2017. május 22. hétfő

Találkozásom Tolonics Sándorral

Szerző: SzB Bejegyzés ideje: 2017. április 25.

Hihetetlennek tűnő történettel kezdem. 2016 karácsonya előtt a házunk közös képviselete minden lakónak karácsonyi és újévi üdvözletet küldött. A levélszekrényünkre – tévedésből – egy Tolonics Sándor névre címzett boríték került.

Ilyen nevű lakó nincs a házunkban, de a nem túl gyakori név ismerősnek tűnt számomra. Egy gyerekkori emlék jutott eszembe. 1957-ben egy Fradi-Honvéd meccsen a Fradi összeállításban, jobbszélsőként, számomra ismeretlen játékos, Tolonics szerepelt. A kísérőmet, Miki bácsit, akinek köszönhetem zöld-fehér kötődésemet, s akitől megkaptam a még Bp. Kinizsire keresztelt gombfoci csapatot, meg is kérdeztem, hogy lehet ez, Tolonics nem is tagja a gombfoci csapatomnak? Így rögződött a tudatomban ez a név. Megérdeklődtem a közös képviselőnél, hogy ki ez a Tolonics Sándor, hol lakik, hány éves, s nem volt esetleg labdarúgó? Hamar jött a válasz, 80 év körüli és futballista volt. Több se kellett, megszereztem a telefonszámát és megbeszéltük a személyes találkozást.

– Sándor bátyám, rólad nagyon kevés adat áll rendelkezésre az FTC Nagy Béla által írt történelemkönyveiben. Csupán azt tudjuk, hogy 1936-ban születtél, és mindössze 10 mérkőzést játszottál a Fradi felnőtt csapatában…

– Tolonics Sándor: Ez a kevés adat sem pontos. 1938. február 20-án születtem Budapesten. A pontatlan adat nem Nagy Béla hibája. Az történt ugyanis, hogy „megöregítettek” két évvel, hogy szerepelhessek az életkorhoz kötött ifjúsági csapatban, bajnokságban. Gondolom, ez a „bűn” közel hetven év után már elévült. A mérkőzésszám az stimmel.

– Mesélj valamit a kezdetekről. Hogyan lettél futballista? Volt valamilyen családi indíttatás?

– T. S.: A háborús éveket Tárnokon, a rokonoknál töltöttem. A fő játékot a labda jelentette, állandóan fociztunk. Az első osztályt is Tárnokon végeztem, de Budapestre visszakerülve az erzsébeti Vas Gereben utcai Általános Iskolában újra kezdtem az első évet. Kilencéves lehettem, amikor az egyik cserkésztársammal elhatároztuk, hogy focisták leszünk és elmentünk a Hungária Kénsavgyár csapatához, a „kis Hungihoz”. Mivel nem kaptunk szerelést, megsértődtünk és elmentünk a Fradiba. Először Manci nénitől, a szertárostól sem kaptam szerelést, mert nem vittem a nyulainak eledelt, amiket a falelátók alatti öltözők mellett tartott. Miután vittem káposztalevelet és száraz kenyeret a nyusziknak, kaptam szerelést, a 38-as lábamra egy 42-es csukát. A hátsó agyagos pályán Száger Misi bácsi figyelte a próbajátékon részt vevő gyerekeket, folyamatosan csökkentette a létszámot. Egyszer csak szólt, hogy hozzak két fényképet, így lettem igazolt fradista. Családi indíttatás annyi volt, hogy édesapám, aki ifjú korában atletizált, középtávfutó volt, nagyon szerette a futballt és támogatta a törekvéseimet.

– Hogyan alakult a pályafutásod?

– T.S.: Lépkedtem a ranglétrán, először a kölyök IV-től a kölyök I-ig, rövid ideig szerepeltem az ifi II-ben, majd bekerültem az ifi I-be. Ebben az időben történhetett a születési évszámom „elírása”, valószínűleg az intéző, Molnár „Dumás” Béla keze volt benne, ami azután végig kísért egész Üllői úti pályafutásom során. Jól ment a játék, voltam Budapest területi válogatott, Budapest válogatott, középiskolás válogatott. Egyszer szerepeltem az ifjúsági válogatottban is. 1956. május 20-án a Népstadionban a Csehszlovákia ellen 4:1-es vereséggel végződött mérkőzésen játszottam. A csapat összeállítása a következő volt: Várhidi – Lipták, Nemes, Pázmándi – Kaszás, Makai – Tolonics, Szalai, Sztáni, Mathesz, Povázsai. Az 1956. évi bécsi UEFA-tornán nem vettem részt, de biztonsági tartalékként itthonról figyeltem az eseményeket, azt is, hogy hogyan széledt szét a nagyon ígéretes csapat.

