A múltkoriban sorozatot indítottunk, „Értékeljünk! Középpontban: x. y” címmel, mintegy a „célkeresztbe” állítva az értékelendő személyt.
A sorozatot az interaktivitás igénye motiválta, hiszen a véleményét mindenki szereti elmondani. A vélemények alapján mi arra vállalkoztunk, hogy egy olvasói profilt készítünk az adott játékosról, az adott játékosnak. Olvassa el a teljes cikket »
Az úgy nem járja, hogy csak úgy értékeljünk bele a nagyvilágba. Megértettem a feladatot, amit kitaláltak nekünk. Izgalmas, új játék ez! Nem nézni, figyelni kell a meccset, a meccsen. Figyelni, hogy felfedezzük, mi a taktika. Oszt, ha ezt megértettük, akkor tanulni, azaz megtanulni az edző fejével gondolkodni. Értékelni csak ezek után van értelme. Én jól szórakoztam, szeretem a komoly agytevékenységet igénylő rejtvényeket… 🙂 Olvassa el a teljes cikket »
Mióta ez a bajnokság elkezdődött, Lalolib barátommal párban jegyzetelünk. Ő megtalálta a helyét a fotelben! Szellemesebbnél szellemesebb jegyzeteit örömmel olvashatjuk, a még oly szomorú meccsek utáni pillanatainkban is. Olvassa el a teljes cikket »
A csapat vezetői, sőt játékosai közül is többen mondták, a Fradinak szoknia kell az NB I-et. Ezzel mi szurkolók soha nem tudtunk, és soha nem is fogunk egyetérteni. A Fradi maga az NB I, azt neki soha nem kellett és nem is kell szoknia! Fordítva már inkább elmondható lenne… Olvassa el a teljes cikket »
Ottó! Látod? Múlik az idő!
Mintha csak tegnap lett volna az a tizennégy évvel ezelőtti csodálatos este Zürich-ben, ahol végleg és visszavonhatatlanul beírtad a neved a Fradi történelemkönyvébe. Nem kellett hozzá más, lőttél két olyan gólt a Grashoppers ellen, amelyet csak a legnagyobbak tudnak. És hogy ez a meccs nem egy edzőmeccs volt? Ez volt a Fradi és egyben a magyar labdarúgás történelmének első Bajnokok Ligája mérkőzése! Az, amelyet már nem gyengítettek a selejtező utónévvel. Ez volt tehát az igazi hab a tortán. Olyan édes, hogy mindmáig emlegetjük. Olvassa el a teljes cikket »
Szombaton 17:30-kor Kaposvárott lép pályára csapatunk, kilenc napon belül harmadszor is idegenben. Az ellenfél elleni számszerű eredményeket, érdekességeket, Horváth Károly barátunk jóvoltából tegnap, mondhatjuk, már szokásaink szerint bemutattuk. Ezúttal, a szintén szokásossá váló módon, nézzük ellenfelünk történelmét. Ismerjük meg, hiszen a szurkolói mottónk szerint: „Az ellenfél nem ellenség, a múltját tisztelni illik, ám a jelenben le kell győzni!” Olvassa el a teljes cikket »
Jelenleg szinte menekülök a múlt szurkolóihoz, hiszen nekik sokkal könnyebb volt. Persze nekik is volt nehéz időszak az életükben, régen is volt olyan, hogy kevésbé ment a Fradinak, de megélni ezeket a terheket mindig erőtpróbáló lehetett. Sőt sokkal hitetpróbálóbb megélni akkor, ha az ember nem látja a kivezető utat, mikor fogytán a remény. Nehéz ilyenkor írni is, hiszen alapjába véve egy optimista ember vagyok és nagyon nehezen írom le azt, ha fogy a hitem. Nagyon nehezen ismerem be még saját magamnak is, ha a remény egyre kevesebb, ha pedig beismerem, azonnal keresem az újabb kapaszkodót, nem adom fel, a következő mérkőzést már megint új reménnyel várom. Olvassa el a teljes cikket »
Lalolib ismét megírta fantasztikus jegyzetét a fotelból. Ezt szokta követni a lelátói hangulatok szubjektív ecsetelése. Na, ez most elmarad! Olvassa el a teljes cikket »
Először azt gondoltam, egy kérdés lesz a mai cikkem címe, nevezetesen, „Miért kell ma küzdeni?” Már le is írtam, amit azonnal ki is töröltem. Mert itt nem szabad kérdezni, itt válaszoni kell! Ezért lett a cikk címe a válasz, a szurkolók egyöntetű válasza. Olvassa el a teljes cikket »
Az előző részt ott hagytuk abba, hogy volt egy egyidényes bajnokság, amelyet nagy csatában elvesztett a Fradi. Viszont „megérte” a csoportmeccseken jól szerepelni, hiszen az ott elért eredmények alapján az új bajnokságban bónuszpontokkal indultak a csapatok, a legtöbbel (nyolc pont) a két csoportgyőztes, a bajnoki döntőt játszó Újpesti Dózsa és a Ferencváros. Olvassa el a teljes cikket »
