2017. január 22. vasárnap

Kedvenceink voltak: beszélgetés Telek Andrással

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2009. január 27.

telek-andras-1989-96-es-1998-991Telek András Budapesten született 1970. december 10-én. Ő aztán elmondhatta magáról, hogy nem csak vágyakozott a Fradiban futballozni, egyenesen ott is kezdhette.
10 éves volt, amikor elvitték a Fradiba, ahol aztán szakértő szemeknek köszönhetően ott is ragadt, hozzáteszem mindannyiunk szerencséjére. Első edzője Rózsa Lajos volt, aki a már a kezdet kezdetén a hátvédsor közepén, engedtessék meg nekem, hogy így mondjam, centerhalfként számított rá. A kicsi András pedig elfogadta ezt a döntést, ha ott látják hasznosnak, ott fog teljesíteni. Pedig szeretett volna Ő is gólokat rúgni vagy legalább előkészíteni, de hamar megértette, hogy gólt nem kapni, azt elkerülni legalább olyan fontos a csapat számára. Végigjárta az utánpótlás ranglétrát, edzői megelégedésére teljesített. Aztán 1989-ben Rákosi Gyula volt az, aki a várva várt napon az első csapathoz hívta, mi több be is tette az ifjú tehetséget. Az első mérkőzését a nagyok között az Üllői úton vívta a Debrecen ellen, ahol 3:1-re nyertünk. Aztán Nyilasi Tibor lett a csapat edzője és Telek Manci lassan kihagyhatatlan lett a Fradiból, elkezdődött az a korszak, amelyről mindig is álmodott. 1994-ben a válogatottban is bemutatkozott Ausztria ellen, ahol 2:1-re győztünk a Népstadionban, mindezt még 23 fellépés követte a válogatottban.

Első kérdésem, honnan ered a Manci becenév?

– Már nem emlékszem ki és milyen okból szólított először így. Az biztos, hogy mindez 1980-ban az első Fradi csapatomban történt, még 10 évesen. Valaki elkezdte, a többieknek megtetszett, átvették. Én sem tiltakoztam, ez a becenév végigkísérte a pályafutásom.

Azt a pályafutást, amelyben mint mondtad, mindig klasszikus középhátvédet játszottál, ráadásul azt a fajta játékot, amelyre szó szerint illik a fair-play elnevezés…

– Igen, soha nem volt célom az ellenfél mindenáron történő szerelése, megfélemlítése. Ütemérzékem, gyorsaságom – így mondják – nem átlagos szintű volt, ezért az esetek többségében a szabályok adta kereteken belül is tudtam szerelni. Élveztem ezt a szerepkört, mert jó csapatokban játszhattam.

Fontos volt számodra a csapat?

– A legfontosabb, hisz a labdarúgás csapatjáték, mindenkinek megvan a maga szerepe, egy fogaskerék a gépezetben. Persze sokkal nagyobb figyelem és fény jut annak, aki gólt lő vagy előkészít, de a csapaton belül ugyanolyan fontos az ellenfél góljainak elhárítása is. Az a csapat pedig, amelyikbe bekerültem 1989-ben jó csapat, igazi közösség volt, amely aztán évről évre jobb lett. Igaz ez csapatként és igaz közösségként is.

Akkor automatikusnak tekinthető, hogy jöttek a sikerek?

– Nem tudom, hogy automatikusan jöttek-e, de hála Istennek, jöttek! Nyilasi Tibor nagyszerűen összefogta a csapatot, jók voltak a játékosok, remek volt a közösség, a közönség pedig ráérzett arra, hogy nagy dolgok történhetnek velünk. 1991-ben 13 év után nyertünk Magyar Kupát, majd 1992-ben 11 év után bajnokságot, aztán 1993-tól 1995-ig háromszor sorozatban újra a Magyar Kupát, 1995-1996-ban kétszer egymás után megint bajnokságot. És nemzetközileg is voltak eredményeink. Nem csak a 95-ös BL-menetelésre gondolok, előtte is volt egy-két jó KEK-meccsünk… 

Hú, de előreszaladtál! Haladjunk sorjában. Kupadöntő 1991-ben…

– A Vácot vertük 1:0-ra, fantasztikus élmény volt, amit az generált, hogy oly hosszú idő után ez volt az első címünk.

