2017. június 22. csütörtök

Nincs csüggedés, csak tovább!

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2010. augusztus 16.

Bajnoki meccset játszott a csapatunk. Nem szoktunk szó nélkül elmenni mellette eddig sem. Idén eddig könnyű dolgunk volt, hisz nyertünk. Könnyű volt publicisztikát írni, nyilatkozatmorzsákat közölni. Tudtuk, hogy az a pillanat is elkövetkezik, amikor mindezt egy fájó meccseredmény után kell megtenni.

Az is igaz, nem gondoltuk volna, hogy mindez éppen vasárnap este következik be.

Magam eddig azt mondtam, “Él a remény!”, majd “Tovább él a remény!”. Vasárnap este egy fájó vereséget szenvedtünk, egy olyan meccsen, ahol esélyesnek tartottuk magunkat. Sajnos, borult a papírforma!

Hazatérvén a meccsről sokat gondolkodtam, mit írjak, milyen gondolatokat osszak meg azokkal, akik megtisztelnek soraim elolvasásával. Nagy költőnk sorait idézve, jutott eszembe számtalan gondolat, ám őszintén bevallom, javarészük elhamvadt, mielőtt a billentyűkhöz értem volna. Egy, csak egy maradt meg bennem, talán nem véletlenül, hiszen e szavak az örökbecsű indulónkból valók.

Nincs csüggedés, csak tovább!

Számomra az elmúlt hét egyik nagy ajándéka volt, hogy beszélgethettem Dr. Klinghammer Istvánnal, a nagyrabecsült tudóssal, a hétkönapi szenvedélyét tekintve, megrögzött fradistával. Előre elmondta, hogy a nagy próbatétel akkor következik majd, ha ez a csapat nem nyer. Mit nem nyer, egyenesen sorozatban veszít. Mert ez benne van a pakliban. De annak, aki bonyolult, sokszor értelmezhetetlen körülmények között meglátja a folyamatok mozgatórugóját, annak értelmezni is kell azt. Átláthatatlan a Fradi körül a tulajdonosi szerkezet? Nem tudjuk értelmezni az érdekviszonyokat? Akkor próbáljunk meg arra koncentrálni, amit látunk. A pályára. Ott mi történik. Van ugye egy tanárember, aki új csapatot épít. Azt is elmondta, ez nem egyszerű folyamat, szakmailag egy évet is igényel. A kérdés az, van türelme a fradistáknak ezt kivárni? Őszintén remélem, erre a kérdésre csak igen lehet a válasz.

Mert mi van, ha nincs? Ki fog hozni új edzőt? Fog egyáltalán még hozni új edzőt? Hisz az angol vonal után megkaptuk a magyart. Hozzanak másik magyart? Vagy másik angolt? Esetleg olaszt, spanyolt, németet, hottentottát?

Prof. dr. Klinghammer István nagyon találóan fogalmazott a már idézett beszélgetésben, amikor azt mondta, a pályán, a lelátón, de mindenütt, ahol a Fradi szóba kerül, a fradisták egy nagy demokráciában, a fradizmusban egyenlőek. Egyenlőek a jogaik, de ne feledjük, kötelezettségeik is vannak. Mindenkinek hozzá kell tennie a nagy egészhez a magáét, azt ami a képességeiből telik. Hogy együtt lehessünk újra nagyok, a legnagyobbak.

2010. augusztus 15-én mi szurkolók hozzátettük? Tök mindegy, hogy szerencsével vagy nem, de hoztuk az első két bajnoki meccset, hazai pályán jó esélyünk volt nyerni a harmadikat is. Józan emberi számítás szerint ilyenkor nem gond a szurkolótoborzás, hogy legalább tízezren a helyszínen biztassák a csapatot. Erre mi történik? Az, amit láttunk, az erősen foghíjas lelátókat. Elgondolkodom, mi kellene, hogy újra benépesedjen az Albert Stadion? Pontveszteség nélkül nyerjünk bajnokságot 160 rúgott góllal? Utána megtelnének a lelátók? Vagy ide kellene hozni a Manchester Unitedet, Barcelonát, Real Madridot, Chelseat, hogy az értük rajongó magyarok tolongjanak a jegyekért.

Kétségbeesetten kiáltom, nem! Akkor is Hajrá Fradi! Az említettek lehetnek nagy, akár a legnagyobb csapatok, de nekem a Fradit semmi nem helyettesítheti a szívem első helyén. Nekem bőven elég, ha látom, hogy valami elindult, és annak szerencsével is, de eredménye van. Halkan megjegyzem, nekem persze ez sem kell, nekem elég volt, ha csapatom kifut a pályára az NB II-ben a Tököl vagy bármelyik más csapat ellen. Mert Fradi csak egy van!

