A Fradi archív műsorfüzeteit lapozgatva egy érdekes írásra bukkantam.

A felvetett kérdés szerintem mára átalakult és nem is kissé. Én ezt ma így tenném fel: Miért nehéz a Fradinak győzni?

Ezzel a kérdéssel pedig nem csapatunkat szándékozom a kritika nehéz súlya alá állítani, csupán érdemes elgondolkodni, hogy ami évekkel és évtizedekkel ezelőtt már kérdésként felmerült, az ma vajon hatványozottan igaz vagy a mai labdarúgásban ez már érvényét veszítette?

Nem szeretnék sok példával előhozakodni, de gondoljuk csak végig, a Nyíregyháza az őszi szezonban, hányszor játszott olyan harcos megalkuvást nem tűrő módon, mint ellenünk? Gyanítom nem a tabella második felének végén tanyáznának, ha ez sokszor megtörtént volna. A Fradinak egy bajnoki aranyéremhez, mindig többet kell tennie, mint adott esetben bármelyik magyar csapatnak, hiszen mi ezt kettőzött ellenállással szemben értük el eddig huszonnyolcszor történelmünk folyamán. Ez a huszonnyolc arany ettől fényesebb mint a többi csapat megszerzett aranya. Nem könnyű felnőni ehhez a feladathoz, de történelmünk bizonyítja, egyáltalán nem lehetetlen.

Mert hiába a kettőzött ellenállás, azért a Ferencvárosnál több aranyat, kishazánkban egyetlen csapat sem szerzett. A bajnoki arany, most elérhetetlennek tűnő távolságra van tőlünk. Egyelőre toldozunk-foltozunk majd a téli szünet folyamán, de most is arra kell készülnünk, hogy mindenki rajtunk próbálja növelni a nimbuszát.

Finta Károly „tízparancsolatát” ma is érdemes áttanulmányozni, hiszen úgy látszik igazsága túlnyúlik az évtizedek vonalán.

Istenes Tibor