2017. április 24. hétfő

Élen állunk egy sportszerűségi tabellán!

Szerző: Simon József Bejegyzés ideje: 2012. április 13.

Örökzöld szurkolói téma a lelátón és akár napokkal, hetekkel a meccsek után is, hogy a játékvezető miként osztogatta a színes kártyákat. “Ha ez itt sárga volt, az ott miért nem”; “amaz pirosat ért volna”; “az ellenfélnél már háromszor eljátszhatták ugyanezt, mire villant a lap”, stb… Ahogyan azt tegnapi, játéklehetőségeket elemző cikkünkben ígértük, összeállításunk második felében az NB1-es csapatok által összeszedett sárga és piros lapokat boncolgatjuk, elhagyva a szubjektív elemeket, kizárólag a számokra hagyatkozva.

Még mielőtt konkrét adatokról esne szó, tisztáznunk kell az adatbázis alapelvét, azaz hogy mi számít sárga lapnak, illetve mi szerepel a piros lap kategóriában. Ugyanazt az elvet alkalmaztuk, ami szerint az eltiltásokat is kiosztják a bajnokságban, azaz sárgának csak az számít, amiből végül nem lett kiállítás, míg a két sárgás kiállítás már a pirosak közé tartozik. Tehát ha egy mérkőzésen egy csapatból A, B, és C kap egy sárgát, míg D két sárgával kiáll, akkor ezen a meccsen ez az együttes 3 sárgát és 1 pirosat kapott, nem 4 sárgát és 1 pirosat, pláne nem 5 sárgát és 1 pirosat, még akkor sem, ha fizikailag ötször villant a világosabb színű kártya. Ez a számítási módszer akár szubjektív is lehetne, de még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy így vág egybe a hivatalos eltiltások alapját képző MLSZ-adatbázissal, hiszen ha a példánkban kiállított D játékos előzőleg 4 sárgát kapott a bajnokságban, akkor e meccset követően (persze miután letöltötte a kiállításért járó eltiltást) továbbra is 4 figyelmeztetéssel futballozik tovább, azaz ha a következő találkozón sárgát kap, akkor jön az újabb automatikus eltiltás. Tehát e tekintetben a két sárgával történő kiállítás teljesen egyenértékű az azonnali pirossal.

Miután tisztáztuk a számítás szabályait, most nézzünk meg egy olyan fair play-ranglistát, ahol az elsődleges rendező elv a sárga lapok száma, míg holtverseny esetén a kevesebb pirosat beszedett együttes áll előrébb. Íme:

 

Ahogy az látható, csapatunk ezen listán 23 forduló után a középmezőnyben áll 9. helyezésével. Az 55 sárgánk nagyjából igazodik az 52,44-es átlaghoz (ami a 839 összes figyelmeztetés 16 csapatra leosztva), és bár a környéken szoros ugyan a mezőny, ebből az látszik, hogy semerre sem lógunk ki a sorból. Negatív irányban a Pécs és a Kecskemét tűnik biztos befutónak, míg a már a pályára küldött játékosok számában is a minimális végletet képviselő Paks ebben a mutatóban is verhetetlennek tűnik elöl. Egyébként a bő 52-es csapatonkénti összátlag fordulókra lebontva mindössze 2,28-as átlagot jelent, még az ebből a szempontból legsportszerűtlenebb Kecskemét is csak 2,83 figyelmeztetést szed be átlagosan meccsenként, míg a Paksnál ez a szám mindössze 1,65 – véleményem szerint ezek a mutatók teljesen elfogadhatóak, gondoljunk csak a kártyapartinak is beillő latin bajnokságokra például! Ez persze a csapatok érdeme mellett a játékvezetői felfogást is mutatja, a spanyol bírói kar alighanem minimum kétszer ennyiszer húzná elő a színes cédulákat ugyanilyen körülmények között.

Na de nézzünk meg egy másik sorrendet is, ahol megcseréljük a rendező elveket, és először a kiállítások száma rangsorol, és csak holtverseny esetén dönt a kevesebb sárga lap!

 

