2019. április 21. vasárnap

Anekdoták

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2014. augusztus 20.

Sárosi István régi újságíró, a Fradi iránti olthatatlan rajongása még a Kinizsi korszakból datálódik. Mindemellett nagy tisztelője a régi idők focijának, játékosainak. Hozzászólásaiban időről időre megörvendeztet minket egy-egy korabeli anekdotával. Összegyűlt már annyi, hogy bőven megérett arra, hogy a honlapon új helyet keressünk neki, így jött létre ez a fejlécről is indítható új, folyamatosan bővülő aloldal. Sárosi István minden ilyen jellegű hozzászólását átemeljük ide, mindig felül a legújabbakkal.

Kellemes böngészést!


37. ELADÓ!

Tichy Lajos mesélte.
Leányfalun volt egy kis házam, Erdélyi Lajos hajdani birkózó háza mellett. Az övé mellett pedig egy elhagyott, elhanyagolt telek volt, jóideje egy táblával: “ELADÓ”.
Karinthy Ferenccel megbeszéltük, leszereljük a táblát és rátesszük Erdélyiék házára. Erdélyi azonban rájött, leszerelte és rátette az én házamra. Aztán én fogtam, leszereltem és elvittem Kispestre a Honvéd pályára. Sokáig ott díszelgett, vevő azonban egy szál se…


36. A Vasas Ede bácsija

Sorsdöntő bajnokira készül a Vasas. Bundzsák kér szót.

“Nincs izgalom! Pálfi Ede bíró a földim. Ez nem semmi.”

És mit ád az ég, döntetlen állásnál Ede bácsi büntetőt ítélt a Vasas ellen. Bundzsák eszeveszetten rohant a földijéhez:

“De Ede bácsi, drága Ede bácsi! Ne tegye ezt Ede Bácsi!”

Pálfi szólt: ”Tizenegyes.”

Bundzsák: ” Igen? Akkor dögölj meg Ede bácsi!”

Ettől a pillanattól kezdve hosszú éveken át csak Ede bácsinak szólították Bundzsák Dezsőt.


35. Elég egy csavargó

Fekete Pál, a Népsport felejthetetlen szakírója Mátrait interjúvolta egy edzés után a Fradi pályán. A válogatott jobbhátvéd ötéves csemetéje a közelben labdázott. Pali bá’ az ifjabb Mátraihoz fordult:

“Szóval, te is Sándor vagy és ugye, te is focista akarsz lenni?”

“Dehogy akarok!” – tiltakozott a kicsi.

“Ugyan már, miért nem?”
“A mama mindig mondogatja, hogy egy családban elég egy csavargó.”


34. Az öltözők bohócai

Amennyiben azt írom, Deák Róbert, semmi, de, ha úgy, hogy Deák Róbert, alias BUCI, többen a fejükhöz kapnak. Ő egy született showman, Puskás Öcsi egykori samesza volt az, az 50-es, 60-as évek utánozhatatlan figurája. Mikor Isten rossz napra ébredt, akkor alkotta meg őt. Alacsony termet, hosszú, hegyes fülek, akkora kancsalitás, hogy az ember soha nem tudta, kit néz. És mindehhez óriási duma, csak úgy rögtönözve. Írok egy trükkről, amit Kovács Gyuri, az Újpest, az Eger, a BKV egykori játékosa, örök barátom mesélt. A szöveg az övé.

Budafokra mentünk. Buci szokásához híven mindenféle kutyáknak nevezve készülődött. Tele a hátizsák, azt, mint szertáros, Buci felkapta, aztán a falig hátrált. Tömör egyszerűséggel mondta:” K..va nehéz!”

”Mert öregszel Bucikám.” -mondtam.
“Legutóbb nem volt ilyen nehéz. Mintha 30 tégla volna benne.”
“Bucikám, egy héttel fiatalabb voltál!” – mondtam.

”Ez szentigaz.”- válaszolta.” Nagy nehezen feltoltuk a buszra. Budafokon egy megállóval előbb szálltunk le, hadd sétáljunk.

Buci nyögve, ordítozva, de beért a BMTE öltözőbe. Letette volna, ha a súly engedte volna. Megint a fal fogta fel a hátrálását. Nem volt szent az égben, aki ne elégelte volna meg Buci szidalmait.

”Disznók! Kiárusítás!” – kezdte bogozni a hátizsák 50 csomós zárását. Mire a negyvenedikhez ért, azt mondta:
”Fiúk, jól kib…tatok velem!”

Még bogozta, amikor a stoplik kopogására lett figyelmes. “Mi ez? Teljesen hülye lettem?”

Végül a késével vágta el a zsinórt, az azt követő ordítás még a melegítéshez kivonuló csapatát is megborzasztotta. “Mi van Buci?” -így Vizi Gyuri, a honi kedvenc.

”Gyuri! – ordította Buci – “Téglát cipeltettek velem idáig. Hogy nem szakad le az a rohadt ég!”

Vizi: “Buci, mire a mérkőzésnek vége, egy darabot nem akarok itt látni, megértve?”

Aztán gyorsan csukta az ajtót, mert egy tégla már az ajtónak vágódott. Lehet, hogy pont a harmincadik.

Húsz perc múlva benéztem az öltözőbe, téglával a kezemben, sátáni vigyorral az arcomon. “Buci, érdekel? Tíz forint darabja.

“Tűnj a francba!” – És már vágta a sokadik téglát az ajtónak.


33. Sógoroknak szeretettel

Sándor Csikar az 1954-es mérkőzésen, a sógorokat is “megkínálta” a specialitásával. Az osztrákok elleni 1954. novemberi mérkőzésen, egészen lehetetlen helyzetből, szinte az alapvonalról ravaszkodta be a labdát Schmied kapujába. Akkoriban még nem terjedt el a “Csikar-szög” fogalma.

A meccs után az öltözőben még a játékostársai is hitetlenkedve csóválták a fejüket:
“Hogy csinálod ezt Csikar? Ilyen hegyes szögből lehetetlen berúgni.”

Széles mosoly terült szét Sándor Károly ábrázatán:

“Helyezkedés kérdése az egész. Azért lett gól, mert az osztrák kapus rosszul, a kapufa meg jól helyezkedett. Ennyi az egész, egy kis fifika, ugye, Gyula?”


32. Az a bizonyos Csikar-szög

Még a hatvanas években volt szerencsém személyesen hallani egy mérkőzés utáni banketten, ahol Csikar már nem mint játékos, hanem mint tiszteletbeli vendég vett részt. Persze nem ő volt a társaság szószólója, de mindig volt egy párszavas hozzászólása, rendkívül kedvesen, némi patinával mesélt, és mesélt, és mesélt…

Tatabányán voltunk, a hazai kapuban Grosics szinte mindent kifogott. Egyszer kaptam egy hosszú labdát Nánditól, megiramodtam, a tizenhatosnál bekanyarodtam és elordítottam magam: ” Laci! ” – láttam ugyanis, hogy Bödör rohan középen. Grosics, mint az anyatigris repült is felé. He-he! Ott tátongott a alsó sarok.

“Gyula! ” – mondtam neki – ” Ne dőlj be mindennek! Ha a labdát keresed, ott van a sarokban.”.

Grosics rohant Kaposihoz:
”Sanyi! Ez az ember hazudik!”
Kaposi: ”Mit ordítozol, miért dőlsz be ennek?” – mutatott rám. Na, jól van, mondom. Eltelt tíz perc, Nándi megint indít. Rohanás, tizenhatos, befordulás, de már ott az alapvonal. Grosics áll a kapufánál, centi rés sincs, csak vigyorog. Közben Szolnok középen 5-10 méterre áll. Begurítom, maga is meglepődik a tátongó kapu láttán, aztán begurította. Grosics, mint a félbolond szidott, rohant megint Kaposihoz:

” Ez meg les volt! Mi az istent csinálsz Sanyi?”.

