2024. december 7. szombat

Simon Tibor 1965-2002

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2010. április 23.

Nyolc éve történt, hogy bekövetkezett az, amit Fradista nem hitt, hogy bekövetkezhet. Simon Tibort legyőzte a halál. A halál lehet váratlan, tragikus és még számtalan jelzőt lehetne sorolni, Tibi esetében az értelmetlen is említhető.

Értelmetlen és érthetetlen. Lehet valakit szeretni vagy épp nem szeretni, sőt akár még gyűlölni is. Nem lehet azonban agyonverni, segítség nélkül hagyni. Ez nem emberi, mi több állati dolog…

Simon Tibor életét a Fradi határozta meg, az a Fradi körül forgott. Habitusa révén az ő szeretetét nem lehetett nem észrevenni. Ő nem volt az a csendben megbúvó típus, ő mindig az események középpontjában volt. Számtalan futballistának lett a példaképe a pályán, még több embernek azon kívül. Megadatott neki az, ami keveseknek, szimbólummá tudott válni. Nevének említése is a Fradi iránti feltétel nélküli odaadást, szeretetet jelentette, sokaknak jelenti ma is. Vele együtt készülni a mérkőzésekre többet jelentett akár szakpszichológusok tudományánál is. Ha ő nem tudta átadni a Fradi iránti szeretetet egy csapattársának, akkor senki. Ha kellett kiabált, ha kellett viccelt, a lényeg a győzelem, a Fradi győzelme!

Edzőnek készült, a Fradi edzőjének. Egész biztos, az lett volna, hiszen rövid edzői pályáján a csapatai megsüvegelték, nevét a krónikáikba bevésték. Elismerték a vezetői, elismerték munkatársai és természetesen elismerték a játékosai. Játékosként megismert fanatizmusa edzőként sem csökkent.

Hogy mit ért el vele a Fradi, azt tudjuk. Hogy mit érhetett volna el vele a Fradi, azt álmainkban álmodjuk. És reméljük, lesznek még a Fradi öltözőjében olyan emberek, akik azt a tüzet, amit Simon Tibor is táplált soha nem hagyják kihunyni. Mert az a tűz nem hunyhat ki, az a Fradi tüze, a Fradi győzelmeinek a tüze!

Simon Sándor

A végére ugorhat és hozzászólhat.

7 hozzászólás

  1. tibu1 írta:

    Simon Tibit nem lehet és nem szabad elfelejteni.
    Sokak példaképe és a Fradizmus egyik örök arca marad.
    Tragikus halállal távozott közülünk, gyilkosai pedig nem nyerték el méltó büntetésüket. Emléke örökké átjárja minden Fradista szívét. Míg a Fradizmus él, Simon Tibi is velünk marad.

    Hozzászólás ideje: 2010. április 23. 09:11

  2. Limpi írta:

    Április 24-én kora délután, amikor hazaértem, egy cetli pihent a konyhaasztalon. Már az ajtón belépve megpillantottam és megéreztem, hogy ami áll rajta nem lesz jó hír. Azt hiszem soha azelőtt és azóta sem tettem meg olyan lassan az utat az ajtótól az asztalig ahogyan akkor.
    Megéreztem hogy ami rajta lesz fájni fog. Ez állt rajta: Meghalt a Simon Tibi. És nem akartam elhinni, amit láttam. Csak álltam ott és azt mondogattam magamban, ez nem lehet igaz, ez lehetetlen.Tudtam, hogy nagyon nincs jól de azt gondoltam ő biztosan túléli, az ő akareterejével és küzdeni akarásával sikerülni fog. Szorítottam érte, reménykedtem, hogy javul az állapota. De sajnos kevés esélye volt. Máig nem értem az egészet, miért kellett ezt a kegyetlenséget elkövetni vele. De ez más téma, ebbe most nem érdemes belemenni. Simi örökké a szívünkben fog élni, ő az akit soha nem fogunk elfeledni és még évtizedek múlva is mesélni fogunk róla a jövő Fradi nemzedékeinek. Remélem a hétvégén a csapat érte is fog játszani. Egy tőle származó idézettel zárnám a gondolataimat, egy idézettel ami hűen tükrözi milyen volt ő:

    „Lehet rosszul játszani, de lélektelenül soha! Van úgy, hogy az embernek rossz napja van és a pályán semmi nem sikerül. Nem számít, a lényeg az, hogy lássák rajtad az emberek, hogy megszakadsz a klubért, a szurkolókért és akkor a vereség is meg van bocsátva. Ilyen egyszerű!”

    Emléked soha nem feledjük! Nyugodj békében SIMI!

    Hozzászólás ideje: 2010. április 23. 10:58

  3. HN C94 írta:

    Nyugodj békében, Simi! 🙁

    Hozzászólás ideje: 2010. április 23. 12:54

  4. Roland írta:

    Ilyen habitusú focisták hiányoznak a Magyar labdarugásból mint amilyen a Simi volt.Sajnos.

    Hozzászólás ideje: 2010. április 23. 13:00

  5. f írta:

    soha nem felejtem el SIMON TIBIT,egyik legnagyobb fradijatekos s az is marad.en minden evben halala napjan gyujtok otthon egy gyertyat az emlekere,oly nagy szereto fradiszive volt hogy az ritka!nyugodj bekeben draga SIMI,emleked orokre szivembe van vesve,en nalam kiraly voltal,kiraly maradsz!

    Hozzászólás ideje: 2010. április 24. 19:14

  6. franto1984 írta:

    Rosszul játszani lehet, de lélektelenul soha!

    Hozzászólás ideje: 2010. április 25. 11:46

  7. k.titti írta:

    AZON A NAPON VALAMI MEGTÖRT BENNEM. NEKEM Ő VOLT A FRADI, MÉGHA NEM IS ÁTSZOTT MÁR. NEM FELEJTÜNK SOHA!

    Hozzászólás ideje: 2010. május 12. 22:44

HOZZÁSZÓLÁS