– Mikor mutatkoztál be a Fradi felnőtt csapatában?

– T.S.: 1957. április 30-án, az Üllői úton, az SpV Fürth elleni barátságos mérkőzésen szerepeltem először a felnőtt csapatban, Dékány fedezettársa voltam. A németeknél olyan kiválóságok szerepeltek, mint a vb-hős Eckel és Mai. 3:2-re győztünk az igen kemény összecsapáson. A németek bepanaszolták a mérkőzés játékvezetőjét, Dorogi Andort, mert – véleményük szerint – két 11-est nem adott meg a javukra. A magyar JT hat hónapra minden bajnoki és nemzetközi mérkőzés vezetésétől eltiltotta Dorogit…

– A bajnoki mérkőzésen való debütálásodat már a bevezetőben említettem. Én is ott ültem 1957. július 8-án a Népstadion nézőterén.

– T.S.: Csanádi Árpád a Bp. Honvéd elleni mérkőzés előtt közölte a jó hírt, a csapat megkapta az ausztráliai túrára az engedélyt. Kertész Tamás sérültet jelentett, feltételezésem szerint azért, hogy nehogy ténylegesen megsérüljön és lemaradjon a nagy utazásról. Így kerültem be az utolsó pillanatban a csapatba. Kertész akkor ijedt meg, amikor Csanádi bejelentette, hogy azok biztosan utaznak, akik pályára lépnek. Összeállításunk a következő volt: Gulyás – Ombódy, Mátrai, Dalnoki – Gerendás, Dékány – Tolonics, Borsos, Orosz, Vilezsál, Fenyvesi. Érdemes a meggyengült Bp. Honvéd csapatát is megemlíteni: Faragó – Rákóczi, Bányai, Solti – Bozsik, Kotász – Töröcsik II, Machos, Tichy, Töröcsik I, Timár. 2:1-re nyertünk, két Orosz góllal, egy Tichy gól ellenében.

– Szerencsés embernek mondhatod magad, hogy egy bajnoki mérkőzéssel a hátad mögött részt vehettél az 53 napos ausztráliai túrán.

– T.S.: Valóban, szerencsés voltam, 19 és fél évesen helyet kaptam a tizennyolcas utazó keretben. Ez volt az első repülős utam! Rengeteg élményben volt részem. Szobatársa lehettem a Ferencváros legendás csapatkapitányának, a pályájának befejezéséhez közeledő Kispéter Mihálynak. A tizenhét mérkőzés közül héten léptem pályára, hol kezdőként, hol csereként. Itt, a túrán, a Hongkong elleni 2:2-es meccsen szerepeltem utoljára a zöld-fehér első csapatban. Az összeállítás a következő volt: Gulyás – Ombódy, Kispéter, Láng – Tolonics, Dékány – Kertész, Borsos, Szigeti, Friedmanszky, Fenyvesi. Góljainkat Szigeti Ferenc lőtte.

– Mi történt az ausztráliai túra után? Hová tűnt Tolonics Sándor?

– T.S.: Nagyon erős volt a Fradi kerete, nehéz volt bekerülni a csapatba. Meg kell említeni, hogy abban az időben bajnoki meccseken nem volt cserelehetőség, ami tovább nehezítette a szereplésemet. Időközben felvettek a Közgazdaságtudományi Egyetemre. A Fradi nem tudta ösztöndíjjal támogatni az egyetemi tanulmányaimat. Elfogadtam a Láng Gépgyár ajánlatát, mivel biztosítani tudták az ösztöndíjat és a végzés utáni álláslehetőséget. Átigazoltam a Láng Vasas SK-ba, amelyet szinte kis Fradinak is lehetett nevezni, mert ott játszott – többek között – a volt fradista Gulyás Géza, Szebeni, Hruby, Simon Pista, Láng. Jó csapatunk volt, jól szerepeltünk az NBI/B-ben, közel álltunk a feljutáshoz is, de az igazsághoz tartozik, hogy a Láng Gépgyár nem tudott volna fenntartani egy első osztályú csapatot. 1959-től 1964-ig játszottam a Lángban, amíg a munkám mellett lehetséges volt. Ezt követően rövid ideig játszottam a Középületépítők és az Április 4 Gépgyár csapataiban, de ez már csak levezetés volt.

– Azt is meséld el, hogy az ösztöndíjon, a játéklehetőségen és az álláson kívül mást is köszönhetsz a Láng Gépgyárnak.

