2019. december 12. csütörtök

Lombard-Fradi. Ez mi volt?

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2014. augusztus 4.

Pro és kontra helyett ezúttal kérdés van a címben. Aki látta a meccset, az nem kérdi, miért?

Pápa-FradiSzóval, ez mi volt? Aki tudja a választ, az a hozzászólásokban ossza meg velünk. Én csupán néhány gondolatot pötyögök be vitaindítóként.

Először is, volt egy nulla. Két értelme is van ennek, egyrészt az eredmény, amit számokkal szoktunk leírni, tehát 1-0, másrészt, amit jelent a nulla, a nagy semmi. A magyar labdarúgó bajnokságban hazai pályán nyert a Lombard Pápa a Fradi ellen 1-0-ra, mi ebben a meglepetés? Abban a magyar labdarúgó bajnokságban, ahol bárki, bárkit, bármikor és bárhol megverhet, mondják. Kik mondják? Az eleve esélytelennek tartottak, a gyengébbek, akik csak ebbe tudnak kapaszkodni, ahogy tette ezt a meccs előtt a Pápa is. A meccsen már kevésbé látszott, hogy meg akarnának verni, hiszen az első félidőben egyszer, a másodikban pedig kétszer jutottak el a tizenhatosunkig. Kérem, ez is elég volt. Három lehetőség elég volt a Fradi védelmének, hogy segítsen nekik összehozni egy gólt, gólocskát. Elöl pedig? Nem, nem írom, hogy ott nem volt elég három lehetőség, bár nem volt sokkal több. Elöl a teljes tanácstalanság. Szervezetten feláll az ellenfél 11 játékossal a saját védőharmadában és a Fradinak annyi. Találó ez a magyar nyelv, feláll az ellenfél. Igen, mert ebben a valódi futballhoz képest szuperlassított felvétel sebességének tekinthető játékban ez felállás volt, nem kellett sokat mozogniuk. A mi játékosaink, mert ne tagadjuk meg tőlük, hogy a mieink, nem lennénk korrektek, ha csak a sikerek esetén tekintenénk őket annak, szóval a mi játékosaink pedig adogatnak előttük, oldalt, hátra, no meg kicsit előre, egyre vigyázva, hogy mindig benne maradjanak egy kb. 10 méteres hatósugarú körben. Teszik mindezt úgy, hogy sebességben teljesen idomulnak a védekezőkhöz, azaz állnak. Az egész meccsen tán három kísérletet láttam, hogy a szélén, elfutással a védők mögé kerüljünk. Kettőt az első félidőben (Gera, Böde), egyet a meccs végén (Ugrai). Nos, ezek voltak a helyzeteink. A helyzeteink, amik kimaradtak. Ha ebből az egyszerű játékelemből helyzeteket lehet csinálni, akkor miért nem próbálkoztak vele gyakrabban? Akár minden támadásnál? Miért nem volt egyetlen épkézláb lövés sem a tizenhatoson kívülről, de ha belegondolok még csak kísérlet sem? Miért nem láttam semmi akaratot a játékosokon? Mert azt sem jó látni, ha gondolatszegényen csak középen gyömöszölik a labdát, de azt meg végképp, hogy nem látszik rajtuk, megszakadnának a győzelemért vagy az egy pontért. Félreértés ne essék, kikapni lehet, no de így? Ez a csapat kimondottan a bajnoki címért indult el a bajnokságban. Ezzel a játékkal, amit Pápán láttunk erre semmi esély! Egy bajnoki címre törő csapatnak az ilyen meccseket nyernie kell, az ilyen elvesztett pontok a végén kínzóan hiányoznak.

Tépelődöm, fáj ez a vereség, fáj ez a hozzáállás. Jövő vasárnap új stadiont kap a csapat, amely minden mutatóban a legjobbak közé tartozik, még nemzetközi összehasonlításban is. Szeretnék benne egy olyan csapatot látni, amely, ha egyelőre nem is nemzetközi összehasonlításban, de idehaza mindenképp ugyancsak a legjobbak közé tartozik. Ezt ígérték! Nekünk, a sikerekre éhes szurkolóknak azonban bizonyíték kell, nem ígéret, szép játék, győzelmek, sikerek.

Hajrá Fradi!

