2017. február 22. szerda

DVTK-FTC után

Szerző: Simon József Bejegyzés ideje: 2011. november 28.

Csapatunk egy sok hibával tarkított, ám mégis rendkívül izgalmas és hangulatos mérkőzésen, kétszer is hátrányból felállva tudott diadalmaskodni a csordultig megtelt diósgyőri katlanban, ami sok szempontból is hihetetlenül jól jött és kárpótolt minket az előző két fordulóban pechesen elvesztett négy pontért.

Óriási várakozások, készülődés, felfokozott hangulat jellemezte a találkozót. Mint az ismeretes, a diósgyőriek majd’ 2 héttel a meccs előtt kezdték árulni a hazai jegyeket, amik már a második napon kivétel nélkül gazdára leltek. Néhány nap csúszással az Üllői úton is ugyanez játszódott le: a szombati pénztárnyitás után vasárnap este, a Kaposvár elleni ütközet után bejelentették, hogy a vendégtikettek is elfogytak. Ezt követően mindkét együttes kirimánkodott a hatóságoknál még néhányszáz belépőt a sajátjainak, amiért már-már verekedtek az emberek. Ekkora érdeklődés egy NB1-es összecsapás iránt manapság szinte példa nélküli, jómagam nem is tudok visszaemlékezni arra, hogy mikor volt ilyen utoljára. Vélhetően háromszor ennyi jegyet is gond nélkül eladtak volna a klubok, mindenki erre a találkozóra várt, amely mellesleg lezárta a 2011-es naptári évre az OTP Bank Ligát – méltó búcsú volt.

Ennek megfelelően a DVTK illetékesei mindent megtettek a szurkolók kiszolgálásáért, akiknek a túlnyomó többsége – az ütemesen érkező fradistákat leszámítva – már a kezdés előtt bő 1 órával elfoglalta helyét az Andrássy úti stadionban. Noha az elmúlt hetekben nagy népszerűségre szert tevő előénekes kislány ezúttal érthető okokból nem kapott szerepet, két helyi kötődésű rockzenekarral, lokálpatrióta dalokkal, EDDA-slágerekkel, lelkes hangosbemondóval és többtucatnyi táncoslánnyal készültek a szervezők, valamint egy ötletes, ám rosszul kivitelezett akcióval: a két tribünön kihelyezett többezer lufit a kezdő sípszó környékén kellett volna kidurrantaniuk a hazaiaknak, puskaropogásra hasonlító hangot előidézvén, ám az összehangolás nem sikerült jól, így nem is szólt akkorát.

Én személy szerint a felvezető program szereplőin is kivétel nélkül azt éreztem, mint a DVTK-játékosokon a 90 perc alatt: mindenki görcsösen próbált a maximumra törekedni, és ez imitt-amott a teljesítmény rovására ment. A miskolciak nem tudták elképzelni, hogy ezen az estén ne győzzenek (ennek még a fent említett lelkes szpíker is hangot adott), és miután kétszer is megszerezték a vezetést egy szöglet utáni fejessel, valamint a már védjeggyé vált Luque-bombával, a szünetben vélhetően még erősebbé váltak ezen reményeik. Pedig már az első félidőben is lehetett számunkra bíztató jeleket látni: többet birtokoltuk a labdát, kreatívan játszottunk, többször kerültünk az ellenfél védelme mögé, és a szerencse is mellénk állt Somália góljánál. Az előny mégis odaát volt, és az utóbbi egy-két szezonban ez általában azt jelentette, hogy nem tudunk felállni a padlóról.

Ez a csapat azonban Détári Lajos érkeztével mentálisan hihetetlenül megerősödött. Emlékezzünk csak: Pápán is hátrányból fordítottunk idegenben, és most sem tört meg a lendületünk, továbbra is lefociztuk a zsúfolt lelátók előtt játszó diósgyőrieket, ami szemmel láthatóan egy idő után frusztrált minden hazai kötődésű embert a stadionban. Különösen azok után, hogy előbb Vadász Viktor, majd néhány percre rá a komplett piros-fehér védelem újabb gólokat ajándékozott nekünk, melyekkel megérdemelten átvettük a vezetést. Ezt követően már a csodálatos Fradi-tábor gond nélkül leszurkolta a tízszeres létszámfölényben lévő diósgyőrieket, akik vélhetően rendkívül csalódottan mehettek haza, egy darabig nem elfelejtve ezt a hideg estét. A lefújást követően újból egymásra talált csapatunk és táborunk, az öröm minden egyéb probléma mellett úrrá lett a vendégszektoron.

