Fradi szurkolók a múltból: Kibédi Ervin
A napokban nagy megtiszteltetés ért! Kaptam az oldal szerkesztőitől egy lehetőséget, mely által kifejezhetem gondolataimat, érzéseimet azzal kapcsolatosan, ami az egyik legfontosabb dolog nekem.
Mi is lenne ez? Számomra az egyik legfontosabb dolog az életemben a Fradizmusom. Tudom, sokan vagyunk ezzel így, hiszen ennek az oldalnak is azért vagyunk látogatói, mert ez az érzés valamikor megfogott bennünket és szeretjük a hasonlóan érző és gondolkodó emberek társaságát. Értéktisztelő emberek vagyunk, a Ferencváros pedig az évek során történelmi értékké nőtte ki magát, megtartva és építve szellemi kincseit is. A felhalmozott szellemi értékekkel méltán büszkélkedhetünk. Nem véletlen az, hogy az ország legnépszerűbb csapata a Fradi lett. Ezt az egyesületet magáénak érzi az egyszerű kisembertől kezdve hazánk minden rétege. A Fradizmus nem ismer országhatárokat, nem rendelkezik korlátokkal, átöleli a korszakokat és az időt. Pontosan ezért örülök annak, hogy a múltból megmaradt újságok hitelesen dokumentálják ezt az életérzést, amit itt pár szóban én is összefoglaltam.
Régi idők hírességei mesélik el, hogyan kerítette őket hatalmába ez az érzés, mikor és miként lettek Fradisták és mit is jelent ez nekik.
Sorozatunk első riporja egy olyan színészhez vezet vissza minket, akiről még mindig sokunknak Hacsek jut eszébe, aki a Vidám Színpad kiváló alakja volt, Kibédi Ervinhez.
Kibédi Ervin (1924. december 24. – 1997. május 5.) színész, komikus.
Diplomáját 1949-ben a Zeneakadémián szerezte, dolgozott a Magyar Rádiónál, a Magyar Néphadsereg Színházában, majd 1957-től a Vidám színpad művésze lett.
Egyik leghíresebb slágerét, azt hiszem sokan magunkénak érezzük néha: ”Én nem hiszem, hogy normális vagyok…”
Olvassuk most őt, hogyan vallott Fradizmusáról, miként gondolkodott saját érzéseiről…
FRADI – HÍRADÓ 1963; 3.szám 17.oldal:
Istenes Tibor
És egy meglepetés:
mjozef22 írta:
A régi grundok és football pályák elengedhetetlel “tartozékai” voltak a jószemû játékos megfigyelõk. Hogy a szerkesztõ gárdát, vagy az új játékost illeti a dicséret, azt döntse el kik-ki magában. Egy biztos a Fradizmusról azonosan gondolkodó emberek elõbb, vagy utóbb egymásra találnak. Ifjú szerkesztõ társunk ne feled, mint olvasó, eddig csak jogaid voltak, írásod megjelenése után pedig “csak” kötelességeid lesznek, igaz a munkát megkönnyíti, hogy ugyanazon a térfélen játszunk. EEE.
Hozzászólás ideje: 2009. július 5. 08:01
fradissimo írta:
Gratulálok Tibu! Csak így tovább!
Hozzászólás ideje: 2009. július 5. 08:03
manyik írta:
Tibu1, köszönet! Várom a következõt!
Hozzászólás ideje: 2009. július 5. 12:53
franto1984 írta:
Tibu
Minden elismerésem!
egy újabb cikksorozat, ami hatalmas ûrt tölt be. nagyon értékelem ezeket a munkákat és nagy büszkeséggel is tölt el az olvasásuk. nagyon örülök, hogy ebbe a közegbe sikerült bekerülnöm és megértettem a történelmünk fontosságát.
Hozzászólás ideje: 2009. július 5. 13:21
Lalolib írta:
Olyan túl sok emlék nem köt hozzá, természetesen a jelmondata örök marad, de ezzel a cikkel belopta magát a szívembe! És még hányan lehetnek?
Tempó Tibu, tempó! Még több ilyen összeállítást kérek! 🙂
Hozzászólás ideje: 2009. július 5. 17:46
K@rcsi írta:
Gratulálok Tibu.
http://www.youtube.com/watch?v=8aOwdC8dtpw
Hozzászólás ideje: 2009. július 5. 20:16
Gera írta:
Gratulálok Tibu!!Sok sikert ehhez a “pályafutásodhoz”!
Hozzászólás ideje: 2009. július 6. 16:37
Sasi írta:
Emelem kalapom eme szép íráshoz…
Sokan köszönhetek a cikk írójának, hiszen Õ is hozzájárult ahhoz, hogy visszataláltam a Fradi pályára…
Köszönöm…
Hozzászólás ideje: 2009. július 27. 19:00
4everftc írta:
Tibu!
En is csak Gratulalni tudok – nagyon jo sorozat – varom a folytatast
Hozzászólás ideje: 2009. július 29. 06:13