Nem csalás, nem ámítás, ezen a fair play-ranglistán bizony élen állunk! Egyetlen kiállításunkat Liban Abdi szedte össze Diósgyőrben pár perccel a lefújás előtt az utolsó őszi mérkőzésen, és ez – mivel a szintén 1 pirossal bíró pécsieket kevesebb sárgánkkal megelőzzük – vezető pozícióba emel minket. A legtovább kiállítás nélkül egyébként pont a PMFC húzta a bajnokságban, itt egy hajszál híján előztek meg minket, hiszen míg mi a 17. kör hajrájában kaptuk a büntetést, addig a baranyaiaktól Bajzát Péter a 18. forduló utolsó perceiben követett el végzetes fegyelmezetlenséget. Igaz, ez az egyetlen meccsnyi különbség, amit az imént hajszálként aposztrofáltam valójában egy bő 3 hónapos hajszál volt időben, de ez csak abból adódik, hogy a két fordulót pont a téli szünet választotta el egymástól. Eleddig a 7 rőt cédulát begyűjtő Haladás képviseli a másik végletet ezen a tabellán, ám ez a bajnokság végéig még könnyen változhat – persze mi is leszorulhatunk az első helyről, hiszen az jól látszik, hogy értelemszerűen sokkal szorosabb a mezőny ezen elvek mentén rangsorolva. Érdekesség, hogy több együttes is elmondhatja magáról, hogy feltűnően máshol helyezkedik el a két rendezési szempont szerinti táblázaton. Ilyenek vagyunk mi is, de a sárgák által rendezett fair play-lista eddigi fölényes éllovasa, a Paks is csak 10. helyen szerénykedik a kiállításos listán, a legszembetűnőbb különbséget pedig a Pécsnél láthatjuk: 15. helyezés az egyik, 2. pozíció a másik tabellán.

Egy harmadik érdekes aspektusból azt vizsgálhatjuk, hogy a csapatoknál milyen arányt mutat a sárga és piros lapok száma egymáshoz viszonyítva. Íme a rangsor csökkenő sorrendben:

 

Minél nagyobb érték szerepel egy adott gárda neve mellett, minél előkelőbb helyet foglal el ezen a listán, annál jobban meg tudják húzni az adott csapat játékosai a kiállítás előtti határvonalat, akkor is, ha besárgulnak. Míg a Pécs esetében átlagosan csak minden 64. figyelmeztetésre jut egy piros, addig az ezen szempontok szerint is sereghajtó Haladásnál már átlagosan 8,43 sárgánként jön egy kiállítás. A Ferencváros a fentebb taglalt lapjárásnak köszönhetően ebben a rangsorban is előkelő helyet foglal el, mienk a virtuális ezüstérem, és még akkor is alig esnénk vissza, ha a következő meccsen netalántán kapnánk egy újabb pirosat, azaz megállapítható, hogy jól érezzük a bírók tűréshatárát.

Ahogy a tegnapi, úgy a mai cikk is az OTP Bank Liga 23. és 24. fordulója között készült, és visszatérünk rá a bajnokság végén. Összeállításunk jórészt tényközlő jellegű volt, mindenki levonhatja a következtetéseket saját szája íze szerint. Persze azt ne felejtsük el, hogy a szereplők kiléte, száma, a sárga és piros cédulák és egyéb mutatók mind-mind mellékzöngének számítanak – igazán csak egy dolog fontos: az eredményesség. Én a magam részéről azt kívánom a hátralévő 7 mérkőzésre, hogy e téren mindenképp lépjünk előre, a többi már csak hab a tortán.

Hajrá Fradi!

Készítette: Simon József

Hozzászólhat, vagy visszanézhet a saját oldaláról.

HOZZÁSZÓLÁS






Legutóbbi hozzászólások

Az FTC Baráti Kör honlapja

    Felelős szerkesztő: Simon Sándor
        A honlapon megjelent tartalomban való közreműködésért és munkáért külön köszönetet mondunk
          Simon Józsefnek (ellenfeleink jelene, mérkőzések utáni publicisztika)
            Szántay Balázsnak (tudósítások megemlékezésekről, összejövetelekről, fotók)
              Zsiga Lászlónak (statisztika, történelem, események, eredmények)
                Dluhopolszky Lászlónak (karikatúra, humor)
                  Harsányi Györgynek (fotók)
                    Email: ftc.barati.kor@gmail.com
                      Köszönjük, hogy megtisztelt a figyelmével! Várjuk észrevételeit, javaslatait!

                      Legutóbbi hozzászólások

                      Meghívó emléktábla avatására

                      Bejegyzés ideje: 2017. április 21.
                      Szerző: Admin

                      Statisztikák

                      Bejegyzés ideje: 2015. augusztus 7.
                      Szerző: Simon József

                      Bemutatjuk keddi (?) ellenfelünket: Paksi FC

                      Bejegyzés ideje: 2010. november 30.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Bánki „Dodó” József az FTC Baráti Körben

                      Bejegyzés ideje: 2012. szeptember 27.
                      Szerző: SzB

                      Téli számvetés 6. – az U16

                      Bejegyzés ideje: 2011. december 22.
                      Szerző: Simon Sándor

                      Gulyás Géza sírjánál

                      Bejegyzés ideje: 2014. szeptember 11.
                      Szerző: SzB

                      Találkozás az Albert szobor alkotójával

                      Bejegyzés ideje: 2015. május 27.
                      Szerző: SzB