Jelen pillanatban Diósgyőrben győzni önmagában is óriási dolog bárki számára, de a tegnapi siker ennél sokkal fontosabb volt. Ugyan még mindig csak 4 pontnyi távolságra vagyunk a kieső 15. pozíciótól, ám micsoda különbség van a 4 és az 1 között! Különösen úgy, hogy a rendkívül tömör alsóház következtében ez 9. helyen való telelést jelent nekünk. Ezen felül a tegnapi sikerrel talán végleg megmutattuk, hogy minőségi különbség van a mieink és a többi hátsó régióban tanyázó együttes között játékban – ezt néhány fordulóval ezelőtt, amikor 5 ponttal, önbizalom nélkül, vészesen távolodva a bennmaradástól érkeztünk Pápára, még csak a javíthatatlanul optimisták látták. Détári Lajos tehát el tudta hitetni a játékosokkal, hogy jó futballisták, ezt aligha lehet elvitatni tőle. Ne felejtsük el: játékban sosem volt gondunk. Hihetetlen adat, de igaz: a teljes őszi szezonban, a június 30-i örmények elleni EL-meccstől kezdve a tegnapiig bezárólag senki nem tudott 90 perc alatt 2 gólnál többet lőni nekünk, sem az NB1-ben, sem az MK-ben, sem az EL-ben. Hármat mindössze egyszer kaptunk, de azt is csak a 2×15 perces hosszabbításban Aalesundban. A problémák az ellenfél kapuja előtti bizonytalanságokból fakadtak, mely egyre inkább csökkentette a végén már a nullához konvergáló önbizalmat.

Alighanem a tegnapi diadallal ennek tényleg vége. Anyagilag is egyre stabilabb a klub, és néhány poszton – de tényleg csak néhányon – történő minőségi téli erősítéssel és egy jó felkészüléssel ha a bajnoki dobogó már nem is valószínű, ám a Magyar Kupa elhódítása mindenképpen reális célkitűzés. Természetesen ehhez először még idén a Békéscsabát kell abszolválni, de ez jelenleg – nem lebecsülve az ellenfelet, de reálisan tekintve az erőviszonyokra – nem lehet probléma, különösen oda-visszavágós rendszerben. Ha van egy pici szerencsénk, tavasszal egy dupla örökrangadóval folytatódhat a menetelésünk a végső cél felé, hiszen tegnap este óta tudjuk: az MTK-Pécs meccs továbbjutója vár ránk, ha a Viharsarokban nem fúj el minket a szél. Úgy legyen!

Simon József

Hozzászólhat, vagy visszanézhet a saját oldaláról.

1 Hozzászólás

  1. iviftc67 írta:

    Kicsit a helyükre kerültek és remélhetőleg visszavesznek az arcukból a divatdrukkerek!!!

    Hozzászólás ideje: 2011. december 13. 19:27

HOZZÁSZÓLÁS






Legutóbbi hozzászólások

Az FTC Baráti Kör honlapja

    Felelős szerkesztő: Simon Sándor
        A honlapon megjelent tartalomban való közreműködésért és munkáért külön köszönetet mondunk
          Simon Józsefnek (ellenfeleink jelene, mérkőzések utáni publicisztika)
            Szántay Balázsnak (tudósítások megemlékezésekről, összejövetelekről, fotók)
              Zsiga Lászlónak (statisztika, történelem, események, eredmények)
                Dluhopolszky Lászlónak (karikatúra, humor)
                  Harsányi Györgynek (fotók)
                    Email: ftc.barati.kor@gmail.com
                      Köszönjük, hogy megtisztelt a figyelmével! Várjuk észrevételeit, javaslatait!

                      Legutóbbi hozzászólások

                      Statisztikák

                      Bejegyzés ideje: 2015. augusztus 7.
                      Szerző: Simon József

                      Ez volt a hét, ez lesz a hét. 2011.05.08.

                      Bejegyzés ideje: 2011. május 8.
                      Szerző: Simon Sándor

                      A Paks-FTC meccs statisztikái

                      Bejegyzés ideje: 2010. március 22.
                      Szerző: eagleeye1899

                      Fradi szurkolók a múltból: Fülöp Gyula, a nyomdász

                      Bejegyzés ideje: 2009. július 21.
                      Szerző: tibu1

                      A Fradi egykor volt szakosztályai, 3.rész: Jéglabda (Bandy)

                      Bejegyzés ideje: 2009. október 17.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Kedvenceink voltak: beszélgetés Szkukalek Igorral

                      Bejegyzés ideje: 2010. február 1.
                      Szerző: Simon Sándor