2017. június 23. péntek

Kocsis Sándor újratemetése – Szubjektív gondolatok

Szerző: SzB Bejegyzés ideje: 2012. szeptember 24.

Sajnos, az utóbbi években egyre több temetés árnyékolja be életünket. Varga Zoltán és Albert Flórián váratlan halála még mindig sok fájdalmat és szomorúságot okoz a futballszurkolóknak, különösen a Fradi táborában. Most újabb temetésre került sor, Kocsis Sándor újratemetésére.

Őszintén mondom, ez számomra nem szomorúságot, hanem megnyugvást, örömöt jelentett. Egy igazi Fradista, aki nehezen viselte el a Kőris utca és az Üllői út hiányát, most, 83. születésnapján hazajött! Gondolataimban a szomorúságot az okozta, hogy miért kellett ennek a futballzseninek olyan fiatalon meghalnia. Ereklyeként őrzöm az egykori Hétfői Hírek 1979. évi számából a „Nem felejtették el – Kocsis Sándor budapesti kórházban” című cikket. A két évvel korábbi hazalátogatásához képest jobb állapotban volt, örült, hogy itthon nem feledkeztek meg róla, sok segítséget kapott a magyar orvosoktól. „Az életkedvem is kezd mindinkább visszatérni” – mondta. Bizakodtunk, s azután júliusban jött a szomorú hír…

1954-ben, hatéves koromban, a Kinizsi érában lettem Fradi drukker. Így Kocsis Sándort már csak Bp. Honvéd színekben láttam játszani a Népstadion kettős rangadóin. Azonban a „szponzoraimtól”, édesapám barátaitól, akik kivittek a meccsekre, pontosan tudtam, hogy Kocsis, Budai, Czibor hogyan került el a Fraditól. Ezért volt furcsa azt hallani az Aranycsapat egyik még élő tagjától az újratemetés előtti estén, hogy Kocsist nem kényszerítették a Honvédba, maga döntött úgy, hogy elhagyja a „felbomló” Kinizsit.

Amikor megkaptam a Bp. Kinizsi gombfoci csapatát, meg kellett tanulnom a csapat összeállítását, az volt a feltétele annak, hogy kimehessek életem első futballmérkőzésére. Még ma is tudom: Gulyás – Mátrai, Kispéter, Dalnoki – Szabó, Dékány – Kertész, Láng, Orosz, Vilezsál, Fenyvesi. Később megkaptam a Bp. Honvéd gombfoci csapatát is. Be kell vallanom, és Láng Károlytól utólag elnézést kell kérnem, hogy a nagy mérkőzéseken a Fradi/Kinizsi jobbösszekötő posztjára mindig Kocsis Sándort állítottam be. Ezeket a gombfoci-játékosokat, sajnos már nem hiánytalanul, de ma is őrzöm, ahogy a „Londoni győzelem” című diafilmet is.

Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy Kocsis Sándor újratemetésén, a Szent István-bazilikában, mint az FTC Baráti Kör elnökségi tagja, díszőrséget állhattam az urnánál. Az Aranycsapat Alapítvány, Kű Lajos vezetésével, fantasztikus munkát végzett, s teljesült Kocsis Sándor álma, újra itthon van. Az újratemetés programjáról, a protokolláris részekről a média részletesen beszámolt. A sok megható, valamennyi résztvevő számára bizonyára felejthetetlen pillanat, gondolat közül hadd emeljek ki önkényesen néhányat, ami engem leginkább megfogott.

· Kű Lajos: „Íme, itt van egy helyen Szent István jobb keze, Puskás Öcsi bal lába és Kocsis Sándor feje.”
· Sandro Rosell, a Barcelona elnöke: „Olyan fát ültetett, amelynek gyökerei Magyarországon vannak, de a levelei már Spanyolországban hajtottak ki. A mai naptól a Barca történetének egy nagyon fontos része itt, Magyarországon van elhelyezve, így mostantól a barcelonai futballklub és a Magyar Köztársaság örök barátságot fogadtak egymásnak.”
· Luis Suárez, Kocsis Sándor barcelonai csapattársa: „Jövök én is nemsokára utánad, drága barátom, de légy türelemmel!”
· Grosics Gyula, az Aranycsapat kapusa: „Szerettem Sanyit, nem a játéktudása, hanem az emberi tulajdonságai miatt. … Megérdemled, hogy ennyien itt vagyunk és rád emlékezünk.”
· Kubatov Gábor, az FTC elnöke: „Ma, hosszú idő után, bár nem szolgáltunk rá, visszakaptuk a hazánk egy darabját, emlékeinket.”
· Ifj. Kocsis Sándor: „Ezen a napon teljesítjük édesapám vágyát, hogy szülővárosában, Budapesten nyugodjék. … Apu, most már itthon vagy!”

