2017. január 20. péntek

Női szemmel… (2.rész)

Szerző: moncsi1 Bejegyzés ideje: 2009. október 21.

szemek01-cropA Női szemmel rovat második fejezetében folytatjuk a közel száztízéves fradimúlt feltárását.

Olyan ez, mint amikor egy hosszanérlelt bort kóstolgatnánk, az ízek pedig visszaadnák a magukban hordozott évtizedeket. A századforduló körüli időszak ígéretes távlatokkal kecsegtette a női nemet, a sportba való beiktatásukkal egy új fejezet vette kezdetét. Ekkor ugyanis, csillapíthatatlan kulturális igényüknek ha nem is az egésze, de egy része kielégítésre került.

muchaElőbbi írásomban említettem ugyan, hogy mi módon hozott a nők életébe a sport gyökeres változást, ám arról nem tettem említést, hogy hogyan változhatott ez a szerep a történelem folyamán? Lássuk hát!

A századforduló gondtalan, fejlődést hozó éveit a világháborúk által beárnyékolt, kevésbé felszabadult életérzés követte. A sportra is rányomta bélyegét az emberéleteket követelő, világméretű konfrontálódás állapota, következésképpen mindenben megmutatkozott a sivárság, háttérbe szorult a századforduló fejlődést hozó kulturális eszméje. Az addig felépült, nyugatiasodott sporteszmékben bekövetkezett a hanyatlás.

A háborúk ideje alatt nem voltak bajnokságok, a felszabadult játéköröm egy jóidőre eltűnt a sportolók életéből. Ha a férfiak visszahúzódni voltak kénytelenek, következésképpen a nők még inkább, és háttérbe szorultak olyannyira, hogy nem buzdították az erősebb nemet sem a felhőtlen játékcsatákra. Mondanom sem kell miért, ennek oka magától értetődő.

Azonban a történelem során változtak az idők, a hanyatlott társadalom kultúrája a békeidőkben újravirágzott. A női sportolók “visszatérése” a sporttársadalomba a férfiak stabil ottlétének függvénye is volt. Ha a férfi tudott teljesíteni, eredményeket ért el, akkor ezzel példát statuált nőtársainak és ezzel a nőkben az egyenjogúságra való törekvés érzetét ébresztette. A családmodell is sokat változott. Mint ahogyan már a háztartáson kívül végzett bérért való munka sem, úgy a hivatásos sportolás sem csak a férfiak privilégiuma volt, a ’20–as évektől kezdve napjainkig, tényszerűen az a nők körében is elfogadhatóvá vált. Büszkeségeink táborát bőszen gyarapították az első helyen végzett hölgyek, így a sport vonatkozásában a szerepüket ezálatal méltó helyre juttatták. Ennek visszaigazolása a magánéletben is jelentkezett, a jó kondíció, a fizikális, mentális egyensúly megteremtéséhez jószerivel hozzájárult a sportban elért sikerélmény.

Így kezdődött s folytatódott, és az évtizedek leforgása alatt vált nyilvánvalóvá: a versenyszellem, küzdeni akarás és a kiemelkedő teljesítmény nem csak a férfi, hanem a női sportolóink jelmondataivá is váltak, és a mai napig hűen őrzik az évszázad során, hányattatások közepette megszerzett időtálló értéküket.

Istenes Mónika

Hozzászólhat, vagy visszanézhet a saját oldaláról.

5 hozzászólás

  1. Sziklaszív írta:

    Szia Móni ! A nőknek köszönheti a Fradi társadalom, hogy zöld- lila helyet zöld- fehér lett a mez mert a mosásnál a lila kikopott és fehér lett belőle ! ( Ez egy igaz történet ) Sok sikert ! Tibunak meg köszönön az sms-t !

    Hozzászólás ideje: 2009. október 21. 10:59

  2. tibu1 írta:

    Szikla!

    Nagyon szívesen máskor is! 😉

    Hozzászólás ideje: 2009. október 21. 14:09

  3. Franto írta:

    nagyon érdekes és tanulságos írás! sok olyan dologra figyel fel az ember, amit mostanság már természetesnek veszünk, nem is annyira rég pedig még elképzelhetetlen volt …

    Hozzászólás ideje: 2009. október 21. 19:39

  4. sportmenu írta:

    Szia Moncsi!

    Először is remek lett a cikked. Élvezettel olvastam. Figyelemre méltó, hogy a sport, a társadalom, a társadalmi szokások az elmúlt 100 évben mennyit változott. Mindegyik a maga területén hol előnyére, hol negatívan változott. Egyből eszembe jutott a történelem, a szociológia és a pszichológia. Lehet, hogy nem véletlen? 🙂

    Továbbra is várom a rovat folytatását, mert érdemes nézni (is), és olvasni is :).

    Hajrá, Moncsi!

    Hozzászólás ideje: 2009. október 21. 22:25

  5. Sasi írta:

    Újabb remek cikket olvashatunk Moncsitól, hatalmas Gratula néked…
    Az ilyen írástól, miközben a fényre várunk, talán nem tűnik oly távolinak a fényben járás…

    Hozzászólás ideje: 2009. október 22. 10:14

HOZZÁSZÓLÁS




Legutóbbi hozzászólások

Az FTC Baráti Kör honlapja

    Felelős szerkesztő: Simon Sándor
        A honlapon megjelent tartalomban való közreműködésért és munkáért külön köszönetet mondunk
          Simon Józsefnek (ellenfeleink jelene, mérkőzések utáni publicisztika)
            Szántay Balázsnak (tudósítások megemlékezésekről, összejövetelekről, fotók)
              Zsiga Lászlónak (statisztika, történelem, események, eredmények)
                Dluhopolszky Lászlónak (karikatúra, humor)
                  Harsányi Györgynek (fotók)
                    Email: ftc.barati.kor@gmail.com
                      Köszönjük, hogy megtisztelt a figyelmével! Várjuk észrevételeit, javaslatait!

                      Legutóbbi hozzászólások

                      III. Novák Dezső utánpótlás emléktorna

                      Bejegyzés ideje: 2017. január 16.
                      Szerző: Admin

                      Statisztikák

                      Bejegyzés ideje: 2015. augusztus 7.
                      Szerző: Simon József

                      Szurkolók a jelenből: beszélgetés Deák Bill Gyulával

                      Bejegyzés ideje: 2009. december 23.
                      Szerző: tibu1

                      Kocsis Sándor újratemetése

                      Bejegyzés ideje: 2012. szeptember 13.
                      Szerző: Simon Sándor

                      A Schmoll pasztás doboztól a mikrofonig

                      Bejegyzés ideje: 2015. november 26.
                      Szerző: SzB

                      Fradi-naptár: 02.03. – 02.04.

                      Bejegyzés ideje: 2010. február 3.
                      Szerző: Simon Sándor

                      2009 még hátralevő Fradista évfordulói: 12.27. – 12.31.

                      Bejegyzés ideje: 2009. december 27.
                      Szerző: Simon Sándor