2017. június 27. kedd

Vendégségben a 93 esztendős Gyetvai Lászlónál

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2011. december 19.

Honlapunk mindig örömmel veszi, ha valaki írásával jelentkezik. Különösen, ha ezt olyan írással teszi, mint amilyennel Juhász Attila tette. Miután a Fradi legidősebb élő legendájánál, Gyetvai Lászlónál vendégeskedett, meg is írta a vele folytatott beszélgetését. Sőt, egy kuriózummal is szolgált, felvette és ezáltal közzéteszi Gyetvai László előadásában a Fradi öregfiúk indulót. Laci bácsi dalos kedvéről már több riportban megemlékeztünk, most mindenki hallhatja ezt a páratlan kuriózumot.

Egy hozzám hasonló Fradistának mindig óriási élmény egykori fantasztikus labdarúgóinkkal találkozni. Különlegesen megtisztelő, ha egy ilyen találkozó alkalmából saját lakásán fogad egy olyan legenda, mint Gyetvai László, a ma élő legidősebb válogatott Fradi játékos. Egy nagyon kedves barátom – egykor szintén első osztályú labdarúgó – Muraközy Tibor segítségével jött létre ez a találkozó és külön öröm volt számomra, hogy Gyetvai Laci bátyám jóval túl a kilencvenen is remek hangulatban és nagy örömmel fogadott minket XV. kerületi otthonában.

A Zsókavár utcában lévő lakásba érkezve az ünnepelt sportoló rendkívül kedves és fiatalos lánya kísért be édesapjához, akiről immár 23 éve gondoskodik, hiszen sajnos az egykori balszélső 1988-ban megözvegyült.

– Laci bácsi! Több internetes annales is 1918. december 18-ra teszi az Ön születésnapját, pedig ha jól tudom már 11-én meglátta a napvilágot?
– Jól tudja, hiszen 1918. december 11-én születtem a felvidéki Zólyomban. Valószínű, hogy valahol, valamikor elírhatták a dátumot és néhányan ebből a kissé hibás adatból indultak ki. Egyébként olyan nagy jelentősége nincs a dolognak, hiszen így is úgy is kilencvenhárom vagyok.

– Azért sok Önnél fiatalabb is örülne, ha ilyen remek egészségnek örvendene, ami nyilván a sportemberhez illő életmódnak és nem mellékesen a Fradizmusnak is köszönhető.
– Szüleimmel már egészen kis gyermekként Budapestre költöztem és mivel mindig is a zöld fehérek rajongója voltam, ezért 15 éves koromban, 1933-ban – úgy négyszázad magammal – jelentkeztem egy toborzóra, ahol Izsák Zsigmond – Zsazsa bácsi – azonnal szólt a szertáros Manci néninek, hogy biztosítson részemre egy gyönyörű zöld fehér felszerelést. Mondanom sem kell, hogy akkor a világ legboldogabb gyereke voltam és attól kezdve számomra csakis a Ferencváros létezett.

– Rögtön a balszélső posztjára került?
– Azon a bizonyos toborzón először kötetlenül játszottunk mi gyerekek, tehát amolyan grundfoci jelleggel mindenki bejátszotta a pálya minden részét, de mivel hamar kiderült, hogy bal lábbal ügyesebben bánok a labdával és meglehetősen nagy végsebességgel rendelkezem, ezért Zsazsa bácsi elhatározta, hogy bal oldali támadót farag belőlem. Talán sikerrel.

– Ezt követően végigjárta azt a bizonyos szamárlétrát, vagyis egy évig a kölyök-, majd az ifi- végül pedig az amatőrcsapatban szerepelt. Gyors karrier volt az Öné, hiszen 1937-ben már bemutatkozhatott az akkoriban nem csak a nevében profi NB I-ben.
– Nyugodtan mondhatom, hogy fantasztikus gárdába csöppentem, hiszen olyan társakkal futhattam ki a pályára hétről hétre zsúfolt lelátók előtt az Üllői úton, mint Sárosi György és Béla, Lázár Gyula – a legendás Tanár úr – Toldi Géza, a kapus Háda József vagy a szintén válogatott Kemény Tibor, akitől nemes küzdelemben sikerült megszereznem a 11-es számú mezt.

– És ugyebár a sikerek sem maradtak el.
– Így igaz. Rögtön az első szezonban bajnokságot és Közép Európa Kupát sikerült nyernünk, a hazai meccseken pedig rendre 30-40 000 szurkoló előtt játszottunk, akiknek nem okozhattunk csalódást.