Amit kapott tőle, azt nem tette zsebre, mert még akkor is mindenféle hülyékről mormogott, amikor
ismét meglátogattam. ”Látod? Nem kell neked hazudni, hogy gólt kapj”. He-he.


31. IN MEMORIAM SÁNDOR KÁROLY

Anekdoták százai őrzik most már mindörökké a csavaros eszű, szikrázó humorú,
mindig “slágfertig” Sándor Csikart. Mi most egy másik ”Sándort” állítunk örök példaként minden sportember elé.

1962 novemberében Párizsban játszott a válogatott. Jobbszélsőnk röviddel a szünet előtt hatalmas rúgást kapott a térdére, alig tudta magát bevonszolni az öltözőbe. Botár doktor szemrevételezte a sérülést és ítélkezett.

“Csikar nem játszhat tovább!”

Sándor kétségbeesett tiltakozását látva Baróti Lajos is akcióba lépett. Minden ékesszólását latba vetve elmagyarázta, hogy első az egészség, meg hogy a magyar válogatottnak az ép Sándorra van szüksége, ezért inkább tíz játékossal játszunk tovább. Sándor elvonult, mindenki azt hitte, zuhanyozni.

A pályára kisétáló Baróti elhűlve látta, hogy Csikar – átvérzett kötéssel a térdén – már felállt a kezdéshez. Integetni kezdett neki, hogy nyomás lefelé.

“Állítson fegyelmi elé, büntessen meg, de a csapatot nem hagyom cserben!”

Végigjátszotta a meccset, 3:2-re nyertünk. Csak a véres kötés árulta el, hogy Sándor sérült.


30. Kaposi a showman

Tatabányán gürcöl a Fradi, döntetlen állásnál Albert bepofoz egy gólt. Üdvrivalgás a nézőtéren, döbbenet a pályán. Egyedül Kaposi nyugodt.
”Les.”

Albert vágtat hozzá, hogy a fenébe küldje, de Kaposi nyugodtan áll a 120 kilójával.
” Hova-hova spori?”

“Mi ez, ha nem gól?” – tajtékzik Flóri.
“Álljon meg! Mikor mosott fogat utoljára?” – dörög a bíró?

“Hogy jön ez ide?” – így Flóri.
”Úgy jön, hogy a cég képviselője vagyok.”

Flóri, hogy így kizökkentették a ritmusból, csak néz-néz. Erre Kaposi lép:
“Na, forduljon csak meg a spori! Valahonnan ismerem, de a hátát még nem láttam.”


29. Újabb adalék Lóránthoz

1954. Svájc. Mérkőzés a VB elődöntőbe jutásért, Magyarország- Brazília.
A tények ismertek, nyertünk 4:2.-re, a mérkőzés utáni balhé a folyosón kevésbé.

A cariócák képtelenek voltak elviselni a vereséget, mivel 1950-ben hazájukban a döntőben Uruguay 2:1-re győzött, Ghiggia és Schiaffino góljaival. Győzelem vagy halál! Erre kaptak tőlünk egy négyest, kiestek.
A második felvonás az öltözőfolyosón játszódott le! Egyik játékosuk rohant Czibor után és leteperte a földre. Durva belemenések, pofonok követték egymást. Az öltöző folyosóján bokszcsata dúlt, még a vezetők is ütötték-vágták egymást, egy játékos kivételével. Lóránt, beszaladva az öltözőbe, bebújt a pad alá, nem vett részt az ütközetben. Azután tárgyalás, mit miért? Czibor felállt és mondta:

” Mit kell az egészből ilyen cirkuszt csinálni? Jött Djalma Santos, aki jobbhátvédként végig faragott, az öltözőfolyosón pedig odahívtam és szemen köptem. Hát persze, hogy szaladt utánam. De az ismert – mindent ütök, ami mozog – észretérítette. A többiek? Mindenkinek volt párja, én a dolgom elintéztem.”


28. Lóriiii

1953. május 17. Róma. Az Olimpiai Stadion avató mérkőzése, Grosics Gyula elbeszélésében.

Ekkor már harminc éve nem sikerült legyőznünk az itáliaikat. Jól kezdtünk, negyedóra a miénk volt. Galli a nyúlánk, roppant tehetséges középcsatár többször hintába ültetve védelmünket, gólhelyzetek sorát dolgozta ki. Végül Puskás is megunta. A felezővonalon, csípőre tett kézzel hátra fordult:

“Lóóóriii! Meddig villog még az a center?”

Lóri nem válaszolt, de érezte keményebbnek kell lennie. Szigorú lett, fizikálisan elvette a kedvét Gallinak a viháncolásától. Gallinak hirtelen elment a kedve a párharcoktól és a továbbiakban kerülte a Lórival való közvetlen találkozásokat, nem villogott. Nyertünk 3:0-ra, a közös vacsorán Lóri előre nyújtott kézzel kereste Gallit. A center félreértette a bocsánatkérést, hátrált pár lépést, majd egy társa mögé bújt. De gondolom, egy életre megjegyezte Lóránt Gyula belépőit, és a kezét!


27. HELLÓ !

1952.augusztus 2., a helsinki olimpia labdarúgó döntője.
A mérkőzés félidejében intertelefonhívás Budapestről. A vonal végén: Rákosi Mátyás.
“Ezt a mérkőzést minden körülmények ellenére meg kell nyerni!! Az adott politikai helyzetben, ez presztízskérdés.”

Lóránt ekkor átvette a telefont.
”Rákosi elvtárs! Itt egyes embereknek sportkocsijuk van. Hogyha én egy ilyen sportkocsit kaphatok, megígérem , hogy ezt az olimpiát megnyerjük.”

A kocsit aztán haza is hozta, meg is tartotta.

Pályafutása csúcsát a helsinki olimpia idején érte el. 1963.végén külföldre távozott.


26. Művészek csontzenéje

1955.január 9. A bajnokság legfényesebb találkozója. Egész éjjel szakadt a hó, a pályát úgy-ahogy sikerült letakarítani, mégis 25 000 nézőt vonzott. A Honvéd behozhatatlanul bajnok volt, csak a 100 gól elérése inspirálta, A Vörös Lobogót az “egy frászt” jelszó. A vége 9:7 (7:3) ! Átlag hat percenként estek a gólok, két percenként a játékosok. A didergő közönséget felvillanyozta a két kemény legény – Lóránt és Sándor – párharca. Lóránt többször is labdástól elsöpörte a partvonalon túlra a kis szélsőt. Aztán Sándor törlesztett.

Egyszer.
Rávezette a labdát a középhátvédre, majd kissé hosszabban megtolta. Lóránt, mint a keselyű csapott volna le a labdára. Csikar átlépve a labdán a láb fölé tartott. A hatalmas termetű Lóránt fejjel állt a hókupacba, hogy a sárban úszó futópályán landoljon. A közönség röhögött, mikor felállt. Mintha a pokol küldötte jött volna el. Fekete sárálarccal, feketén csorgó mezben csak Sándort kereste. Kalmár Jenő már a 27.percben lehívta Lórit, ugyanezt tette Bukovi Márton is Csikarral.

A harminckettedik évébe lépő Lóránt idegeit megviselte a berni dráma. Zárkózottabb lett, mindenre idegesen reagált. De az biztos, nem együtt mentek a zuhanyozóba!