– T.S.: Igen. Nagyon rendesen bejártam dolgozni minden reggel hét órára. A kedvezményem annyi volt, hogy két órakor elmehettem az edzésre. Egyszer fordult elő, hogy reggel egy kicsit elkéstem, s ezért levontak a fizetésemből félórai bért. Felháborodva mentem reklamálni a bérelszámolási osztályra. Ez az akcióm olyan sikeres volt, hogy a reklamálásomat meghallgató kolléganő, Marika lett a feleségem. 1961 novemberében volt az esküvőnk, és azóta is boldog házasságban élünk.

 

– Hogyan vezetett vissza az utad a ferencvárosi öregfiúk csapatába?

– T.S.: Gulyás Géza invitálására csatlakoztam a Fradi öregfiúkhoz. Sok szép évet töltöttem együtt az egykori játékostársakkal. Minden évben mentünk külföldre, Svájcba, Belgiumba, NSZK-ba, de természetesen itthon is igyekeztünk minden meghívásnak eleget tenni. Felejthetetlen órákat, napokat töltöttünk együtt, mint egy nagy család. Hirschpold Árpád fáradhatatlanul szervezte a programokat, hetente egyszer edzettünk dr. Dékány „Pofi” vezetésével, orvosunk is volt dr. Hajba Kálmán személyében. A Fradi vezetősége minden támogatást megadott, de mi sem sajnáltuk a pénzünket a formaruha megrendelésére. Amíg az egészségem engedte, örömmel játszottam az öregfiúk csapatában.

– Kivel tartod a kapcsolatot a régi játékostársak közül?

– T.S.: Rendszeresen találkozom a Belgiumból gyakran hazalátogató Nemes Gyulával, továbbá Gelei Józseffel és Lőrincz Tiborral. Miután befejeztem az öregfiúknál is a futballt, sajnos, megszűnt a kapcsolatom a régi cimborákkal. Most, hogy „felfedeztél”, remélem sikerül találkoznom Rákosi Gyuszival és Simon Pistával, akikkel együtt játszottam különböző korosztályos csapatokban, továbbá az ausztráliai túrán részt vett, még élő társaimmal, dr. Fenyvesi Mátéval, Friedmanszky Zoltánnal és Szigeti Ferenccel.

– Végezetül ne hallgassuk el, hogy a civil életben is sikeres voltál.

– T.S.: A Láng Gépgyárban való pályakezdésemet már említettem. Onnan a Kohó és Gépipari Minisztériumba kerültem. Ott már nehéz volt összeegyeztetni a munkát a sportolással, így véget ért a Láng Vasas SK-s pályafutásom. A minisztérium után a Chemimasnál, a Budapest Bankban, végül a Commerzbankban dolgoztam, többnyire pénzügyi területen, vezető beosztásban, 62 éves koromig, a nyugdíjazásomig.

– Köszönöm a beszélgetést! További jó egészséget kívánok! Megígérem, hogy a találkozók létrejöttéhez segítséget nyújtok.

SzB

Hozzászólhat, vagy visszanézhet a saját oldaláról.

2 hozzászólás

  1. Simon Sándor írta:

    Isten áldja azt az embert, aki így tévesztette el az a karácsonyi üdvözletet, tévedése ily módon sok fradistát örvendeztetett meg ezzel a találkozással, remek interjúval. Köszönjük!

    Hozzászólás ideje: 2017. április 25. 13:02

  2. kukasmacska írta:

    Nagyon jó volt olvasni, köszönjük!!!

    Hozzászólás ideje: 2017. április 28. 18:37

HOZZÁSZÓLÁS






Legutóbbi hozzászólások

Az FTC Baráti Kör honlapja

  • Felelős szerkesztő: Simon Sándor
  • A honlapon megjelent tartalomban való közreműködésért és munkáért külön köszönetet mondunk
  • Szántay Balázsnak (tudósítások megemlékezésekről, összejövetelekről, fotók)
  • Simon Józsefnek (statisztikák)
  • Dluhopolszky Lászlónak (karikatúra, humor)
  • Harsányi Györgynek (fotók)
  • Email: ftc.barati.kor@gmail.com
  • Köszönjük, hogy megtisztelt a figyelmével! Várjuk észrevételeit, javaslatait!

  • Legutóbbi hozzászólások

    Statisztikák

    Bejegyzés ideje: 2015. augusztus 7.
    Szerző: Simon József

    Merre tovább, Ferencváros?

    Bejegyzés ideje: 2010. május 24.
    Szerző: Simon Sándor

    65 évesek lettek…

    Bejegyzés ideje: 2014. december 21.
    Szerző: SzB

    Kupán vágva!

    Bejegyzés ideje: 2010. november 11.
    Szerző: Simon Sándor

    Elhunyt Henni Géza

    Bejegyzés ideje: 2014. április 9.
    Szerző: Simon Sándor

    Kedves Olvasók!

    Bejegyzés ideje: 2009. február 2.
    Szerző: Simon Sándor