Simon Sándor

Fotó: nemzetisport.hu (Veres Viktor)

Hozzászólhat, vagy visszanézhet a saját oldaláról.

9 hozzászólás

  1. helios írta:

    Végre megkezdődött a bajnokság, de a szurkolók nem ilyen nyitányt vártak. A kecskeméti meccs még örömet okozott, mert idegenben nyerni jó dolog, bár ott is volt néhány elgondolkoztató momentum.A Pápa elleni mérkőzés azonban kiábrándító volt.A 90 percből legalább 80-at mi támadtunk,de fiaink képtelenek voltak gólt rugni. Pedig az ellenfél igencsak gyenge társaság. Csizmadián kívül nincs egy ismert játékosa,és mégis nyertek.Évek óta visszatérő jelenség, hogy a kiscsapatok ellen sok pontot veszítünk.Ha ez továbbra is így lesz,elbúcsúzhatunk álmainktól.Érthetetlen, hogy a jól megfizetett, magyar viszonylatban remek képességünek tartott játékosok csak ilyen teljesítményt nyújtanak. Doll mesternek nehéz a helyzete, mert a közönség könyörtelen,még egy ilyen fiaskót nem bocsát meg.Mit lehet tenni? A szakmai rész az edzők, a vezetőség feladata. Viszont néhány játékosnak el kellene magyarázni, hogy hol is játszik,milyen a kenyéradó gazdája multja,milyen elvárásoknak kell eleget tennie. Ha nem érti meg,búcsuzzunk el tőlük.Vasárnap birtokba vehetjük a csodálatos új stadiont Ha a csapat nem embereli meg magát, elmaradnak a szurkolók,tüntetések várhatók,és ismét csalódni fog a csapat sok százezres tábora.
    Ezzel együtt bizakodjunk a jobb folytatásban , talán egy újabb 10 mérkőzésből álló nyerési széria elött állunk..Persze ehhez nyerni kellene Győrben.

    Hozzászólás ideje: 2014. augusztus 4. 16:36

  2. Sárosi István írta:

    Gyönyörü stadionunk nem ennek a csapatnak épült.Az évek óta tartó játékoskeret
    változások, a gyakori, szinte személyes ellentétek ugy a vezetők mint játékosok kö-
    zött jó ideje folyik.60′ évre visszamenőleg eltudom mondani az 1950-56 évek csapa-
    tát, Két okból: 1. Az igazi “FRADISZIVET” ezen a csapaton kivül még soha nem érez-
    tem. Bár tudtuk a Bp.Honvéd, Bp. Vörös Lobogó közé soha nem tudunk beférni,nem
    voltunk a rendszer kedvencei.Azonban egy Bp.Vasast, Bp. Dózsát rendre mögénk
    utaltuk. Pedig nem milliós sztárok, egyszerü egyszivdobbanásu szurkolok a játéko-
    sokkal akarták a közös “IGENT”, “A LÉTEZŐ EGYETLEN FRADISZIVET”!!! Azok a
    a fiatal gyerekek “a tyukanyó” Kispéter Mihály vezérletével hétről-hétre 60 000.-
    70 000.-nézőszámot biztositottak hátországként. 2. Velük eltünt a szivbeli Fradiz-
    mus. Jöttek az 56.-os események, a sok országot elhagyó középkorú férfi, akik
    képviselték a zöld-fehér szivet.A játékosokkiöregedtek, jöttek a sztárok -Albert,
    Varga, stb….és velük együtt a csapaton belüli frakcióharcok, az elvadult tinédzse-
    rek, megváltozott a lelátók világa! És ez sajnos azóta tart. Itt a ma: ember nem-
    tudja megmondani mi történt Pápán. Ez maga volt a borzalom.Célnélküli,fejetlen
    rugdalózás,az a pár helyzet kihagyása 2-3 méterről, stb……..Ez a szétszórt és
    nem véletelnül történő szétszedésre mikor kapunk választ? Ez a csapat klaszisokkal
    volt jobb a mainál.Inkább őket illetné meg a stadion birtokbavétele.Elgurult a gyógy-
    szerem nem tudom tovább szőni gondolataim, félnék egykét embernek, ott fenta
    VIP páholyban mindjárt iztelenebb lenne a pezsgő.

