2024. október 7. hétfő

Már öt éve, hogy elment a krónikás

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2011. március 26.

Öt éve, 2006. március 26-án halt meg Nagy Béla.

Külföldön járva egyáltalán nem meglepő, ha valamely ismert futballklub stadionjában találunk egy múzeumot, amelyben az illető egyesület labdarúgói által szerzett trófeákat és az elmúlt sok évtized írásos és tárgyi emlékeit csodálhatjuk meg. E csapatok múltjáról pedig különböző, a klubok által megjelentetett újságokban, könyvekben olvashatunk rengeteg érdekességet.

Magyarországon a Ferencvárosi Torna Club büszkélkedhet ilyen múzeummal és azzal, hogy történetét hozzáértő módon feldolgozták. Mindez egy olyan ember érdeme, aki közel négy évtizedig töltötte mindennapjait a klubban. Hatalmas munkával, elképesztő mennyiségű dokumentumot gyűjtött össze és rendszerezett, mindent meg­tudott szeretett egyesületéről, amit csak lehetett. Az 1899-es klubalapítás óta eltelt százhét év történelmét nála jobban senki nem ismerte, különös tekintettel a labdarúgó-szak­osztályra. A könyvtárakban fellelhető újságokon, könyveken kívül számtalan egyedi írásos és tárgyi emléket olvasott át, nézett meg, s helyezett el a ferencvárosi történelemben.

A neve fogalom. Munkássága felbecsülhetetlen értékű, s az ember bizony óhatatlanul is elgondolkodik: ha ő nem érezte volna élete értelmének a Ferencváros múltjának és jelenének felkutatását és megörökítését, akkor mit tudnánk ma Magyarország legnépszerűbb sportegyesületéről, legkedveltebb futballcsapatáról? Mindannyiunk szerencséjére Nagy Béla feltette az életét az FTC, a Fradi szolgálatára, és neki köszönhetően ma már szinte nyitott könyv ennek a klubnak a története. Amit ő nem tudott, az nem is volt, bár saját bevallása szerint időről időre talált újabb dokumentumokat, hozzájutott újabb információkhoz a múltból, amikkel mindig korrigálta az addig megjelenteket.

Oldalunkon is sokat hivatkozunk rá, hiszen a munkái nélkül ma nem lehetne a Fradi értékeiről, hagyományairól úgy beszélni, ahogy azt tehetjük. Az ő áldozatos munkája kellett ahhoz, hogy rendet vágjon a temérdek adat tengerében, az FTC vezérfonalára fűzve azokat. Több, mint száz könyv és kiadvány jelzi munkásságát, amelyek közül a legrégebbiek a gyűjtők féltett kincsei, antikváriumok – sokszor hiába – keresett darabjai.

Nagy Béla 1944. május 6-án született. Mi sem természetesebb, kora gyermekkorától fanatikus szurkolója volt a Fradinak. Nevezhette azt a hatalmi önkény ÉDOSZ-nak vagy Kinizsinek, színezhették más színűre, Nagy Béla szívében ekkor is a három E-s címer és a zöld-fehér színek ragyogtak. És gyűjtött minden Fradiról szóló cikket, amelyek zöme memóriájában is megmaradt.

Civil foglalkozását tekintve pincér volt. Dolgozott egyebek mellett a budapesti Mátyás Pince étteremben, ahol a 60-as években megtörtént számára a csoda. Ott tartotta egyik rendezvényét a Fradi labdarúgó csapata, a vezetőkkel, játékosokkal együtt. Valószínű, hogy az ifjú kiszolgálónak a torkában dobogott a szíve, miközben az addig bálványozott legendáit szolgálhatta ki, ám a vezetőknek feltűnt, hogy ez az ember tudhat is valamit, mert a kérdései elárulták. Ebben az időben a klubházban éppen megürült egy adminisztratív hely és megkérdezték, lenne-e kedve addig hobbyként űzött hihetetlen tevékenységét ott, az igazi adatok, jegyzőkönyvek között folytatni. Persze hogy volt, mikor megesett vele élete csodája. Kezdetben csak lelkesedésből, fizetség nélkül látott munkához, mint afféle propagandista. Az adattengerből tendenciózusan válogatva egymás után jelentek meg a Fradiról szóló füzetek, könyvek, albumok. A munka értékét fel- és elismerve a klub vezetői nagyon gyorsan fizetett munkatárssá emelték, Ő lett az FTC Krónikása.

