2017. január 19. csütörtök

Születésnapi beszélgetés a 70 éves dr. Géczi Istvánnal

Szerző: SzB Bejegyzés ideje: 2014. március 18.

Géczi_IstvánDr. Géczi István 1944. március 16-án a javakban nem dúskáló négygyermekes család harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot a kis Borsod megyei faluban, Sajóörösön. Gyermekkora azonban a Heves megyei Zaránkhoz kötődik. Ez a helység volt ugyanis a Géczi család törzshelye, csak néhány hónapot töltöttek Sajóörösön, ahol a Hangya Szövetkezet vegyesboltját vezették a szülők. A bölcsőben rúgkapáló kis Pistáról már a visszavonuló német sereg egyik „szakértő” tisztje is megállapította, hogy „Fussballmeister” lesz. Ünnepeltünk élete így kezdődött.

Az 1962 és 1975 közötti időszakban a Fradi-drukkerek nyugodtan foglalhatták el a helyüket a lelátón, illetve a TV képernyője előtt, ha a Fradi összeállítása így kezdődött: Géczi… És erre több mint 500 tétmérkőzésen kerülhetett sor! A „ferencvárosi kapuskirály” ma is több rekordot birtokol, 14 bajnokságban vett részt, a legtöbb bajnoki meccsen védett, a bajnoki meccsek egyharmadán nem kapott gólt, a legjobb bajnoki mutatóval, 0,59%-kal csúcstartó, háromszáz alkalommal a győztes Ferencváros tagja volt, egyetlen magyar kapus, aki három európai kupadöntőn védett, az FTC kapusai között ő volt a legtöbbször válogatott…! Őt köszöntjük most.

– Hogyan kezdődött a labdarúgó pályafutásod?

– A zaránki három tantermes általános iskolába jártam, s testmagasságomnál fogva már negyedikes koromban bekerültem az iskolacsapatba, természetesen kapusként. Az akkori szokás szerint a szomszédos falvak iskoláinak csapatai rendszeresen megmérkőztek egymással. Sikeres felvételi után kerültem az Egri Közgazdasági Technikumba, középiskolásként az Egri Sportiskola csapatában védtem. 1960-ban megyei ifi válogatott lettem, majd a Hoffer-Kapocsi vezető duó meghívott az ifjúsági nemzeti 11-be, amelyben 1962-ben háromszor, majd 1963-ban még két alkalommal szerepeltem.

– Szépen induló karrier. Hogyan lettél a Fradi kapusa?

– A Heves megyei ifjúsági válogatott, amelynek én voltam a kapusa, az Üllői úton 1:0-ra legyőzte Dél-Budapest válogatottját. Az igazat megvallva, kétszer mentünk át a félpályán egyszer a félidőben a térfélcsere kapcsán, majd a gólnál, amit mi rúgtunk. Volt tehát védenivalóm. Több egyesület, így a Budapesti Honvéd és az Újpesti Dózsa játékosmegfigyelői is megkörnyékeztek, sok mindent ígértek. Az említett mérkőzést látta Mészáros „Dodó” bácsi, a Fradi akkori edzője is, az ő hívó szava volt a döntő, amely nagyjából így hangzott: „Gyere a Ferencvárosba. Nem ígérek mást, de ha úgy állsz hozzá a munkához, ahogyan én szeretném, akkor válogatott kapust csinálok belőled.” Így lettem 1962. július 1-jén a Fradi igazolt játékosa, és mindketten be tudtuk tartani az ígéretet.

– Mint újonnan igazolt játékos hamarosan be is mutatkoztál az első csapatban, 1962. augusztus 26-án a Népstadionban a Vasas elleni 0:2-s mérkőzésen, hogy azután azt több mint 500 szereplés kövesse a zöld-fehér csapatban. Pontosítanád a szerepléseid számát?

– A legújabb kimutatás szerint összesen 509 mérkőzésen szerepeltem a Fradiban, ebből 309 bajnoki, 154 nemzetközi és 46 hazai díjmérkőzés volt. Élvonalbeli pályafutásomat a Fradiban kezdtem és ott is fejeztem be. Azok közé tartozom, akik még a régi, fatribünös Fradi-pályán is szerepeltek. 1962. szeptember 29-én a Tatabányát 1:0-ra vertük, akkor szenvedtem ujjtörést. Több mint 11 évig a Népstadion volt az otthonunk, sok szép emlék fűz ahhoz az időszakhoz. Az utolsó bajnoki meccsem 1975. szeptember 3-án az új Üllői úti stadionban volt, 30 ezer néző előtt. A Salgótarjáni BTC volt az ellenfél. Az első félidőben védtem, amikor kialakult a 4:0-s végeredmény. A második félidő már egy másik meccs volt… 1979. augusztus 7-én volt még egy fellépésem az Üllői úton, a hivatalos búcsúmérkőzésemen csapatkapitányként 10 percet védtem az FC Bruges ellen, ezalatt két ziccert fogtam ki. A csapat végül 3:0-ra győzött.