– Akkori mestereinek is sokat köszönhet, ugye?
– Izsák Zsazsa bácsiról már tettem említést, a korosztályos együttesekben a százszázalékos bajnokságot nyerő együttesünk kapusa, Amsel Ignác keze alatt is pallérozódtam, majd Blum Zoltán volt az, aki először bizalmat szavazott nekem az első csapatban.

– Sajnos nem adatott meg Laci bácsinak az, hogy világbajnokságon szerepelhessen, pedig már 1938-ban, a franciaországi vb évében felhúzhatta magára a címeres mezt.
– Igen a világbajnokságra utazó keretbe még nem kerültem be, de az év decemberében, Glasgowban Skócia ellen Dietz Károly beállított a világ akkori második legjobb válogatottjába.

– Talán kevesek számára egyértelmű, hogy miért 23 évesen, 1942-ben a németek ellen volt utoljára a nemzeti csapat tagja?
– Ebben bizony egy sajnálatos sérülés a ludas, ugyanis az egyik bajnokin részleges izomszakadást szenvedtem és mivel abban az időben még nem lehetett cserélni, a pályán kellett maradnom. Képzelheti, hogy a kínok kínját éltem át olyan állapotban, pedig ha akkor rögtön lejöhetek a gyepről és időben megkapom a megfelelő orvosi ellátást, talán sok minden másképp alakul a pályafutásomban és lehet, hogy nemcsak tizenhétszeres válogatott lettem volna! Persze így sem panaszkodom, csodálatos éveket töltöttem az Üllői úton játékosként és később a tartalékcsapat edzőjeként egyaránt.

– Ha egyetlen játékost kellene kiemelnie a korabeli társai közül, akinek játéka a legnagyobb hatást gyakorolta Önre, ki lenne az?
– Lázár Gyula. Ő valóban a futball professzora volt, nem véletlenül kapta a „tanár” becenevet. Olyan fantasztikus játékintelligenciával és gömbérzékkel rendelkezett, hogy annak tényleg csodájára járt minden futballrajongó. Szerelései, támadásindításai mindig élményszámba mentek és emellett emberileg is kiváló volt. Nem véletlenül szerepelt majd’ ötvenszer a válogatottban, pedig akkoriban jóval kevesebb nemzetek közötti meccset rendeztek, mint manapság.

– Ha már a trénereket említettük, szintén dolgozott annál a Ferencvárosnál, amelyben Ön is szerepelt egy másik legenda, Tóth-Potya István, akinek élete tragikus véget ért.
– Valóban legenda Ő is, hiszen játékosként és edzőként is bajnoki címet szerzett nálunk, majd utána valakik – talán túlzottan is – belehajszolták a politikai szerepvállalásba és ez vezetett oda, hogy végül a nyilas diktatúra áldozata lett. Nem szabad lett volna ennek így történnie.

– A háborút követően már csak három esztendeig csodálhatták a szurkolóink az Ön fantasztikus szélsőjátékát.
– Legnagyobb sajnálatomra az a bizonyos sérülés nem múlt el nyomtalanul, újra és újra előjött és ennek következtében már kevésbé bírtam a meccsek egyre nagyobb iramát. 1948-ban ezért a visszavonulás mellett döntöttem. Utolsó bajnoki meccsem azért igencsak emlékezetesre sikeredett. A Csepel ellen játszottunk afféle bajnoki döntőnek is beillő meccset, ahol már egy esetleges döntetlen is pályafutásom negyedik bajnoki aranyát jelentette volna. Hatalmas meccsen 4-3-ra kikaptunk így végül a Vasas is megelőzött minket. Emlékszem még a fákon is lógtak az emberek annyian voltak kíváncsiak a mérkőzésre. Nem tudom, azóta volt –e valaha ekkora közönség a csepeli stadionban. Az viszont biztos, hogy én akkor játszottam utoljára az NB I-ben.

