2022. október 2. vasárnap

Lassan elfogy a múlt – Friedmanszky Zoltán halálára

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2022. április 2.

Március 11-én temették el Dr. Fenyvesi Mátét, 20 nappal később újra a komor gyász felhője vonult a Ferencvárosi Torna Club fölé, életének 88. évében elhunyt Friedmanszky Zoltán.

Az FTC történelmének kétségkívül az egyik legnagyobb pillanata volt 1965-ben a VVK megnyerése. Az egyik legnagyobb és azóta is szüntelenül emlegetett pillanat, hiszen sem addig, sem azóta magyar csapat nem nyert összeurópai rendezésű kupasorozatot. Ahogy az idő és a nemzetközi labdarúgás halad előre, úgy egyre valószínűbb, már nem is fog. Tán ezért is van, hogy azt az egyetlen győzelmet oly sokra, a Fradi dicsőséges múltja nagy pillanatának tartjuk. Ennek a történelmi léptékkel vett pillanatnak sokan részesei voltak, játékosok, edzők, vezetők. Közülük, természetes módon, a játékosok álltak leginkább a rivaldafényben, hisz tevőlegesen ők érték el a sikert. Ezek a játékosok a múltunk megkerülhetetlenül nagy alakjai, a mi hőseink. Eltelt azóta már közel 57 esztendő, és azt vesszük észre, hogy lassan elfogy a múlt. Nem oly régen temettük el Dr. Fenyvesi Mátét, aztán alig telik el néhány hét és jön a következő mellbevágó hír, meghalt Friedmanszky Zoltán. Tudtuk, az egészsége már messze nem a régi volt, sokat betegeskedett, azonban egy ilyen hír mégis megrendítő. Megrendítő, mert gyermeki naivsággal azt hisszük, a hősök halhatatlanok, ők mindig velünk, köztünk élnek. A betegség azonban nem naiv, sokkal inkább kegyetlen ellenfél, amely győzedelmeskedik a test felett. Érezte ezt Friedmanszky Zoltán is, aki barátja és csapattársa elvesztésekor mondta is, érzi, ő lesz a következő. Sajnos jól érezte, ő lett.

Ki is volt Friedmanszky Zoltán? Ma már csupán néhány kattintás a billentyűzeten és a képernyőkön ott sorjáznak az adatok, 1934. október 22-én született Ormospusztán. Sportot kedvelő gyerekként testnevelési gimnáziumba íratták, annak elvégzése után azonnal a TF-re került, 1957-ben kapott testnevelő tanári diplomát. Közben persze futballozott, hiszen ez volt a fő sportága. 1957-ben igazolhatott a Fradiba, ahol első szereplése az 52 napos ausztráliai túra, az FTC történetének leghosszabb külföldi túrája volt. Az 52 napos túra során 17 mérkőzést játszott a csapat, köztük kettőt Ausztrália válogatottja ellen. Az eredmény – ma hihetetlenek tűnik – 6:1 és 9:2 volt a Fradi javára! A 9:2-es mérkőzésen „futott be” igazán Friedmanszky Zoltán a négy góljával. „A mérkőzés fénypontja Friedmanszky játéka volt” – írta róla Csanádi Árpád a Fradi akkori edzője a “Fradi-fiúk Ausztráliában” című könyvében. A fiatal játékos félig visszavont középcsatárt játszott, eredményessége, játéka alapján hamar befogadták a csapattársai, és „kiérdemelte” a Frici becenevet. A nagy túra után hazatérve azonnal következett a bajnoki bemutatkozás is. 1957. augusztus 25-én a Népstadionban az újonc Komló ellen 70 ezer (!) néző várta a bajnoki rajtot. A Fradi összeállítása a következő volt: Gulyás – Ombódi, Mátrai, Dalnoki – Gerendás, Forgács – Kertész, Orosz, Friedmanszky, Vilezsál, Fenyvesi. A meccs rosszul indult, mert a Komló a 2. percben vezetést szerzett, azután viszont jött Friedmanszky Zoltán! Kiegyenlített, majd fejjel gólpasszt adott Orosznak, végül újabb góljával beállította a 3:1-es végeredményt. Bár a csapat csalódást okozott a nézőknek, Frici bemutatkozása kitűnően sikerült. A folytatásra sem lehetett sok panasz, A Fradiban összesen 157 mérkőzésen szerepelt és 76 gólt ért el, ebből a 91 NB I-es meccsen 36 gólt lőtt. két bajnoki cím, egy kupagyőzelem és az a sokat emlegetett VVK győzelem, amelynek részese lehetett. Nagy munkabírású, kitűnő rúgótechnikájú játékos volt, 171 cm-es magassága ellenére „rúgóinak” köszönhetően a fejjátéka is kiemelkedő volt. A „profi” futball mellett aktívan dolgozott, 1957-től 1971-ig a Budaörsön volt testnevelő tanár. Vonzotta az edzői tevékenység, ezért tanult is, 1966-ban a TF-en megszerezte labdarúgó szakedzői diplomáját. A két diploma aztán jól kiegészítette egymást. Aktív pályafutásának befejezése után 1971-ig a testnevelői tanári hivatással párhuzamosan a Fradi utánpótlás (serdülő és ifjúsági) csapatainál dolgozott. 1971 és 1975 között Kubában volt tanár és edző. Az iskolában a futball tanulása és edzés jelentette a testnevelési órát, a pályán pedig egy tartományi válogatott edzéseit irányította. Miután Kubából hazajött, két évre visszatért a budaörsi iskolába, emellett szakfelügyelő volt Pest megyében. 1977/78-ban a Szolnoki MÁV SE edzőjeként tevékenykedett. 1978-ban történt a második nagy Fradi debütálás, a csapat edzője lett. Mivel elődje, korábbi csapattársa Dalnoki Jenő éppen egy kupadöntő előtt búcsúzott, így Friedmanszky Zoltán kupagyőzelemmel debütált a kispadon, ahol összesen 133 mérkőzésen ült. A kupagyőzelem után a bajnokságban ezüstérmes lett a csapattal. 1980-ban köszönt el a Fraditól, 1981 és 1988 között Kuvaitban edzősködött. Ezt követően a KSI-nél, majd a újra a Fradinál foglalkozott a fiatalokkal, egészen 2004-ig, akkor hagyott fel az edzői munkával. Azóta nyugdíjasként, kissé visszavonultan élt feleségével. A Fradi-családdal a kapcsolatot az FTC Baráti Körön keresztül tartotta, amelynek összejöveteleire, ha egészsége engedte gyakran eljárt.