– Foglaljuk össze a gazdag klubszereplés eredményeit. Öt bajnoki cím (1962/63, 1964, 1967, 1968, 1975/76), két MNK-győzelem (1972, 1974), VVK győzelem (1965), VVK ezüstérem (1967/68), UEFA Kupa 3. hely (1971/72), KEK ezüstérem (1974/75). Mindezek figyelembevételével, mi szurkolók úgy éreztük, hogy túl fiatalon, a 32. életévedben, ami kapusok esetében nem kor, hagytál fel az aktív játékkal. Mi volt az oka?

– Az egyik ok a zalaegerszegi sérülésem volt, amikor az esős meccsen egy vetődésnél a felkarcsontom kiugrott a helyéről. (Miközben a fájdalomtól félájultan feküdtem a földön, a Zalaegerszeg berúgta a győztes gólt.) Ez a sérülés nem múlt el nyomtalanul. Annak ellenére, hogy szívvel-lélekkel csináltam továbbra is a dolgomat, magam döntöttem, mint az életemben sok fontos esetben (például, hogy Egerbe jelentkezem a Közgazdasági Technikumba, hogy a Fradiba igazolok, hogy felvételizem a TF-re), befejezem. Én mentem a vezetőséghez, hogy abbahagyom a játékot, megelőzve azt, hogy esetleg ők szólítsanak fel erre.

– A klubszereplés után ejtsünk szót a válogatottságról. 1964. október 11-én debütáltál a nemzeti 11-ben, húsz percet védtél a Csehszlovákia elleni 2:2-re végződött mérkőzésen. Ebben az évben még egy félidőt védtél a Jugoszlávia elleni 2:1-es győztes meccsen. Azután érthetetlenül hosszú, ötéves szünet következett, mintha megfeledkeztek volna rólad, holott a Fradiban siker sikert követett. Mi lehetett az oka?

– Ez az egyik „szeplő” a pályafutásomban. 1966-ban három hónapos katonai szolgálatra vonultam be Egerbe. Egyszer behívtak az elhárító tiszt irodájába, s elém tettek egy papírt, hogy írjam alá. Gyermekkori emlékeim (padlássöprés, 56-os események) óvatosságra intettek. Ismerve azt a mondást, hogy ki időt nyer, életet nyer, arra hivatkoztam, hogy TF-s vagyok, és a sport mellett tanulmányaim sikeres folytatását tartom elsődlegesnek. Így a külföldi utakra is magammal viszem a tankönyveimet, a szabad időmben a kulturális programokról sem akarok lemaradani, tehát „másra” (a csapattársak megfigyelésére) nincs időm, majd térjünk vissza a témára a diploma megszerzése után. Így nem írtam alá azt a bizonyos papírt. Ez lehet az oka a válogatottbeli mellőzésemnek. 1971-ben azután Illovszky Rudolf gondolt ismét rám. Ezzel magyarázható, hogy 1964 és 1974 között mindössze 23-szor voltam válogatott. Ez a szám, szerénytelenség nélkül állíthatom, akár ötvennel is több lehetett volna. 1974. május 29-én a székesfehérvári Magyarország-Jugoszlávia mérkőzésen, Albert Flóri búcsújátékán védtem utoljára a válogatottban, 3:2-re győztünk, s akkor még nem gondoltam, hogy nekem is ez lesz a búcsúszereplésem.

– És mi a másik „szeplő”?

– 1968! Ragyogó csapatunk volt. Mint bajnokcsapat indulhattunk volna a BEK-ben, azonban a csehszlovákiai események miatt a szocialista országok csapatait visszaléptették, kivéve a Spartak Trnavát, amely végül a négy közé jutott. Hatalmas lehetőségtől estünk el! A VVK-győzelem után újabb nagy nemzetközi klubsikert érhettünk volna el.

– Ha a 23 válogatottbeli szereplés közül egyet ki kellene emelned, melyik lenne az?

