2021. április 20. kedd

Megint gyászolunk

Szomorú hírt kaptunk. 2021. február 10-én, életének 95. évében elhunyt Pethő Zoltán, az FTC Baráti Kör legidősebb tagja, a Rudas-rend korelnöke.

Közel hét évvel ezelőtt a még épülő Groupama Arénánál kértem találkozót Galambos Antaltól, hogy egy kicsit kibővítsük ismereteinket az egykori kiváló labdarúgó pályafutásáról. Az interjú a Zöld és fehér magazin 2014. júliusi számában jelent meg.

Elhunyt Dr. Pénzes István professzor emeritus

Az alábbiakban – fogjuk fel egyfajta karácsonyi ajándékként – egy dupla időutazást teszünk az FTC múltjába.

Váratlanul érte a hír a Fradi-családot, örökös bajnokunk, Branikovits László október 15-én, életének 71. évében elhunyt. Váratlan volt, mert nemrég ünnepeltük 70. születésnapját, egészséges volt, rendszeresen sportolt. A szíve vitte el… Az a szív, amelyben az utolsó pillanatig kiemelt helyet foglalt el a Fradi.

A 90 éves Szigeti Ferenccel találkoztunk

Beszélgetés az FTC rangidős edzőjével

youtu.be/p09AijHBSbM

Springer nélkül nincs FTC.

Utolsó útjára kísértük Nemes Gyulát

2009. augusztus 28., 2009bejegyzések archívuma

Bemutatjuk szombati ellenfelünket: Kaposvári Rákóczi FC

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2009. augusztus 28. SZÓLJON HOZZÁ

krfcbannerSzombaton 17:30-kor Kaposvárott lép pályára csapatunk, kilenc napon belül harmadszor is idegenben. Az ellenfél elleni számszerű eredményeket, érdekességeket, Horváth Károly barátunk jóvoltából tegnap, mondhatjuk, már szokásaink szerint bemutattuk. Ezúttal, a szintén szokásossá váló módon, nézzük ellenfelünk történelmét. Ismerjük meg, hiszen a szurkolói mottónk szerint: “Az ellenfél nem ellenség, a múltját tisztelni illik, ám a jelenben le kell győzni!Olvassa el a teljes cikket »

Fradi szurkolók a múltból: Payer András, a slágergyáros

Szerző: tibu1 Bejegyzés ideje: 2009. augusztus 28. 1 Hozzászólás

Jelenleg szinte menekülök a múlt szurkolóihoz, hiszen nekik sokkal könnyebb volt. Persze nekik is volt nehéz időszak az életükben, régen is volt olyan, hogy kevésbé ment a Fradinak, de megélni ezeket a terheket mindig erőtpróbáló lehetett. Sőt sokkal hitetpróbálóbb megélni akkor, ha az ember nem látja a kivezető utat, mikor fogytán a remény. Nehéz ilyenkor írni is, hiszen alapjába véve egy optimista ember vagyok és nagyon nehezen írom le azt, ha fogy a hitem. Nagyon nehezen ismerem be még saját magamnak is, ha a remény egyre kevesebb, ha pedig beismerem, azonnal keresem az újabb kapaszkodót, nem adom fel, a következő mérkőzést már megint új reménnyel várom. Olvassa el a teljes cikket »