Munkáját lankadatlan lendülettel és szorgalommal végezte. Öt esztendeje bekövetkezett haláláig 106 könyvnek volt szerzője, társszerzője, szerkesztője. Ez évente kb. 3 kiadványt jelentett. Az ötletekből sohasem fogyott ki, még a halálos ágyán is dolgozott.

Munkáin fradisták nemzedéke nőtt fel. Ma, az internet világában, hozzánk hasonlóan több fradista oldal idéz tőle, alapoz rá. Ezt a munkát folytatni kell, hiszen 2006. március 26-án csak Nagy Béla földi élete ért véget, a szellemisége és a Ferencvárosi Torna Club története nem, mert az folytatódni fog, ahogy azt daloljuk is: “míg a Földön ember lesz”.

Nagy Béla, a Fradi krónikásának emléke örök, emlékezni rá kötelesség!

Simon Sándor

A végére ugorhat és hozzászólhat.

6 hozzászólás

  1. ftc ireland írta:

    Nyugodjon bekeben!;(

    Hozzászólás ideje: 2011. március 26. 13:52

  2. Nico írta:

    Sohasem felejtünk el!

    Hozzászólás ideje: 2011. március 27. 09:09

  3. laci írta:

    Ki most a Fradi krónikása?

    Hozzászólás ideje: 2011. március 27. 12:27

  4. Hélisz József írta:

    Életem meghatározó élménye, hogy Nagy Bélát megismerhettem, hogy a barátja lehettem. Nagyon hiányzik, még akkor is, ha hiszem, hogy valahol odafenn most is régi fradistákkal beszélget, köztük olyanokkal is akikkel csak odaát találkozhatott.

    Remélem, hogy ott is jut lehetősége rögzíteni új információit, hiszen adósom. 25 éves FTC tagságom alkalmából ugyanis megajándékozott egy adóslevélel, mely szerint minden további könyvéböl egy példányt nekem fog ajándékozni.

    Bélám! Álmodjál szép Fradi sikerekről!

    Hozzászólás ideje: 2011. március 27. 15:33

  5. walkó istván rezső írta:

    Bélyeggyűjtő vagyok 1951.óta. hiányzott egy elsőnapi bélyeges boríték a kollekciomból amely
    et a FRADI 100.éves jubileumára adott ki a Posta.Felhívtam Bélát telefonon tudna e számomra egyet adni.tudott.Azt válaszolta gyere be délután a székház
    ba hozzám adok egyet sőt megtoldotta a kérten kívül egy díjjegyes emléklappal a gyüjteményemet.a
    Azóta féltett relikviáim között tartom ezeket BÉLÁRA szeretettel gondolva!

    Hozzászólás ideje: 2011. március 31. 08:28

  6. Fekete Géza írta:

    Bélám !
    Sokszor jutsz eszembe !
    Sok a közös maradandó emlék :
    Apámmal a közös sportszobor kiállítás a Clubházban.
    Lemezdomborítás a clubház oldalán a régi Stadionról
    A Stadionavató jegye mellé készített kis domborított emléklemez
    a Toldi Géza portré
    a Kocsis Sanyi dombormű
    a Páncsics miki portréja
    az Albert Flóriról készített portré a Clubházban
    megannyi közös kapcsolat és Te már öt éve hogy elmentél
    szeretettel gondolok Rád -Fekete Géza

    Hozzászólás ideje: 2011. április 21. 17:02

HOZZÁSZÓLÁS