25. Utazás nyugatra

Az ötvenes évek elején Ausztriába utazott a Bp. Vörös Lobogó. A vonat már majdnem indult, mikor Sándor leugrott egy Népsportot venni. Odakiáltott az árusnak

– Adjon már egy Sportot, meg kell tudnom, hány traktort adunk a mezőgazdaságnak?

Aztán felugrott a már mozgó vonatra. Hegyi Gyula tartotta már a litániát:
– Gyerekek, nincs valuta senkinél, ugye?

– Erre gondolt, Gyula bácsi? – mutatta Csikar a dollárjait.

– Csikar! – förmedt rá Hegyi.- Tessék azonnal megválni attól a szennytől!

Sándor azon nyomban leült kártyázni egy nyugati turistával. Minden pénzét elvesztette Hegyeshalomig. Az idegen már elégedetten távozni akart, Csikar megfogta:

– Renonc, durchmars vagy tudja a fene mi. De magyarul – REVANS!

A pali végre felfogta, visszaült, osztott. Mire elérték az első osztrák települést, Csikar már vissza is nyerte pénzét. Pardon, annak a háromszorosát!


24. Puskás beilleszkedik

Azért Puskást is megtanították, hogyan kell egy csapatba beilleszkedni. Igaz kicsit később és – Madridban. Real Madrid öltöző. Középen Di Stefano, az összeférhetetlenségéről, kegyetlen “fúrásairól” ismert csillag. Puskás odaállt elé

– Stefi! Figyelj rám! Ha elordítom magam, hogy “Stefíííí”, akkor rohanj ész nélkül a kapu felé. Érthető voltam?

Di Stefano gúnyos mosollyal bólogatott. “Ugyan mit akar ez a dundi magyar, mikor már Didit és Simonsont is kiutáltam a Bernabeuból…”

Megy a játék, felvijjog: “Stefffffiiiii!” Persze Di Stefano rá se rántott. Aztán bánta, mert a hálóig mehetett volna.

Jött a második: ”Stefíííí!” Ekkor már loholt. A cipőjére érkező labdát persze bevágta. Még háromszor ismételték meg a mulatságot – és ekkor már kegyesen Ő ment gratulálni Öcsinek, jelezve befogadta a törzsgárdájába.


23. Puskás és Czibor vég nélkül

Válogatott meccs, Czibornak nagyon nem megy a játék, semmi nem sikerül neki. Puskás egyszer csak odakiabált neki:
– Bolond, b..meg, ha már nem játszol, legalább kiabáld néha, hogy “HAJRÁ MAGYAROK!”


22. Még mindig Puskás és Czibor

Már Bányai Nándi is megsajnálta Czibort, mivel Puskás levegőnek nézte a szélsőt.

1956. május 9. Ellenfél a Dorog. 1:0-ra vezetettek Czibor góljával a 19.percben. Ekkor Nándi hosszú íveléssel akarta indítani Zolit. Puskás nemes egyszerűséggel lehúzta a labdát.

-Hova futsz Bolond? A Dorog jutott szabadrúgáshoz!

Czibor kiszaladt Kalmár Jenőhöz: -Mikor küldi le ezt a szarházit?

– Nem kell engem leküldeni, lemegyek magam is. És elhagyta a pályát.

Czibor megtáltosodott, saját és Kocsis góljával 3:0-ra győztek. Az öltözőben Puskás kezet nyújtott:

– Gratulálok. – mondta.

Czibor erre:

– Idefigyelj te piszok Sváb! Ha korábban lemész, még rúgok kettőt.


21. Köszönet

1954. november 14, magyar–osztrák. Puskás sérült, Czibor – kivételesen – megkapta a 10-es-mezt. Ez volt maga a földöntúli boldogság! Kötélhúzásuk ekkor már a tetőpont felé közeledett.

Zoli az öltözőajtóval szemben lévő tükörre akasztotta a 10-es trikót, szólt a gyúrónak, jelezzen, ha jön Öcsi jópofáskodni.Jelzés.

Ekkor Czibor leborul a tükör elé:

– Édes jó Istenem! Köszönöm, hogy végleg nekem adtad a 10-es mezt. A kövér sváb már bele sem fért, mit keresne a pályán?.


20. Viszály a balszárnyon

Az Aranycsapat és a Bp. Honvéd balszárnyán óriási viszály dúlt. Budai Laci tudott egy-két esetről, ami mindennek a kiváltója volt és lassan már gyűlölködésbe csapott át.

Mint mesélte, volt olyan, hogy Puskás a felezővonalnál elordította magát: – Mész!

A szélső mind a csík, a labda sehol. Visszafordult, a labda Puskás talpa alatt nyugodott.
Ekkor Öcsi hozzátette: – Mész a pi….ba!

Czibor válasza sem késett soká. Zoli átadását Puskás nem érte el, nekiállt nyűgösködni:
– Czibor, nem látod az embert?

Zoli ellenzőt formált a kezéből, körülnézett és megkérdezte:
– Embert? Hol itt az ember?

Puskás rendkívül megsértődött. Hosszú ideig szóba sem álltak egymással.


19. Üzenetek a repülőn

Labdarúgó körökben közismert volt, hogy Sipos Ferenc (Tüdő) mennyire utál repülni. Egy túra alkalmával vizslaként átnézett mindent, az utastérben izgett mozgott, csak nem hagyta békén valami.

Odafordult Botár dr.-hoz:
– Dokikám! Végig nyugtalalanít az a három tábla ott a homlokzati oldalon!
Az első: ” Tessék bekapcsolni a biztonsági öveket.” Ez OKÉ.
A második: ”Most ne dohányozzanak.” Ez is OKÉ.

A harmadik állandóan sötét, még senki sem látta kigyulladni. Ez nem OKÉ!

A szellemdús doki nem késlekedett a ”megnyugtató” válasszal:
– Az csak zuhanáskor gyullad ki. Ez olvasható rajta: Tessék imádkozni!


18. Edző és papa

Edzés Kispesten, Puskás sehol! Már túl voltak az első körön, amikor megjelent. Öcsi futott egy kört, mikor edzője, egyben papája rászólt:

– Öcsi még egyet!

Puskás csak legyintett:
– Le van maga szarva… mondta, de azért tovább futott.

Az öregnek a szeme se rebbent.

Az edzés végén, együtt fröccsöztek – az Öreg, Öcsi és a menyasszonya.
– Apuka – így Öcsi – Elmennénk moziba.
– Menj, kisfiam – mondta az Öreg.
Puszi jobbról, balról – és tűnés.

Hiába, más az edző és más a Papa.


17. Egy örökrangadón történt

Az FTC-MTK örökrangadók történetében Kovács I Imre gólt fejelt. Ez 100 évenként ha előfordul.Közben bal könyökkel Mátrait ütötte ki, jobbal kiverte Gulyás két szemfogát! A Fradisták káromkodtak, mint a kiképző őrmesterek. Csikar mindezt vérlázító vigyorral nézte.

Mátrai “begurult”: “Csikar, szólok Dalnokinak.”
Csikar ” Az Isten szerelméért, csak azt ne.”
Könyörgése hatott, Dalnoki “pórázon” maradt. Percekre rá Csikar elviharzott, bebombázott egy gólt és azzal a lendülettel leviharzott a pályáról, cserét kérve.
Aztán csak nézett a padról azzal az ördögi vigyorral arcán…


16. Török túrán

Törökország, 1955. A kék-fehérek egy szálloda éttermében reggelit rendeltek. A pincér bólogat, nyugtázza a kívánságokat.

– Evet- azaz “igen”. Aztán balsorsa elérte – Csikar következett és rendelt.
– Evet- bólogatás, Csikar méltatlankodás: – Dehogy ettem, most akarok…
– Evet- értetlenkedett a pincér. Csikarban felment a pumpa: ” Az anyád Úristenit, Ali. Ha egyszer azt mondom nem ettem, akkor nem. A szemem kopog az éhségtől, Te meg itt állandóan gyanusítgatsz, hogy Allah homályosítsa fel az agyad.

