
Jelenleg szinte menekülök a múlt szurkolóihoz, hiszen nekik sokkal könnyebb volt. Persze nekik is volt nehéz időszak az életükben, régen is volt olyan, hogy kevésbé ment a Fradinak, de megélni ezeket a terheket mindig erőtpróbáló lehetett. Sőt sokkal hitetpróbálóbb megélni akkor, ha az ember nem látja a kivezető utat, mikor fogytán a remény. Nehéz ilyenkor írni is, hiszen alapjába véve egy optimista ember vagyok és nagyon nehezen írom le azt, ha fogy a hitem. Nagyon nehezen ismerem be még saját magamnak is, ha a remény egyre kevesebb, ha pedig beismerem, azonnal keresem az újabb kapaszkodót, nem adom fel, a következő mérkőzést már megint új reménnyel várom. Olvassa el a teljes cikket »


Mérhetetlen jókedv fogott el a következő cikk olvasásakor. Amikor női Fradista szurkolókkal találkozom, rendre valamiféle elégtétel érzése kerít hatalmába. Úgy érzem ez egyfajta visszaigazolás valami olyasmi okán, hogy lám, nem csak kifejezetten férfiak kiváltsága lehet a lelátókon szakértelemmel szurkolni Magyarország legjobb csapatának – és nem feltétlenül nemhez kötött eme szívderítő elfoglaltság – hanem a női nem is érezheti úgy, hogy együtt lélegzik a csapattal. 