A gyászszertartást – többi között – Mága Zoltán, Sasvári Sándor, Tolcsvay Béla fellépése tette még emlékezetesebbé. Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök által bemutatott gyászmise után az altemplomba kísértük Kocsis Sándort, akit közvetlenül Puskás Sándor sírhelye mellett helyeztek örök nyugalomra.

Utóirat:

· Nagyon sajnálom, hogy Schlegel Oszkár, aki rajongott a Fradiért és Kocsis Sándorért és 2009-ben, halála előtt még összeállította a Kocsis Sándor emlékkönyvet „Volt egyszer egy csatár” címmel, már nem élhette meg ezt a napot.
· Bár a III. kerületben, Budapest határában már elneveztek egy utat Kocsis Sándorról, bízom abban, hogy előbb-utóbb az Üllői út, a Kőris utca és az Illés utca közelében, ahova élete végéig kötődött, pályafutásához méltó emléket fognak állítani Kocsis Sándornak.

SzB
2012. szeptember 22.

“Kocka” barcelonai csapattársai, akik szintén eljöttek: középen Luis Suárez,
két oldalán Carles Rexach és Josep Maria Fuste.

A végére ugorhat és hozzászólhat.

1 Hozzászólás

  1. Hélisz József írta:

    Megrendülten álltam a Bazilikában a ravatalnál. Én is csak Honvéd és válogatott mezben láthattam Kocsist játszani. Megadatott azonban, hogy személyesen is köszönthettem, amikor gyógykezelésre hazajött.

    Áldjon meg a Jóisten Kocsis Sándor a Fradiban, a Barcelonában, a válogatottban lőtt minden, a Honvédban pedig majdnem minden lőtt gólodért és bocsájtsa meg azt a néhányat, melyet a Fradinak lőttél!

    S egy javaslat a méltó emlékre. A józsefvárosi Kálvária téren, mindössze párszáz méterre az Illés és Kőris utcáktól – Kocsis egykori szűkebb “hazájától” – áll egy üres szobortalapzat. Korábban Kulich Gyula mellszobrát tartotta, melyet a 90-es elején eltávolítottak. Erre a talpazatra kellene elhelyezni Kocsi Sándor mellszobrát.

    Hozzászólás ideje: 2012. szeptember 24. 21:23

HOZZÁSZÓLÁS






Legutóbbi hozzászólások

Az FTC Baráti Kör honlapja

  • Felelős szerkesztő: Simon Sándor
  • A honlapon megjelent tartalomban való közreműködésért és munkáért külön köszönetet mondunk
  • Szántay Balázsnak (tudósítások megemlékezésekről, összejövetelekről, fotók)
  • Simon Józsefnek (statisztikák)
  • Dluhopolszky Lászlónak (karikatúra, humor)
  • Harsányi Györgynek (fotók)
  • Email: ftc.barati.kor@gmail.com
  • Köszönjük, hogy megtisztelt a figyelmével! Várjuk észrevételeit, javaslatait!

  • Legutóbbi hozzászólások

    Napi válasz, VII.11.

    Bejegyzés ideje: 2009. július 12.
    Szerző: Simon Sándor

    Egy reakció margójára

    Bejegyzés ideje: 2010. március 9.
    Szerző: Simon Sándor

    Találkozásom az élő Fradizmussal

    Bejegyzés ideje: 2009. november 28.
    Szerző: tibu1

    Eljött a nap!

    Bejegyzés ideje: 2010. szeptember 11.
    Szerző: Simon Sándor

    Fradi évfordulónaptár: 2011.03.24.

    Bejegyzés ideje: 2011. március 24.
    Szerző: Simon Sándor