A pincér széttárva karjait, néhány török tőmondat kíséretében meghajolt:
– Evet.- mondta némi remegéssel hangjában.

De erre már Csikar kirúgta a széket maga alól, gyilkos pillantásokat lövellt a kétségbeesett pincérre, az gyorsan eliszkolt.

Jött is a reggeli, de ezt érdekes, már másik pincér tálalta fel.


15. Tóth Mihály afférja

De azt ugye nem tudják, Tóth Mihály, az 1954-es VB döntő meglepetéscsatára miért kapta a PAPA becenevet? No, akkor elmondom……

Új fiú lévén, a válogatottban nemigen ismerte a protokolláris rendet. Farkas Mihály hadseregtábornok a “kíséretével” mindig belátogatott az öltözőbe “orcavizitre”. Ezúttal is így volt, háttal az ajtónak, csodaszámba menő bőrkabátjában tette tiszteletét.

Nyílt az ajtó, betoppant Tóth Misi. Meglátva a csodás kabátot, óriásit vágott a Főnök hátára.
– Papa, de jó puffanós jakód van!

A “kísérők” a fegyverükhöz, a társak az arcukhoz kaptak. Sebes Gusztáv Tóthot biztonságba helyezve, hosszú ideig könyörgött Farkasnak, ne legyen balhé.

Azóta, ha Tóthot hátba vágták, annyiszor futott rajta végig a hideg.


14. Bp.Honvéd -Bp.Dózsa. Rangadó Kispesten

Két játékos állt fent a tribün lépcsőjén, Puskás és Mészáros. Hirtelen négy Csajka gépkocsi érkezett. Az egyikből kiszállt Farkas Mihály hadseregtábornok, teljes főtiszti egyenruhában. Öcsi harsány ordítással fogadta:
-Ha-ha, öreg! Mi van? Kimenő van a szegényházból? Fölvette a pizsamát? – A honvédelmi miniszter tábornoki nadrágján szokásos piros csíkra utalva.

– Na, csak ne nagyon ugráljon – replikázott Farkas Mihály- majd a pályán legyen ilyen nagy legény.

A dialógust hallva Mészáros, mint akit ördögök üldöznek, felvette a nyúlcipőt és szerinte életében ilyen vágtát nem produkált, hátra-hátra nézve, nem e követik.

Amit szabad Jupiternek…… ugye a többi ismerős!


13. A névmagyarosítások kora

Volt a Csepelnek egy ügyes balfedezete, Rákosi Feri. Ezen a meccsen nem játszott, de éppen a zuhanyozóból jött ki, mikor Rákosi Mátyás a “Magyar Nép Atyja” egy kör közepén Gallowich Tibor társaságában búcsúzott – elmenőben.

Ekkor érkezett el Puskás “dilijének” ideje. Anyaszült meztelenül törülközött és mikor Rákosi már elérte az ajtót, elordította magát: – Rákosi !!!

Rákosi Mátyás megtorpant, visszanézett, Puskás pedig Rákosi (Rottenbillerről magyarosítva) Feri felé fordulva: ” Adj már egy törölközőt” nyilatkozta óhaját.

Egy pillanatig megállt a levegő, majd a meglepett Rákosi Mátyás zavartan elhagyta a helyiséget.

Az esetnek lett folytatása, a Csepel néhány nap múlva levelet kapott Rákosi titkárságától – kérték -hogy Rákosi (Rottenbiller ) Ferenc ne játsszon többé Rákosi néven. Így lett a Rottenbiller Ferencből – Rákosi Ferenc – belőle Rátkai Ferenc.

Ennyit a magyarosítások koráról!!!!


12. Mátrai debütálása a válogatottban

Mátrai, mint újonc a válogatottban, szégyenkezve hallgatta Puskás korbácscsapással felérő szidását. Percenként jött a “paraszt, a k…..nénikéd.” Végül Bozsiktól kért segítséget.

– Szidjad te is a nénikéjét……

Sanyi a Puskásra félistenként felnéző pályakezdő percekig gyűjtötte a bátorságot, és mikor Öcsi fölélőtt, odaüvöltötte: – Öcsi, a rosseb a sváb, k…….nénikédbe……

És várta a világvégét, de legalább azt, hogy Puskás beletapossa a fűbe. Öcsi arca azonban felderült és elégedetten mutatott Mátraira:
– Ebből a hosszú marhából még lesz futballista.


11. Túráról hazafelé a vonaton

Terpitkó András volt a VÁP országos főparancsnoka, sűrűn kísért bennünket külföldre, általában nyugatra. Nyugtalan társaság hazafalé – tele órával!

Csikar maga volt a Szent Antal, hallatlan nyugalom, halk dúdolás. Vámos jön – bőröndök nyílnak, a
legnagyobb nem.
Terpitkó: “Elvtársam, nézze meg nyugodtan, az enyém.” – “No de, hogy gondolja az Elvtárs?.” Elvonult, nagy viháncolás a kupéban.ahol az “éberek” nem találtak semmit.

“Na, mi ez a nagy vigalom”? – így Terpitkó.
“Örülünk, hogy Bandi bácsi megúszta. Mert mi nagyon szeretjük.”
” Engem?”
” Meg a bőröndjét! Abban vannak az órák.”


10. Dalnoki bakija

Dalnoki Jenő mesélte: “Egyszer szívattak meg cefetül – talán életem legnagyobb bakija. Diósgyőr-Ferencváros. Percek voltak hátra, nem bírtunk egymással, O:O. Egy hosszú labda előre, egy határozott hang: – Add haza! – A társaim már megindultak előre. Sarokkal hazatettem a labdát, a miskolci Iván lekezelte és a hálóba vágta! Vigyorogva rohant a közös ölelkezésre! Én utána! A mérkőzés végéig üldöztem, körbe-körbe zavartam a pályán, ha utolérem Isten bizony agyonrúgom.”


9. 1953. Bp. Vörös Lobogó – Bp. Honvéd rangadó

Népstadion, 60 000.néző.
Diskurzus már a kijáróban:
” Csikar! Anyáddal legyél jóban paprikászsákon.”

Csikar: ” Azt a Jó Anyád. -persze utánad.”
Hernádi bíró: ”Kuss legyen, kérem, kérem sporttársak.! Mi ez”.

Akkor már az idegességtől habzott a szája. Húznak kifelé, de a duma az ment a kezdőkörig. Aztán éles szögből Puskás kapura lő, a labda szó szerint formálisan másfél méterre kikerült és bemegy a kapuba.

Hernádi fütyül: ”Les”

Puskás csípőre tett kézzel: ” Hernádikám, nem volt les!”

“Les volt, lefújtam:”
Puskás “kapásból lő: ” Igen? Akkor kapja be a ……….. ”
Mire Hernádi lángvörösen: ” Nem kapom be!”


8. Mátrai Sándor az elvesztett egyidényes bajnokságról

Megnyerhettük volna az egyidényest is, ha…

A küszöbön álltunk, két meccs: Szeged, Dorog, no meg a Honvéd. A két vidéki sétameccsen a – Rátkai, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi – csatársorral csak egy gól és OKÉ minden.

Nem jött össze. A HONVÉD-FTC 7:2. Kiütöttek bennünket! Megalázó volt, mikor Tichy a karjait széttárva jelezte:
– Elég srácok, nem kell több! A pofám leszakadt. Eszembe jutott, a Páncsics és a köztem levő acsarkodás megannyi változata, ami ide vezetett. Nem bunda volt, egy belső, érlelődő frakcióharc. De maradt még ma Dorog. Egy gól és bajnokok vagyunk!