    Hozzászólás ideje: 2014. augusztus 4. 18:09

  3. gyulabá írta:

    Nem tudom a pontos idejét, mióta nem vagyunk képesek gólokat lőni a betömörülő csapatok ellen, de van ennek lassan 5-8 éve is talán. Bármilyen csodacsatárokat szerződtetünk is, ha a két ékünket lefogják, 2-3 védő tapad rájuk, kész, megszűnik a támadójátékunk. És ezen egyik edzőnk (Prukner, Détári, Moniz és úgy tűnik Doll) sem tudott lényegében változtatni, kitalálni valami ellenszert.
    Iszonyú bosszantó, hogy végigtámadjuk a meccseket, és egy (egy? sok!) ilyen semmilyen kiscsapattól mégis kikapunk 1-0-ra. Valaki tanítsa már meg a fiúkat gólt rúgni – ha lefogják A két éket, akkor rúgjon gólt a többi nyolc!!! A foci gólra megy (bár az utóbbi időkben már ebben is kételkedem…) tessék a góllövést megtanítani az összes kerettagnak.
    Azt meg felejtsük el, hogy egy-egy Leonardó, vagy más klasszis majd egyedül kihz minket ebből a bajból, mert az nem normális dolog, hogy mindig egy-egy ilyen “megváltó”-ban kell reménykednünk. Ez CSAPATJÁTÉK!

    Hozzászólás ideje: 2014. augusztus 5. 21:52

  4. hip emil - geza írta:

    a fradi legnagyobb baja az hogy elszakadt attol ami leginkab jelemezte: A MAGYAR LABBARUGASTOL. Jelenleg a töbsege a palyan levö jatekosok külföldek akiknek nincs
    semi közük a Magyar focihoz es különösen a fradi szivhez ök csupan zsoldosok akik megakadalyozzak a Magyar tehetsegek kifejlödeset. A masodik ok az hogy Magyar focit
    külföldiek tanitanak pelda Doll akiknek nincs semi de semi közük az igazi teknikas fantazia dus Magyar focihoz.

    Hozzászólás ideje: 2014. augusztus 8. 12:14

  5. hip emil - geza írta:

    a fradi legnagyobb baja az hogy elszakadt atol ami leginkab jelemezte: A MAGYAR LABDARUGASTOL. Jelenleg a töbsege a palyan levö jatekosok külföldiek akiknek nincs
    semi közük a Magyar focihoz es különösen a fradi szivhez ök csupan zsoldosok akik megakadalyozzak a Magyar tehetsegek kifejlödeset. A masodik ok az hogy Magyar focit
    külföldiek tanitanak pelda Doll akiknek nincs semi de semi közük az igazi teknikas fantazia dus Magyar focihoz. A legegyszerüb es legjobb az lenne ha az NB 1es NB 2 -ben korlatoznak a kulföldiek aranyat 2-3 jatekosra edzöket pedig csupan magyarokat foglalkoztatnanak a csapatok

    Hozzászólás ideje: 2014. augusztus 8. 12:24

  6. Kinizsi írta:

    Ez volt a nyaralásom legrosszabb napja! Rossz volt nézni a csapat vergődését. 10 perccel a vége előtt kikapcsoltam a TV-t…

    Hozzászólás ideje: 2014. augusztus 9. 18:03

  7. sarosi istvan írta:

    Tisztelt Kinizsi!
    Örömmel vártam ismételt jelentkezésed. Adok szavadra, a rövid lényegre törő
    mondataidra. A főszerkesztő fogadja,leközli, de elfogadhatónak találod e multban
    vájkálásom? Nekem az avolt az élet,fiatalság,emlékek. Fiam korai halála óta elvo
    nultam a nyilvánosságtól.Maradt drága kis unokám. Kérdezlek, látsz rációt ebben
    a kis szösszenenetekben, valóban pozitivan fogadjátok- vagy- a fenébe kivánjátok?
    Adok szavadra, valahogy olyan vezéregyéniség tünsz. Pro-kontra, ha ez egy hülye-
    ség- kiszállok belőle. Válaszod -minden sértődés nélkül- fogadom birálatod.

    Őszinte Tisztelettel:

    Sárosi István.

