2017. július 21. péntek

FTC – Paks. Mit várnak azok, akik mindkét csapatnál érdekeltek voltak…

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2010. július 29.

Tavasszal egy-két meccs előtt már próbálkoztunk ezzel a rovattal. Olyan egyéniségeket hívtunk, akik pályafutásuk során mindkét csapatban megfordultak, ki edzőként, ki játékosként. Megfordultak, ám most nem tartoznak egyik kötelékébe sem.

Ez utóbbi kitétel is nagyon fontos, hiszen például azok, akik ma is valahol játszanak vagy dolgoznak, ők nyilvánvalóan hivatalból is azt kell mondják, amit jelenlegi munkaadójuk elvár.

Gellei Imre

Ki ne emlékezne a Fradiban eltöltött időszakára 2005 őszétől 2007 tavaszáig. Ő volt az, akinek elévülhetetlen érdemei voltak a jogtalanul az NB II-be száműzött csapat fennmaradásában, aki tartotta a hitet a játékosokban. 2007-től 2010 tavaszáig volt Paks edzője, ahol számos egykori Fradi játékossal dolgozott együtt.

– Az első kérdést azért kell feltennem, mert sokak számára nem egyértelmű, hogy miért kérdezhetlek pont ebben a rovatban. Mi a feladatod most?
– Először Süli János nevét kell megemlítenem, aki azon túl, hogy a Paksi Atomerőmű Zrt. vezérigazgatója, egyben elnöke a Tolna Megyei Labdarúgó Szövetségnek. Ez utóbbi tiszténél fogva kért fel egy igazán embert próbáló feladatra. Elő kell készítenem a régióban az utánpótlás akadémiai képzését. Ez praktikusan azt jelenti, hogy első lépésben tanulmányoznom kell a hazai akadémiákat, amelyek működését adaptálnom kell a helyi viszonyokra. Ezért fogok ellátogatni Győrbe, Felcsútra, Agárdra, Gyulára. Megnézem, mit és hogy csinálnak, mit tudunk azokból alkalmazni, mit tudunk a látottakból ötvözni, mit tudunk azokhoz hozzátenni. Ki kell építenünk az infrastruktúrát, hogy jövő szeptemberben elindulhasson nálunk is az akadémiai program. A nálunk alatt nem csak Paksra, hanem egész Tolna megyére gondolok.

– Valóban nem semmi, igazi alkotó munkát igénylő feladat. Sok sikert kívánok hozzá! Ráfér a magyar labdarúgásra, hogy ha lehet, minél több helyről jöjjenek a tehetségek. De most nem erről beszélünk, bár ez is megérne egy hosszabb beszélgetést. Maradjunk az alaptémánál, a péntek esti FTC-Paks mérkőzésnél. Mit vársz?
– Köszönöm a jókívánságot! A konkrét kérdésre válaszolva, ilyenkor, egy idény indulása előtt minden csapat bizakodik. Mindenütt terveket készítenek, álmokat szövögetnek. Különösen igaz ez az első meccsre, amely most is következik. Ez a várva várt mérkőzés! De tudomásul kell venni, ilyenkor még sok a bizonytalanság.

– Mint igazán gyakorlott edző, nyilván tudod, hogy csökkenthető ez a faktor?
– Amióta ismert a sorsolás, nyilván mindkét edző a szeme sarkából figyelte az első ellenfelének előkészületi mérkőzéseit. Ilyenkor a legjobb személyesen meggyőződni arról, hogy mi várható, pusztán az eredmények ismeretére nem lehet hagyatkozni. De jól mondtad, ezzel maximum csak csökkenthető a bizonytalanság, meg nem szüntethető. Egészen más az első igazán éles mérkőzés.

– Ilyen fejtegetés után meg sem merem kérdezni, milyen eredményt vársz?
– A várakozásaimat valóban nem az eredményre fordítom le. Én azt gondolom, örömteli lenne, ha legalább annyian lennének a stadionban, mint a 2006/07-es szezon nyitányán a Jászapáti ellen.