Dorogon a 85. percben még bajnokok vagyunk. Egy szögletből lepattanó labdát Szuromi “bespiccelt”. Vége, bajnok a Győr. Ők már levezettek, Sopronban. Szaladt a hírnök: “Bajnokok vagytok!”

De mindezt magammal elhitetni örök dilemmám. ( “Jól gondolj bele Sanyi, és tudd meg mi a különbség a partvonal és a pártvonal között.”)


7. Az Aranycsapat öltözőjében, 1953-ban

Közel két tucat sztár hallgatja Guszti bácsit, legalábbis Ő azt hiszi. A csapat többsége Puskás és Czibor állandó “csörtéjét” figyeli.

– Guszti bácsi, a Sváb folyton piszkál. Miért nem zavarja már ki?
– Zolikám, maga azt figyelje amit mondtam.
– Mit mondott?
– Azt kértem Zoli, hogy itt-ott bukkanjon fel, zavarja a védelmet.
– Jó, majd viszek egy ásót, aztán az alagútrendszeren át itt-ott előbukkanok az ásóval.Majd meglátja mekkora meglepetés lesz.
– Guszti bácsi. Látja?. Hát nem Bolond?
– Látja, a Sváb mit megenged magának: Hogy beszélsz a Főnökkel, Teeee!


6. Kispéter Mihály, TE PÉLDAKÉP!

Budapest, Népstadion, kb. 60 000 néző. Egy kiscsapat heroikus küzdelem előtt
áll a kormány által finanszírozott Bp.Vasas, minden oldalról támogatott elitjével.
Játékoskijáró: egy fiatal KINIZSI harcos sírva megy a PAPÁHOZ: ” Misa Bá’! Az a játékos
lefasisztázott, hogy rohadjatok meg mind.”

Misa, mint paripa a “Rohamra” vezényszóra: “Melyik?”
“Ez.” mutatta a játékostárs.

Misa: “Egy pillanat, bíró spori!”
“Rendben Misi, majd szóljon”- válaszolt a bíró.
“Sziszi” a Vasas csékája: “Csak röviden!”

Misa erre odament a megjelölt játékoshoz: “Gyere velem kis barátom, menjünk oda a sarokba!”, majd a fülénél fogva kihúzta a Vasas sorból a kis gonoszt.
“Na, idefigyelj te bunkó! Az a gyerek 12 éves korában Auswitzban vesztette el az apját és az anyját! Ő faszista?”
“Na, gyere csak velem!”
Elhúzta a sarok mögé. Néhány csattanás, dörgő helyreigazítás. Mikor előkerültek, a játékos vöröslő pofával, füllel érkezett.

A játékvezető: “Minden rendben Misi? Mehetünk?”
Sziszi válaszolt a másik sorból: “Mehetünk Pajtás!”

Utána, kivonulás, őrjöngés a nézőtéren. Végül a Vasas 5:2-es vereséggel vonult le.


5. Mátrai Sándor a Kinizsibe igazolásáról.

Mint leendő testnevelő tanár, vígan éltem a főiskolai életem. Jött Komorettó,
a Bp.Kinizsi elnöke: “Írd alá, ne hülyéskedj!”
Aláirtam, csak húzzon el!

Később derült ki, ez havi 750,- Ft fizetést jelentett, meg bajnoki pontonként 200,- Ftot, plusz egy kiló májat.

Aztán felbukkantam a Fradiban. Sok reménnyel, kevés kétséggel. Rudas Feritől nagyon féltem! Mivel a sérülése visszavetette, párszor körülfutottam, de a Fradi befogadott.

Rudas Feri úgy sérült meg, hogy a játékvezető lesről engedte el a szélsőt. Rudas 10 méteres hátránya ellenére utánavágtatott és a 16-os körül beérte. Henni, látva a veszélyt, kidobta magát. Szörnyű reccsenés. Rudast a mentők vitték el. Stabil válogatott volt, Európa leggyorsabb hátvédje. Utána soha
többé. 1950. március 19-et írtak.


4. Trükk Dél-Amerikából.

Szabadrúgás 20 méterről. Rivelino a “hóhér”. Valaki beáll a sorfalba, hirtelen lehajol, a helyén süvít el a labda, GÓL.
Vándor Kálmán felüvölt: ”Ezt a fifikát, trükköt, hamisítatlan déli ravaszság!”

Majd megkérdi a mellette ülő Baróti Lajost: ”Mit szól hozzá?”

Baróti halkan szól: ”A belét is kitapostuk volna.”

Ennyit a dél-amerikai ravaszságról.


3. Sándor Csikar és Albert Flóri üzleti kalandja.

Flóri: “Csikar! Kellene az a tevenyereg.”
“Melyik az?” így Csikar.
“Az ott. Az a szép piros.”
Csikar a kereskedőhöz fordult: “Mennyi?”

“Öt.”
Erre Csikar fogta a tevenyerget és letett egy kettest a pultra. Aztán homlokon csókolva
az arabot ezt mondta: “Szervusz Ali!”, majd kimasírozott az üzletből.

Negyedóra múlva arra jártak. A kereskedő még mindig meredten állt a pultnál.


2. 1961. február 7. válogatott labdarúgó mérkőzés, Kairó, Magyarország – EAK (Egyiptom) ellen.

A mérkőzés előtt Dr. Botár Zoltán, a válogatott orvosa és Kotász Antal, balfedezet vásárolni indult.
Dr. Botár így fordult a fedezethez: “Öcsi, megtetszett egy szőnyeg. Kellene!”
Kotász Öcsi: ”Bízd rám!”

Az árus 10 fontra becsülte áruját.
Öcsi hideg nyugalommal: “5 font.”

A kereskedő, mint aki nem jól hall, a füléhez emelte kezét, aztán hitetlenkedve néz az égre:
“Kilenc.” Majd némi pantomim, aztán újra: “Kilenc.” – sóhajtotta.

“Öt.” Mondta Kotász jéghidegen.
Az arab letérdelt a szőnyegre, öklével verte, a szája szegletében némi hab jelent meg.
“Haljon éhen családom, pusztuljanak nyomorultul az árváim, legyen hét!”

“Öt.”
A kereskedő a köntösét kezdte szaggatni, a szeme kidagadt, néhány tánclépést lejtett.
“Érjen kínhalál, vesse ki a föld a tetememet, a sakálok egyék meg, sújtson Allah átka, legyen öt!”

Erre Kotász, csak úgy odavetve: “Négy.”

Végül 2,5 fontért elvitték a szőnyeget.