– A sok szép emlék közül talán az 1971. július 22-i Maracana Stadionban lejátszott brazil-magyar meccs emelendő ki, amelyen a Pele nélkül felálló komplett 1970. évi világbajnok csapat ellen 0:0-t értünk el, és én voltam a mezőny legjobbja. Emlékezetes még számomra az 1972. évi belgiumi EB, ahol végig védtem, s a 4. helyen végeztünk. Kubala László különjutalomban részesített a belgák elleni mérkőzés után, lecsatolta a karóráját és átadta, mondván, engem látott a legjobbnak. Ma is őrzöm ezt a kedves ajándékot. Az 1972. évi müncheni olimpián való szereplést emelném még ki, ahol szintén végig védtem, s nagyon közel voltunk az aranyéremhez. Szomorú ellenpéldaként említem, hogy nem vehettem részt az 1966. évi angliai VB-n, bár a 22-es keret tagja voltam, de csak itthonról figyelhettem az eseményeket 3. számú kapusként.

– Volt-e kapus példaképed?

– Gyerekkoromban, amikor a rádióban hallgattam a futballmérkőzések közvetítését, s hallottam Grosics, Gellér, Gulyás nevét, akkor arra gondoltam, milyen jól hangzana ebben a névsorban a Géczi név is. A külföldiek közül Gilmar, Mazurkievicz és Gordon Banks nevét jegyeztem, nagy örömömre az 1974. október 23-i liverpooli 1:1-es meccs után az angol lapok a mezőny legjobbjának minősítettek és Gordon Bankshez hasonlítottak.

– A civil életed is sikeresen alakult. Tanulmányaid, előrehaladásod is a sporthoz kapcsolódott. 1969-ben testnevelői tanári diplomát, majd 1976-ban labdarúgó szakedzői oklevelet szereztél a TF-en, végül 1984-ben doktoráltál. Milyen témákkal foglalkoztál a címekhez szükséges dolgozataidban?

– Mindhárom esetben a kapus poszttal összefüggő témákat választottam. A kapusjátékhoz szükséges fizikai képességek, majd a kapusjátékhoz szükséges pszichikai tényezők és azok fejlesztése, végül a látáshatékonyság és a kapusteljesítmény összefüggése voltak a témáim. 1975-től 1990-ig dolgoztam a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen, kezdetben testnevelő tanárként, majd 1984-től a testnevelési tanszéket vezettem egyetemi docensként, s közben 1987 és 1990 között az Élelmiszeripari Kar dékánhelyettese voltam. 1985 és 1990 között országgyűlési képviselőként is dolgoztam. Legnagyobb eredményemnek azt tartom, hogy javaslatomra sikerült a sportot bevinni a Parlamentbe, létrejött az Ifjúsági és Sportbizottság, amelynek elnöke voltam, s amely néhány éve más néven működik.

– Hogyan telnek napjaid, mivel foglalkozol manapság?

– 1966 óta a XV. kerületben lakom, ott tevékenykedtem. Az Ifjúsági és Sport Központ igazgatója voltam. Ma már aktív nyugdíjas vagyok. Életfilozófiám, hogy az élet minden szakaszában valamit meg kell védeni. Így voltam annak idején a kapuval, a klubbal, majd így voltam a munkatársaimmal, és természetesen így vagyok a családommal. Büszke vagyok a diplomás és több nyelvet beszélő lányomra és fiamra, akik szintén válogatott sportolók voltak, és sok örömet szerez számomra a három unokám, akik szintén sportolnak.

– Milyen a kapcsolatod a Fradival, a régi játékostársakkal?

-1975 és 1980 között az FTC kapusiskola vezetője voltam. 1977-ben ért az a szerencsétlen sérülés a fiatal kapusokkal folytatott gyakorlás közben, ami majdnem a halálomat okozta súlyos belső sérülések miatt. Szerencsére, a gyors orvosi beavatkozásnak köszönhetően, felépültem. 1978-tól az első csapat kapusedzője és a tartalékcsapat edzője voltam. 1980 óta néhány játékostársammal rendszeresen találkoztam a vasárnap délelőtti népligeti focizásokon, de amióta „felújították” a szívemet egy bypass műtéttel, azóta már óvatosabban veszek részt ezeken az összejöveteleken. Futballmeccsre nem igen járok, de természetesen figyelemmel kísérem a csapat körüli eseményeket. A Fradi hokicsapat mérkőzéseire viszont rendszeresen járok, mivel egy újabb Géczi, az unokám, Gergő szerepel hátvédként a csapatban.

– Te, a 183 cm-es magasságoddal és a 83 kg-os testsúlyoddal, tekintélyt parancsoló kapus voltál. Úgy látom, a testmagassággal – általában – a mai kapusoknál sincs gond, azonban a kellő testfelépítés hiányzik. Te hogyan fejlesztetted magad?

