2017. szeptember 22. péntek

Női szemmel… (5.rész)

Szerző: moncsi1 Bejegyzés ideje: 2009. november 24.

legjobbbaratnokA futballt, mint olyant, a társadalmi érintkezés egyik lehetséges alternatívájaként általában nem, vagy csak érintőlegesen szokás megemlíteni. Emlékeim szerint az egykoron lévő futballplaccok mellett oly sokféle ember megfordult már, és ha mindannyiukat nem is a közvetlen játék, az abba való bekapcsolódás iránti vágy vezérelte oda, de mindenképpen az a különböző lélektani működés mentén létrejött szurkolói szenvedély, amelyről előző gondolatmenetemben már írtam.

Mi folyik a lelátón?

Nyaraimat többnyire barátok társaságában töltöttem, volt alkalmam megfigyelni tehát, hogy bandák, csapatok verbuválódtak, barátságok, szerelmek köttettek egy–egy hobbi-focimeccs alkalmával. Kis szurkolótáborok alakultak ki, így jöttek össze a nagy barátságok. Volt egy pár csapat, és amelyik a legjobbnak bizonyult a bajnokság végezetével, mi annak szurkoltunk. Volt olyan is, hogy vereséget szenvedett egy egész nyáron át a „Nagy Csapat”, de mi akkor is kitartottunk mellette, puszta elkötelezettségből. Akkor még mit sejtettem arról, hogy ezzel az erkölcsi normáinkat állítottuk be, a csapatszellem munkálkodó erejét az összetartozásért és az egy közös célért való kiállásunkért gyakoroltuk. A fiatal, amatőr focistáknak pedig roppant mód motiváló volt minél jobb eredményt elérni, egyrészt saját sikerük eléréséért, egyfajta önigazolásként, másrészt azért, hogy nekünk, szurkolóknak is ezáltal – önmagukon keresztül – ugyanilyen sikerélményeket szerezhessenek.

Azt gondolom, hogy ilyen módon elég intenzíven függünk egymástól, mi szurkolók a játékosainktól, és a játékosok a szurkolótáboruktól.

Ma ugyanez folyik kedvenc csapatunknál, csak nagyban. Sok embert hoz össze a futball, és az, hogy ki melyik szurkolótáborhoz tartozik, sok mindent meghatároz, hű tükröt ad az ember személyiségéről. Azonban nem csak a futballnál van ez így, hanem általában a sportnál. A futballnál talán azért másabb és erősebb a megítélés, mert a csapatsportok legjobban a köztudatba vésődött és legáltalánosabb küzdési formája a futball.

S, hogy nekünk miért pont a Ferencváros?

A válasz a legegyszerűbb: évtizedek óta kialakult, hogy a lelátókon azonos gondolkodású, hasonló mentalitásúval kerülsz testközelbe, és talán egy kicsit lélekközelbe is. Kedvenc csapatunknak szurkolva azonosak a céljaink: a győzelem, barátaink társaságában pár óra hosszára megértésre lelünk és ez felszabadító. Ezért szeretünk idejárni, nekünk ezért is fontos a Ferencváros.

Istenes Mónika

Hozzászólhat, vagy visszanézhet a saját oldaláról.

2 hozzászólás

  1. franto írta:

    mar alig varom, hogy baratnom is megcsodalhassa ezt a leirhatatlan lelatoi hangulatot! kivancsi vagyok, hogy laikuskent, noi szemmel hogy fog neki tetszeni…
    de egyben biztos vagyok, Magyarorszagon csak a Ferencvaros lelatojanak hangulata kepes arra, hogy egy novel megszerettesse a focit, pontosabban egy focicsapatot…

    Hozzászólás ideje: 2009. november 24. 17:33

  2. moncsi1 írta:

    Kedves Franto, kétségeim sincsenek afelől, hogy sport által érintetlen női lelkeket ne tudna a fradiszív “behálózni” 🙂 Már csak azért sem, mert saját példám is ennek pont az ellenkezőjét bizonyítja. Várjuk a Barátnődet is szeretettel! 🙂

    Hozzászólás ideje: 2009. november 24. 18:29

HOZZÁSZÓLÁS






Legutóbbi hozzászólások

Az FTC Baráti Kör honlapja

  • Felelős szerkesztő: Simon Sándor
  • A honlapon megjelent tartalomban való közreműködésért és munkáért külön köszönetet mondunk
  • Szántay Balázsnak (tudósítások megemlékezésekről, összejövetelekről, fotók)
  • Simon Józsefnek (statisztikák)
  • Dluhopolszky Lászlónak (karikatúra, humor)
  • Harsányi Györgynek (fotók)
  • Email: ftc.barati.kor@gmail.com
  • Köszönjük, hogy megtisztelt a figyelmével! Várjuk észrevételeit, javaslatait!

  • Legutóbbi hozzászólások

    Videoton-Ferencváros: az elmúlt 20 év …

    Bejegyzés ideje: 2010. április 22.
    Szerző: Limpi

    90 éve született Sárosi III. Béla

    Bejegyzés ideje: 2009. augusztus 15.
    Szerző: Simon Sándor

    Isten veled, Varga Zoli!

    Bejegyzés ideje: 2010. április 16.
    Szerző: Simon Sándor

    Volt egy meccs (PMFC – FTC)

    Bejegyzés ideje: 2012. augusztus 5.
    Szerző: Simon Sándor

    Ha szokni kell, akkor szokjuk már meg!

    Bejegyzés ideje: 2009. augusztus 29.
    Szerző: Simon Sándor