1. Őszinte Tisztelettel Dalnoki Jenő és Pongrácz György emlékének

1963.
Bajnok a Fradi. Indulás a BEK-ben (Bajnokcsapatok Európa Kupája, a mai Bajnokok Ligája elődje). Várt ránk Európa, meg Isztambul sztárcsapata, a GALATASERAY. 11 sikerre éhes janicsár a mi agyoninjekciózottan, lázasan ténfergő csapatunkkal szemben. Lett is egy sima 4:0 a javukra az “odavágón”. Ez szó szerint értendő, úgy összerugdostak, hogy alig tudtunk a buszig tántorogni. ”Az anyátok”, jöttök Ti még hozzánk.
Visszavágó. Pokoli hangulat várta a sárga-piros csíkosokat. De a stílusuk maradt. Már az elején úgy összerugdaltak bennünket, min a tevéiket. Sikerült 2:0-ra vezetnünk, amikor kaptunk egy 11-est. Albert két gólja után vállalta. De az azt követő botrány felülmúlt mindent. Először csak úgy párban ment, utána csapatszinten. Mindenki belerúgott mindenbe, ami mozdult. Ad-hoc pankráció. Olyan rúgást kaptam a
nemesebbik részemre, hogy elájultam. Vilezsál Oszi sündörgött hozzám: “Jenő! Az a
gonosz kis hetes volt”. A balhé közben folyt tovább. Még a két kapus is “megtalálta” egymást. Közben a “kis gonosz” előrejött éknek, hogy majd ő. “Gyere csak, gondoltam.” Már a bíró is közelharcot vívott, mikor gyengéden rápaskoltam a vállára. Vigyorogva fordult felém, akkora jobbegyenest vittem be neki, hogy Allah paradicsomában érezte magát. Azután felült, visszaesett és elkezdett négykézláb mászni a kezdőkörben. A gyúró és a segédedző ölben vitte ki, amikor magához tért, nekiment a gyúrónak, hogy valaki szódásüveggel leütötte. Kialakult egy ”édesanyázó” páros is. A lényeg: kiestünk, Albert hibázott, mehettünk vacsorázni. Az vigasztalt, hogy a török busz körül már kövekkel bombázták egymást a “vétkesek”.

119 hozzászólás

  1. Sárosi István írta:

    Fújd mig a tüdőd birja…….

    Az ötvenes évek közepén uj szertárost igazolt a Fradi. Aranyos,szolgálatkész ember
    volt “Toni bá” de az hétszentség focipályát közelről még nem látott.Gőze nem volt a
    focihoz.
    Dalnoki sérülés utáni lábadozása után reggelente edzett. És jött az ihlet.
    – Tóni bá’ megint túl puhák a medicinlabdák. Pumpálja őket fel délutánre, mert
    jön Csanádi Árpi bácsi, és ő nagyon szigorú.-
    A szertárosok gyöngye, nekilátott, bőszen pumpálta a szőrős óriásbogyokat.
    Szakadt róla a viz mikor délután kezdtek szállingózni kezdtek a játékosok.
    – Mi a csudát müvel itt, Tóni bá’.-
    Az öreg teljesen összetörten szabadkozot:
    – Kérem , én reggel óta fújom a medicinlabdákat – Dalnoki Úr – utasitása
    alapján, majd beleszakadok, de az Istennek nem akarnak keményebbé válni.

    Hozzászólás ideje: 2014. október 20. 15:22

  2. Sárosi István írta:

    Vizsgaidőszak.

    Egy neves futballista vizsgázik labdarugásból a sportjáték tanszékén. A vizsgáztató ugyancsak ismert szakember. Régi barátja a futballnak.
    Kérdés kérdést követ, de válasz egyikre sem érkezik. A helyzet egyre kinosabbá
    válik, már elhangzottak az ugynevezett adható mentőkérdések is, amikor a vizsgáztató
    végső kétségbeesésében azt kéri:
    – Mondjon elsőre egy egy választ maga, a kérdést majd én felteszem hozzá!

    Hozzászólás ideje: 2014. október 22. 11:33

  3. Sárosi István írta:

    Vizsgaidőszak II.

    Vizsgázik a hátvéd egészségtanból.
    A professzor a szóban forgó betegség tüneteiről kérdezi.
    Totális sötétség.
    A jóindulatú adjunktus a professzor háta mögött megprobál sugni és mutatja
    fáradság,…letörtség….mimeli az öklendezést, a hányást…..
    A vizsgázó nézi az adjunktust, majd elhaló hangon megszólal:
    – Professzor Úr, az adjunktus úr nagyon rosszul van – még a végén lehányja
    magát……..Én szóltam előre!!

    Hozzászólás ideje: 2014. október 22. 11:44

  4. Sárosi István írta:

    Vizsgaidőszak III.

    A csapat csillaga meleg perceket élt át a vizsgán,nem tudta az egyszerübbnek
    számitó vérköröket sem elmondani.
    A tanár, hogy segitsen,azt javasolja a hallgatónak: a falon függő ábrák segitségével próbálkozzon meg a válasszal. Ha látja – gondolta – talán el tudja
    mondani az érrendszert.
    A játékos bizonytalan mosollyal arcán rámutatott az aortára és azt mondta:
    – Itten vagyon az ér……..- majd rövid gondolkodás után igy folytatta: – ebben
    megyen a vér ………
    – A tanár döbbenten hallgatott, majd hirtelen haragjában kifakadt:
    – Maga meg elmegy a ………Takarodjon!!!

    Hozzászólás ideje: 2014. október 22. 11:57

  5. Sárosi István írta:

    Nézőpont.

    Szünetben egy feldult csapatvezető ront be a játékvezetők öltözőjébe.
    – Égbekiáltó, akkora tizenegyes volt, mint egy ház! Hogyhogy nem látta?!….
    És csak dőlt belőle a panasz -tanuként hiva az öszes szenteket. A biró néhány
    percig türelmesen hallgatta a sirámok fokozódó erejét, aztán felhorkant:
    – Hát, persze hogy tizenegyes volt. Mindent láttam! De nekem ilyen rossz
    meccsen ne egy ilyen vacak büntetővel nyerjenek……Ez meg különben a játék-
    vezetői öltöző! Köztársaság! Huzzon kifelé, és orditozzon odakint- mert kivágom!…

    Hozzászólás ideje: 2014. november 2. 13:21

  6. Sárosi István írta:

    Akár tegezhetlek is…..

    A játékvezzető szigoruan feddi a sokadik szabálytalanságát reklamáló hátvédet:
    – Ha kiorditozta magát, vegyen mély levegőt és figyeljen.!
    – Édes öcsém, én nem vagyok magának “maga”. Nekem van nevem, ugy
    szólitson!
    – Megértettem édes bátyám. Akár tegezhetlek is ha akarod…….!

    Hozzászólás ideje: 2014. november 2. 13:27

  7. Sárosi István írta:

    Panasz és ragtapasz.

    Orava Henrik, mindenki csak Hejminek szólitotta, a 20′-as évek legkiválóbb
    legjobb és legnépszerübb játékvezetője volt, egy óbudai sváb egyén.
    Rengeteg legenda fűződik nevéhez. Kedvessége, humora, határozottsága
    példa nélküli.
    Egy esetben odarohant hozzá mérkőzés közben Cseh Matyi mélyen felhábordva. :
    – Biró Ur!. Ez (még nem volt számozás a mezeken) -azt mondta nekem, elő-
    ször menjek a francba, utána az anyám…….ba. Szomorú vagyok!!
    Orava ráorditott:
    – Maga nem megy sehova, maga itt marad és játszik tovább! Megértve?!

    Hozzászólás ideje: 2014. november 2. 13:41

  8. Sárosi István írta:

    Biró, zöld-fehérben.

    Élelmiszerportyán járt a Fradi Dunaföldváron 1945 nyarán. Jó kis meccs alakult ki,
    és a hazaiak a befejezés előtt 4:3-ra vezettek. Huzták az időt – labda állandóan a
    Dunában uszkált. Ugy tünt, az Isten sem menti meg a fradit a vereségtől. Eggyel nem
    számolt a 22 játékos senkivel. A BIRÓVAL!.
    Az utolsó két percben két jogtalan tizenegyest itélt a fradinak. A kocka fordult.
    A biró menekült mert kiadós verés elé nézett- de az esti vacsorára valahogy
    előkerült.
    Rudas Ferenc a villámlábu jobbhátvéd mellé ült:
    – Mondja, hogy jutott eszébe két ilyen kamu büntetőt befujni?
    – Kérem – vágta ki büszkén az “üldözött” – az ország legnagyobbFradi-
    drukkere mellett ül! Halálom pillanatáig boldogtalan maradtam volna
    ha kedvenceim éppen az én vezeteésem alatt szenvednek ilyen megalázó vereséget.