1992-ből nekem és gondolom sokaknak az a fantasztikus tavaszi menetelés ugrik be…

– Az tényleg nem volt semmi! Akkor is a Váccal futottunk nagy versenyt, de tavasszal egyszerűen nem tudtunk hibázni, győzelmi kényszerben játszottunk és hoztuk is a győzelmeket. Az utolsó meccs Diósgyőrben, az ottani hangulat, majd a hazaút Miskolcról és az éjszakába nyúló Üllői úti ünneplés örök emlék marad.

Aztán megint kupadöntő 1993-ban…

– Azok már kupadöntők voltak. A Haladással játszottunk, ott is, itthon is 1:1 volt, végül 11-esekkel nyertünk, igazi kupahangulat volt!

Csakúgy mint egy évvel később Kispesten, ami azonban mégis másról lett nevezetes. Mondhatjuk úgy, hogy itt voltál részese Magyarországon egy rendőrattaknak…

– Ez az, ami mindmáig érthetetlen számomra. 1992-ben Pozsonyban kellett átélnünk, hogy szurkolóinkat máig indokolatlanul megrohamozták a lelátón. Nehéz ezt a játéktéren levő játékosnak feldolgozni, mert tenni nem tud ellene. 1994-ben megpróbáltuk! Ünnepeltük a kupagyőzelmet Kispesten, szurkolóink elözönlötték a pályát, mezeket, ereklyéket akartak semmi mást! A rendőrök másként látták, gondolták, volt ott lovasroham, kardlapozás, minden ami nem oda illő.

Ezért kellett bíróságra is járnod?
– Igen! Pedig csak annyi történt, hogy nem tudtam elviselni, hogy olyanokat ütnek és vágnak, akik semmi rosszat nem tettek. Odaálltam a rendőr elé, hogy ne tegye, a hivatalos indoklás szerint akadályoztam a hatóság munkáját. Simon Tibivel és Vanicsek Zoltánnal együtt hármunkat jelentettek fel. Első fokon el is ítéltek, szerencsére másodfokon felmentettek. El kell mondanom, a klub mindenben segített akkor bennünket. Számomra, mint aki már átélt hasonlót, ezért is voltak döbbenetesek a múlt heti dunaszerdahelyi történések. Együttérzek a sérültekkel, mielőbbi és teljes gyógyulást kívánok nekik.

Valóban gyalázatos és megmagyarázhatatlan, ha valakiket indokolatlanul, hatalmi helyzettel visszaélve ütnek. Erről is beszélgethetnénk, de ez a sorozat most másról szól. Beszéljünk tovább a sikerekről, hiszen ezután következett a BL-menetelés. Ha megengeded, ezúttal nem a közvetlen élményeidről kérdezlek, az Ajax és a Real Madrid elleni fantasztikus mérkőzésekről, hisz erről már beszéltek akkori csapattársaid, Páling Zsolt és Nyilas Elek. Pályafutásod későbbi szakaszában Neked megadatott, hogy az FC Kosice, de szívünknek sokkal jobban hangzóan, a kassai csapat színeiben is játszhattál BL-meccseket egyebek mellett a Manchester United és a Juventus csapataival is. Mi volt a különbség?

– Fantasztikus csapatok, fantasztikus meccsek voltak mind. A különbség az, hogy Fradi-mezben a játék mellett az érzelem is hevített, együtt lélegeztem a közönséggel, tényleg együtt éltük meg a sikert. A kassaiaknál jó volt, de csúnya szóval én ott zsoldos voltam, küzdöttem becsületesen és lelkiismeretesen, de mégis más volt. A Fradiban a fantasztikus csapat mellett akkor az érzelmi töltet is maximális volt, az akkor nálunk játszó légiósok ezt azonnal átélték, át tudták élni, szinte azonnal Fradisták lettek.

