2017. április 30. vasárnap

Sanyi bá megkönnyebbült

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2013. november 3.

Igen, ez egy olyan hét volt, ami jócskán levett a korábbi hetek által rárakott súlyból.

dvtk-jennerAz első biztató eredmény kedden jött, amikor a Fradi Magyar Kupa meccsen, idegenben, tíz gólt lőve és egyet sem kapva, legyőzte a Szekszárdot. Tudom, sokan csak legyintettek akkor az eredmény hallatán. Persze, mondták, egy NB III-as csapatot könnyű megverni. Lehet, valóban könnyű, de tíz gólt lőni egyáltalán nem általános. Az mindenképp, mindenkor megsüvegelendő teljesítmény. Magyarországon, a magyar futballközegben különösen az. Hiszen itt, láttuk nemegyszer, az úgynevezett nagycsapatok sokszor csak a szerelést küldik ki a pályára, aztán ha nem égnek meg, megelégszenek az alig győzelmekkel. A múltban a Fraditól is láttunk ilyent, sokkal jobb nevekből álló, sokak által még valódinak vélt Fraditól is. És jött a mai, száz sebből vérző, iszonyú hullámvölgyben lévő Fradi, amelyik meg sem állt tízig. Én már kedden gratuláltam az eredményhez, megjegyezve, hogy az igazi vizsga szombaton jön majd Diósgyőrben. Diósgyőrben a magyar futball tán egyetlen, közönségszinten megmaradt fellegvárában. Ahol mostanság ráadásul az eredmények is jönnek. És ha az eredmények jönnek, ráadásul jön a Fradi, akkor garantált ott a teltház. És lőn, lett teltház, hatalmas várakozással, hogy most megrángatják a Fradit. Kicsit talán le is sajnálták a csapatunkat, a diósgyőri fákat már égig érőnek látták. Mindezt a hangulatot csak fokozta, hogy már az első percben jött a Fradi játékát mostanság oly gyakran kísérő buta védekezési hiba, amit góllal büntettek. Bevallom, akkor, abban a pillanatban azt hittem, a pluszban kapott súlytól összecsuklik a csapat, megint csúnya lesz a vége. Ám, hozzáteszem, szerencsére, gyorsan kiderült, kishitű voltam. Eltelt néhány perc és a csapat felállt a padlóról, gyorsan jött az egyenlítés Jenner tanítani való szabadrúgásából. Nem volt hibátlan a csapat játéka eztán sem, mégis más, nyugodtabb érzés kerített hatalmába. Valami olyan sugárzott a pályáról, még a televízió képernyőjén keresztül is, hogy itt és most nem lehet baj. Itt és most a játékosok nemcsak játszanak, küzdenek is, egymásért, a csapatért. A diósgyőri csapat sem értette mi történt, a közönségük sem. Biztos nagyon szeretik a csapatukat, nagyon tudnak szurkolni neki, de úgy, ahogy a Fradi szurkolói szeretik a sajátjukat és szurkolnak neki, nos azt meg sem közelítik. Ne menjünk messze, csak az Újpest elleni meccsig. Ott látható volt, milyen az, amikor a csapat és szurkolói egy húron pendülnek, egymást erősítik. Abból lesz az igazi, a valódi futballhangulat. De ezt eddig is tudtuk, Fradi csak egy van.

A második félidő a Fradinak indult álomszerűen. Harminchat másodperc eltelte, egy gyönyörű támadás vége után gól, Fradi góóól. Ilyen az, amikor tudatosan futtatják a szélsőt (Gerson) és a szélről a labda nem vaktában, hanem okosan, felnézve, emberhez megy (Somalia), nem utolsósorban pedig a belső ember nem nagy gólt akar lőni, hanem gólt (Böde). Jómagam valami hasonlóra vártam hetek óta. Most megkaptam, és nem is egyszer, hisz jöttek a labdák jobbról is, balról is, a negyedik gól is hasonló forgatókönyv alapján született. Közben pedig volt az a harmadik, az a fineszes, ami eddig ugyancsak hiánycikk volt. Holman váratlan húzása, ahogy belöbbölte a védők mögé a labdát, amit Gyömbér tanítani valóan vett le és bombázott a kapuba. Ezek a pillanatok vettek le nagyon nagy súlyokat a vállakról. A csapat ekkor már mert játszani, nyoma sem volt annak, hogy itt még bármit összehozhat az ellenfél. Végre egy meccs, ahol nem kellett izgulni a győzelem miatt, az természetes volt, mondhatjuk úgy, mint régen.

