Szőke István, az 1960-as éves második felének legendás jobbszélsője, február 13-án ünnepli születésnapját.

Juhász Gyula örökbecsű versében így írt “milyen volt szőkesége, nem tudom már”. Mi, fradisták erre a költői kérdésre nem tudunk nemmel válaszolni. Mi tudjuk, és emlékezünk! A mi “szőkénk”, Szőke István, hajdan valaha szőke, ma már inkább galambősz, szerencsére él még az emlékezetünkben. Szabadrúgásai, bombaerős lövései élményszámba mentek, távolságra, sorfalra, kapusra való tekintet nélkül.

1965. október 17-én a Népstadionban mutatkozott be az FTC első csapatában, és már az első mérkőzésén így festett a csatársor, ahová újoncként bekerült:

Szőke, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi

Sokunk emlékezetében él ez az ötösfogat, mint minden idők egyik legjobb Fradi-csatársora. Már az első meccsen összeállt, aztán később egyre jobban csiszolódott, idővel egész Európa megtanulta tisztelni őket.

Jó pár évvel később, 1997-ben, Szőke István 50. születésnapján nagyon hosszú idő után, a jobbszélső tiszteletére újra összeállt ez a csodasor, amiről fotó is készült, ahol természetesen a klasszikus sorrendben guggolnak a legendák.

Nagy Béla több alkalommal beszélt Szőke Pistával, ehelyütt idézünk a nagy krónikásnak elmondott Szőke mondatokból:

“1959-ben volt egy toborzó az Üllői úti pályán. Borsos Miki, a Fradi csatárának invitálására mentem el, ő látott engem játszani a Haller téri grundon. Levitt a toborzóra, és Agárdi Feri bácsi az edző úgy találta, maradhatok…. Az első bajnokin a kölyökben rögtön három gólt lőttem jobbszélsőként. Azt hiszem, erre a posztra születtem…”

“1967-ben lettem igazán standard játékos. Abban az évben még nem rúgtam a pontrúgásokat, mert a szabadrúgásokra és tizenegyesekre Novák Dezső volt kijelölve. Így is 15 gólt rúgtam. Az NB I-ben én voltam akkor a legeredményesebb jobbszélső. Mint a régiek, én is kint maradtam az edzések után gyakorolni, és ennek a mérkőzéseken láttam a hasznát…”

“Gól-emlék? Egyszer Újpesten négy gólt rúgtam a Dózsának egy MNK meccsen, ahol 6:3-ra győztünk!”

“Az egyik FTC-MTK mérkőzésen a Népstadionban úgy 30-35 méterről lőttem egy olyan gólt, hogy a labda a hálótartó vas és a háló közé szorult. Szegény Lanczkor alig tudta kiszedni a labdát…”

“A válogatottbeli gólom egyértelműen az, amit Belgrádban szereztem. Az EB négyes döntőbe jutásért semleges pályán a románoknak lőttem a továbbjutást jelentő gólt. Szepesi, aki a pálya széléről közvetített, könnyezve gratulált a gólomhoz…”

“Természetesen fájó emlékeim is vannak. A legborzasztóbb az, hogy tulajdonképpen úgy ért véget a pályafutásom, hogy nem is volt sportsérülésem. Gyermekkorom óta kifejlődő szemölcseim műtétek és sugárkezelések után annyira elsebesedtek, hogy 1974 után szinte sohasem volt egészséges a lábam. Az Üllői úti stadion pályaavató meccsén játszottam utoljára a Fradiban…”

“1974 óta nem egyszer forgatom a kezemben a 75 éves FTC jubileum idején rendezett díszközgyűlésen átadott aranyozott zöld-fehér karton igazolványt. Ezt írták rá: Szőke István az FTC örökös bajnoka. Nagyon boldog vagyok, hogy ezt megkaptam és jóleső érzés minden ferencvárosi vonatkozású emléktárgyat forgatnom. Nem hiába, az Üllői úti pályán nőttem fel!”

Kedves Szőke István! Születésnapján minden Fradi-érzelmű szurkoló nevében szeretettel köszöntjük és reméljük találkozunk még!

Simon Sándor