Folytassuk a Fradi sikereidet, hiszen azokban bőven volt részed. Következett 1996, az újabb bajnoki cím…

– Azt hittük a BL-történet is folytatódhat, ám nem sikerült. Elkezdődtek a pénzügyi problémák, amelyek addig azért minket nem érintettek lényegesen. Voltak ugyan csúszások a kifizetésekben, ám mindig megkaptuk a megállapodás szerinti összegeket. Kiestünk a Göteborg ellen, de azért az UEFA-kupában még volt jó meccsünk a Newcastle United ellen…

Varga Zoltánnal! Aki miatt végül elhagytad a Ferencvárost….
– Mint akkori csapatkapitánynak, volt egy szakmai vitám Varga Zoltánnal. Egy nézeteltérés, amiről a közvéleménynek nem kellett volna tudomást szereznie. Elismerem, hogy nem megfelelő hangnemben szóltam hozzá, de továbbra is az a véleményem, hogy ezt az öltözőben kellett volna megbeszélnünk, szemtől szemben. De ez már a múlt, nem haragszom senkire.

És ekkor kerültél Kassára. De miért adtak el, miért nem kölcsönbe mentél?
– Ezt nem én döntöttem el. A klubnak pénzre volt szüksége, a kassaiak tulajdonosa pedig visszautasíthatatlan ajánlatot tett.

Hogy fogadtak Kassán?
– Nem panaszkodhatom, annak ellenére sem, hogy nehéz volt beilleszkednem a csapatba, mert nem ismertem a nyelvet. Nem voltam rákényszerítve a szlovák nyelv megtanulására, mivel Kassán mindig akadtak magyarok, akik segítettek.

Mennyi ideig tartott a kassai kaland és hogy alakult további pályafutásod?
– Másfél évet játszottam Kassán, többek között a már említett csapatok elleni BL-meccseket is. Jó, amolyan hajtós csapat volt. A szerződésem még élt volna, ám a tulajdonosnak gazdasági nehézségei adódtak, nem lehetett azon a szinten fenntartani a csapatot. Nyilasi Tibor 1998-ban hazahívott, kölcsönbe haza is jöhettem, újabb egy évig játszhattam szeretett csapatomban. Letelt az 1 év, a Fradi nem tudott kivásárolni, ezt az akkor NB II-es Dunakeszi tulajdonosa tette meg, fél évig ott játszottam. 2000-ben egy évre Kínába szerződtem, onnan hazajőve a ZTE játékosa lettem.

ZTE? Miért nem a Fradi?
– 2001-ben a Fradi középhátvédjét Dragóner Attilának hívták, akivel meg voltak elégedve, nem volt szükségük rám. A ZTE hívott, elfogadtam a hívást. De egy év után 2001 végén elegem lett a profi labdarúgásból, befejeztem.

31 évesen? Miért? A Fradi éppen most egy 40 éves angol játékost tesztel a Ligakupa sorozatban. Súlyfelesleg nincs rajtad, akár Telek Manci is újrakezdhetné….
– Nem tudom pontosan megfogalmazni, mit éreztem akkor. Elfáradtam! Testileg is, lelkileg is. A súlyosabb sérülések ugyan elkerültek, ám egyre gyakrabban éreztem a húzódásokat, a derekamat. Úgy éreztem, be kell fejeznem! A Fradival kapcsolatos célzást köszönöm, játékosként már nem próbálkoznék.

Másképp igen? Edzőként vagy akár vezetőként el tudnád képzelni?
– Soha életemben nem ajánlgattam magam, ezután sem fogom megtenni. Szívesen dolgoznék az utánpótlásban, mint ahogy visszavonulásom után 2002-től három éven keresztül meg is tettem ifj. Albert Flórival. Különösen a szívemhez nőtt az U95-ös korosztály, amelynek mérkőzéseire bizony, ha időm engedi, még ma is kinézek. Voltak ott nagyon tehetséges gyerekek! Csak hát abból nem lehet megélni. És ez a mai utánpótlásnevelés egyik legnagyobb problémája. Kellenének a jó szakemberek, de azoknak megfelelő anyagi elismertséget is biztosítani kell. Önállóan is próbálkoztam az utánpótlásneveléssel, 2006-tól kezdve két évig működött is a Telek András Focisuli, amely a 6-12 éves gyerekek kiválasztásával és nevelésével foglalkozott Pestszentlőrincen és Újbudán. Mondanom sem kell ez is anyagi okokból maradt abba, nem volt megfelelő forrás.