A diósgyőriek edzője, Tomiszlav Szivics nyilatkozta a meccs előtt, nem csodacsapatot látnak vendégül, hanem egy hozzájuk hasonló középcsapatot. A meccs talán neki is bebizonyította, hogy tévedett. Valóban nem csodacsapatot látott, de nem is középcsapatot, hanem a FRADIT, igen, így nagy betűvel, az igazi Fradit. A végén sportszerű volt Szivics, elismerte, hogy a jobb győzött.

Győzött, újra győzött a Fradi! Kellett ez nagyon, úgy a csapatnak, mint nekünk, szurkolóknak. Őszintén remélem, a hétközi, meg a szombati siker világító lámpásként bevilágítja a téli szünetig hátralevő utat, hogy annak megállóiban újabb és újabb győzelmeket arassunk. Győzelmeket, amelyek újra és újra felkorbácsolják a reményt. Mert ebben a magyar labdarúgásban sok váratlant lehet látni és tapasztalni. Ki hitte volna, hogy a Videoton (is) odahaza kap ki a Honvédtól, aztán egy hét múlva a sereghajtó Kaposvártól, azaz veszít el hat olyan pontot, amelyet szinte előre elkönyveltek neki. Ezzel együtt ne a Videotont, ne a többi csapatot nézzük, illetve csak annyiban, hogy éppen melyik a soron következő ellenfél, aki ellen pályára lép és játszik, Fradihoz méltón játszik, ebből adódóan győz a csapatunk.

Hajrá Fradi!

Sanyi bá,
alias Simon Sándor

Fotó: www.nemzetisport.hu

A végére ugorhat és hozzászólhat.

2 hozzászólás

  1. Kinizsi írta:

    Aki olvasta a korábbi hozzászólásaimat, az láthatta, hogy nem temettem a csapatot, hanem bíztam abban, hogy a munka eredménye előbb-utóbb megmutatkozik. Elsősorban az edzőben bíztam, aki nem tehetett arról, hogy játékosai a 11-est és a ziccereket sem tudták berúgni hétről-hétre. Gratulálok a győzelemhez, s hasonló teljesítményt kérek a Haladás elleni 6 pontos meccsen. Hajrá Fradi!

    Hozzászólás ideje: 2013. november 3. 18:03

  2. gyulabá írta:

    Nagyon szép győzelem volt Miskolcon és végre nem kellett izgulni a szoros eredmény miatt. Ráadásul egy nagy szériában futó csapatot vertünk meg a saját otthonában. Brávó Fiúk!!!
    Ugyanakkor a kisördög állandóan ott sustorog a bal fülemben: “és mi lett volna, ha Jenner a szabadot belebikázza a sorfalba, vagy a felső lécen csattan a labda??? akkor megint futunk a 0-1 után mint a Vidi ellen a stadionban?”
    az a tanulság ebből megint, hogy 5 kapufánál többet ér egy icipici, a vonalon éppen csak átguruló, de érvényes GÓL! azt kell berúgni, s ha lehet mínél hamarabb és minél többet. Hajrá Fradi!!!

    Hozzászólás ideje: 2013. november 6. 20:48

HOZZÁSZÓLÁS






Legutóbbi hozzászólások

Az FTC Baráti Kör honlapja

    Felelős szerkesztő: Simon Sándor
        A honlapon megjelent tartalomban való közreműködésért és munkáért külön köszönetet mondunk
          Simon Józsefnek (ellenfeleink jelene, mérkőzések utáni publicisztika)
            Szántay Balázsnak (tudósítások megemlékezésekről, összejövetelekről, fotók)
              Zsiga Lászlónak (statisztika, történelem, események, eredmények)
                Dluhopolszky Lászlónak (karikatúra, humor)
                  Harsányi Györgynek (fotók)
                    Email: ftc.barati.kor@gmail.com
                      Köszönjük, hogy megtisztelt a figyelmével! Várjuk észrevételeit, javaslatait!

                      Legutóbbi hozzászólások

                      Meghívó emléktábla avatására

                      Bejegyzés ideje: 2017. április 21.
                      Szerző: Admin

                      Statisztikák

                      Bejegyzés ideje: 2015. augusztus 7.
                      Szerző: Simon József

                      Détári Lajos az új szakmai igazgatónk

                      Bejegyzés ideje: 2011. augusztus 30.
                      Szerző: Simon József

                      A csapatépítés nehézségei

                      Bejegyzés ideje: 2009. december 8.
                      Szerző: tibu1

                      Fradi évfordulónaptár: 2011.03.29.

                      Bejegyzés ideje: 2011. március 29.
                      Szerző: Simon Sándor

                      A Schmoll pasztás doboztól a mikrofonig

                      Bejegyzés ideje: 2015. november 26.
                      Szerző: SzB