Tudom, van televízió, van internet és van sajtó. Mindegyiknek a sportosztálya vagy rovata a Fradira építi az üzleti tervét. És ez lehet egyszerre áldás és átok. Áldás azoknak, akik a távolságot és az időt másképp nem tudják legyőzni, csak így értesülhetnek kedvenc csapatuk mérkőzéséről, eredményeiről. De kimondom, átok is ugyanez. Átok, mert sok olyan potenciális szurkolót is távol tart, akik ezek hiányában a lelátón ülnének. Csak tőlük kérdezem, ők ebben az esetben mindent megtesznek a csapatukért? Azon meg elgondolkozom, hogy azok, akik a leendő stadionunkkal kapcsolatban aggódnak a 22 ezres tervezett kapacitáson, ezt mire fel teszik? Tudom, egyelőre elvi ez a kérdés, mert hol van az a leendő stadion, de attól még kérdés a kérdés.

Prukner László elmondta, ezen a meccsen magunkat vertük meg. Ő nyilvánvalóan a csapatra gondolt, amelyik olyan hibákkal játszott, amilyenekkel. Én, vállalva a közellenség szerepét is hozzáteszem, azok a szurkolók is hozzájárulnak a vereséghez, akik bár megtehetnék, mégsem a helyszínen szurkolnak, sokkal inkább a háttérből fanyalognak és kritizálnak. Most van miről…

Nincs csüggedés, csak tovább!

Ez a meccs papírforma szerint nyerhető volt. Szemben a következővel, amikokor Székesfehérvárra látogatunk. Ott, különösen a most történtek után, nem mellettünk szól a papírforma. Ott lenne szép kiköszörülni a csorbát…

Simon Sándor

Sas Gábornak (Sasinak) köszönhetően néhány képet is közlünk arról a mérkőzésről, amelyet a papírforma ellenére elvesztettünk, ahol önmagunkat vertük meg.

Amikor még minden rendben levőnek tűnt. A játékosok fogadkoztak. Bár mögöttük nem túl népes a lelátószakasz.

Volt, ahol többen voltak, rajtuk nem múlott…

Ekkor még a régiek is reménykedtek …

A középpályánk tagjai a foghíjas lelátók előtt …

Amikor még az edzőnk is bizakodott …

A veteránok örökbecsű jelmondata:

Egy szögletünk előtt, még az első félidőben:

Ők lennének a jövő szurkolói:

A hosszúra nyúlt szünet után a kivonulás pillanatai:

Végül pedig a látkép a vesztes csata után:

A végére ugorhat és hozzászólhat.

6 hozzászólás

  1. eagleeye írta:

    Sasi, nagyszerűek a képek!

    Sanyi, nehéz ehhez bármit is hozzátenni.

    Ha optimista szeretnék lenni a csapattal kapcsolatban, akkor talán azt hozzá lehetne tenni, hogy ezen a mérkőzésen magunkat vertük meg, ebben pedig benne van annak a reménye, hogy ha hiba nélkül játszunk – és egyenlő feltételeket biztosít a játékvezető, bár ilyen szezononként csak 1-2 esetben fordul elő – akkor azért képes ez a csapat győzni.

    Hozzászólás ideje: 2010. augusztus 16. 07:03

  2. Franto írta:

    Sasi! A képek valóban nagyszerűek, csak nem látom magam… :))

    Eagle! Én is így láttam. Egy nagyon gyenge Kispest, a mi hathatós segítségünkkel vitte el a 3 pontot. Szezon kezdeteig meg voltam győződve, hogy csatárposzton van a legnagyobb hiány, most viszont már egyértelmű, hogy a hátvédsor két szélén van.

    Viszont a közönség, az valami csodálatos. Liverpool, MU stb. 3:0-nál elindulnak haza, mi pedig… Ugye mindenki látta, hallotta!?

    Hozzászólás ideje: 2010. augusztus 16. 15:28

  3. Sasi írta:

    Köszönöm szépen a gratulációkat, de számomra volt a megtiszteltetés…
    Meccsnapon a Fradi gyepszőnyegére lépni, álmaimban nem gondoltam volna, hogy ez velem megtörténhet…
    1-2 méterre a játékosoktól, a kispadtól, a kaputól, az edzőtől…
    Hihetetlen érzés az, amikor 6000 Fradista énekli a 100 kisleányt, teljesen beleborzongtam…

    A meccsről már leírtátok a véleményeteket, hasonlóan gondolom én is…
    Rossz volt nézni, hogy ez a “gyenge honvéd” így elbánik velünk…
    (persze, volt azért, nem kicsi hátszelük is)
    A lényeg, hogy senki se roskadjon magába, hanem továbbra is teljes intenzitással buzdítsuk a srácokat…
    Ebben sokkal különbek vagyunk mindenkinél, még egy olyan szurkolótábor nincs, mint a FRADI TÁBOR.

    ZÚGJON TÖBB EZER TOROKBÓL, HOGY HAJRÁ FRADI!!!