    Hozzászólás ideje: 2014. november 10. 12:46

  9. Sárosi István írta:

    Nándi mondta.

    Hidegkuti egy ideig Olaszországban is edzősködött. Amikor egyszer hazalátogatott
    valaki megkérdezte tőle:
    – Milyen tapasztalatokat szereztél odakint?
    – Tudod, ha mi annait edzettünk volna, mint amit most én megkövetelek
    tőlük, akkor minket soha seni nem vert volna meg.

    Hozzászólás ideje: 2014. november 10. 16:41

  10. Sárosi István írta:

    Nándi memoár.

    …………..Dalnoki Jenő meghitt, jó barátom, de istent-embert nem ismerő szilajsá-
    gától én is rettegtem.Amit Csikarral müveltek egymással kész pankráció volt.
    Egy Fradi-meccs előtt Jenő békésen odajött hozzám:
    – Te, Nándi, én nem akarok rosszat neked. Ha megindulok, ugorj félre
    abból a sávból, különben végigszaladok rajtad.
    Megszivlelve az intelmeket fokozottan figyeltem, mikor egyszercsak megszó-
    laltak vészcsengőim.Látom Jenő fujtat felém mint a bika. Szaporán félreugrottam.
    Hangos trappolást, lihegést hallok – és egyszer csak a rám zuhan két Fradista.
    Nyügösen érdeklődtem, hogy mégis mit művelnek a hátamon?
    – Mit művelünk, na ugyan mit? – dohogott Dékány.– Ugrottunk mint
    a nikkelbolhák. Nem láttad? Jenő közelgett.
    Igazuk volt, márpedig ők ismerhették Dalnokit…..”

    Hozzászólás ideje: 2014. november 10. 17:11

  11. Sárosi István írta:

    Tripla vagy semmi.

    1970.évek eleje.KELTEX-Sátoralja NB II.Keleti csoport rangadója a Budafoki úton.
    Valami elszámolnivalójuk lehett egymással, mert a kőkemény játék egyre inkább
    durvaságokba ment át. Volt egy eset ami szinte hihetetlen, hogy valaha előforduljon
    (“Csiha” legalábbis reméli! ) Hogy ki Ő? Kiderül. Nagyszerü középpályás volt,meg-
    bolonditva őrzőjét, aki akkorát rugott bele a………férfiak büszkeségébe,hogy mint
    a béka kifeküdt.Lett is ribilió! Egy csomóba a két csapat, ki akit ért azt rúgta. Kiálli
    -tás.,a dühöngő Tornyai bődületes erővel vágta a labdát a tömegbe. Hogy-hogynem az a fránya gömb, megint előző helyen találta az éledező játékost.Cserjés edző berohant a pályára, és talán neki is ment volna a középhátvédnek, h az leg-
    -alább kéétszer nem lett volny magasabb és sulyosabb.Igy pályamodositással a fetrengő Csihát ápolta. No nem maszirozta a serült helyet, mert azért mégis csak , igy inkább csak vele érzett.De azt nagyon.
    Szóval helyreállt a rend, miután a játékvezető vastag ezüstláncon lógó sipja
    folyamatosan szólt, majd nagy lendülettel intett mehet a szabadrugás. A lendülő
    sip olyan erővel találta el harmadszor is a játékost, hogy az azonnal négykézlábra
    állva tett néhány kört maga körül, aztán Kerekes Jóska lecipelte a kispadhoz.
    Ott Cserjés Pista bácsi szétett kezei jelezték, hogy Csiha ma befejezte a já-
    -tékot. Még szép!

    Hozzászólás ideje: 2014. november 13. 12:10

  12. Sárosi István írta:

    Bucsu a Nemzeti Sport.-tól.

    A Nemzeti Sport utolsó száma 1944.karácsonyán jelenet meg.

    Ilyenformán az ” ántivilág” utolsó csemegéjével kedveskedem olvasóinknak.

    Kertész Gézát, az Ujpest edzőjét berendelték “szolgálattételre”, az edzések
    vezetését BÍró Sándor, a keret legöregebb labdarugója vette át.

    Bíró Sanya, a megbizott edző rezignáltan nyilatkozott:

    – Derülátó vagyok. Egész héten fegyelmezetten edzett a csapat.Begya-
    koroltuk, hogyan kell mezben és futballcsukában lerohanni az óvóhelyre..

    Hozzászólás ideje: 2014. november 19. 12:53

  13. Sárosi istván írta:

    Biróküldetés-bonyodalmakkal.

    Ez inkább burleszk-mint sport. Volt egy kollégám – közönségszervező – de megszállott
    focibolond. Testmérete nem tette alkalmassá játékosnak, igy jelentkezett a JT.-re
    birónak.Mikor kivezett a csapatokat-partjelzők sehol- begőzőlt hazai (Kb.100.) szurko-
    -ló ugy röhögött mintha Chaplint látnák. 160 magas, vagy 100 kiló suly, szinte a lab-
    dával téveszthető. Golyó benyomásával-de vasszigorral. Első meccse járási II. évjá-
    -rat 1975.évek.
    Meghivott, nézzem meg ténykedését, de csak jót irjak róla mert feljebb akar
    lépni -hivatásos profi biró kivánt lenni. Elfogadtam meghivását, de annyit régóta ne-
    -vettem. Már a kifutásnál összeveszett a játékosokkal- ki vigye pályára a labdát.
    Némi csetepaté és kivonultak a Pettend-Kápolnásnyék rangadóra. A pálya ugy
    nature pocsék.Kapufák, háló…szamárkórók, dimbes-dombos talaj katasztrófa.
    Ezt csak a jt.vezető hüjeségei multák felül. 2 tizesgyes itt- 2 ott.-20 perc után. És
    utána futás a vértkivánó szurkolók elől – a pály menti kukoricásba. Keresték ám
    rendesen,sikertelenül. Akkor eszébe jutott, nem fujta le a meccset.Belefujt, ezzel
    irányba állitotta a vér és kisüsti gőzös honiakat. Akkor jön egy tehervonat- az utolsó szelvény fékező fülkéje üres.Óriási vágta, és fülke megóvta a kőzáportól.- a ruhá-
    -ját Kelenföldön kapta vissza.Közben egyszer át kellett szálni Tárnokon egy sze-
    mélyvonatra- az utasok nemkis örömére viritott a JT emblémás gyászhuszár
    ruhájában. Kért, hogy, csak a legjobbakat irjam, mert komoly céljai vannak a nem-
    -zetközi megmérettetésre.Megigértem,eltelt 30 év, és most már ő is röhög ezen.

    Hozzászólás ideje: 2014. november 25. 13:24

  14. Sárosi István írta:

    Még nézni is borzasztó!

    A finom technikáju Balogh II Sándor egy bajnokin egyáltalan nem emlékeztett önmagára. Kibékithetetlen ellenfele volt ezuttal a lada.
    Egy felbőszült ujpesti szurkoló kifogyott a béketürésből:
    – Baloooooogh!Tudod milyen pocsék vagy? Gyere fel ide a lelátóra
    és nézd meg micsoda szörnyű dolgokat művelsz odalenn…..

    Hozzászólás ideje: 2014. december 10. 12:50

  15. Sárosi István írta:

    Elnézést a szó hibáért: ” Kibékithetetlen ellenfele volt ezuttal a labda.”

    Hozzászólás ideje: 2014. december 10. 12:54

  16. Sárosi István írta:

    Tisztelt FTC Baráti Kör, Kedves Barátok.