    Hozzászólás ideje: 2014. augusztus 9. 18:49

  8. Dr.Palkonyay Gábor írta:

    Kedves Fradi Családtagok!
    Az a legnagyobb bajunk, hogy továbbra sincs csatárunk! Böde Dani lehet, hogy aranyos fiú, de lassú, szögletes, technikai képzettsége igen alacsony szintű. A többiek még az Ő színvonalát sem érik el… Ilyen emberekkel nem lehet még itthon sem meccset nyerni kicsit komolyabb, vagy komolyabban védekezni tudó csapat ellen, nemzetközi szinten pedig egyenesen súlytalanok vagyunk. Ezért “rémültem” én meg amikor harmadikok lettünk a bajnokságban, hiszen előre látható és várható volt, hogy a nemzetközi kupaszereplés nagyon nagy égés lesz számunkra. Úgyis lett. Amit kedves csapatunk a máltaiak és a nemzetközi mércével mérve nem kimagasló tudású horvátok ellen művelt az minősíthetetlen produktum volt. A pápai mérkőzés ezeknek csak “méltó” folytatása lett… 56(!) éve vagyok Fradi szurkoló, hál’ Istennek még sokszor láttam világszínvonalú magyar focit Flóritól, Varga Zolikától, Rákosi Gyuszitól, Fenyvesi Mátétól, Mátrai Sanyitól és társaiktól! Éppen ezért nehezen tudom elfogadni, hogy évtizedek óta nem tud a korábban az európai minőségű nevelő munkájáról (is) híres Fradi immár évtizedek óta(!) európai képzettségi szintű játékosokat nevelni. A hatvanas évek Fradijában Géczi, Páncsics, Juhász, Szőke, Varga, Albert saját nevelésű játékosaink voltak: valamennyien európai és néhányan világszinten is kiemelkedő tudású labdarúgók! Ma meg külföldről veszünk nevenincs, alig képzett “játékosokat”, ráadásul azokat is hetesével-nyolcasával cserélgetjük évente…(Régi igazság ugyanis, amit az egykori magyar edzők és sportvezetők mindig tudtak, hogy “Tizenegy játékos még nem csapat.” Egy jó csapatot, ahol a játékosok ismerik egymás gondolatát is, minimum két-három év alatt lehet összeszoktatni.) Így nem lesz soha csapatunk.
    Az elmúlt húsz évben a gyenge nevelőmunka mellett mégis feltűnő igen kevés tehetségünket, még mielőtt érett játékosként a csapat igazi hasznára válhattak volna, eladogattuk külföldre, ahonnan azután tíz-tizenöt év múlva leharcoltan, agyonoperált lábakkal, “ősz szakállal és megkopaszodott tarkóval(!)” vásároljuk vissza őket. Ilyen állapotukban természetesen már alig érnek valamit a csapatnak, de vezetőink ennek ellenére büszkén verik a mellüket, mint olyanok, akik hú de sokat tettek a csapat felvirágoztatásáért. Mindenki elfejeti, hogy az utolsó, sokat ígérő tehetségekből álló ificsapatot még Dálnoki Jenő nevelte a hatvanas évek végén-hetvenes évek elején. Azok a fiúk KEK-döntőig jutottak… Azóta a nagy nulla… A sokat emlegetett.90-es évek közepi BL-csoport szereplés csak azoknak jelent nagy sikert, akik nem láttak se korábban, se azóta magas színvonalú fradi-focit, illetve akik mazochisták és élvezik, hogy sorozatban verik el a csapatot, úgy, mint a kétfenekű dobot. Mindenki elfelejti ugyanis, hogy abban a sorozatban a Grashoppers (akkor nemzetközi téren nem igazán jegyzett csapat volt!) elleni egyetlen valamirevaló győzelem mellett minden komoly csapat egyszerűen átgázolt azon a Fradin… Nem volt igazán nagy dicsőség… Nagynak csak az utána kapott pénzügyi bevétel számított. Ez utóbbi azonban a szurkolókat nem szórakoztatta/szórakoztatja… ma sem. Félek, hogy a mai Chelsea elleni meccs ugyanilyen mazochista élménnyé válik… Miért kell ilyen minőségű csapatnak olyan ellenfelet hívni, amelyik a harmadik tartalék csapatával is négy-öt góllal jobb nálunk papírforma szerint…? Egy stadionavatón – ha már 1974-ben úgyis csúfosan leégtünk az akkori új pálya avatóján a Vasas ellen(!) – mégiscsak győzni illene. A szurkolók ezt várják/nák. Annyi velünk jelenleg közel hasonló tudású régi patinás ellenfél közül válogathattunk volna, miért nem tettük? Csak néhány példa: Rapid Wien, Austria Wien, Slavia Praga, Wacker Insbruck, Slovan Bratislava, Vojvodina stb…. A mai mérkőzés, – vezetőink számomra érthetetlen kivagyiságától hajtva – hacsak nem “vettük meg” az eredményt is, méretes zakóval fenyeget. Kinek, melyik igazi Fradi szurkolónak hiányzik újra, hogy megszégyenülni lássa a mindezek ellenére is kedvelt csapatát…? Nekem és gyanítom, hogy rajtam kívül még sok tízezer Fradi-drukkernek nem. Természetesen ennek ellenére megnézem a meccset, mert a Fradi-szív az dobog…
    HAJRÁ FRADI!