– A TF-re, majd a TF-en való rendszeres felkészülés, a különböző sportágak (atlétika, torna) kötelező gyakorlása kellőképpen hozzájárult a felsőtest erősítéséhez. Sokat edzettem, fiatal koromban az edzéseken sokszor az ájulás kerülgetett, mert be akartam hozni a lemaradásomat. Figyelem a mai kapusainkat és drukkolok nekik, mert az ő jó teljesítményük feltétlenül szükséges a csapat sikeréhez. Fontos, hogy életkoruktól függetlenül, merjék irányítani a védelmet, az idősebb védőjátékosokat is, de azzal legyen összhangban a saját mozgásuk is. Remélem, a fiatal, tehetséges kapusaink jó értelemben vett rivalizálása pozitív hatással lesz a fejlődésükre és a csapat szereplésére is.

– Kedves dr. Géczi István, kedves Pista! Még sokáig tudnánk beszélgetni… Köszönjük, köszönöm a beszélgetést. Nagyon boldog születésnapot, jó egészséget kívánunk.

Szántay Balázs
2014. március 16.

A végére ugorhat és hozzászólhat.

4 hozzászólás

  1. iviftc67 írta:

    Gyerek koromban olyan sokszor halottam a nevét,hogy örökre megjegyeztem!Szerencsémre személyesen is találkozhattunk nagyon rokonszenves ember! Még egyszer nagyon sok boldog születésnapot!

    Hozzászólás ideje: 2014. március 18. 17:48

  2. Sárosi István írta:

    Igen Tisztelt Géczi István! Születésnapi köszöntőm a “FRADI BARÁTI KÖR” honlapján található.

    Hozzászólás ideje: 2014. március 22. 10:31

  3. Kinizsi írta:

    Kedves Sárosi Úr!
    Kiegészítésképpen: “A Fradinak megfelelni” írás hozzászólásai között.
    Örömmel olvastam!

    Hozzászólás ideje: 2014. március 22. 11:37

  4. Horváth Gusztáv írta:

    Kedves Pista!
    A sok közül két emlékemre kérdezek rá:
    Volt egy Fradi-Győr MK (elő)döntő a stadionban, ahol vesztenünk kellett (mi a bajnokságra mentünk) és neked tképp kapusedzésed volt, mindent fogtál, de a végén saját játékosunk (Vajda) az 5-ösről a felsőbe bombázott.
    A másik a nagy sorozat közben a Fradi-Bilbao (a második meccs), amikor Varga Zoli védelmében a mezőnybe szaladtál.
    Persze, sok mindenre emlékszem, azt én sem értettem, miért nem lehettél többször válogatott.

    Hozzászólás ideje: 2014. július 1. 11:55

HOZZÁSZÓLÁS




Legutóbbi hozzászólások

Az FTC Baráti Kör honlapja

    Felelős szerkesztő: Simon Sándor
        A honlapon megjelent tartalomban való közreműködésért és munkáért külön köszönetet mondunk
          Simon Józsefnek (ellenfeleink jelene, mérkőzések utáni publicisztika)
            Szántay Balázsnak (tudósítások megemlékezésekről, összejövetelekről, fotók)
              Zsiga Lászlónak (statisztika, történelem, események, eredmények)
                Dluhopolszky Lászlónak (karikatúra, humor)
                  Harsányi Györgynek (fotók)
                    Email: ftc.barati.kor@gmail.com
                      Köszönjük, hogy megtisztelt a figyelmével! Várjuk észrevételeit, javaslatait!

                      Legutóbbi hozzászólások

                      III. Novák Dezső utánpótlás emléktorna

                      Bejegyzés ideje: 2017. január 16.
                      Szerző: Admin

                      Statisztikák

                      Bejegyzés ideje: 2015. augusztus 7.
                      Szerző: Simon József

                      A Fradi és a magyar labdarúgás régebbi kupái: 5.rész

                      Bejegyzés ideje: 2010. február 17.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Fradi eseménynaptár: 07.26 – 08.01.

                      Bejegyzés ideje: 2010. július 26.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Kupadöntő előtt, avagy UTE-FTC baráti találkozó

                      Bejegyzés ideje: 2016. május 7.
                      Szerző: Admin

                      Születésnapi beszélgetés Paul Shaw-val

                      Bejegyzés ideje: 2010. április 9.
                      Szerző: tibu1

                      Még mindig a hétvégi meccsről …

                      Bejegyzés ideje: 2010. március 2.
                      Szerző: eagleeye1899