– Utána jött egy fantasztikus, 140 rúgott góllal bajnok Fradi, melynek Ön már nem lehetett a tagja, majd a nehéz idők, a Rákosi korszak, amelynek nem volt éppen kegyelt csapata a Ferencváros, olyannyira, hogy előbb ÉDOSZ-t, majd Kinizsit csináltak belőle a kommunisták és még a zöld fehér színeket is elvették.
– Nehéz idők voltak, annyi szent! Olyan, valóban szívvel lélekkel az egyesülethez kötődő embereknek, mint amilyen jómagam is vagyok, iszonyatos volt átélni ezeket az éveket. Ám a Fradi-szív a legsötétebb időkön is biztos igazodási pontot jelentett számunkra és minden nehézségen átsegített bennünket. Amikor aztán 1956 novemberében újra kikiálthattuk a világ felé, hogy a csapatunk neve Ferencvárosi Torna Club és a színünk zöld fehér, megint minden Fradista igazán boldognak érezhette magát. Emlékszem összegyűltünk vagy negyvenen a klubházban és jóféle magyar borokkal koccintottunk a jeles eseményre. Lakat Károlytól Kispéter Mihályig minden Magyarországon tartózkodó ikon jelen volt abban a – nyugodtan mondhatom – történelmi pillanatban. Biztos máshogy alakult volna a klub sorsa, talán Európa egyik vezető egyesülete lehettünk volna, ha nem következik be az, ami november 4-én történt! Amire azonban büszkék lehettünk; a forradalomnak ezt a vívmányát már senki nem vehette el tőlünk.

– Laci bácsi ezt követően is mindig a Fradi-család tagja maradt, akár a tartalék-, akár az öregfiúk csapat edzőjeként, majd 1974-ben az FTC Örökös Bajnoka címet is megkapta. Ha valakinek, hát Önnek igazán lehet véleménye arról, hogyan is jutott idáig ez a csodálatos klub, hogy az utóbbi években még a puszta léte is veszélybe került!
– Túl sok olyan személyt engedtünk vezető pozícióba, akik nem voltak ízig – vérig Fradisták, akikből hiányzott az a rajongás, ami bennünk általában apáról fiúra szállt. Ha a Fradit mindig Fradisták irányították volna és nem holmi Újpest, MTK érzelműek vagy éppen külföldiek, meggyőződésem soha nem jutottunk volna ilyen mélyre. Talán most Kubatovék rendbe teszik a Ferencvárost, csodálatos lenne, ha még megérhetném, hogy a csapat huszonkilencedszer is megnyeri a bajnokságot!

– Tiszta szívemből kívánom, hogy így legyen, és végezetül arra kérném, hogy énekelje fel hangrögzítőre a Fradi öregfiúk indulót!
– Nagy örömmel megteszem, hiszen mai napig szeretek dalra fakadni, főleg ha a Fradiról van szó.

Gyetvai László énekel

Gyetvai László és Muraközy Tibor

Gyetvai László és Juhász Attila

Az éneklés, a fényképezkedés és egy kis koccintás után elbúcsúztunk a legendás sportembertől, aki nem mellesleg háromszoros nagypapa és dédnagypapa is, és akinek tényleg szívből kívánunk minden sportbarát nevében boldog születésnapot! A Jóisten tartsa meg Őt nekünk még nagyon – nagyon sokáig egészségben, békességben!

Juhász Attila

Köszönjük a remek interjút.

A végére ugorhat és hozzászólhat.

6 hozzászólás

  1. Marosi Lajos írta:

    Tisztelt Laci Bácsi!
    Kivánok Önnek és kedves családjának
    szeretet teljes ünnepeket nagyon jó
    egészséget:Nagyon szép volt az induló.
    Jó Isten áldja meg.
    Öszinte tisztelettel Marosi “Lala”

    Hozzászólás ideje: 2011. december 20. 12:29

  2. Muraközy Tibor írta:

    Nagy örömmel tölt el. hogy Laci bátyánk jó egészségbnen él, látszik rajta, hogy szeretet veszi körül.Sajnos, már nem játszhattam ellene, mert az 1946-os Keglecich(ma Gerely) utcai SzAC pályán lejátszott mérkőzésen(ahol a SzAC Deák Bamba négy góljával, meglepetésre 7:3-ra nyert) még csak labdaszedő lehettem, mire, 1950.-re bekerültem a nagycsapat keretébe, Ő már nem játszhatott súlyos sérülése miatt.Azóta is nagy tisztelője vagyok Laci bátyánknak, aki méltó örököse volt a szintén pestszentlőrinci kohut Vilinek. Teljeseen természetes, hogy segítettem az interjú előkészítésében, mlég akkor is megtettem volna, ha nem Édesapám amlékét idéztem volna fel a riport által.(Édesapám akkora Fradi drukker volt, hogy a lőrinci Gulner utcai iskola(ahol Ő igazgató volt) fehérre meszeltette, az ajtók bedig zöldek lettek, úgyszintén a padok is zöldek voltak, mint a tanári asztalok is. Adjon a jó Isten még sokáig erőt, egészséget Laci bátyánknak.

    Hozzászólás ideje: 2011. december 20. 13:29

  3. Peti írta:

    Köszönöm ezt a fantasztikus interjút!