    Hozzászólás ideje: 2014. augusztus 10. 16:33

  9. Kinizsi írta:

    Kedves Sárosi István!
    Nagy örömmel olvasom az írásaidat! Én most egy kicsit visszaveszek az aktivitásomból, de majd kiheverem azt a megaláztatást, ami a stadion nyitómérkőzésén a beléptetésnél ért…

    Hozzászólás ideje: 2014. augusztus 11. 08:44

HOZZÁSZÓLÁS




Legutóbbi hozzászólások

Az FTC Baráti Kör honlapja

  • Felelős szerkesztő: Simon Sándor
  • A honlapon megjelent tartalomban való közreműködésért és munkáért külön köszönetet mondunk
  • Szántay Balázsnak (tudósítások megemlékezésekről, összejövetelekről, fotók)
  • Simon Józsefnek (statisztikák)
  • Dluhopolszky Lászlónak (karikatúra, humor)
  • Harsányi Györgynek (fotók)
  • Email: ftc.barati.kor@gmail.com
  • Köszönjük, hogy megtisztelt a figyelmével! Várjuk észrevételeit, javaslatait!

  • Legutóbbi hozzászólások

    Elmaradt a koszorúzás

    Bejegyzés ideje: 2019. december 3.
    Szerző: Admin

    Kopeczky Lajos “majdnem” elfeledett emlékei 3. rész

    Bejegyzés ideje: 2019. július 28.
    Szerző: Simon Sándor

    Kopeczky Lajos “majdnem” elfeledett emlékei 2. rész

    Bejegyzés ideje: 2019. július 20.
    Szerző: Simon Sándor

    Kopeczky Lajos “majdnem” elfeledett emlékei 1. rész

    Bejegyzés ideje: 2019. július 17.
    Szerző: Simon Sándor

    Arcok a régmúltból: Tolnay Lajos

    Bejegyzés ideje: 2019. április 22.
    Szerző: Simon Sándor

    Arcok a régmúltból: Gráf József

    Bejegyzés ideje: 2019. február 17.
    Szerző: Simon Sándor

    Arcok a régmúltból: Gabrovitz Kornél

    Bejegyzés ideje: 2019. január 2.
    Szerző: Simon Sándor

    Arcok a régmúltból: Dr. Keönch (Köncs) Boldizsár

    Bejegyzés ideje: 2018. december 29.
    Szerző: Simon Sándor

    Arcok a régmúltból: Weisz István

    Bejegyzés ideje: 2018. december 27.
    Szerző: Simon Sándor

    A Ferencvárosi Torna Club elnökei és ügyvezető elnökei

    Bejegyzés ideje: 2018. december 16.
    Szerző: Simon Sándor

    Beszélgetés Nagy Tamással

    Bejegyzés ideje: 2010. szeptember 10.
    Szerző: tibu1

    Beszélgetés a Baráti Kör születésnapját ünneplő mindenesével

    Bejegyzés ideje: 2010. július 23.
    Szerző: Simon Sándor

    Boldog születésnapot Fenyvesi József!

    Bejegyzés ideje: 2009. március 7.
    Szerző: Simon Sándor

    Kezdődik!

    Bejegyzés ideje: 2010. július 28.
    Szerző: Simon Sándor

    Nemes gondolatok baráti körben

    Bejegyzés ideje: 2014. augusztus 30.
    Szerző: SzB