– Ezt én is elfogadnám, hisz gyönyörűen leírtad egy teltházas, érzelemdús mérkőzés élményét. Hol fogod nézni? Mert azt feltételezni sem merem, hogy nem teszed ezt meg.
– Természetesen megnézem, odahaza a TV képernyője előtt.

Tököli Attila

A Ferencváros egykori labdarúgója, akiről sokan el tudnák képzelni, hogy még ma is az lehetne. De nem az, a Fradiból 2007 nyarán történt távozása óta egészen idén nyárig a Paks labdarúgója volt, mostantól pedig a Kecskemétet erősíti.

– Mit vársz a Fradi-Paks meccstől?
– Kíváncsian várom! A Paksnál a nyáron nem történtek olyan nagyságrendű változások, mint a Fradinál, azaz összeszokottabb lehet. De ez sem jelent semmit, csakúgy mint az edzőmeccsek eredménye, amelyek alapján nehéz okosnak lenni.

– Érzelmek?
– Három évet töltöttem el itt is, ott is. Mindkét csapatról csak a szépre emlékezem, mert csak annak van értelme. Egymás rovására pedig ezeket az érzelmeket nem fogom kiadni.

– Diplomatikus! Gondolom, az eredményt sem tippeled meg?
– Jól gondolod! Annyit azért elmondok, hogy papíron a Fradi az esélyesebb, de ez csak addig érvényes, amíg a csapatok kifutnak a pályára, ott minden előzetes esélylatolgatás megszűnik, onnan a játéké a főszerep.

– Ott leszel a stadionban?
– Szerettem volna, de sajnos a pénteki edzésünk miatt ezt nem tudom megtenni, nem érnék oda időben. Így nem marad más, mint a TV, ahol viszont nem mulasztom el a meccset.

– Bő egy hét múlva viszont a pályán találkozunk, és a hírek szerint újra 55-ös mezben…
– Te mondtad, csak a Paks elleni meccsről beszélünk…  Az 55-ös mez egyébként igaz, Kecskeméten visszatértem hozzá. Eddigi pályafutásom során voltam 10-es, 55-ös és 21-es. Kecskeméten a 10-es és 21-es mez foglalt volt. Kétségkívül a legtöbb siker az 55-öshöz köt, azért 1 bajnoki arany, 1 bajnoki ezüst, 2 Magyar Kupa, 1 Szuperkupa igazán említésre méltó két év alatt. Az is ismert, hogy mindkét lányom óra:55-kor született. Ez a szám igazán pozitív élményeket szabadít fel bennem.

Aki kíváncsiskodott: Simon Sándor

A végére ugorhat és hozzászólhat.

HOZZÁSZÓLÁS






Legutóbbi hozzászólások

Az FTC Baráti Kör honlapja

  • Felelős szerkesztő: Simon Sándor
  • A honlapon megjelent tartalomban való közreműködésért és munkáért külön köszönetet mondunk
  • Szántay Balázsnak (tudósítások megemlékezésekről, összejövetelekről, fotók)
  • Simon Józsefnek (statisztikák)
  • Dluhopolszky Lászlónak (karikatúra, humor)
  • Harsányi Györgynek (fotók)
  • Email: ftc.barati.kor@gmail.com
  • Köszönjük, hogy megtisztelt a figyelmével! Várjuk észrevételeit, javaslatait!

  • Legutóbbi hozzászólások

    Keleti Ágnes 95 éves

    Bejegyzés ideje: 2016. január 11.
    Szerző: SzB

    XI.23. sajtófélóra: André Schembri mondta

    Bejegyzés ideje: 2010. november 24.
    Szerző: tibu1

    Beszélgetés Fitos Lászlóval

    Bejegyzés ideje: 2010. május 21.
    Szerző: tibu1

    Fradi-naptár: 2011.01.24. – 2011.01.30.

    Bejegyzés ideje: 2011. január 24.
    Szerző: Simon Sándor

    Ott voltunk. Szurkoltunk. Dolgoztunk…

    Bejegyzés ideje: 2010. március 21.
    Szerző: tibu1