Voltál Te szövetségi kapitány is az MLSZ-ben. Ez hogy volt?
– Látom, felkészültél belőlem. 2004-ben Mezey György, akkori szakmai igazgató ajánlotta fel a női válogatott edzői tisztségét, amit 2006-ban már a Kisteleki érában szüntettek meg. Az akkori eredményeink alapján egy szavam nem lehetett a felállítás ellen, ez nem lefejezés volt. A kapitányságot a Fradi utánpótlásban végzett munkámmal párhuzamosan csináltam.

2006-nál tartunk. Azóta semmi kapcsolatod a futballal?
– Gyakorlatilag semmi. Jelenleg is tagja vagyok a HLSZ (Hivatásos Labdarúgók Szervezete) elnökségének, amelybe 1989-ben az elsők között léptem be. De ez csak formalitás. A megélhetésem nem a futballból, hanem a civil szférából jön. Biztosítási alkuszként dolgozom, ami eléggé leköti az időmet. Emiatt sajnos meccsre sem tudok annyit járni, mint szeretnék. Ha időm engedi, azért kilátogatok az Üllői útra, legutóbb a Szolnok elleni 8:1-et láttam. Az eredménysort ismerve itt is szerencsésnek mondhatom magam!

Befejezésül a saját utánpótlásról kérdezlek. Van-e esély arra, hogy újra Teleket lássunk a pályán?
– Elvileg igen. Két gyermekem van, kisfiam 7, leányom 4 éves. Egyelőre még nem látom fiamban azt az affinitást, ami azt jelezné, hogy futballista lesz. Bár, ha belegondolok, én is csak 10 évesen kezdtem el.

És hogy én is befejezzem: köszönöm az érdeklődést, köszönöm, hogy nem felejtettetek el.

Simon Sándor
A beszélgetés ideje: 2008. november 5.

Hozzászólhat, vagy visszanézhet a saját oldaláról.

HOZZÁSZÓLÁS




Legutóbbi hozzászólások

Az FTC Baráti Kör honlapja

    Felelős szerkesztő: Simon Sándor
        A honlapon megjelent tartalomban való közreműködésért és munkáért külön köszönetet mondunk
          Simon Józsefnek (ellenfeleink jelene, mérkőzések utáni publicisztika)
            Szántay Balázsnak (tudósítások megemlékezésekről, összejövetelekről, fotók)
              Zsiga Lászlónak (statisztika, történelem, események, eredmények)
                Dluhopolszky Lászlónak (karikatúra, humor)
                  Harsányi Györgynek (fotók)
                    Email: ftc.barati.kor@gmail.com
                      Köszönjük, hogy megtisztelt a figyelmével! Várjuk észrevételeit, javaslatait!

                      Legutóbbi hozzászólások

                      Krisztel Imre temetése

                      Bejegyzés ideje: 2017. január 20.
                      Szerző: Admin

                      III. Novák Dezső utánpótlás emléktorna

                      Bejegyzés ideje: 2017. január 16.
                      Szerző: Admin

                      Statisztikák

                      Bejegyzés ideje: 2015. augusztus 7.
                      Szerző: Simon József

                      Találkozásaim Varga Zoltánnal

                      Bejegyzés ideje: 2011. április 8.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Ellenfélnézőben: ZTE

                      Bejegyzés ideje: 2011. szeptember 10.
                      Szerző: Simon József

                      Utánpótlás Híradó 8.

                      Bejegyzés ideje: 2011. október 13.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Bemutatjuk következő ellenfelünket: Paksi FC

                      Bejegyzés ideje: 2009. augusztus 13.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Aktualizált meghívó

                      Bejegyzés ideje: 2011. február 17.
                      Szerző: Simon Sándor