    Hozzászólás ideje: 2011. december 21. 17:37

  4. Dluhopolszky László írta:

    Kedves Laci Bácsi !

    Szomorúan olvastam, hogy azon az utolsó mérkőzésén a csepelin a Fradi 3:4-re elbúkta a találkozót. Talán szebb lett volna , ha Laci bácsi bajnokként akasztotta volna szegre gyors léptű cipőjét. Maga mindent megtett. Három gólt lőtt a csapat…és mégis csak a harmadik hely jutott az FTC-nek. Nem tudom magamba tartani, amit egy FTC útikönyvben olvastam. A Fradi abban az évben megnyerve a Vásárvárosok Kupáját. A csapat nyáron bemutató meccseket tartott az Újvilágban. Amerikában portyázott. Nagy volt az érdeklődés a kupagyőztes iránt. A csapat körül feltűntek az USÁ-ba szakadt nagy magyar játékosok is. Mód volt arra, hogy megkérdezze Mészáros Dodó a régi játszótárs, Henni Géza ( FTC ) kapust, hogy miért ejtette be azt az utolsó 4. gólt a kapuba, azon a bizonyos Csepel-FTC bajnoki “döntőn” ? Meglepő volt a válasz ott távol Amerikában :–Tudod Dodókám, vannak dolgok, amiről s o h a n e m b e s z é l az ember…..zárta le a régi csapattárs jogos érdeklődését.
    Valakinek megint m e g é r t e az , hogy a Fradi címerében található egyik E betűt elárulja. ( Erkölcs ) Ezért becsülöm nagyra Gyetvai Laci bácsit, hogy ő végig küzdötte élete utolsó mérkőzését. Nem rajta múlt az eredmény . Jó egészséget és hosszú életet kívánok neki.

    Hozzászólás ideje: 2012. január 10. 11:59

  5. fradi írta:

    http://www.jofogas.hu/pest/Varga_Zoltan_altal_dedikalt_konyv_3587707.htm?last=1
    Varga Zoltán által dedikált könyv Eladó!! alkudni lehet

    Hozzászólás ideje: 2012. február 11. 12:02

  6. Dluhopolszky László írta:

    Örvendetes, hogy nem szűnik a legidősebb magyar válogatott labdarúgó: Gyetvai Laci bácsi ünneplése. Most észrevettünk egy korrekt megemlékezést a Puskás Akadémia lapjában a Four Four Two futballmagazinban. Az egy oldalas képekkel gazdagon kiállított interjút Ch.Gáll András jegyzi. Az írás végén megtudhatjuk , hogy a 94 éves futball legenda szerelme, ma is a Fradi. Hét végeken unokája viszi ki a szentélybe az Üllöi útra. Laci bácsi derűsen néz a jövőbe, hisz dédunokája , Kárász Krisztián a nyomdokaiba lépett. A fiatal reménység ugyan még csak 16 éves , de már az FTC U19-es csapatát erősíti. Laci bácsi szerint : ” – Legalább olyan jó, mint én voltam “. Sok sok unoka gólt és derűs tavaszt kívánunk Laci bácsi !

    Hozzászólás ideje: 2012. március 10. 09:35

HOZZÁSZÓLÁS






Legutóbbi hozzászólások

Az FTC Baráti Kör honlapja

  • Felelős szerkesztő: Simon Sándor
  • A honlapon megjelent tartalomban való közreműködésért és munkáért külön köszönetet mondunk
  • Szántay Balázsnak (tudósítások megemlékezésekről, összejövetelekről, fotók)
  • Simon Józsefnek (statisztikák)
  • Dluhopolszky Lászlónak (karikatúra, humor)
  • Harsányi Györgynek (fotók)
  • Email: ftc.barati.kor@gmail.com
  • Köszönjük, hogy megtisztelt a figyelmével! Várjuk észrevételeit, javaslatait!

  • Legutóbbi hozzászólások

    Lipcsei Péter közel a rekordhoz! Már csak 18!

    Bejegyzés ideje: 2010. február 27.
    Szerző: Simon Sándor

    Mai ellenfelünk: a Lincoln City F.C.

    Bejegyzés ideje: 2009. július 8.
    Szerző: Simon Sándor

    Dr. Springer Miklós születésnapjára

    Bejegyzés ideje: 2013. január 31.
    Szerző: Simon Sándor

    Az FTC olimpiai bajnokai: Novák Ilona

    Bejegyzés ideje: 2012. április 26.
    Szerző: Simon Sándor

    Ankét és nyílt edzés

    Bejegyzés ideje: 2013. július 20.
    Szerző: SzB