“ELKEZDŐDÖTT, amire oly sokat, több mint három évet vártunk.” Így kezdte sorozatunk első részét szerkesztőtársam és barátom, pénteken folytattuk. Bizony nem így képzeltük, de egyszer be kellett, hogy következzen, hiszen a 110 év alatt csak egyszer nem volt rá példa. A sorozatok ismérve, hogy a forgatókönyv-íróknak a kevésbé kellemes és kasszasikert hozó részeket is meg kell írni. Bizony ez nehezen megy, de a kommentelők már régen a Paks mecsnél járnak, nekünk is lépnünk kell.

Pedig olyan jól indult, YSE sorozatának következő része már előre vetítette a hangulatot. Következő rovatunkban Déri Tibor, talán már sejtett valamit, amikor a következő részét elküldte nekünk és mi szombat reggelre időzítettük a megjelenést, mert úgy gondoltuk, hogy újabb sikerünk eltakarja a múlt sötét foltját.

Közben jött fradissimo remek publicisztikája: “Szurkolók szurkoljatok!” címmel, ami természetesem újra érzelmi viharokat kavart.

Csakúgy, mint maga a mérkőzés:

Nyíregyházáról hazaérve mi is így éreztük magunkat, csak annyi különbséggel, hogy a MI CSAPATUNK minden tagja nyugodtan a tükörbe nézhet!

Vereségünk másnapján pedig nem csak a fotelszurkoló csepegtette belénk a reményt, mert előtte egy újabb sorozat is indult: LELÁTÓI HANGULAT címmel, mely írások megadták az alaphangot szombatra és lezárták a múltat – MI AKKOR IS GYŐZÜNK, HA KIKAPUNK!

Mostantól hangoljunk együtt a szombati ünnepre!

Hajrá Fradi!

-ɱ-