    Kivánok Nagyon Boldog Eredményekben gazdag Boldog Ujévet valamennyiőtőknek
    Egy utolsó aforizmát kérlek fogadjatok még el Tőlem ami mindannaiőtöket érint.

    ITT jön ,ott megy.

    A gyors lábu szélsők versenyében is futemgyőzhetes lehetett volna GYETVAI
    LÁSZLÓ. Ha a Ferencváros válogatottja beindult-akkor még motorbicklivel sem
    is bajos volt utól érni utol. Látványos elviharzásait mindennél jobban jellemzi egy
    szurkoló apa -kisfia párbeszéde:
    – Micsoda gyors futballista ez a Gyetvai!
    – Melyik az apaka?
    – Itt jön!
    – Hol?
    – Ott megy!

    Viharzik életünk- főleg hatvan- felett! De érzésem(ink) a zöld-fehér szinek örökös
    ŐRZŐI!

    Hozzászólás ideje: 2014. december 30. 13:06

  17. Sárosi István írta:

    BUÉK…és minden jót valamennyi Fradista társamnak.

    Egy gondolat a “nagy menetelésből”!
    1965 tavasza.
    A bőszült angol szurkolók a VVK találkozón célpontja – Mátrai és Géczi volt. Addig
    hajigálták pnnsekkel mig Sanyi gondolt egye. “Pista szedd össze a “tiszteletdijat”
    egy kicsit hüjére veszem őket.”
    A Fradi kapukirugáshoz juttott-Mátrai “akcióhoz”. Géczi kirugitott, Mátrai vagy
    14 méterre felvette a labdát,visszaguritotta Pistának. Hangrobbanás,50 ezer
    sakál üvöltötte: -Penalty..tizenegyes.!
    A zürzavarban, a rohanó piros mezesek elé állt. Denis Law , a a KIRÁLY
    csóválta a fejét: “Fiuk, ismeritek a szabályokat? Márpedig ilyen szinten illene!”
    Ez nem büntetőő… Kapukirugás estén-csak ha áthalad a tizenhatoson. Nyugtatta
    őrjöngő társait, akik már a füvet harapták! Tuti, nem Ő lett ez este a legnépsze-
    rübb Manchesterben!
    Inkább , – Fradista szemmel nézve- egy őszhajú, magas hátvéd vérlázitó mo
    mosollyal szemlélte Law kioktatását, és megkérdezte Géczit …”mennyi jött össze,”

    Hozzászólás ideje: 2015. január 3. 12:53

  18. Sárosi István írta:

    A “CSUDINA” (Mátrai Sándor monológja)

    Szombathelyen gyurtuk egymást a Haladással. Csudina, azaz Ombódy a szombat-
    helyi Czigonnyal a hátán rohan az ötösünk felé. Mondom magamban: bárcsak kirug-
    ná a bőrt, becsuszna, lökné el, erre ez az Ombódy csinál egy piruettet – az ötösön-
    s hajszállal az elvágtató csatár mellett átlépi a labdát ( 10 közül, ha egyszer bejön)
    Czigony fejjel bezuhan a hálóba, mire Ombódy röhögve visszahuzza a labdát………
    A frászt hozta rám. Torokszakadtából elüvöltöttem magam:” Az anyááááááááád ”
    Ő meg a pofámba nevetett: ” Bejött , nem ?”
    Hát ezért , meg hasonlóként, nem lett belőle válogatott focista, pedig nagy,
    istenáldotta tehetség volt………..

    Hozzászólás ideje: 2015. január 14. 17:49

  19. fekete írta:

    Nem ezt ,nem is Szombathelyen ,de itt a Népstadionban hasonlót láttam Csudinától.már nem tudom ki ellen ,DE akkor is bejött .! A Frászt hozta a szurkolókra így rám is . De győztünk .Soha el nem felejtem !

    Hozzászólás ideje: 2015. január 23. 22:06

  20. Sárosi István írta:

    Majd legközelebb kiállitom…….( Kiss László)

    Debrecenben fogalom volt Fülep Kornél neve. MLSZ elnökségi tag, sportujságiró, játékvezető ……stb.
    Mint játékvezető Szabó Bélával a DVSC szélsőjével évekig hadakozott.Többször
    kiállitototta, de Béla sem maradt soha adósa.
    A Gördülőcsapágy pályán dúlt egy alacsonyabb osztályu háború , Fülep volt a
    főszereplő.
    Szabó Béla volt a soros bajkeverő.Nem a pályán, az azt ölelő bozótosban.
    – Ez egy hülye biró! Mit vártok tőle! – vélekedet “valaki” a sűrüből. Már vagy
    tizedszer hangzott el a “dicséret” a legkülónbözőbb cifrák kiséretében -sikerrel.
    – Ájik meg a játék-rendelkezett Kornél bácsi- Ez Szabó Bila volt. Keritsik elő
    azonnal vezissik ki a sporttelepről.
    A rendezők ugy immel ámmal belerugtak a kisebb bokrokba, egy ággal cspkodták
    a sürüjét. Béla sehol, vagy talán a sor végén Ő is buzgón hajlongott a bokrosban.
    – Kornél mester, köddé vált ez az ember.Sehol nem találjuk.-
    – Nem baj, hadd menjik a játék. Legközelebb ugyis lezavarom, azt ordithat bent.-
    Egy biztos szavatartó ember volt, szigorú mint a Hajdú-Bihari Napló szakirója.
    Szabót szinte már bemeelegitésnél kiállitotta, deöt percel kezdés után már biztos!

    Hozzászólás ideje: 2015. január 25. 16:47

HOZZÁSZÓLÁS






Legutóbbi hozzászólások

Az FTC Baráti Kör honlapja

  • Felelős szerkesztő: Simon Sándor
  • A honlapon megjelent tartalomban való közreműködésért és munkáért külön köszönetet mondunk
  • Szántay Balázsnak (tudósítások megemlékezésekről, összejövetelekről, fotók)
  • Simon Józsefnek (statisztikák)
  • Dluhopolszky Lászlónak (karikatúra, humor)
  • Harsányi Györgynek (fotók)
  • Email: ftc.barati.kor@gmail.com
  • Köszönjük, hogy megtisztelt a figyelmével! Várjuk észrevételeit, javaslatait!

  • Legutóbbi hozzászólások

    Arcok a régmúltból: Gráf József

    Bejegyzés ideje: 2019. február 17.
    Szerző: Simon Sándor

    Arcok a régmúltból: Gabrovitz Kornél

    Bejegyzés ideje: 2019. január 2.
    Szerző: Simon Sándor

    Arcok a régmúltból: Dr. Keönch (Köncs) Boldizsár

    Bejegyzés ideje: 2018. december 29.
    Szerző: Simon Sándor

    Arcok a régmúltból: Weisz István

    Bejegyzés ideje: 2018. december 27.
    Szerző: Simon Sándor

    A Ferencvárosi Torna Club elnökei és ügyvezető elnökei

    Bejegyzés ideje: 2018. december 16.
    Szerző: Simon Sándor

    A Fradi dicső múltja, 37.rész – 1938-39

    Bejegyzés ideje: 2009. május 18.
    Szerző: Simon Sándor

    Baráti Kör anno: 1. rész (1978)

    Bejegyzés ideje: 2010. február 21.
    Szerző: Simon Sándor

    A Fradi dicső múltja, 26.rész – 1927-28

    Bejegyzés ideje: 2009. március 31.
    Szerző: Simon Sándor

    Ezúttal birkóztunk – baráti körben

    Bejegyzés ideje: 2014. május 1.
    Szerző: SzB

    Fradi eseménynaptár: 08.23 – 08.29.

    Bejegyzés ideje: 2010. augusztus 23.
    Szerző: Simon Sándor