    Hozzászólás ideje: 2010. augusztus 16. 19:07

  4. trebla77 írta:

    Én nem a Fradinak hanem a kinizsinek kezdtem el szúrkolni.Az akkori csapatunk valahogy így állt fel: Horváth-Mátrai,Gerendás, Dalnoki-Vilezsál, Dékány-Kertész, Orosz,Láng,Onbódi,Fenyvesi.
    Fiatal tapasztalatlan csapat volt, de volt!Benne volt a lehetőség!
    Akkoriban 20 000 néző sem volt ritka, és talán az 5-6 hely körül tanyáztunk.
    1956 után újra fradi lett belőlünk és sorba jöttek az újjabb fiatalok.
    Friedmanszki,Verebes,Albert Flóri a császár.Ki tudta, hogy az lesz belőle?Rákosi és sorra a többiek.
    A nézők is bizony hamarosan megtöltötték a stadiont. Mert volt játék. Lett játék.
    1958-tól kezdve már mi voltunk magyarország legjobb csapata, de hogy hivatalosan is elmondhassuk ezt magunkról, erre még 5 vagy 6 évet várni kellett.
    Ezt csak azért szeretném veletek közölni, mert csak a játék az ami visszacsalogathatja a közönséget.Az eredmény sokszor másodlagos, de a játék az nem.
    Játszó csapatot kell csinálni. A hitem nekem is megvan ehhez, de az eszem azt mondatja velem, hogy a magyar edzésmódszerek erre alkalmatlanok!
    Így aztán a magyar edzők sem képesek csapatot csinálni.

    Hozzászólás ideje: 2010. augusztus 16. 20:33

  5. Roland írta:

    Trebla77 úr egyetértek Önnel szerintem qva jól beszél.Felkelhetne már a focink csipkerózsika álmából.Sajnos évről évre egyre szarabb,és egyre kevesebb embert érdekel.Minimálbért az összes nb1-es focistának,talán elgodolkoznának mennyit kell érte dolgozni.

    Hozzászólás ideje: 2010. augusztus 16. 22:21

  6. eagleeye írta:

    Szia Franto!

    Ha gondolod, dobj egy e-mailt az eagleeye@mailbox.hu-ra, válaszolnék Neked a korábbi kérdésedre.

    Trebla, én nem élhettem meg azt a csapatot, nekem a modernkori, rendszerváltás utáni Fradi jutott.Abban teljesen egyetértek, hogy a nézőket a JÁTÉK fogja visszahozni és az ezzel párosuló harcias tűz.
    Ezen a mostani meccsen a tűzből időnként látszott valami, voltak rövidebb periódusok, amikor sikerült teljesen diktálni az “iramot”, de az igazi JÁTÉK még várat magára.
    Ha majd megtalálja a csapat, akkor is kell néhány forduló, hogy visszatérjenek a nézők.Sajnos azonban ez csak akkor fog megtörténni, ha rendszeresen több helyzetünk is akad majd az ellenfelek ellen.

    De hogy pozitív maradjak a bejegyzés szellemében, egy személyes véleményt hozzátennék, bár ezért biztos bolondnak néztek:
    most néztem vissza a mérkőzést, és láttam ebben a nagy káoszban előremozdító, pozitív jelenségeket a játékban, amit az eredmény teljesen “elhomályosított”.
    Ezek tükrében, bár totál őrültség, de azt mondom, ha hátul nem követünk el jelentősebb hibát, komoly ellenfele lehetünk a Videotonnak és kis szerencsével meg is nyerhetjük akár.
    Tudom, őrültségnek hangzik…:-)
    Remélhetőleg egyenlő elbírálást kapunk a játévezető részéről, bár jobb, ha a csapat erre is felkészül, hogy ez nem igazán lesz így.Az újaknak jó lesz ehhez hozzászokni mielőbb.

    Hozzászólás ideje: 2010. augusztus 17. 12:41

HOZZÁSZÓLÁS






Legutóbbi hozzászólások

Az FTC Baráti Kör honlapja

  • Felelős szerkesztő: Simon Sándor
  • A honlapon megjelent tartalomban való közreműködésért és munkáért külön köszönetet mondunk
  • Szántay Balázsnak (tudósítások megemlékezésekről, összejövetelekről, fotók)
  • Simon Józsefnek (statisztikák)
  • Dluhopolszky Lászlónak (karikatúra, humor)
  • Harsányi Györgynek (fotók)
  • Email: ftc.barati.kor@gmail.com
  • Köszönjük, hogy megtisztelt a figyelmével! Várjuk észrevételeit, javaslatait!

  • Legutóbbi hozzászólások

    Fradi-naptár: 2011.01.24. – 2011.01.30.

    Bejegyzés ideje: 2011. január 24.
    Szerző: Simon Sándor

    Baráti körben az MLSZ vezetőivel

    Bejegyzés ideje: 2013. május 31.
    Szerző: SzB

    Gyászol a Fradi család

    Bejegyzés ideje: 2010. szeptember 27.
    Szerző: Simon Sándor

    Dr. Fenyvesi Máté újabb kitüntetése

    Bejegyzés ideje: 2013. december 21.
    Szerző: SzB

    Derbi előtti vélemények a lehetséges főszereplőktől

    Bejegyzés ideje: 2010. április 28.
    Szerző: tibu1