Ő volt Friedmanszky Zoltán, aki 2022. március 31-én az égi Fradiba igazolt. Emléke, munkássága azonban itt marad velünk. Nekünk pedig kötelességünk azt ápolni, gondozni, továbbadni a jövő generációinak, hogy az a dicsőséges múlt csupán a szereplők elevenségében tudjon elfogyni, minden más tekintetben örökre köztünk maradjon!

Nyugodj békében Frici bácsi!

Simon Sándor

2022. április 2.

Friedmanszky Zoltánt a Ferencvárosi Torna Club a saját halottjának tekinti, a temetéséről később intézkednek.

Hozzászólhat, vagy visszanézhet a saját oldaláról.

2 hozzászólás

  1. Hélisz József írta:

    Drága Frici!
    Nagyon régen volt 1957 nyara, amikor a sportsajtóból megismertem neved az ausztrál túra kapcsán.
    S az is rég volt, amikor 1957 őszén először láthattalak a Fradiban játszani és mindjárt a kedvenc játékosom lettél. Az Újpesten lejátszott derbi után öcsémmel együtt siettem a kórházba halálos beteg Édesapánkhoz. Lelkesen mondtuk neki, hogy van a Fradiban egy új ragyogó középcsatár, Friedmanszky. Édesapánk – akinek Sárosi dr. volt a kedvence – túlzásnak tartotta ugyan lelkesedésünket, de azt mondta “legyen sok örömötök benne”.
    S az is lett. Kupagyőzelem, bajnoki aranyérem, VVK diadal Friedmanszkyval a csapatban.
    Aztán 1978-ban személyesen is megismerhettelek a Fradi edzőjeként a Baráti Kör révén. Barátok lettünk.
    Miután hazajöttél Kuvaitból éveken át együtt dolgozhattam Veled, mert Te a Baráti kör elnökségi tagja, én meg a főtitkára lettem.
    Tudtam, hogy súlyos beteg lettél. Bizakodtunk azonban, hogy még évekig köztünk maradsz. Nem így történt. Az Örök Játékmester átigazolt az égi Fradiba. Idát hiányozni fogsz. Szegényebbek lettünk.
    Köszönöm, hogy játékoddal, góljaiddal annyi örömet okoztál és hogy segítetted a Baráti Körben munkámat.
    Élvezd az Örök Boldogságot.

    Hozzászólás ideje: 2022. április 2. 16:20

  2. szántay balázs írta:

    Méltó megemlékezés egy kiváló ember, sportember elhunytáról. Köszönöm Sanyi!
    Frici bátyám távozásával egy igazi Fradi legendával, egy úriemberrel lettünk szegényebbek. Hiányozni fog derűs, barátságos személyisége.
    Játékosként és edzőként is beírta magát a Fradi történelmébe. Tudom, a sportban a “ha”-val kezdődő mondatoknak nincs értelme, de még jóval többre vihette volna, ha már főiskolás korában a Fradiba kerülhetett volna, ha a svédországi vébén az első edzésen nem sérült volna meg, ha egészségi problémák miatt nem kellett volna idő előtt visszavonulnia. Így is maradandót alkotott, mint gólkirály, mint a VVK-győztes csapat tagja, mint kétszeres magyar bajnok, MNK-győztes.
    Frici bátyám, nyugodj békében!

    Hozzászólás ideje: 2022. április 4. 18:44

HOZZÁSZÓLÁS